Jávorszky Béla Szilárd: Muzsikás 40 (Budapest, 2013)
A Bartók album (1997-1999)
A BARTÓK ALBUM (1997-1999) A klasszikus előadóművészek és a népzenészek tehát két, egymástól eléggé elváló zenei univerzumban mozognak. Ezért is volt újszerű, amikor a Muzsikás 1998-ban előrukkolt a Bartók-projekttel. Melynek ötletét - nem véletlen - Sipos Mihály vetette fel, hisz ebből a szempontból az ő helyzete kétségkívül különleges volt: mindkét zenei világot jól ismerte, egyaránt szót tudott érteni a klasszikus zenészekkel és a falusi muzsikusokkal. A Bartók album egyik előképe épp az a nyolcvanas évek derekán a Kodály Kamara Táncegyüttes által színpadra vitt Hommage á Bartók, amelynek szellemi előkészítésében Sipos Mihály tevékenyen részt vett. Pár zenei elemet/ötletet át is emeltek belőle, például a Farkas Zoltán „Batyu" koreográfiájának törzsanyagát jelentő Román népi táncok egyes dallamait. A másik előkép Jánosi Andrásnak a nyolcvanas évek hajnalán tett kísérletei voltak, amelyben az alapvetően táncházas muzsikus a népzenei ihletésű műzenét és az eredeti előadású parasztzenét megpróbálta párhuzamba állítani. A kétségkívül úttörő jelentőségű Zene húros hangszerekre... dudára és furulyára műsorát 1981-ben az Egyetemi Színpadon mutatták be, esszenciája később nagylemezen is megjelent és az elmúlt évtizedekben számtalan koncertváltozatban hangzott el itthon és külföldön egyaránt. Jánosi kísérlete és a Muzsikás Bartók albuma között azonban lényegi különbség feszül. Míg ugyanis Jánosi amolyan példatárszerűen helyezte egymás mellé a Bartók-műveket és az azokat ihlető népzenei dallamokat, addig a Muzsikás inkább azt az élményt igyekezett visszaadni, amit Bartók a huszadik század eleji gyűjtőútjain átélhetett. Ő ugyanis nemcsak népdalokat rögzített fonográfhengerekre, hanem falusi táncokba is eljárt és ott fontos és pontos megfigyeléseket tett, így ha egyik művének vokális forrást jelölt meg, a Muzsikás annak hangszeres változatát mutatta fel. Azaz kicsit szabadabban tette egymás mellé a műzenei kompozíciót és annak eredetét. Hamar Dániel: „Bartók művei és a népzene egyetlen hangversenyen való megszólaltatására először 1994-ben Belgiumból kaptunk felkérést. A Flamand Fesztivál szervezője keresett meg bennünket, hogy Bartók és a magyar népzene együtt mennyire érdekes lenne, s hogy elvállalnánk-e egy ilyen hangversenyt, amit a Belga Rádió élőben közvetítene. Egy évvel később az ott élő magyar zongoristával, Kende Leventével léptünk fel. Egy nappal a koncert előtt találkoztunk, azt a napot együtt töltöttük. Beszélgettünk, zenéltünk egymásnak. Itt tapasztaltuk először, hogy egy érzékeny, klasszikus zenét játszó színpadi művészt mennyire magával tud ragadni a népzene. Hogy mennyire másképp játszik, ha népzenét hall előtte. A hegedű-gardon kettős ősi, szuggesztív gyimesi héjsza dallama után, ahhoz kapcsolódva szólalt meg Bartók Allegro Barbarója, mindjárt a kezdés pillanatában olyan magas érzelmi szinten, ahová többnyire a végén szoktak eljutni. Ettől persze beindult a fantáziánk a további teendőket illetően, s a rá következő években újabb művészekkel volt alkalmunk az ötleteinket kipróbálni és megvalósítani."10 Eri Péter: „A Bartók-anyaggal az elsődleges célunk az volt, hogy élményt adjunk. Nekem támadt az ötletem, hogy mindezt úgy lehetne még érzék . Még ha ezeken az előadásokon nem is a Muzsikás, hanem az Ökrös zenekar játszott, illetve Juhász Zoltán dudált és furulyázott. 1993-tól amúgy a Táncháztalálkozón is történtek hasonló jelenségek. Először a Kiss Ferenc szerkesztette Átváltozások című koncerten Szabados György, majd egy évre rá a „Batyu" szerkesztette Elágazások című műsorban Szokolay Balázs zongoraművész és az Ökrös zenekar boncolgatták Bartók és a népzene viszonylatait a Budapest Sportcsarnok nagyszínpadán. A sorozatot, amely Kodály kórusműveinek, majd Bartók Divertimentójának előadásával folytatódott, az Artisjus lehetetlen, polgári perbe torkolló jogdíjkövetelései akasztották meg. 10 Abkarovits Endre: A népzene és Bartók - beszélgetés Sipos Mihállyal és Hamar Dániellel (In Csodaszarvas, 2006, 229-260. o., Molnár Kiadó) 154