Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-19 / 93. szám
pénzbeli a’jószolgálat. A’ rovatokközt előfordult az utcsinálás nem csekély rovata is, mit a’nép ingyen, minden betudás nélkül visel, ’s lelkes szózat emelkedik, hogy az utak’s hidak csináltatására annyi erő pazaroltatik ’s Pestmegye útjai mégis ollyanok, mint a’ miilyenek, mi valóságos botrány, mellynek palástolásául vagy ne sanyartassék a’nép, vagy ha csakugyan munkálnia kell, legyenek az utak legalább tűrhetők. Más szónok nem ugyan helyesléskép, de mégis némi mentségül több okát adá a’ pesti rész utaknak, hogy az alsó járásokban hiányzik a’ szükséges kőanyag ’s a’ pesti utakon sokkal több szekér jár, mint más jó utakkal bíró megyékben. Ezen palástolgatáson felakadt az előbbi szóló és sajnosan nevé, hogy épen az nem ért egyet vele, ki különben elveiben mindig osztozik, ’s ezen felakadás igen furcsa, mert csakugyan balgaság azt hinni, hogy ha valaki egy másnak egy vagy több elvében osztozik, már minden elvétel kelljen fogadnia, ’s ha a’ már kifejtett tárgyak iránt egyet ért, annak a’ még csak szóba jövendőkre nézve sem szabad önállólag vélekednie.Mi itt a’ mentőokokat illeti: igaz, a’ pesti utakat sokkal több szekér rongálja, mint bármellyiket is az országban, hanem itt a’ számvetésből nem kell kifeledni, hogy ezen közlekedésnek csakugyan senki sem veszi olly hasznát, mint épen a’pestmegyei nép; mert Pestmegyének jutott főleg a’boldogság, hogy népe minden termesztvényit mindig jóáron eladhatja, ’s majd az egész ország kincse keblébe gyűl össze, ’s e’ mellett még termékeny föld, kevés nép olly körülményeket idéznek elő, hogy Pestmegye, ha tizszer is annyi munkát fordít útjaira,mint Árva,hajszálnyival sem tett többet, ’s ha tett, senki hasznát nem mozdítja olly annyira elő, mint önmagáét. És mig Árva szegény népének zab mellett hegyeket kell egyengetni, ’s völgyeket töltögetni, addig a’ bőségben nyakig ülő középponti megyéről bizony semmi ügyvéd sem háritandja el az önmaga’s egész haza iránti kötelesség mulasztásából rá nehezülő mulasztás súlyát. Szóltak a’ tárgyhoz többen, és vádoltaték a’ mérnöki hivatal is, mellynek főkötelessége útépítésre felügyelni: ez azonban mind csak közbeszólás volt, mert a’ tárgy különösen nem tárgyaltatott.—A’ czigányok polgáritására eddig külön adórovat volt, a’ czigányok gyermekei el szoktak vétetni ’s neveltetni, vagyis legalább úgy kellett volna történnie; ezen rovat jövendőre is meghagyatott, de tárgya nem csupán a’ czigánygyermekek, hanem az általányos népnövelés leend, ’s hogy ezen adó már jövő évben kivettessék, kidolgozás végett a’ népnevelési biztossághoz utasittatott. — A’katonatartás rovatánál szóba hozatott, hogy a’katonaszállásokért éjenként járó salgamalis kr. megtéríttetni keressék; azonban kifejtetett, hogy azt egy megyének sem szokták megtéríteni, kivévén egyes eseteket, midőn vagy transennák, vagy pattantyúsok ’s más osztályok szállásozását e’ megyének is beszámítja a’ nm. htanács.