Játéktér, 2022 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 2. szám

ESSZ, míg a komikus megközelítés egyfajta őszinte felvállalása ennek a hiányzó töltetnek, tapasztalat­nak, nem jelenti azt, hogy az előadás nem „üzen haza” a kitelepült románságnak: a kommunista rezsim elől a Dunát átúszva menekülő Reiner már Németországban született fia, Holger kizárólag németül szólal meg az előadás utolsó színében. Cristian Ban rendezésében ez nem a szász valóságnak valamiféle beidézése, mert a szá­szok alapvetően közös nyelvükön, németül beszélnek egymással, itt pedig ezt a közös nyelvet a román jelenti a színpadi konvenció szerint, hanem éppenséggel azt a jelenséget hozza be igen érdekesen, miszerint a kitelepedett románok gyermekei már csak a befogadó ország nyelvén beszélnek szüleikkel (itt éppen németül, gyakrabban olaszul vagy spanyolul). A „mater familiast”, a röghöz kötött szász vénkisasszonyt, Kathit formáló Elena Popa bohó­zatba veszi a figurát, karikírozza, ami csupán a pontos színészi játéka miatt nem válik eltúlzottá, így pedig a szereplő szentenciaszerű, éles vélekedése a világról nyersebben hat, mint a magyar színpadi változatban. Hitelesen játssza a szereplő középkorú, a fiatal, illetve a halál felé közeledő, demenciában szenvedő énjét is, valamint azt is szemügyre vehetjük, hogyan válik keménnyé és merevvé a történelmi megpróbáltatások hatására. A román színpadi változat a családi szétesettséget és leépülést hozza közelebb a nézőhöz, a közösségire ebből következtethetünk­­ a mikrotársadalom gondjaiból a makrotársadaloméra. Ezt a megközelítést a játéktér kialakítása is támogatja, hiszen olyan széles nyitású, amfiteát­rumszerű térről beszélünk itt, amelynek bármelyik pontjától alig egy-két méterre helyezkednek el a nézők, így pedig gyakorlatilag „benne ülünk” a történetben, az ódon szász ház magas falai között, ahol ezek az életek zátonyra futnak. Jelmezek jelentései: a fehér és a krémszín játéka Szándékosan elemzem együtt a két előadás jelmezeit, hiszen mindkét színpadi adaptáció a monokromatikus jelmezeket választja, elképesztően különböző jelentéseket teremtve. A magyar színrevitelben valamennyi szereplő tetőtől talpig hófehér jelmezt öltött és ez mintegy a nemlétben lebegést és emlékképszerűséget hangsúlyozza, kiemeli a szereplőket a földi létezésből, az elő­adásnak pedig a lejátszott történet jellegét kölcsönzi. Madalina Murat, Julian Traistaru, Elena Popa, Sebastian Marina, Costi Apostol, Anca Pítaru, Disparitii. Sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu Színház. Fotó: Volker Vornehm

Next