Jel-Kép, 1987 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet

10 A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET tosan lehet tudni, hogy egy döntés kinek az érdekét szolgálja, kinek a közreműködésére lehet számítani. Ám döntéseink, javarészt éppen azért, mert félünk következetesen vé­gigvinni ezt az érdekszempontot és érdek­szemléletet, olyan kompromisszumokat tar­talmaznak, hogy az eredeti elgondolásra már a szülőanyja sem ismer rá. Senki nem érzi magáénak, s ezért nem érzi senki köte­lességének, hogy a megvalósításban részt ve­gyen. Ám a saját érdekét mindenki ismeri, és a végrehajtási folyamatban érvényesíteni is akarja azt, aminek a lehetőségét a döntési folyamat nem teremtette meg az ő számára. Helyi döntésekben előfordul-e ilyen? Azt hiszem, éppen úgy előfordul, mint országos döntésekben. Ám azt kell mondanom, hogy az országos működésben kell további lépése­ket tenni ahhoz, hogy a helyi működés ezt az elvet eredményesebben és alaposabban követni tudja. Ilyen lépés volt szerintem az egész választási törvény. De kétségtelen pél­dául, hogy az egyesületek, egyesülések dol­gában politikailag, törvényességi szempont­ból nincs akadálya, előítéletek és rossz szo­kások azonban néha akadályokat gördíte­nek az egyesülések útjába. Milyen elvet kell itt propagálnunk — ha szabad most itt ép­pen általam ezt a kifejezést használni — a televízióban, a helyi televízióban (és a helyi kommunikációs eszközökben) éppen úgy, mint az országosban? Hogy az igazságnak nincs monopóliuma. A társadalmi felismeré­sekhez és a közös cselekvésekhez a legkülön­bözőbb emberek saját elhatározásukból is hozzájárulhatnak, ezért a kezdeményezés nem a rendszer működésével szembeni ellen­állást, hanem a rendszer működésének haté­konyságát növelheti. Vannak-e idétlen, éretlen és alkalmatlan egyesülések? Igen, vannak. Ilyen tapasztala­tunk szép számmal akad. Ám a demokrácia alapelve az is — és ezt szintén a magyar reformhatározat mondta ki először —, hogy a döntéseknek ott kell megszületniük, ahol a szükséges érdek és információ koncentrál­tan, együtt jelenik meg. Mert ott viselik a döntés következményeit is. Nálunk a felelős­ségi rendszer elmosódása, elmaszatolása szervezeti okokból azért ment végbe, mert nem oda helyezzük a felelősséget, ahol a döntést hozzák. Ettől gyermekded az állam­polgár is. Azt szokták mondani, hogy a ma­gyar nép éretlen a demokráciára. Hogy nin­csenek demokratikus tradícióink. Pedig a magyar társadalom évszázadokon át bizo­nyította, hogy megvan az önkormányzatra és az egyesülésre való készség benne ott, ahol a kellő méltóságtudatot megkapja, és ennek jegyében élhet, dolgozhat. A lényeg — megismétlem — a döntésben van. Ha a felelősséget az viseli, aki a döntést hozta, akkor érett állampolgárként viselke­dik minden ember. De még mindig az egye­sületek dolgában maradva: hagyni kell el­halni és veszendőbe menni az idétlen és kez­detleges, vagy komolytalan egyesületeket és egyesülési szándékokat. Nem szabad a szer­veződéseket szakrális szférába emelni és a rendszer alapintézményeinek tekinteni azonnal, mihelyt azok létrejönnek. Mert ak­kor tényleg görcsökben élünk állandóan. Tehát van egy másik viszony is ebben az esetben, ha a döntési viszonyt már az előbb említett módon tisztáztuk, és ennek ez a lényege, hogy ne érezzünk különösebb szív­fájdalmat és gyötrelmet, ha egy társulási szándék a benne részt vevők alkalmatlansá­ga, vagy a rosszul kigondolt célok és az alkalmatlan módszerek miatt megszűnik. Hagyjuk veszendőbe menni és isten hírével kimúlni a kezdeményezések világából. Mert ha egyszer valaki á-t mond — tartja a köz­mondás —, akkor mondjon bé-t is. Ha igent mondunk az egyesülésre, akkor csak azzal a logikával mondhatunk igent, hogy nem tar­tozunk felelősséggel azért, aminek az elkö­vetésében és megalkotásában nem vettünk részt. Azok tartoznak érte felelősséggel, akik megalkották. A helyi televízió és a helyi tö­megkommunikáció rendjét, rendszerét, a nyilvánosság szerkezetét vizsgálva abból kellene kiindulnunk, hogy az európai politi­kai gondolkodás történetének a lényege: az a tisztességes hatalom, amely szolgálatnak tekinti a maga működését. És ilyen szem­pontból hatalom a tömegkommunikációs eszköz is, meg a másfajta hatalom is. Először azonban valamit a szakszerűség és a demokrácia viszonyáról. Jól tudom, hogy a helyi televíziók működtetői között nagyon sokan amatőr módon végzik a mun­kájukat. Ez nem jelent szakszerűtlenséget.

Next