Jel-Kép, 1983 (4. szám)
MÉG EGYSZER - Erkölcs, politika, gazdaság - Tudósklub. Műsorvezető: Papp Zsolt
ERKÖLCS, POLITIKA, GAZDASÁG lehet építeni. Az önzést a piac segítségével úgy szabályozza, hogy többé-kevésbé az egyéni önzések összegeződve valamelyest azért szolgálják a közjót is, és ugyanakkor honorálja is az önzést, mert haszonnal lehet az ember önző. Ezzel szemben a mi kultúránk, a mi érték- és erkölcsi rendünk az önzetlenségre akar építeni, de ezzel rengeteg működési probléma van, mert az igazi önzetlenség, az igazi közösség szogálatát egyfelől nem tesszük lehetővé, vagy nagyon megnehezítjük, másfelől nem honoráljuk, miközben a másik pólust, az önzést megtiltjuk, kárhoztatjuk. Ilyen szempontból valóban nagyon nehéz a ma nálunk élő embernek megtalálni azt a magatartást, amelyet jó szívvel erkölcsösnek, etikusnak érezhet. Egy társadalom akkor működik jól, ha társadalmi szerződés alakul ki benne. Ami nem valami bonyolult, magasröptű jogi formula, hanem olyan szokásrend, amelyben kialakult az adokkapok viszonylatrendszere. Az emberek nagyjából tudják, hogy a teljesítményükért milyen ellenteljesítmény, a magatartásukért milyen ellenmagatartás jár. Az az érzésem, hogy nálunk ez a társadalmi szerződés még nem alakult ki. Az előbb itt fölsorolt számtalan szimptóma: korrupció, kontraszelekció, gyanakvás, és sok más ilyen jelenség, mind arra utal, hogy nem kötöttük még meg ezt a társadalmi szerződést. Az erkölcs tulajdonképpen erre az adokkapok rendszerre épül rá, a jog mellett az erkölcs kodifikálja ezt a sajátos rendszert. A korrupció azt jelenti, hogy nem azt kapom a pénzemért, amit a hivatalosan elfogadott szabályok alapján kapnom kellene. A kontraszelekció azt jelenti, hogy nem az kerül oda, akire a társadalomnak szüksége volna. Azért gyanakszunk, mert senki nem tartja be a szabályokat. Mert nem ismerjük a a szabályokat, vagy nem érdemes betartani őket. Egy társadalom akkor működik jól, akkor könnyű erkölcsösnek lenni, ha érdemes erkölcsösnek lenni, mert valahogy valamit visszakapok azért, amit adok. Meghitelezem a közösségnek, hogy én segítek, majd egyszer valahonnan visszajön nekem ez, akár kamatostul. Nálunk ez a fajta hitelrendszer nem létezik, ezért gyanakszunk, ezért nem segítünk, ezért érezzük úgy, hogy a másik utunkban van, és így tovább. Tehát ha a társadalmi szerződés nem működik jól, abból az erkölcsi normák állandó eróziója következik, és az, hogy nem érdemes etikusan, vagyis önzetlenül a közösség érdekében cselekedni. Papp Zsolt: Az értelmes önzés gondolata valami olyasmit jelent, hogy egy társadalmi csoport a saját érdekeit követi, de ennek össztársadalmi hozadéka is van, más társadalmi csoportok vagy rétegek is jól járnak vele. Tehát az egyéni érdekeltségnek és a csoportok és nagyobb közösségek érdekeltségének összekapcsolódásáról van szó. Vajon ezt az értelmes önzést a társadalom minden állampolgárára ki lehetterjeszteni ? Mert alighanem valamilyen gazdasági teljesítménynek kell meghúzódnia egy ilyen típusú, értelmes önzéstől vezérelt magatartás mögött. De mi történik azzal, aki életkorából vagy szociális helyzetéből következően képtelen a cseretevékenységre ? Mit jelent az értelmes önzés a nyugdíjasok esetében ? Hankiss Elemér:A nyugdíjas egész élete ott van tőkében. Egyrészt miért ne kaphatná meg idős korában annak kamatait, amit a társadalomnak adott, másrészt a nyugdíjas réteg, mint társadami réteg, érdekvédelmi szövetséget alkothat, és megvédheti saját érdekeit más társadalmi csoportokkal szemben. Úgy érzem, hogy például a politikát nem lehet önzetlenségre alapítani, ez nevetséges volna. Ha mindenki önzetlen volna, teljes zűrzavar lenne. A társadalomnak abból van a legnagyobb haszna, ha minden társadalmi csoport világosan megfogalmazza az érdekeit, és vannak intézmények, ahol ezek ütközhetnek, és létrejöhet valamilyen kompromiszszum. Mert az érdekek elhallgatásából, elfojtásából semmi jó nem sül ki sem a személyes életben, sem a társadalom életében. Makkai László: A bizalmat, ami a társadalmi szerződést működőképessé tenné, valakinek meg kell előlegeznie. Az