Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-10-17 / 83. szám
( 331 ) rohant. A’ leányszivet legiszonyúbb féltékenység tüze emészté: azon hölgy jogait nem kívánta ugyan háborgatni, ki törvényszerüleg birt azokkal kedvese fölött; de más hülgyekkeli társalgásit hiúz szemekkel kiséré, ’s Maison-Alfordban, hol Langlumé mezei lakot birt, gyakran egész nap hosszanta volt látható, mint kémlé annak lépteit valamelly szomszéd ház padlása ablakából. Egykor vasárnap Langlumé három barátja négy párisi kéjhölgygyel érkezék hozzá, meghíván öt Marne szigetre mulatozás végett. Sarolta Langlumé minden lépteit követé, ’s a’ szigeten tanúja volt a’legundokabb fajtalankodásnak. Fölháborodván illy gyalázatosságtól, egész éjfélig vára Langlumé visszatértét. A’ szomszédok látókat sétálni föl’falán’ Maine partján, noha iszonyú szélvész dühönge’s a’ zápor zuhogva szakadott. Langlumé nem jött vissza. A’zápor visszatartaTravelleben az egész gyönyörű társaságot, hol egész éjen egy vendéglőben dőzsöltek. Másnap reggel már négy óra előtt ismét a’ Marne partin láták Saroltát, ki a’ kérdezőknek csak azon rövid választ adá, miszerint ő tudja, hogy Langlumé még nem érkezik vissza, ’s bevárni szándéka őt. Tanuvallás szerint 8 óra tájban érkezik meg hajón Langlumé, ’s ittasan lakja felé tántorga ’s fél óra múlva már nem élt többé. Sarolta követé lépteit; de mi történt közöttük, azt homály fedi, csak annyi jőve némelly körülmények által napfényre, hogy Sarolta puskával főbe lövé őt. Puskadurranat után azonnal halványan ’s magán kívül láták őt sietve távozni Langlumé házából egyenesen a’ Marne legmélyebb helyéhez, hol a’ kiáltással: „Anyám! oh anyám!“a’hullámok közé vété magát. Bizonyos Patte nevű öreg napszámos, jószívűségében feledé, hogy úszni nem tud,’s utána ugorván megmenté a’ lyányt, ki sokáig nem engedé magát kivonatni, ’s folyvást ezen szókat ismétlé : „Ő meghaltah, ő meghalt!“ és meghalni kivánt. Anyjához vitetvén Sarolta, ott is mindig csak ezt ismétlé. Mivel Langlumé halálát még senki sem gyanitá, egyik szomszédáhez siete, őt Sarolta kétségbeesett helyzetéről tudósítandó. ’S a’holttest meglátta után azonnal ismét Saroltához siete a’ szomszéd ’s e’ kérdést intézé hozzá: „Szerencsétlen! tehát meggyilkolád őt?“ mire Sarolta egy üveg fölolvasztott indigo után kapott ’s azt fenékig kiivá, minek halálos következményitől csak erős testalkotása menthető meg itt. A’ vallatás szivrázó vala e’ pörben. Sarolta élénkül fejezé ki magát, nemcsak midőn szóla, hanem akkor is, midőn hallgatott. Úgy például, midőn az elnök kérdé őt: szoros összeköttetésben élt e Langlumé úrral ? csak egyszerű igennel válaszolt, midőn pedig tovább vallatá, hogy, önként vagy csábítás következében lépett ő vele titkos szövetségre? csak e’szókkal felelt: „Én azon háznál ismerem meg őt Parisban, hova szüleim dolgozás végett küldenek.“ Az elnök azonban nem elégült meg ezzel, hanem határzottabban kérdé: „Ígérte Önnek Langlumé házasságot?“ Sarolta: „Igen.“ Elnök: „S ez ígéret következtéül engedte Ön magát neki által ?“ Sár. „Nem.“ E. „Hiszi e Ön, hogy Langlumé elhagyta volna gyermekét?“ S. „Igen.“ E. ,,’S özvegye nem tett volna semmit a’ gyermekért ?“ S. „Nem.