Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-09-17 / 75. szám

reggd dél előtt Abcobendasig mentek. Itt azonban ismét járandó­ságukat követelték, ’s Madridba visszatéréssel fenyegetőztek. Leo­­ane türelme ez által már igen megkisérteték. Eb­be állott a’ csa­patnak , kiléptetett 6 gránátost ’s parancsold, hogy fegyvert tölt­­senek ’s lőjenek. „Kiríj?“ Jön a’ gránátosak kérdése. „Rám, ve­­zértekre“ válaszolt Leoane, mivel inkább itt meg akarok halni, mint­sem azon gyalázatra jutni, hogy veletek ismét visszatérjek most Madridba. Ezen elszánás sikeres hatású volt, a­ legénység melréijenző bajnok vezérét, s menetét tovább folytatá. A’ tarto­mányi őrgránátosok közt is hasonló esetekről történik említés , ’s alkalmasint e’ körülmények, némelly alaptalan hírekkel toldva, szol­gáltathattak okot , hogy némelly lapok, (mint ezt múlt számunk­ban említők) Calatrava ministeriumát katonazendölés által megbuk­­tatottnak rebesgeték. Egyébiránt a’ ministerium még nincs is meg­alakítva, mióta t. i. Calatrava az előbbi ministerium tagjait hiva­­taljokból elbocsátá,’s a’ Gaceta ennélfogva fölszólitást intéz mind azokhoz, kik egykor politikai állású tisztek voltak, hogy a’ meg­ürült helyekre bejutni törekedjenek. — Isturiz, mint mondják, szerencsés volt aug. 19. este, a’ zavargás közben Madridból elszök­hetni, ’s útját Lissabon felé akadály nélkül folytathatni. Alcala Ga­­liianoml semmit sem tudni, annyira elrejtekezett. Ellene ’s Isturiz és ennek nemzetáruló minden egyéb tiszttársi ellen 123 aláírással költ folyamodást adtak be a’ madridi polgárok , azt követelvén, hogy az érintett személyek mint „nemzetsértők“ itélőszék­ekibe állíttassanak; mert olly kifejezéseket adtak a’ királyné szájába, mellyek a­ nemzet képviselőit megbántották. A’ granadai junta a’ tartománynak minden harangit eladatja a’ többet ígérőnek, csupán egyet egyet hagyván m­eg az illető egyházak számára. Mendizabalnak a’ pénzügyek iránti vonzalmát hasznára for­dítá a’ kormány. Minthogy Miraflores marg., ki eddig a’ hazafias adakozásokat gyűjtő biztosság elnöke volt, e’ hivatalárul lemondott. Mendizabalt ruházta föl ezzel a’ királyné, meghatalmazván egy­szersmind őt egyéb tagtársai kinevezésére. A’ malagai juntám, h.­zkén megengedő 100-tól tizenhat­fizetés mellett az idegen gyapotáruk bevitelét, 30 napig terjeszt­vén e’ szabadságot. Cadix megtámadd azt e’ hazafiatlan rendsza­bályért, ’s a’ vitának azon következése jön, hogy Malaga az é­­rintett határozatot megsemmité. Egy madridi levelező illy tudósítást közöl aug. 26rul a’ spanyol ügyekre nézve. Senki sem tagadhatja, hogy itten Mad­ridban, legalább e­ hónap elejéig bohóságnak sőt bűnnek tartaték az í­r idiki alkotmányról még csak gondolkozni is. Minden lap illy értelműleg itt, az ellenző-párti levelek, szemtelen rágalom gyanánt hárították el magukról azon vádat, hogy ők kormány­­megdöntést forralnak. „Az alkotmány régen túlélte már magát, meg kell tartani mind a­ két kamrát; az Estatuto real újításánál a’ franczia chartát kell alapul venni “ — ezek s illyesek valának az et hónap­­ig megjelent lapokban kinyomatva előttünk fekvő ál­lítások. Mind­ez az alkotmány-kikiáltással mint valamelly bűvös erő által, rögtön megváltozott. Minden lap s leginkább a’ szolgai Revista nagy véteknek nyilatkoztatják , a’ constitutio hibázhatlan­­ságán kétkedést. Ama’ lapok szerzőji tehát előbb vagy szemte­len hízelgők, vagy pedig öncsaló vakoskodók lehettek. Most ismét e’ szabadelmüek, kik csak az ön-alakították constitutionak akar­nak engedelmeskedni , azt kívánják polgártársiktul , hogy ezek , minden meggondolás ’s akaratjok iránti kihallgatatás nélkül olly alkotmányra esküdjenek, mellyrül kevés embernek van ismerete, ’s mellyre nézve előre föltehető, hogy nem sokára egészen meg fog változni. Tehát olly alkotmányra kellene esküdni , mellynek semmisége előre látható; ’s mind ezt, az igazgató királyné leg­­fönségesb akaratjának hódolás végett , ki még arról is megfelejt­kezett , hogy neki csak föls. leánya nevében szabad parancsolnia. (Hiányzik ugyan is 13kán kibocsátott rendeletében e’ kifejezés : „leányom nevében parancsolom.