Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-10 / 55. szám
-- ( 21§ ) — Anglia. (Részletek Grote titkos szavazás iránti indítványa vitatásáról.) Junius saikán a’ parliamenti választásoknál használandó titkos szavazást indítványozó Grote, mnkép azt minden ülésben rendesen tenni szokta. Okai ezúttal is jobbadán ugyanazok valónak, miket már egyébkor használt ez indítványa támogatására, ’s csupán annak megmutatása teve indítványát fontosabbá, hogy naponkint közönségesebből a’ titkos szavazás óhajtása a’ népnél , minek következében még az annyira tartózkodó whig kormány is nyílt kérdéssé tévé azt, vagyis ollyanná , melly fölött minden tagja személyes nézete szerint szavazhat. Kifejté továbbá Grote, mikép e’rendszabály elkerülhetlenül szükséges a’szegényebb választók biztosítására vesztegetés ’s ijesztés befolyása ellen , mert nem várhatni tőlük, hogy politikai lélekismeretük tisztán tartása miatt világi érdekeiket föláldozzák. Worsley támogató az indítványt, Gaskell pedig ellenző, mire Macaulay, az edinburgi új követ kezde szólani. Először is örömét nyilványitá, hogy a kormány nyílt kérdéssé tevé a’ titkos szavazást. Véleménye szerint politikai nézetegységet józanul nem követelhetni annyi tagból álló kormánytól, ’s azért igen üdvös, ha bizonyos kérdésekre nézve tökéletes véleményszabadsággal bírnak a’ministerek. Pitt alatt öt fontos tárgyú nyílt kérdés forgott vitatási szőnyegen , ’s azért balság es rendszabályt veszélyes újításnak nevezgetni. Csak következő két kérdést nem tekintenek hajdan nyiltnak: 1) a'kormányzól indítványzott 's ministerségi kérdéssé tett rendszabályokat, mik mellett minden kormánytag köteles volt szavazni; 2) indítványokat kormányzatraszalásra, miket minden kormánytag ellenzeni tartozék. Ő maga is (Macaulay) elég éktes már azon időkre emlékezhetni, midőn a katholicusok fölszabadittatását és parliamentjavitást is nyílt kérdésnek tekinték , (halljuk!) ’s tudja, hogy a’ ministerek egymással ellenkező értelemben szavaztak. Az illy rendszabály , koránsem tanúsít gyöngeséget a’ kormány résziről, sőt inkább szilárdabb álláspontra emeli azt. Utóbb Wellingtonig megsemmité e’ rendszert, mi föloszlatását voná maga után ministerséginek. E' bévezetés után következőleg nyilatkozók a' fenforgó kérdésről a’ szónok: „Én a’ londoni tisztes követ indítványa mellett szándékozom szavazni; de jól megjegyzendő , mikép ezzel csak a’ titkos szavazás elve mellett nyilatkozom ’s a’ behozatandó törvényjavaslatra nézve ezélszerüségétül függesztem föl támogatásomat, egyszersmind föntartván jogomat annak vizsgálatára , menynyiben pártolhatnék olly törvényjavaslatot, melly biztosit egy úttal jobb szózatföljegyzést. (Halljuk !)Nem kétlem mindazáltal, hogy olly eszközt is találhatni, melly a’ szavazókat ’s közönséget egyenlőn biztositandja, mennyiben azt emberi dolgokra nézve általányosan kívánhatni; s még az iránt sem kétkedem, hogy olly választási törvényszéket is lehetne fölállítani, melly az unalmas és költséges választás-vizsgálatokat parliament előtt majd egészen nélkülözhetőkké tenné. (Halljuk !) A’ titkos szavazás olly kérdés ugyan, mellynél nem küzd minden ok ugyanazon oldalon, ’* megengedem, hogy többet szólhatni alaposan ellene; de minden illy rendszabálynál jól fontolatra szükség venni minden okot ’s ez esetben alkalmasint a titkos szavazás felé fog hajlani a’ mérleg. Megengedem hogy a’ titkos szavazás több jó inditóoktúl fosztja meg a’ szavazót, de egyszersmind sok részat semmisít meg. Egyébiránt a’ tisztelt indítványtevő véleménye ellenére is azt vélem , hogy kisebb községekben a’ titkos szavazás sem fogja egészen gátolhatni a’ vesztegetést, noha rendkívül nehezítené azt, mig a’ rettegtetést egészen siikeretlenítené. Ezen baj szinte 7 év óta folyvást nagyobbul, ’s meg kell vallanom, miszerint e körülmény némileg egyenesen a’ javító törvénynek tulajdonítandó. (Halljuk!) Ezzel mindazáltal csak olly bajra figyelmeztetek, melly minden nagyobbszerű javító rendszabálylyal szoros kapcsolatban szokott járni. Az egyházjavitást első időszakában több erkölcsi rész kiséré, melly