“ E. „Gazdag volt e Langlumé ?“ S. „Nem tudom.“ E. „Hisz Ön tudá, hogy neki háza van a’ városban , ’s hogy kocsit, lovat tart és gyakran vendégeket fogadél?“ S. „Ő mindig vagyontalannak monda magát előttem; igéré azonban, hogy tenni fog valamit gyermekemért, mihelyt kereskedésével fölhagyand, ’s én várakoztam.“ Langlume meggyilkolását remegve tagadó Sarolta, noha minden azt megelőzte körülményt őszintén kivallott. A’ sept. 29diki ülés egészen drámai volt. Drey assz. ugyanis Sarolta elcsábitási történetét hazugságnak nyilatkoztatá ; mit azonban a’ főügyvéd undorral visszautasita, ’s a’ szemtelen divatvarrónőt a’ teremből kiparancsolá. Az esküitek, elnök , ’s mi több, még a’ főügyvéd arczán is szánakozás jelei valónak láthatók. Végre Sarolta egészen elhallgatott ’s csöndesen sirt, mint látszék csupán azért nem akarván kivallani vétkét, hogy gyermekére ’s anyjára gyalázatot ne hozzon; ügyvéde is igy nyilatkozék. A’ tanúk kihallgatása után a’ főügyvéd következőleg nyilatkozék: „Miért titkolnám el, eskütt uraim, azon megindulást ’s fájdalmat, mellyek most szomorú kötelességem teljesítésekor, rajtam uralkodnak. Az igazságnak kötelessége a’ való teljesités, ’s ezt tetünkben és szavainkban egyenlőn kötelességünk kitüntetni. A’ bűntett lépcsőzete ’s különnemüsége számithatatlan ; a’bíró, ki lábai előtt látja a’ vétkest, nem büntetheti azt mindig hasonló szigorral. Értem Önök érzelminek habozását, mellyet a mai kihallgatás még zajosabbá tett, ’s magam is kénytelen vagyok megvallani, hogy csupán kötelességem érzetében találhatok bátorságot. Ha én, szavaim értelmét feledve, igy szólanék Önökhez: ,,E’ leány azon sajnos szerencsétlenséget követé el, hogy gyilkolt, de őrjöngő szenvedély hatási alatt cselekvé azt, birák, Önök fölmenthetik őt; ha igy szólanék, szavaimat örömérzettel fogadná Önök szive; de az igazság értelme csakhamar kárhoztatni fogta volna e’ megindulást,melly kötelességüktől távolitandaná el Önöket. Itt még egyszer ismétlé a’ pör minden részletit, ’s beszédét e’ szókkal záró: ,,A’ körülmények szivrepesztők, de hová vezérlenek? Holttesthez! Sarolta, bármennyire volt is vakitva szenvedélytől, ’s bárminő lángja lobogott is szivében a’ féltékenységnek, itt meghajtani kénytelen fejét, mivel gyilkolt, ’s mostan bírái előtt áll. Mi lenne a’ társaságból, ha megengednek , hogy boldogtalan szeretet ’s vak féltékenység valakit kedvese meggyilkolására jogosíthatnak? Én Caucois Saroltát elitélném. Miután azonban az értelemnek és igazságnak ez áldozatot hoztam volna, magas kegyelemhez fordulnék, azon erős meggyőződéssel, hogy abban bizonyosan részesülend e a boldogtalan teremtvény.“ Sarolta ügyvéde erre csak igen kurta beszédet monda, melly után az esküitek azonnal nem vétkesnek nyilatkoztaták Saroltát és szabadon bocsáttaták.A’ törvénykezési terem vitatás elejétől végig folyvást tömve vala hallgatókkal, kik közt számos előkelő hölgy is látható vala. Több napig csupán e’ rendkívüli törvényszéki jelenetről foly a’ beszéd a’ fővárosban ’s az esküttszéki törvénykezés ellenségei a’ bűnös föloldoztatásában uj bizonyítványt keresnek e törvénykezési rendszer hiányossága bebizonyítására, noha egyébiránt csakugyan minden részrehajlatlan ítélő kénytelen megvallani, hogy ez esetben igazán helyén volt a’ kímélet, ámbár az, mit ismét nem tagadhatni, némelly tulságoskodóknál buzdításul szolgálhat hasonló merény elkövetésre. — A’ párisi gróf kereszteltetését od.lökére halasztó az udvar.