Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-26 / 17. szám

PEST, szombat, február dicsértetik, Ganezaugh.jóféle.) . dűl étről; ’sa’t.) Spanyolország fa’ portugál határokon őrhad állittatik föl; bizalmatlanssá Rodil ellen ; ’sa’t.) Külföldi elegyhir. Értesítő: IT­agyarország­ és Er­dély. Híre jár hogy Konstantinápolyban , Stürmer ausztriai követ, saját kivonatára hivataliul fel fog oldoztatni ’s helyet b. Huszár kir. tan. vagy a’ görög udvarnok­ követ b. Prokesch foglalandja el.­­"m. gazdasági egyesület f. é. mart. Jákon délelőtti 9 órakor a’ n. casinóban nagygyűlést tartand , mellyre a’ t.cz. örökös és rendes tagok szi­ves megjelenése tisztelettel kéretik. Az elnökség rendeletéből. Pest, feb. 23án 1842. Kacskovics Lajos egyesületi titoknok. Kisfaludy-társaság. Több oldalróll tudakozásra jelentetik, hogy azon t. ez. urak ’s hölgyek, kiket a’ társaság aláírási ivekkel megkeresett, ezen iveket, ha netalán aláírókat gyűjthetni reményük volna, tovább is meg­tarthatják.­­ Azon hazafiak , kik 50 vagy több pengő forinttal alapitó ta­gok lettek , ezen alapítványokat készpénzben lefizetni nem tartoznak, hanem ha úgy tetszenek, a’ társaság által meghatározott kötelezvények kiadása ál­tal csupán a’ kamatokat biztosítani. Tóth Lórin ez titoknok. E’ f. hó 20-án délelőtti 10 órakor tartatott a’ Mátyás-szobrai közgyű­lés , mellyen köztiszteletü hazánkfia Fáy András elnök körülményei tekinte­téből, elnökségéről lemondott. Az egyesület kívánván öt elnöki székében megtar­tani a’ csekély számú gyülekezetét (eleinte 15, később 26an jelenének meg) közgyűlésének venni ’s a’ lemondást elfogadni vonakodott, de később látván a’ lemondó urnák szilárd eltökéltét és meggyőződvén a’ közgyűlésnek, melly választmány által fűzetett és hírlapokban szokott mód szerint hirdettetett ki, jogszerűségéről, a’ lemondást elfogadván jegyzőkönyvbe vétetni rendelte, el­hajtható lenne , hogy a’ tisztelt férfiút, olly másik váltaná fel az elnökség­ben, ki hasonló mértékben bírja az egyesület ’s haza bizodalmát, hogy a’ megkezdett vállalat óhajtott czélt érhessen! napló. „Botrányok a’nemzeti színházban“ czim alatt érkezett hozzánk következő küldemény naplónkban közlés végett. Huzamosb ideig hallgattunk színházunk kül- és bel - viszonyairól, mivel mindig hajlók va­­lánk hinni, hogy az igazgatóság buzgalma, és a’ közönség bizonyos részének tisztelete, mellyel, véleményünk szerint, minden nemzeti intézet iránt visel­tetni tartozunk, a’ belső bajokat elintézi majd valahára, ’s egyszersmind meg­szűnnek azon botrányos jelenetek, mellyek utoljára minden jobb ízlésű férfit, és minden finomabb igényű hölgyet örökre száműzendnek úgy is elég gyérül látogattatni szokott nemzeti színházunkból. De fájdalom, mert csalatkoztunk ! a’ belső bajok nem szűntek meg, ’s a’ külsők időrül időre nemcsak megújulnak, hanem még magasb fokra is emelkednek. Mi a’ belső bajokat illeti, azok rö­viden ezekben öszpontosulnak. Operánk nemcsak előhaladást nem tett eddig, de napról napra silányul. Láng Paulina hihetőleg nem is lép föl többé, mert hangja egészen elgyöngült, ’s különben is mint ismerősei állítják , olly ne­hezen tanul, hogy főleg első énekesnőül csak kisebb város fogná őt használhatni. Szigligetiné néhány próba után csak azt bizonyíta be, hogy első szerepeknek legalább még most, egyáltaljában nem felelhet meg. Mochonaky Amália igen haszonvehető és szorgalmas énekesnő, de csak másodszerepekre, ’s egy két de kevésb erőt kívánó nagyra ; az első énekesnő helyét tehát most még ő sem töltheti be. Carl Henriettéről csak azt jegyezzük meg, hogy reá nézve a’ tavasz elmúlt már, egyébkor pedig nem igen énekelnek a’ csalogányok. Éder Luiza igen kellemes har­madénekesnő, sőt néha néha valamicskével több is; de ismert szerénységinél fogva maga is bizonyosan