Iskolakultúra, 2007/1 (17. évfolyam, 1-7. szám)
2007 / 2. szám - SZEMLE - Baranyák Csaba: A Háy-olvasás lehetőségei
sai a Tar-oeuvre legjavának létrejöttét követően keletkeztek, a(z) - bárha véletlen, nem tudatosult, akaratlan - átvétel tehát Háytól Tar felé irányul.) Hétköznapi emberekről, a bennünket foglalkoztató dolgokról, kortárs problémákról (felnőtté válás, párkapcsolatok, iskola, szórakozás, zene, karrier, élet, halál) olvashatunk. Közérthetők, érdekesek, izgalmasak, pergők a történetek. Lehet nevetni rajtuk. Együttérzünk a szereplőkkel. Általában így reagálnak gimnazistáim a Háy-szövegek népszerűségét firtató kérdéseimre. Mutassunk rá, hogy az író hangsúlyozottan történetsémákat tár elénk: x megcsalja y-t, x szakít y-nal, x beleszeret y-ba, x becsapja y-t, x megismeri y-t majd csalódik benne,stb. (Vö. a proppi funkciókkal és Jel les egyszerű formáival.) A diákok könnyen dekódolják, interiorizálják az ismerős sémákat, élethelyzeteket, hiszen azok valójában identitásukat permanensen alakító narratívák, segítségükkel életük eseményeit értelmezik. Nem feladatom Hayden White, Ricoer, MacIntyre, J. S. Bruner stb. narrativitáselméleteinek ismertetése, mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy „csak narráció által és a kultúránkban jelen lévő s elbeszélt életek és ének végtelen változatossága által építhetünk fel egy gazdagon tagolt és autonómént”. (Ricoert parafrazálja Hankiss, 2005, 248-249.) Ehhez segíthet hozzá a tömegkultúra, a média hermeneutikai reflexióról leszoktató, sztereotip üzenetei ellenében változatos értelmezési kereteket kínáló szépirodalom. Vannak, akik szerint a média fenyegető manipulatív törekvéseivel szemben „az emberi autonómia egyetlen esélye az, ha alternatív narratívák - értelmezési sémák - gazdag repertoárjával rendelkezünk, illetve kialakult bennünk az az igény, hogy ugyanazt a történetet többféle perspektívát megvizsgálva értelmezzük”. (Knausz, 2002, 93.) Vajon mi mit tennénk a felszarvazott Bikás Lajos (A telefonszerelő) vagy a család melegét hírből sem ismerő, bandázó, kábítószerező „haverom” (Lacika) helyében? A hiteles élet kritériumaként is szemlélhetjük a fent leírtakat: „ ha hiteles ént akarunk magunkban kialakítani, akkor el kell beszélnünk, meg kell fogalmaznunk életünket, életünk történetét, alakulását. Egyszer egy héten, egy hónapban vagy akár egy évben. De mindenképpen addig, míg nem késő”. (Hankiss, i. m. 251. Ad vocem: a fogékonyabb diákok körében szorgalmazzuk Hankiss könyvének, kiváltképp az önépítéssel foglalkozó első részének elolvasását.) Az önismeretnél lyukadtunk ki; egyrészt a befogadás sosem lezáruló aktusaiban folyvást önmagunkat értjük másként, másrészt önismeret hiányában megvalósíthatatlan bárminemű autentikus élet. Ezért megkerülhetetlenek a látszólag banális „Miért tetszett, mi tetszett benne, mit gondolsz róla, egyetértesz vele?” jellegű kérdések, műveltségük megszerzése mellett diákjaink reális ön- és életértelmezése a tét. Poétikai hozadékaikon túl ehhez segítenek hozzá Háy (Tar, stb.) történetei. Hihetetlenül inspiratívvá, produktívvá válhat, ha sikerül megszerveznünk egy oldott légkörű találkozást tanítványaink és a választott/tanított jelenkori szerző között. Az érintett korosztály képviselői lelkesen kutatják a tanári és a művészi előfeltevések, interpretációk különbségeit, első kézből értesülhetnek írói műhelytitkokról, az alkotói folyamat érdekességeiről, felteszik az őket izgató kérdéseket. Valódi intellektuális élmény, minden pályatársam figyelmébe ajánlom. Hihetetlenül inspiratívvá, produktívvá válhat, ha sikerül megszerveznünk egy oldott légkörű találkozást tanítványaink és a választott/tanított jelenkori szerző között. Az érintett korosztály képviselői lelkesen kutatják a tanári és a művészi előfeltevések, interpretációk különbségeit, első kézből értesülhetnek írói műhelytitkokról, az alkotói folyamat érdekességeiről, felteszik az őket izgató kérdéseket. Valódi intellektuális élmény, minden pályatársam figyelmébe ajánlom. 138