—Nov. 1 -én Ürményi Ferencz ő exja felszólítása olvastatván, miszerint ő nm. Teleki József gr. helyébe a’ Pestváros és megye közt fenforgó előfogatozási kérdések tárgyában kir. biztosul levén kinevezve, felszólítja a’ BKet, hogy ez iránt Pest város küldöttjével egyezkedjenek ’s maga közbenjárását is ajánlja, a’ felszólitás azon óvás ismétlése mellett, mit nm. Teleki József kineveztetése ellen tőnek, tudomásul vétetett. Ezután bővebben tárgyaltatott az adókivetés kulcsa iránti választmányi munkálat, mellynek történeti előadásából kiemelendő, hogy 1772. évig földadó nem volt, még akkor a’ megye szorgalomgátlónak tartá a’ földre ’s házakra adót vetni, de a’ nm.htanács tanulságos előadással legyőzé ezen balvéleményt, ’s a’megye ingatlan javakra is kiterjeszté az adót, azonban sikere nem jön, mert foganatba nem véve, Pestmegyének tehát már akkor is megvolt a’ szép határzatok és azok nem teljesítése iránti nagy hajlama. Török pusztítás után legtöbb adó 48 pcent fizetteték a’ marhától, mert a’ pusztákon más alapja nem volt. A’ választmányi munkálat jövendőre 3 fő adóalapot állapita meg: 1)Fekvő birtok. 2) Személy. 3) Keresetmód: földmivelés, kereskedés, mesterség, fuvarozás és napszám; faizás és nádlás nem a’ megye,hanem a’ külön helységek számításiba tartozik. Tőkepénzesek a’ betáblázás, legelő a’ marha szám szerint vétessenek adó alá. Ezen javaslatt ’s tökéletesen soha meg nem szabható adóalapokhoz sokan szóltak’s igen tanulságos beszédek válták fel egymást. A’ megyei hatóságnak kétségkívül legszebb joga ezen adókivetés ’s behajtás, mivel más ország Európában, sőt már Erdély sem dicsekhetik; és mivel az adókivetés a’ mi jogunk’s kötelességünk, illik az adó iránti nézeteket bővebben ismernünk. Azért, mennyire lehet, előadjuk rövideden a’ tanácskozások kitünőbb pontjait. A’ személyekre nézve másod alisp.ur indítványzá, hogy valamint a’ megye már utasításul adta, miszerint jövőre a’ nemesek szolgái is állíttassanak katonáknak, úgy jegyeztessék fel orsz.gyűlésre, hogy a’ nek szolgái is adózzanak ’s ez el is határoztatok. A’ tőkepénzi adót sok szónok ellenzé, mivel a’pénz szüntelen forog, hollétét nem tudhatni, ’s ha valaki betáblázta, épen azzal mutatja, hogy a’ pénz nem az övé, más veszi hasznát, csak kamatját; azt is átirták, hogy a’ pénz nem árú, ’s annak csak képzelt értéke van, mit a’vásárlótt áruba szokott tudni az eladó, ki az árutól adózik, de ez más áruval is úgy történik. A’ munkált választmány egyik tagja, ki az adóról sokat irt is már, a’tökére adót kívánt vettetni, mert úgymond, minden pénzt nem tudhatni ugyan meg, de a’ mi megtudható, adóztassák és a’ zsidórul ki pénzes ládáján ülve lógázza lábát, a’ ráeső adó ne hárittassék a’ földmives marhájára. N.Kőrös érdemes bírája*) az adókivetésbe befolyást kívánt adatni a’közönségeknek, mivel ezek legjobban tudják a’ részletes szokásokat, ezek tapasztalják, hogy Soroksáron 10 tehén sokkal több, mint Tószegen ugyanannyi; a’ tőkepénzre pedig nem javasol adót vettetni, mert épen a’betáblázás mutatja a’ tőke bizonytalanságát,’s előadták aztán mások is, hogy a’ pénzre vetett adót a’ hitelezők mindig az adósokra fognák hárítani. E’ fontos tárgy iránt előadá véleményét Széchenyi István gr. is, olvasóink örömest veendik tán beszédének ezen rövid vázlatát: „Nem örömest szólok a’ tárgyhoz. Néhány év előtt az angol parliamentben sir Robert Peel szájából hallám, hogy mindent adó alá kell vetni, mert a’ mostani angol adórendszer már akkor készült. Erre azt jegyzé meg valaki, hogy tehát azokat is meg kell ró’(') Őt a’ szónokok a’ város követének nevezék, de hibásan , mert őt bizony a’ város nem választá, sem utasitásokkal nem látáe], sőt most még el sem láthatja. Egy szóló kiemelő,hogy épen Pestmegyének jutott dicsőség, hogy gyűléseire néhány város keveteket küld, és ez sem áll. MertSzabolcs gyűléseire is rendesen, még pedig nem követ gyanánt, hanem hivatalból, városi lovakon bejár Nyir- egyháza