—Ahmet Fethi basa, török követ, szerte utazásiból Parisba érkezik. Ő az első török követ, ki Romában volt ’s magányos kihallgatást nyere a’ pápától. — Gisquet pőre esküttszékekibe kerülend ’s a’ Messager védelmét Mauguin vállalá el. Csodálják, hogy a’ kormány ennyire hagyó terjedni ez ügyet; mit azonban alkalmasint csak azért cselekvék, mivel csupán Thiers arra vélt az egészből gyalázatot haramiám. — Az orosz és franczia követek szabad lakással birták eddig Parisban és sz. Pétervár falai közt; most azonban az orosz czár váratlanul parancsot bocsáta közre, mellynek következében a’ franezia követ azonnal kiköltözni köteles a’ sz. pétervári palotából, az orosz követet Parisban pedig hasonló rendszabály érendi méltó visszatolásul, miből némellyek azt akarják következtetni, hogy a’ két udvar közt tönálló meghitt viszonyok tetemes csorbulást szenvedének. Az orosz czár már másfél millió frankot ajánlott párisi követjének palota-vásárlásra. —Svéd-és Oroszország közt szövetség létesült, mellynek 28 titkos pontját Angliára nézve veszélyesnek mondják. — A’ ,,1’ Homme libre“ zenditő lapnak e’napokban ismét egy uj száma jelent meg, noha sajtója’s kiadója a’rendőrség hatalmába jutának. —A’ czukorkérdés naponkint komolyabb alakban kezd mutatkozni. A’ lapok azonban az egész tárgyról vagy hallgatnak, vagy pedig csak igen óvakodva nyilatkoznak azon okból, mivel előfizetőik elvesztését rettegik az éjszaki megyékben , hol legnagyobb e tekintetben az elégületlenség.Az első párisi kerület választási pct. 3 -án előleges gyűlést tartanak az osztályok szerkesztési végett. 960 beírott választó közül azonban csak 675 jelent meg. Az elnökválasztások Jacqueminot tábornokra nézve kedvező véleményt látszanak mutatni. — Bazaine tábornok franczia főtiszt orosz szolgálatban rövid betegség után Parisban meghalt. Egyike volt ő azon négy polytechnikai növendéknek, kiket Napoleon átengedő Sándor czárnak, mérnökosztály-alakitás végett. Az 1812diki háború kitörtekor e’négy franczia tiszt nyilványitá, hogy hazájok ellen szolgálni nem fognak. A’ czár nem akaró őket visszabocsátani, mivel már Ruszszia majd minden gyönge oldalát ismerék, hanem az ország helyébe viteté őket. Az e’ parancsot teljesítő tiszt mindazáltal tulcsapott kötelességén, ’s egyenesen Szibériába hurczolá a’ szerencsétlen francziákat, honnan csak huzamosb idő után szabadulhatának meg. Bazaine halála előtt néhány nappal egyik barátjával találkozván a’ tuileriák kertjében, e’ szókkal vált el tőle: „Jövő vasárnap 11 órakor a’ de l’ assomption sz. egyházban találandón.