Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

20 SZÍNHÁZ ÉS JÓLLÉT Egy másik résztvevő az időt egy személyesebb szemszögből említi: (k. m.) „Időt tennék bele, az biztos. Minden napra azt a pontosan megszabott időt, amit magamra szánok.” Emellett, ugyancsak ő a megelőzésben a kihasználás és az önkizsákmányolás problémájának a megoldá­sára fektetne hangsúlyt: (k. m.) „Valamilyen mágikus detox-üvegcsét, amivel rábírom venni magam meg (nevezzük a rendszernek, mondjuk) azokat az embereket, akiktől esetleg függ ennek a kiala­kulása. Hogy meg tudjuk beszélni. És hogy én se keressem ezt a függőséget. Hát, igen, az ön­kizsákmányolás meg a mások általi kizsákmányoltság bonyolult viszonyát feloldja ez a kis üveg.” Ehhez a gondolathoz csatlakozik az egyik dramaturg is, aki a határok pontos meghúzásában látja a megoldást: (d.) „Az én elsősegély-dobozomban van egy határtábla, ami arra jó, hogy én is meghúzzam a határaimat, és másoknak is jelezzem, hogy hol van az én határom. (...) Az, hogy hat után nincs munka.” Erre biztat egy színész is, aki nélkülözhetetlennek tartja a megelőzésben a véleményformálás szabadságát. (sz.) „Nem fogom be a számat ezután se, és ami nincs ínyemre, azt elmondom.” Az egyik résztvevő már az elsősegély­ dobozába betenné a szakemberrel való kapcsolattar­tást: (sz) „Vinnék vagy tíz csomag pézsét és a pszichiáteremnek a telefonszámát." Többen is azt a választ adták, hogy a barátaikkal­­ (sz.) „néhány igazán jó barát, akinek, ha lehet, ne legyen direkt köze a színházhoz” -, az élettársukkal, a családtagjaikkal való szorosabb kapcsolattartás, a rájuk való támaszkodás segítene nekik elkerülni a szakmai kiégést. Volt, aki a sportot tartotta fontosnak; volt, aki az utazást használná azzal a céllal, hogy egy bizonyos távol­ságból tudjon rátekinteni a helyzetére. (sz.) „Rengeteg utazás, lehetőleg tengerpartra. És minél

Next