főbírája ’s főjegyzője ’s arra példát nem tudok, hogy őket Szabolcs lelkes rendei elnémították volna. A’ közlődni, kik nagyon hosszú beszédeket tartanak, vagy haszontalan beszédeket mondanak. Most én is mondhatnám: fizessenek azok is, kik mozdulni nem akarnak, nagyon sokat fontolgatnak, vagy politikai charlataneriákkal untatják, ámítják a’ közönséget. Nem akartam szólni, mert gyanúsítások korában élünk; én többször nem pártolám e’ megye inditványit, azért óvakodnom kell, nehogy a’ fontolva haladókhoz számíttassam, ámbár a’fontolás, szó szerint, igen szépet jelent. Haladni akarok’s a’ mindent megölő „maradjont“ utálom, de ennek anathema-ereje megszűnt már. Azért most az adóról. Mi ebben is nagyon elmaradtunk. Ez olly szövevényes tárgy, hogy tökélyéhez csak közelíthetünk de nem érhetjük el; de mikép? Mi magyarok mindent tudunk, ’s épen azért mit sem tudunk, specialitásokig nem hatunk. Elmaradóknak az juta osztályunkul, hogy mi az aratásnál foghatjuk meg a’ többi nemzeteket. Sokat írtak már az adóról, de abban megegyeztek mindnyájan, hogy a’ tőkepénzt nem kell adóztatni. A’gőzhajó kapitányának könnyű egy partot kikerülni, de úgy kormányozni a’ hajót, hogy a’ másikba se ütközzék, az már nehéz: itt is könnyű a’ megtudható tőkéből némi hasznot húzni, de a’ hasznot az egész intézkedésre kiterjeszteni már nem könnyű. A’ pénzre vetett adó növeli a’ kamatot ’s felrugtatja a’ pénz árát. Mi liberálisok vagyunk, fölfelé emelkedünk ’s le nem nézünk, a’ botot eltöröljük, de arról nem gondoskodunk, hogy mivel kormányozunk. Hosszú beszédemért engedelmet kérek, mert ámbár adó embere vagyok, mégsem szeretnék érte adót fizetni. Lelkesek vagyunk, és sokan azt hiszik, hogy nem nagy észszel, lelkesedéssel is haladhatunk, ’s e’ teremben is több szép lélek van, mint teli ész. Kímélet ’s ne egymásra tolás által haladjunk, minden osztály a’ maga hibáit javítgassa ’s a’ papok mondják egymásnak, hogy bizony azon egyházi javakból jó lenne valamit a’ népnevelésre is fordítani. De tekintsük a ’ ládában heverő pénzt, mikép jött az a’ládába? bizony szinte csak több szerencse és munka után. Hagyjuk ki adóalapból a’ pénzt, mert még drágább leend a’ pénz ’s általa a’ tőkéket nemhogy bekecsegtetnék, hanem kiszorítjuk hazánkból.“ A’többség aztán csakugyan ellene nyilatkozék a’ tőkepénzadónak ’s azon hires szónok, ki előbb a’ tőkepénzeseket azért kívánta megróhatni, hogy ők se maradjanak a’közteher alól, most úgy nyilatkozott, miszerint csak azért óhajtá azt, hogy már nagyon szeretne adót fizetni, mivel tudja, hogy adósak többnyire a’nemesek szoktak lenni, ’s a’ hitelezők csakugyan rájok háritnák ez adót. Szép nyeglyéskedés!—Egy szóló azon akadt fel, hogy az észszel keresők kihagyatvák, mi azért történt, mert e’ megyében honoratiorok nem adóznak, és e’ szokás továbbra is meghagyatott, mig az ország ez iránt nem rendelkezik. Mások azon akadtak fel, hogy a’ szántóföld külön ’s a’ földmivelés ismét külön rovat alatt adóztatik, mintha a’ tehénért ’s ismét a’ fejesért is külön kellene adózni. A’ határzat részleteiről máskor bővebben. Említpesti siapló. Uralkodó fejdelmünk öcs. ’s ap. kir. föls.népnevelésünk előmozdítására öt mesterképező intézet fölállítását méltóztatott k. elhatározni. A’ tanítókat a’kir. kincstár fizetendi. Az intézetek Pest, Szeged, Miskolcz, Érsekújvár és Nagykanizsa városokban fognak fölállittatni. Szinte 6 fels. Pesten 3 ipariskolának fülállittatását méltóztatott legk. elhatározni; az