Jelenkor, 2017. január-június (60. évfolyam, 1-6. szám)

2017 / 4. szám - Sós Júlia Panna: Vitrin -Parainesis-töredékek-

Aurél és anyám csendesen üldögéltek az asztal körül, a gyerek Aurél ölében. Apám úgy érezte, zavarja őket. A saját lakásában. Soha nem találta meg az utat Aurélhoz - Csorba néven még néhány jelentést írt arról, amit a gyülekezet életé­ről anyámtól megtudott. További működésének nincs nyoma. Mikor bejött a folyosóról, s látta, hogy Aurél a gyereket ringatja, és az ő kávé­ja pedig valószínűleg már kihűlt, még úgy, ahogy volt, áll­ában, pulóverben (ma­ga vette fel, amikor kiment, mert Lilit, mióta a gyerek megvan, hiába várta a fa­gyos folyosón), telerakta a kávét cukorral. Minél hosszabban volt kint, annál többel, hogy elnyomja a hideg kávé savanykás ízét, amit utált -­a végén már négy-öt cukorral itta a kávét. Aztán szertartásosan leült Lili mellé, és megcsókol­ta. Lili mosolygott, még várt egy kicsit, mielőtt felállt mosogatni. Apám csak ez­után kezdett beszélgetni Auréllal. Sokszor érezte, hogy legszívesebben itthagyná. Mit kell itt nagyszerűsködni meg mindenki kedvére kávét főzni. Bemenne, ledőlne az ágyra, olvasgatna, mint máskor, az öreg meg tűnjön innen. De muszáj volt beszélgetni. (0,1) Amit apám Aurélról leírt azokon a papírokon, és az, ahogyan vele minden szombaton, kávé mellett elbeszélgetett, mosolyogva, egy-egy esetleges mondatba, hétköznapi témába belefoglalva mindazt a megbecsülést, szerető figyelmet, amin maga is meglepődött, hogy érzi iránta, nos ez a két dolog nem összeegyeztethető. Vagy-vagy. A formális logika szabályai szerint az egyiknek hamisnak kell lennie. S mégis mivel a valóság nem számítógépes program, egybites információk tárháza, bele kell nyugodni, hogy e kettő, apám szeretetteli, meleg tekintete, mellyel Aurélra néz, és a saját kezével róla írt, kegyetlen feljelentés, ez a hideg szöveg, egyformán és egyszerre igaz. Apám meggyőződése így épül fel, e kettőt ő egyszerre tartja helyesnek, s miután jelentését megírta, nyugodtan várja a megsemmisülést, az édes heppiendet, nincs benne egy szikrányi kétely. Formális logikával itt semmire sem megyünk. Megválaszolatlan marad minden feltoluló kérdés.

Next