Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2022 / 2. szám
KRITIKA tősen érzelmes, ám felemelő ponton találkozik és olvad eggyé, a nézői élmény pedig úgy teljes, ha mindkét színt kipróbáljuk, az érem (és a lávsztori) mindkét oldalát megismerjük. Társadalmi és színházi szempontból is szívbemarkoló kísérlet volt az ImPERFECT DANCERS társulat Empty Floor című előadása, amely hivatásos táncosok és különböző előrehaladottságú Alzheimer-kórral élők közös adománya, egy lelassított, majd újból felpörgetett filmhez hasonló rítus az élet korlátairól és lehetőségeiről. Szokásukhoz híven az előadók most is helybéli betegekkel dolgoztak, az összhatás pedig egyszerre volt megható, ünnepélyes és felkavaró. Egyfelől fiatalságuk és erejük pompájában táncoló profikat nézünk, másfelől sokszor dezorientált, el-elfáradó idős és öregedő embereket, nőket és férfiakat, amint megpróbálnak részt venni a közös táncban, játékban. Elérzényesülünk a betegségnek való kiszolgáltatottságukon, és elcsodálkozunk a kalandban való részvételi szándékukon, életbátorságukon. Az előadást követő közönségbeszélgetésen felmerült az előadás etikai vonatkozása, hogy művészileg mennyire helyénvaló a kornak kitett embereket színpadra állítani. Ina Broeckx táncos válaszként elmondta, hogy a temesvári idősek otthonából jött résztvevők örömmel és büszkeséggel zárták az estét, saját akaratuknak köszönhetően vettek részt, és emlékezetes élményként könyvelték el a fellépést. A fesztivál markáns előadásai közt említhető továbbá az OMMA, amely Nagy József rendezésében nyolc afrikai táncos-előadó hullámzó, ciklikus mozgásával gondolkodik eredetről, hagyományról, univerzalitásról, de egy javarészt fehér nézőközönség előtt a másság, a törzsi lét és a testiség kérdéseit is felveti. Különlegesség volt Maguy Marin koreográfus rendezésében a Beckett-szövegekből inspirálódó May B című táncelőadás is, amelyet a társulat, cserélődő színészekkel, 1981 óta játszik. Személy szerint a színpadról áradó forgácsszagtól (?) és az előttem vonagló élőhalott szereplőktől kontextuálisan annyira rosszul lettem, hogy csak az előadás végére tudtam koncentrálni, így sajnos a történelmi jelentőségű táncelőadás katarzisa nálam Empty Floor, ImPERFECT DANCERS. Fotó: Petru Cojocaru