első osztályban gazdasági, a’ 2ikban kereskedési, a’ mikban pedig technikai tudományok fognak előadatni, magyar nyelven. Minden tanító díja 600 — 800 pg. for. leend, és szinte a’ kir. kincstárból fizettetik. Ezen első magyar ipariskola alapjául szolgáland a’ magyar polytechnikai intézetnek. A elemi iskolákra nézve is, uj, hazai nyelvünk terjesztésére igen hatandó tanítási rendszer legkkegyelmesebben immár megállapittatott, jövő iskolai évvel életbe léptetendő. — Most jelent meg ’s minden könyvárusnál kapható. „Törvényszéki orvostan alapszabályai“ Frommhold Károlyiul. Pesten 1843. Länderer és Hekenastnál. Irodalmunk mezején e’ hiányt nagy szorgalommal törekvék betölteni jelen munkájával a’ szerző, ’s bár rövidsége, hasonlítva ezt a’német ’s franczia kiadásokhoz, szembetűnő,de említés nélkül egy tárgyat sem hagy, mellyek azokban előfordulnak; alapszabályi ezek a’törvényszéki orvostannak, egyszerűen ’s igen érthetőleg írva, és így annál czélszerűbbek, mivel nemcsak a’ törvényszéki orvos használatára iratvák, hanem egyszersmind törvényszéki biráink ’s ügyészink használatára is szolgálnak, kik irodalmunk e’ hiányát érzék, de kik nem legjobb kedvvel foglalkozhatnak illynemű hoszabb munkával sőt hasznukat veheti az országosan kinevezett büntető törvénykönyvtervet] készitő választottság is, melly ezáltal könnyebben’s biztosan áttekintheti a’törvényszéki orvosi vizsgálatoknál előforduló eseteket.—A’szülésről szólván, annak különféle nemében és korában röviden ’s pontosan terjeszti elő tüneményit,’s ezek közt terjedelmesen emeli ki azokat, mellyeket bárki is biztosan vizsgálat alá vehet. A’ késő szülésről szólván, a’ határnapról maga véleményét nem közli, de az e’ részről szóló és szinte orvosi vizsgálatokon alapuló külföldi törvényeket idézi, mikben a’határnap kijelöltetett. A’Ilk czikkben, melly az újszülöttekről szól, nem ártott volna némelly szavakat boneztani jegyzetekkel bővíteni, azok iránti figyelemből, kiktől az általányos boneztan tudását nem követelhetni. A’ tüdővizsgálat több nevezetes orvos vizsgálatival bővítve a’kétes esetekben biztos útmutató. Az újszülöttek éktelenségénél, a’ šik pontban a’ nyelv kevéssé erőtetett és alig érthető. Az Vik czikkben a’ nemi ösztön kifejlődésénél az éghajlatot is tekintetbe kellett volna venni, melly nem legkisebb hatást gyakorol azok kifejlődésében. A’Vikik czikkben a’ vádolt betegségek elég terjedelmesen, a’titkoltak röviden vannak előadva, különben ezek úgyis nagyobb gyógytani ismereteket kívánnak, mellyeket itt közleni fölösleg volna. Az elme-é s kedélyi betegségeknél inkább ezek változásit mint az életművezet kérjeleit számítja elő ’s valóban ezen változások biztosabb ítéletet adnak, mivel a’ kérjelek itt olly változók, hogy azokra keveset vagy épen semmit sem építhetni. Terjedelmesen értekezik a’ sértésekről, előszámlálja azon kérdéseket, mellyek az ó és uj porosz büntető-rendszerben a’ törvényszéki orvosnak megfejtésül adatnak. De legnagyobb figyelemre méltó a’mérgezések leírása; itt az ásvány az első, a’növény-mérgek a’ második helyet foglalják el; az előforduló kórjelek’s kísérletek korunk hiresb vegytanárai szerint, ’s főleg azok, mellyek a’közlésben gyakrabban előfordulnak bővebben előterjesztették. Csodálhatni, miért használja F.ur a’ német műszavakat a’ magyar műszavak felvilágosítására, midőn a’ német c’ szavait idegen nyelvektől kölcsönzi ’s mind a’ mellett némelly helyeken, hol a’ német műszó töké