“ ’S barátja pontosan megtarta e’ határidőt, ’s ott Bazaine holttestére talált! — (National.) Több lap közlé amerikai levelek után azon hirt, miszerint egy franczia hadihajó legénysége fegyverre kelt egy mexicoi hajó ellen, melly az ostromzári rendszert „Tuspan“ kikötő előtt megszegni szándékozók. A’ Moniteur következő hivatalos irományt közöl e’ tekintetben Baroche kapitánytól, mellyet az, mint parancsnoka a’mexicoi ostromzári franczia hajócsapatnak, a’ tengerész ministerséghez iitette: „Eclipse hadihajó parancsnoka, ki Tuspan körül áll, jelenti, miszerint jul. 121ken egy kis mexicoi kereskedő hajót, melly a’ tuspani kikötőbe törekvék jutni, űzőbe vett, mire az érintett hajó a’ part körül emelkedő szirtek közé menekvék. Az Eclipse nem férkőzhetvén oda, naszádjait ’s dereglyéit küldé a’ kereskedő hajó elfoglalására vagy megsemmitésére. A’ dereglyéket azonban lesben álló erős mexicoi fegyveres csapat fogadá ’s visszavonulásra kényszerité. Az Eclipse 28 álgyulövészintéze azon helyekre, honnan a’mexicoiak puskalövést hallatszanak, de a’ nagy távulság miatt kárt nem tehete. Egyébiránt a’ kereskedő hajó nem fog többé lengővé tétethetni. A’ dereglyék legénysége igen vitézül viselé magát.“ — Francziaország és Belgium között szerződés létesült a’ tengeri kereskedésre nézve, melly szerint ezentúl mind a’ két nemzet több kedvezésben részesítendi egymási hajóit. — Jacqueminot tábornokot az első párisi kerület 623 szózattal követül választó, midőn Pussy, az ellenzéki jelölt 335 szózatot kapott. Megjegyzésre méltó, miszerint az eddigi választásoknál Jacqueminot majd mindig egyhangúlag választaték meg. — Hiteles forrásokból állíthatni, hogy a választási jog kiterjesztését sürgető kérelem már 20 ezernél több aláírást számlál.— Több lap gőzhajózási társaság létesültét rebesgeti Trierben, melly Mosel folyamot szándékozik gőzösökkel ellátni, ’s vállalatát jövő tavaszkor azonnal tettleg megkezdeni. A’ terv szerint Trierbül Metzbe 8, Coblenzbe pedig 12 óra alatt fognának juthatni az utasok. E’hasznos terv létesültét trieri Savoye kereskedő háznak köszönhetni.—Smyrnai levelek sept. 1 Okörül a’ török hajóhadnak Chios alatt megjelentét hírlik. Stopford angol hajóvezér 7 sorhajóval, 3 fregáttal, ’s két briggel horgonyzott azon vidéken , ’s a’ szokott tengerészi tisztelgés egész ünnepéllyel ment véghez a’ két hajóhad között. Több diplomata különösnek véli a’ török’s angol hajóhad illy barátságos és majd folytonos együttlétét. A Volcan ’s Blair bombahajók mindegyik 500 bombával ’s több ezer font lőporral Mexico felé ereszték meg vitorláikat, Baudin hajóvezér hadosztálya tehát nem sokára olly tetemes teend, hogy hathatósan meg fogja kezdhetni munkálkodásit. Egyébiránt a’ mexicoi ostromzár első 3 hónapja alatt összesen 34 kereskedőhajót utasita el a’ franczia hajóhad a’ mexicoi kikötőktől ’s ezek közt 7 francziát, 6 angolt, ’s 8 amerikait, 3 mintegy 500 ezer franknyi értékű mexicoit pedig elfogott, mit a’ mexicoiak két ugyanannyi értékű franczia kereskedőhajó elfoglalásával viszonzanak. Vám- és egyéb rokonnemű jövedelemben 12 millió frankot veszített már Mexico ez ostromzár miatt, az ott letelepült francziák pedig majd ugyanannyit vesztenek; könnyen gondolhatni már most, milly iszonyú lehet általjában az egész kereskedési veszteség. Néhány párisi lap titkos szerződést említ Gisquet és Perier Kázmér közt, melly szerint ez utóbbi részese volt az előbbinek az ismert puskaügyben. Perier Péter, ’s Pál fiai az elhunyt ministerelnöknek, panaszt emelének azon lapszerkesztők ellen, kik , mint ők állítják .