Jel-Kép, 1987 (3. szám)
GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet
10 A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET tosan lehet tudni, hogy egy döntés kinek az érdekét szolgálja, kinek a közreműködésére lehet számítani. Ám döntéseink, javarészt éppen azért, mert félünk következetesen végigvinni ezt az érdekszempontot és érdekszemléletet, olyan kompromisszumokat tartalmaznak, hogy az eredeti elgondolásra már a szülőanyja sem ismer rá. Senki nem érzi magáénak, s ezért nem érzi senki kötelességének, hogy a megvalósításban részt vegyen. Ám a saját érdekét mindenki ismeri, és a végrehajtási folyamatban érvényesíteni is akarja azt, aminek a lehetőségét a döntési folyamat nem teremtette meg az ő számára. Helyi döntésekben előfordul-e ilyen? Azt hiszem, éppen úgy előfordul, mint országos döntésekben. Ám azt kell mondanom, hogy az országos működésben kell további lépéseket tenni ahhoz, hogy a helyi működés ezt az elvet eredményesebben és alaposabban követni tudja. Ilyen lépés volt szerintem az egész választási törvény. De kétségtelen például, hogy az egyesületek, egyesülések dolgában politikailag, törvényességi szempontból nincs akadálya, előítéletek és rossz szokások azonban néha akadályokat gördítenek az egyesülések útjába. Milyen elvet kell itt propagálnunk — ha szabad most itt éppen általam ezt a kifejezést használni — a televízióban, a helyi televízióban (és a helyi kommunikációs eszközökben) éppen úgy, mint az országosban? Hogy az igazságnak nincs monopóliuma. A társadalmi felismerésekhez és a közös cselekvésekhez a legkülönbözőbb emberek saját elhatározásukból is hozzájárulhatnak, ezért a kezdeményezés nem a rendszer működésével szembeni ellenállást, hanem a rendszer működésének hatékonyságát növelheti. Vannak-e idétlen, éretlen és alkalmatlan egyesülések? Igen, vannak. Ilyen tapasztalatunk szép számmal akad. Ám a demokrácia alapelve az is — és ezt szintén a magyar reformhatározat mondta ki először —, hogy a döntéseknek ott kell megszületniük, ahol a szükséges érdek és információ koncentráltan, együtt jelenik meg. Mert ott viselik a döntés következményeit is. Nálunk a felelősségi rendszer elmosódása, elmaszatolása szervezeti okokból azért ment végbe, mert nem oda helyezzük a felelősséget, ahol a döntést hozzák. Ettől gyermekded az állampolgár is. Azt szokták mondani, hogy a magyar nép éretlen a demokráciára. Hogy nincsenek demokratikus tradícióink. Pedig a magyar társadalom évszázadokon át bizonyította, hogy megvan az önkormányzatra és az egyesülésre való készség benne ott, ahol a kellő méltóságtudatot megkapja, és ennek jegyében élhet, dolgozhat. A lényeg — megismétlem — a döntésben van. Ha a felelősséget az viseli, aki a döntést hozta, akkor érett állampolgárként viselkedik minden ember. De még mindig az egyesületek dolgában maradva: hagyni kell elhalni és veszendőbe menni az idétlen és kezdetleges, vagy komolytalan egyesületeket és egyesülési szándékokat. Nem szabad a szerveződéseket szakrális szférába emelni és a rendszer alapintézményeinek tekinteni azonnal, mihelyt azok létrejönnek. Mert akkor tényleg görcsökben élünk állandóan. Tehát van egy másik viszony is ebben az esetben, ha a döntési viszonyt már az előbb említett módon tisztáztuk, és ennek ez a lényege, hogy ne érezzünk különösebb szívfájdalmat és gyötrelmet, ha egy társulási szándék a benne részt vevők alkalmatlansága, vagy a rosszul kigondolt célok és az alkalmatlan módszerek miatt megszűnik. Hagyjuk veszendőbe menni és isten hírével kimúlni a kezdeményezések világából. Mert ha egyszer valaki á-t mond — tartja a közmondás —, akkor mondjon bé-t is. Ha igent mondunk az egyesülésre, akkor csak azzal a logikával mondhatunk igent, hogy nem tartozunk felelősséggel azért, aminek az elkövetésében és megalkotásában nem vettünk részt. Azok tartoznak érte felelősséggel, akik megalkották. A helyi televízió és a helyi tömegkommunikáció rendjét, rendszerét, a nyilvánosság szerkezetét vizsgálva abból kellene kiindulnunk, hogy az európai politikai gondolkodás történetének a lényege: az a tisztességes hatalom, amely szolgálatnak tekinti a maga működését. És ilyen szempontból hatalom a tömegkommunikációs eszköz is, meg a másfajta hatalom is. Először azonban valamit a szakszerűség és a demokrácia viszonyáról. Jól tudom, hogy a helyi televíziók működtetői között nagyon sokan amatőr módon végzik a munkájukat. Ez nem jelent szakszerűtlenséget.