Jelenkor, 1966. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám - IFJÚSÁG ÉS MŰVÉSZET - Bauer Tiborné: Irodalom - a jövő olvasóinak
Ismeretterjesztés vagy irodalom? Ismeretterjesztő gyermekirodalom? Napjainknak egyik gyakran vitatott kérdése. Hiszen a népművelés és a tömegek nevelése szempontjából igen nagy jelentősége van a magas színvonalú ismeretterjesztő műveknek. A felnőttek közül sokan szívesebben olvassák ezeket a könyveket, mint a szépirodalmi alkotásokat. Vajon mennyiben van létjogosultsága az óvodáskorúak irodalmában? Van-e szükségünk, igényünk az ilyenfajta könyvekre? A gyermekirodalomban főként az elbeszélésektől várjuk, hogy a realitásból kiindulva — a szépirodalom eszközeivel - érdekesen, izgalmasan mondjanak el megtörtént vagy megtörténhető eseményt. Nálunk az ismeretterjesztő elbeszélések témái elsősorban gyermektörténetek, de kapcsolódhatnak történelmi eseményekhez is, mert az elbeszéléseknek igen nagy jelentőségük van az óvodai ünnepélyeken, évfordulókon. Sajnos ilyen jellegű munkánk igen kevés van. Nagy szerepük van az állattörténeteknek is. Ezeknek elmondásával nemcsak az a célunk, hogy a gyermekek érdeklődését, szeretetét felkeltsük az állatok iránt, de természetrajzi ismereteiket is bővítjük. Az idei könyvtermést olvasva a „Kispajtások mesekönyve'' sorozat: Csipogó postaláda c. füzetkéjében Pápa Relly címadó állattörténete egyike a legsikerültebbeknek ebben a műfajiban. Ugyancsak ebben jelent meg Medgyesi Károly: Rigó a városban c. kitűnően szerkesztett, kontrasztos képekben gazdag, érzékletes nyelven írt állattörténete. Mindkettő remek illusztrációja annak, hogy a kisgyermekeknek szánt ismeretterjesztés akkor a leghatásosabb, ha egyben igazi szépirodalom. Egyébként ugyanezek a törekvések tapasztalhatók Szász Imre: Kisanna Erdőországban c. kötetében is, melynek egyes részeit az óvodáskorúak is nagyon élvezik. A szerző közvetlenségével, humorával oldja fel a helyenként már-már vontatottá váló leírásokat. Az ismeretterjesztő témák közül jelentősek még a társadalmi kapcsolatokat, jelenségeket, a munkát színesen, érdekesen szemléltető elbeszélések is. A múlt évben a közlekedési szabályokat ismertető Stop! Szász Imre könyve újszerű írás, jó gyermekirodalmi alkotás. A meghökkentő események leírása, a rendkívül közvetlen nyelv, az intellektuális humorú hangvétel sok tekintetben hasonlít Janikovszky Éva könyvéhez. Szász Imre szövegéből azt a törekvést érezzük, hogy a KRESZ gyalogosokra vonatkozó szabályait irodalmi élményként akarja tolmácsolni. Kétségtelen azonban az is, hogy ennek a könyvnek elsősorban az iskolásoknál van sikere. Az óvodáskorúaknak csak néhány rövidebb részt olvashatunk fel belőle, mert ezek a szabályok számukra még egyelőre csak játékélményként hatnak, s a Stop! legfőbb érdeme, a kedves humor, érthetetlen marad előttük. Bár nyolc éven felülieknek jelzéssel jelent meg, mégis felkeltette az óvodások érdeklődését Ács Kató: Tóbi, a kisautó c. munkája. Természetesen itt a téma hozta lázba őket. A kisautó naplójának felolvasásáról persze szó sem lehetett, hiszen ez a könyv műfajilag kisregénynek, gyermekregénynek tekinthető. A nagycsoportosok azonban rendkívüli komolysággal hallgatták azokat a részeket, amelyek az autó működtetésével kapcsolatosak. Különösen a defektes kerék kicserélése és az irányjelzést mutató Miriszláv mackó tevékenységéről szóló fejezeteket. Bendegúznak, a játéktigrisnek és az autó torzsalkodásainak leírása alig érdekelte őket. Természetesen igazságtalan lenne, ha e néhány szemelvény alapján határoznánk meg helyét a gyermekirodalomban. Ezzel a könyvvel csak azt akartam vázolni, hogy a technikai témák mennyire érdeklik a kisgyermekeket. Az óvodáskorúaknak szánt alkotások között azonban alig találunk ilyeneket. Ezekben a történetekben - tapasztalatunk szerint - felesleges a keret, erőltetett a tárgyak beszéltetése. A realitásnak úgy kell érvényesülnie, hogy a gyermek érezze a tárgy, az eszköz és az ember kapcsolatát, lássa mindegyiknek a helyét, szerepét a társadalomban és a környezetben. Ennek a nagyon kívánt és rendkívül hiányzó témasorozatnak gyermekirodalmi feldolgozását nehezíti még az is, hogy mindezt tömören, rövid elbeszélés keretében kellene elmondani. Ezeknek a műveknek stílusában a legcélszerűbb és a legkorszerűbb lenne a Janikovszky Éva és Szász Imre által elindított úton haladni.