átlátja, hogy első énekesnői szerepeket nem szabad elvállalnia Budapesten. Mit mondjunk a’ férfiakról ? Erkel romjait is alig bírja azon hang­nak, mellyre első énekesnek szüksége van, e’ miatt iskolája is olly igen gyön­gének látszik, hogy alig nevezhetni annak. Joob az elsőre nézve kissé tán jobb agyán, de hangja szinte nem ollyan , minővel annak bírnia kellene, ki a’ nemzeti színpadon az első tetor­-szakmákat énekelni akarja. Kontiról csak annyit mondunk, hogy hangja örökké annyira rekedt, miszerint őt halla­ni valódi kín. Szerdahelyi igen jó buffo. Udvarhelyi sokban hasz­nálható, é s ezzel az operának vége. Hogy illy személyzet alig alig hozhatja be azon költséget, mellybe az opera kerül, azt, úgy hiszszük, minden szá­­mitgatás nélkül is elhihetni. Szavaló színészetünk sem ment ugyan gyarlósá­goktól, de mégis minden esetre olly állapotban van, hogy a’ pesti német szín­házéval igen kedvezőleg állhatja ki a’ versenyt. De mi van most készülőben? Hirszerint színészink nyolcz legjelesbje húsvétre meg akar válni színházunktól, mivel mint mondják a’ gyönge lábú operai személyzet díját rovásukra meg­javítani szándék. Nem bírjuk ugyan a’ játékszíni titkok kulcsát; de annyit mégis mindenesetre mondhatni vélünk, hogy a’ nemzeti színházat mulhatlanul be kell csukni, ha e’ 8 színész csakugyan hátat találna neki fordítni. Illendőn cselekszenek e ez által színészink, vagy nem ? azt bajos megítélni. Szándék­­jokat nem javalhatjuk ugyan , ha tekintetbe veszszük , hogy őket vándorbottól szabadította meg a’ nemzet bőkezűsége; de még sem bírjuk azt egészen ’s föltétlenül gáncsolni, ha csupán mint embereket tekintjük őket, kik jogtalan vagy legalább méltánytalan bánásmódot nem tartoznak eltűrni, sorsukat pedig magok és családjaik érdekében javítani, ha lehet, kötelesek. Csekély belátá­sunk szerint itt most következő 3 kérdés fordulhat elő: 1) Jó operát nem állíthatunk öszsze , állítsunk é tehát középszerűt’s mégis költségest ? 2) Vagy a’ szavaló színészetet silányitsuk é meg a’ jó tagok elbocsátása által? 3) Végre becsukjuk é inkább addig a’ színházat, mig a’nemzet méltóságához illő dal- és szavaló színészetet állíthatunk össze? Mit kelljen a’ 3 közül választani, azt a’ nm. országos választmány bizonyosan jobban fogja megítélhetni, mint mi, kik egyébiránt őszintén megvalljuk, miszerint részünkről, ha már egyoldalú­nak kell lenni ’s csak egyoldalulag mulattatni a’közönséget, inkább óhajtanánk csupán jó szavaló színészetet, mint rész operát középszerűn alul álló drá­maszemélyzettel ; ha azonban jó operát jó drámával egyesíthetni, mi legkivá­­­natosb az egész közönség ’s művészet érdekében, annak senki nem fogna őszin­tébben örvendezni mint mi, mert ez legjobban tanusitná színészetünk többoldalú t. i. az ének ’s zenészeti mezőn diszlését, ámbár egyébiránt arról meg vagyunk győződve , hogy az ország nagylelkű adakozása csak nemzeti nyelvünk elő­mozdítására czélzott; mit a’ dráma mindenkor nagyobb sikerrel fog kivíhatni, mint a’ csupán külföldi opera. De ha más résziül meggondoljuk, hogy csu­pán drámai színház csak kettő van egész Európában, t. i. a’bécsi udvari ’s a’ párisi Théatre-frangais, ’s ha meggondoljuk, hogy az elsőnek fentartására, Bécs­­nek negyedfél száz ezer csupa német, a’ Theátre-frangaisnak Párizs egymillió főnyi csupa franczia lakossága nem elegendő , úgy hogy mindkettőnek létez­­hetésére évenkint fejdelmi bőséges gyámolitás kívántatik,’s végre ha meggondol­juk, hogy Budapest összes lakossága, azonkívül hogy különböző ajkú, Bécs népének harmadrészénél alig rúg többre ’s ha e’ fölött a’két város két német színházai mellett a’ magyarság csekély számát tekintjük, nem látjuk által, mint legyen az képes a’jelen országos segedelem mellett is csupán drámai színészet által a’ színházat