“) Az alkotmány 3ik czikkje sze­rint a’ felsőség a’ népé, ez tehát fönebb áll a’ királynál , ’s így csak a’ népnek van joga az ország alaptörvényeit kiszabni. Nincs e ezzel ellenmondásban a­ 13ki rendelet? Azonban a’ constitutio már eskü szerint is elfogadtatott, ’s igy azt kellene föltenni, hogy az, állítványaival ’s következményivel együtt erőbe lépett. Minthogy pedig szerinte a’ kizárólag urasági vadászatok megszűnnek, az it­teni polgárok tüstint a’ vadászkerületekbe rontottak, mi a’ tulajdono­sak közt elégületlenséget okozott. Kinek van most már igaza? A’ hazafiak a’ cortes­ hozta minden törvény visszaállittatását kívánják; de a’ királyné 20kán közzé tett rendeletében máskép határozá, vissza nem állítottak gyanánt kívánván tekintetni mind azt, miket ő megtar­­tandóknak nem parancsolt vagy ezentúl parancsolni nem fog. E'végze­­mény olly rész benyomást tön, hogy azt a’ Nációnál alaptörvény­megszegésnek hirdeti, mellyért a’ ministerek a’ cortesnek felelettel tartoznak. Hasonlag nyilatkozik ellene az Eco is. Ez a’ ministere­ket több rendű mentekező és szépitkező nyilatkozásra birá. Vét­ségül tulajdonítják a’ ministereknek azt is , hogy a’ cortest a’ pro­­curadorok szavazata szerint készült olly választási törvény értel­mében hízták össze, mellyhez még a’ másik kamra megegyezése hiányzott. A’ mostani kormányzók tehát önkényes változtatásokat tesznek a’ még csak imént elfogadott alaptörvényeken. Nem azt várhatni e most már, hogy ha a’ bekövetkező választások nem a’ szabadelmü párt óhajtása szerint ütnek ki, ez ismét föltámadand a’ választásokat erőtleneknek nyilványitandja? Méltán kérdhetni azt is: minő joggal nagyobbitja a’ mostani ministerium az adót,­­ ” hlolott ez csak a’ cortes szavalása ’s megyezése után volna szabad? Innét van, hogy a’ tartományi junták a’ királyné constitutio­ elfo­gadása után is nyilványos bizalmatlanságot mutatnak a’ kormány iránt ’s többnyire föntartják függetlenségöket, így p. o. a’ maiagai mindaddig létezőnek vallja magát, mig a’ cortesgyülés sikerét nem látandja, ’s ezen elhatározását következőkkel nyilványositja többi közt az igazgató királynéhoz tett felirásban: „Malaga tartomány nem tagadhatja meg ugyan az engedelmességet a’ királynétul, ki a’ hontul az ő fenséges gyámolitását nem vonta el, ’s anyai ér­zelmeinek iránta kétségtelen bizonyságit adá; de a’ tartomány föl­kelését okozott körülmények még nem szűntek egészen meg; en­nél fogvást az igazgató junta mindaddig megmaradand hivatalában, mig a’ nemzet képviselőji az alkotmány értelmében összegyűlnek ’s a’ nemzet elsajátithatlan jogait biztositandják. Malaga tartományt megyőzte a’ szomorú tapasztalás minden politikai előrajz (prog­ramma) semmiségéről; ő ugyan teljes bizodalmat helyez fölséged nemes gondolkozásmódjába; de kételeg a’ kormányzással fölruházott fér­fiak szilárdságában. Ennélfogva kötelességének ismert helyzetét mindaddig megtartani, mig üres szavak helyett alapos cselekvé­­nyeket láthatand. A’ józan észben feneklett illy elveinél fogvást azt végezé, hogy jelen körülmények közt a junta tovább is folytassa igaz­gatását, ’s óhajtja , hogy fölséged kormánya egyenesen vele ér­tekezzék. (Következnek az aláírások.) Ugyan Madridból aug. 2zról kelt levél szerint a’ fónérin­­tett katonaság, tisztek nélkül érkezett Guadalajarába. A’ legény­ség engedetlensége okozá, hogy tisztjeik őket oda hagyák. A’ kor­mányférj fiaka­t a’ ministerium fosztogatja hivatalaiktól. Ez történt Aranával, Lopez Banos és Palareával. A’ constitutio-kikiáltatást ’s hozzá-esküvést