Iskolakultúra, 2004/2 (14. évfolyam, 8-12. szám)
2004 / 10. szám - VITA - Balogh Tibor: Melyik labdán pattog a térfél?
Pedagógiai színházat! Hallom szinte a tiltakozást: lefordíthatatlanok lesznek a magyar nyelvű publikációk, elszigetelődik a honi elit. Egyszerű az ellenjavallatom. Teremtsenek olyan minőségű pedagógiai színjátszást az országban, hogy csodájára járjanak külföldről. A rang ki fogja kényszeríteni a fordításokat. A pedagógiai színház eszméjét - a rendszerváltás következményeinek első jelentkezésétől fogva - nem tartom illúziónak. Magyarországon most zajlanak azok a folyamatok, amelyek a háborúnyertes demokráciákban végbementek 1947 körül. A nevelkedési szabadság eljöttével megszűntek a színházaknak kedvező, kényszerpiaci viszonyok; már az iskolaigazgatók, osztályfőnökök sem utasíthatók arra, hogy diákjaikat színházbérletessé tegyék. Bevételek híján elfogynak, állami pénzbefolyás nélkül pedig, meg fognak szűnni a művész-színházi társulatok. Jelentékeny költségvetési részvétel ugyanakkor csak produktum ellenében képzelhető el, s a dicséretes színvonalú önmegvalósítás kevésnek látszik ahhoz, hogy az állami mecenatúra-rendszert befektetői szemlélet váltsa fel. Befektetni a pedagógiai színjátszásba érdemes. Olyan szerkezetet látnék szívesen, amelynek csúcsán a színházak pedagógiai társulatai állnak, míg az alapjainál a drámapedagógusi képzettségű óvónők. Ebben a vertikumban elhelyezkedhet az angol minta valamennyi irányzata - nem csókos összeborulásban, hanem funkció szerint. A zsigeri érzékelői rutin és a figyelem megőrzésétől kezdve - az önszemlélet kifejlesztésén át, az intelligens nézővé és/vagy színésszé/tanárrá, szülővé/választópolgárrá válás szintjéig - minden szerep-kommunikációnak, fokozatnak, folyamatnak és produktumnak értelme, társadalmi becsülete lehet. A vertikum kialakításához szükséges volna a színész- és rendezőképzés reformja. Az egyetemen a művész-szakmai ismereteket kötelező pedagógusképzéssel párosítva kellene oktatni. Színész-drámapedagógus képzés, egyszakos tanári diplomával. Ilyen végzettséggel könnyebbé válhat a megélhetés. A művészet oldalán sem közömbös a nyereség: a közalkalmazotti státusban tartott színészkészletből válogatva figurákat, igényesebb munkát végezhetnének a színházak, a rendezők. Eddigi életem tapasztalatai s az olvasmányélményeim azt tanúsítják: a teljes személyiség felépítésének igénye sohasem a pártszerű ideológiákból sarjad. A gazdasági hatalom mindenkori birtokos rétegének intelligenciáján múlik, dominánsan alattvalói géneket akarnak-e felszaporítani a következő populációkban vagy az emberi fejlődés fenntarthatóságához kellő, szellemi tőkét fiaztatják: a felzárkóztató, vagy a felemelő projektek élveznek-e a büdzsékben prioritást. A történelem jó egészségű óráiban az édesanyja öléből a gyermek mint csoportvezető kapcsolódik be az óvónők játékába. Az egyéb esetekre, Murphy törvénye irányadó, a kádban hagyott gyermek kiömlik. Balogh Tibor kritikus, dramaturg, Debrecen 114