a’Plantagenetek napjaiban nem volt ismeretes , és zendületünk, azon nagy esemény, melly polgári és vallási szabadságiakat biztositá, eleinte olly gonosztetteket szült, mellyek a’ Stuartok alatt hallatlanok voltak. Hasonlag a javitótörvény is, bármilly nagy áldást árasztott egészben a’népre, eleinte szinte okoza némi visszaéléseket, de a’ vesztegetés főbb csatornája csakugyan bedugó, csakhogy a’ be nem dugottakban annál mélyebb s zavarosb mosta folyam. (Halljuk!) A' parliamentjavitás az egyenes kinevezést eltörlé ugyan, vagy legalább súlyosbító; de a’ rettegtetési rendszernek annál tágabb ösvényt nyitott, még pedig épen olly pillanatban, midőn azon ezrekre terjeszték ki a’ választásjogot, kik ellen legnagyobb sükerrel gyakorolhatni az ijesztgetést. E’ visszaélés ellen roszalás hangzik minden oldalról az egész egyesült királyságból. Néhány atelleni ui , mint hallom , csakugyan olly szózatoknak köszöni parliamenti helyet, miket fenyegetések sajtolanak ki, (tetszés a’ ministen padokéul, roszalas a’ toryk résziről); ha valóban ül olly követ e’házban, úgy inkább óhajtanám, hogy régi szokás szerint történnék most is a’ képviselés, mert ezelőtt nem kellett a’ választónak politikai lélekismeretkoczkáztatás, vagy családjával együtt száműzetésbe költözés között választani. Véleményem szerint minden önkény rész ugyan; de legroszabb az, melly szabadelnüség palástja alá rejtezik. (Harsogó tetszés.) leplezetlen oligarchia alatt csupán azt szenvedi a’ nép , hogy olly emberek uralkodnak rajta, kiket nem maga valószín; de hol népválasztási rendszer uralkodik, ott olly növekedő mértékben szenved a’ nemzet, menynyiben a’ rettegtetési rendszer emelkedik , ’s ez esetben azon kétszeres baj terheli a’ népet, hogy nem szabadon választott férfiaktól kormányoztatik, ’s hogy mégis mintegy gúnyból félszeg választásra van kényszere. A’ ns I. (Worsley) igen jól jegyző meg, miképp az indítvány-támogatás által koránsem akarja befolyásától megfosztani a’ gazdagságot, mert ez valóban olly hatalom , melly nyájasan és jogszerüleg alkalmazva mindenkor ragaszkodást és bizalmat szil. A’ népvélemény a’gazdagságot erkölcsi túlnyomóság fogalmával szokta összekapcsolni, mivel annak birtokosa magát ’s gyermekeit legezélszerűbb művelődési eszközökkel képes környezni. A’ gazdag még akkor is folytathatja művelődését, midőn a’ szegény már rég mindennapi kenyériért kénytelen fáradozni; a’ gazdagutazással, nyelvtanulással, ’s más tapasztalásokkal bővítheti tudományit , mig a’ választók nagy tömege minderről lemondani kénytelen , noha ismeri s méltánylani tudja becsét. Még a' nép azon legaljabb osztálya is, melly még választási joggal sem bir, bármilly kalandos mozgalminál mindenkor lehetőségig művelt férfi vezérlete alá törekszik gyűlni. ’S igy természetes és kiirthatatlan befolyás fekszik a’ gazdagságban.S nem ezen befolyás az, mitől óvakodni kell a’ háznak, hanem a’ vesztegetés, mellynek legroszabb módja a’ rettegtetés. A' földesúr igy szól bérlőjéhez: „Szavazz mellettem, vagy kivetlek telkedről”; a’ vesztegető ellenben csak ezt mondja : „Szavazz mellettem, ’s 20 font sterlinget adok csizmára.“ (Kaczaj.) Vesztegetés ellen van törvényünk; de rettegtetés ellen nincs.“ ’S mégis ez utóbbi azon választót eltántorítja gyakran, kit ígéret nem ronthata meg. A’ vesztegetés ezrekbe kerül; de a’ rettegtetés csupán gyalázatot szül. (Tetszés a’ mínisteri padokrul.) Könnyebben megveti az ember azt, mit soha nem bírt, mint azt, minek birtokát már megszoká. (Halljuk!) E’ szerint a’ rettegtetés legolcsóbb vesztegetési eszköz, ’s legveszélyesb próbára teszi a’ választó böcsületét. Rettegtetésre nem hozhatni büntetést, ’s azért lehetlenné kell azt tenni. Ezt csak titkos szavazás eszközölheti. Vannak, kik erkölcsi tekintetből kárhoztatják e’ rendszabályt; de, ha a’ hazugság sérti az erkölcsiséget, úgy alkalmasint az is sérti azt, ha valaki úgy használja az alkotmányszerű választásjogot, hogy magányos életére nézve minden kényelmetlenséget elkerülhessen. Nem ismerek erkölcstelenebb ’s az angol szilárd lelkületével ellenkezőbb tettet, mint midőn