aug. 22-én teljesitteté sergeivel Espartero. Cor­dova még f6kán költ tudósításában azt mondta, hogy ő nem ta­­láland ellenkezésre a’ constitutio kikiáltás esetében, s midőn Es­­parteronak átengedőleg, a’ parancsnokságot ideiglen Mendez-Vi­­gora bízta, következő levelet intéze Ulibarri vezérhez: „Tartsuk főn a’ hazát, bármilly alakban is, kíméljük a’ vért, ’s forduljunk a’ szabadság valódi ellenségei az utálatos carlosiak ellen. Becsü­letem ’s hűségem tiltják aláírásommal javalni azt, a’ mi történik; mivel azonban ezt elkerülhetlennek tartom, nem akarom az álta­lán­os veszélyt sokasítni. Tehát rendet, mérsékletet! Semmi ki­csapongást! Az istenért, semmi vérrel ’s vérekkel ne fertőztes­­sük meg az ügyet; a’ nemzet határozza el, mi neve legyen a’ gyermeknek. Biztosítson Ön mindenkit, hogy nincs mit félniük ellenségeskedéstűl. Föltevén, hogy hazugnak, hálátlannak vagy pulyának mutatkozásra nem kinszerítnek: egyébkint mindenre kész vagyok. Cordova:“ Nem vala tehát gondolatában is balul használ­ni azon befolyást, mellyel a’ seregre tagadhatlanul bírt. Néhány tiszt 's 150 katona kíséretében m. h. 19kén Calahorrába érke­zett; innen Pamplonába távozandó. A’ M. Postot magányos levelek tudósiták Madridból, hogy ott nagy zűrzavar uralkodik, s az utolsó történetek által felelős­sé lett személyek a’ fővárost minél előbb odahagyni iparkésznak. Munozt, San-Románt és las Amarillast eltűntnek mondják, s ma­ga a’ királyné is örömest távoznék, csak lehetne. Készítettek egy száműzési névjegyzéket, mellybe az előbbi kabinet minden tagjai, ’s kivülök Toreno,­ Cordova, Manso, Montes és Martinez de la Rosa is beiratvák. Bayonneból 24rül írják, hogy Calomarde, VII Ferdinand egykori kedvencze és ministere átkelt a’ pyrennei ha­tárokon, d. Carloshoz menendő. Megérkezte alkalmasint jele fog lenni Erre főminister megbuktának ’s a’ leoni püspök d. Carlos kabinetébe jutásának. A’ Temps szerint A­lava csakugyan vona­kodott, mint említők, Calatrava parancsa szerint Parisban a’ consti­tution megesküdni, ’s követsége személyeit és másokat arra meg­­esküdtetni.­­Mielőtt hivatalát odahagyá, jegyzéket nyújtott be a’ fr. kormánynak, mellyben azt kívánja, hogy a’ segédsereghez foga­dott ’s a’ határon együtt levő 4 ezer ujoncz Spanyolországba kül­dessék. Ő követelőleg Spanyolországéinak mondja azokat, mint kik annak ruházatát viselik, tőle zsoldot kapnak, ’s egyenesen csak annak szolgálatára szedettek. Párisi lapok szerint a’ Gaceta oficial d. Carlosnak egy hir­detményét közli, mellyben ez azt nyilványitja, hogy a’ háborút rögtön bevégezni szándékozik, de kénytelen néhány napig hű ka­tonábul elválni ’s Parisba menni, hol legfőbb nyomosságu ügye­ket kell szorgalmaznia. Barcelonában tikén kiáltatott ki az alkotmány. Midőn a’ nép Mina palotája elibe gyülekezett, ez súlyos betegsége ellenére is leviteté magát kezébe és szinte maga megerőtetéseig beszélt csilapitólag. A’ nép többszörös éljent kiáltott neki, de midőn Mina öntudat nélkül lakába fölviteték, még is kikiáltá az alkotmányt. Mendizabal még mindeddig nem mondott le ígérő s hitegető rendszerérül. Ő tárcza nélkül is lelke a’ ministerium­nak. Merőben azt állítja, hogy ő akar és fog pénzt előteremteni, s hogy ennél­fogva ismét 50 ezer főnyi sereg összeírást kell kezdeni. Miután a’ la granjai zendülést mindenképen igyekezve létre hozá, rendet ajánl ’s a’ junták szétoszlását kívánja. Egész bizodalmassággal erősíti, hogy a’ külföldi adósság novemberi osztaléka ki lesz fizetve. Calatrava csak név szerinti elnöke a’ ministertanácsnak, de ő a’ hitel föntartása végett semmit sem cselekszik. Mendizabal részt vesz ugyan a’ ministertanács titkos ülései ’s tanakodásiban, de úgy látszik, nem szándéka mindaddig föllépni, mig­yen a’ körülményeket megérve nem látandja. Ő nem az a’ férjfiu, ki politikai barátinak 302

Next