a’ választó épen annak adja szavát kit elmellőztetni óhajt. (Halljuk!) Pedig ez napirenden van most. Titkos szavazásnál lélekismeretesen valaszthatna minden ember, ’s ha tettét utóbb csakugyan tagadná, kérdem, a’ két rész közül, mellyik nagyobb? (Halljuk!) Isten mentsen, hogy bármi alakban ótalmazója legyek a’hazugságnak ; de legyünk egyenlően igazságosak szegények ’s gazdagok iránt, ’s ne korholjuk szerfölött a’ szegény választót a’ szemében levő szálka miatt, midőn a’ four szemében hallgat,va nézzük el a’ gerendát. (Halljuk !)A’titkos szavazás tettlegi ellenzési egyre olvaszthatok.Kérdés:háboritandja e az a’javitó törvényt, mit a’ kormány ’s átelleni urak végsőnek kivannak tekinteni? Én igen jól emlékezem, miszerint a’javitó törvény vitatásakor a’ titkos szavazást föntartott kérdésnek nyilatkoztatok. (Halljuk!) Nem hallom soha, hogy valaki a’javitótörvény támogatása által titkos szavazás ellen küzdésre kötelezte volna magát. A’ javitó törvény csupán a’ nyilványos jóllét előmozdításából származott, ’s e’ tekintetből legsürgetőbb szükség kívánásáig épségben kívánom azt tartatni. Az 1832iki zendület — mert zendület volt, melly minden más országban véres lett volna — minden józansága mellett is olly nagy izgást ’s veszélyeket szült, miknek megújulását valóban nem kívánhatom. Azért kész vagyok nagy sérelmeket eltűrni, mint olly ingerültséget támasztani az országban , mellyel a’ javitó törvény megújítása mulkatlanul járna. Ezért azonban nem kell gyöngíteni a’javitó törvény hatását, hanem inkább biztosítni teljes és szabad munkálkodását. Nem szabad tűrnünk , hogy vagyonosak ’s hatalmasok nevezgessék ki alattomban az alsóházi követeket, ’s olly rabszolgákká nyomják le alattvalóikat, minek a 14ik században is alig léteztek. (Halljuk!) Nem ezért kelt föl 1831ben az egész nemzet egyetlen férfi gyanánt ,’s nem ezért küzdő le az elsánczolt hatalomgyakorlókat. Közel már azon idő,, mellyben a’nemzet olly hatalmasul s egyhangúlag kivonandja tökéletes végrehajtását a’javító törvénynek, mikép annak első megalapítását eszközlé , 's csak a’ titkos szavazás divatba hozása után lehetett majd valódinak mondani az angol nép szavazásjogát. Akkor majd ki fog tűnni, hogy mi nem csupán folytonos változtatás és zajlás előtt egyenlitgettük az utat, hanem a birtokjogot biztosítottuk , és szorosabbra hoztuk a’ külön néposztályokat összefűző köteléket, ’s mindnyájat általányos szövetségbe egyesitettük a’ parliamenttel ’s koronával.“ (Nagy tetszés.) Staunton tiz megyében óhajtó eleinte próbálhatni a’ titkos szavazást; mivel azonban látó, hogy a‘parliament nem akar félszeg rendszabályokhoz nyúlni, tehát inkább az ismert roszat velé eltűltendőnek, mint ismeretleneket idézni létre. Utána Russell szála’ lényegileg oda nyilatkozék, hogy Macaulay velős beszéde sem volt képes őt előbbi meggyőződéséből kiforgatni és a’ titkos szavazás pártolására bírni, melly rendszabály , véleménye szerint, nem fér össze az angol nép becsületes lelkületével, ’s a’választókat egészen a’közvélemény bírálata fölibe emelné, holott annak parliament, király ’s törvényszékek is egy iránt hódolni tartoznak Angliában. Többi közt még ezeket monda Russell: „Megvallom , mikép a’ rettegtetés szüleményt csakugyan rosták; de még sem olly nagy mértékben, mint azt velünk elhitetni akarnák. (Tetszés a’ tory oldalról.) Véleményem szerint a’ titkos szavazás nem orvosolhatná egészen e’ bajt, mert az angol választók nagyobb része nem tudna tettetésre aljasulni. (tetszés.) A’ számtartó például majd igy szólna a’ békéhez: „John Smith, szavaztál az utóbbi választásnál?** — „Igen.“ — Jól van, ’s kiért?“ Hallgatás. Uj kérdés, ujabb hallga*tás. Számtartó : „Mondd meg becsületesen és őszintén , nemde a* whig jelölt mellett szavaztál ?” ’S fogadom, John Smith igennel fog válaszolni , mert őszinte angol lelke nem engedi őt egyebet szólani. Titkos szavazás tehát nem irthatja ki a’ rettegtetést. Mondja valaki talán, hogy a’ méltatlan bánásmód ’s boszuvágy majd hallgatásra vagy kevesli őszinteségre szoktatandja a’ választókat ? Ez még roszabb lenne , mert akkor