fentartani a’ nemzet méltóságához képest. Az operát meg­szüntetve kétségtelen, hogy a’ pesti német színházat népesítjük’s gazdagítjuk, mint egyik német divatlap megjegyzé. Ennél fogva, kívánatos lenne illy körül­mények közt az operát, habár a’ mai elferdült korkivonathoz képest mint szük­séges roszat, legalább középszerű állapotban megtartani, hogy a’ dráma és opera karöltve mint testvérek segítsék viszonyosan egymást. De hogy rend­kívül hosszasak ne legyünk — a’ szövevényes belső bajokkal érintsük meg rö­viden a’ külsőket is , mellyek szinte nagy mértékben gátolják nemzeti szín­házunk óhajtott fölvirágzását. Vannak közönségünk fiatalabb része közt, kik kiállhatlan nyerseség által szeretik magokat kitüntetni. Hangos beszélgetés, nem legillőbb kifejezések lisztes hölgyek előtt, zártszékek közé állás föltett kalappal, piszszegés, ’s a’ t. olly mindennapi dolgokká lettek már , hogy elősorozásuk lapokat kívánna. Ide járulnak még iszonyú kiáltozások, dobogások ’s még néhány ’s a’t. Szólítsunk aztán meg bár legilledelmesb hangon illy uracsokat, hogy ne rontsák tüdejüket, miknek nyilványos gyűlésen v. talán inkább pusz­tán nagyobb hasznokat vehetik, tehát bizonyosak lehetünk, hogy illetlenül vá­laszolnak , kiáltozásikat folytatják ,’s ha tölök eltávozunk, mindenütt nyom­ban követnek, ’s annál harsányabbul rivalganak füleinkbe, mig végre akarva nem akarva távoznunk kell a’ színházból. Ezen uracsoknak köszönhetjük, hogy maholnap olly ritka lesz színházunkban a’ hölgy mint a’fehér holló. Múlt szom­baton (febr. 1 Ilikén) koronája tétetett föl e’botrányoknak: „Bálés“ dalt. ada­lok, Carl H. Reiterholm nejét éneklő , ferde buzgalom párthívei szokás szerint legtúlzóbb tapsokat és iszonyú kiáltozásokat harsogtattak. Mások viszont fü­tyültek, tomboltak, ’s minden oldalról illy zavart kiáltások hangzottak: „Nem kell opera! Éljen a’ dráma ! Ki az operával! Az opera baráti ellenben olly dísztelen neveket kiáltoztak az ellenkező véleményünkre, hogy azok ismétlésire nem bír­juk magunkat elszánni. Egy német szerkesztő, ki mindeddig igen méltányo­san sőt mondhatjuk, kímélő engedékenységgel nyilatkozott nemzeti színházunk­ról, szomszédit a’ tomboló csapatbul kérve figyelmezteté, hogy illy jelenetek balitéleteket szülendnek hazai műveltségünkről azokban, kik mint utazók köztünk tartózkodnak. ’S mit nyert válaszul jó érzés-tanusitó intésére? Nyers kifejezé­seket, miket félmüveit körökben is tilt használni az üledék. Hová fog ez ben­nünket vezetni? Vannak, kike’botrányt gyanyörv alatt azon 8 színész izgága patvarkodásinak tulajdonitgatják, kik nemzeti színházunknál a’ mostani kelle­metlen viszonyok közt nem akarnak megmaradni. Mások minő hitelességgel ? nem tudjuk, ebből származtatják az eseményt. Carl H. ez előtti fölléptekor egy fiatal férfi számos jegyet vásárlott egyszerre. Carl H. pártfogóji ezt azonnal oda magyarázák, hogy az énekesnőt ki akarják fütyülni ,s ezen puszta gyanúból azon ifjút azonnal az illető hatóság elibe kísértették. Hogy ez igen furcsa tett volt, az bizonyos, mert az egyenesen ahoz hasonlít, mintha valakit, ki puskáját tölti, azon gyanúból fognának el, hogy azzal talán emberre akar lőni! Azonban még­is sajnos, hogy az érdeklettnek baráti (ha csakugyan ebből származott a’ botrány) boszusokat nemzeti intézetnek tiszteletet igénylő falai közt terjessték. Mire való a’ bíróság és sajtó ? Minek nyers erőszakot használni alkotványos szabad országban, mellyben a’ törvények ’s nyilványosság paizsa alatt min­den sérelmet tisztes utón ’s móddal orvosolhatunk meg. Illy anarchiai állapot­ban veszély nélkül színházunk sokáig nem maradhat életben, vagy lényegesen javulnia, vagy pedig mulhatlanul pusztulnia kell. Az igazgatási kormány­­kereket nem ragadhatjuk meg, iparkodjunk tehát legalább a’ nyerseskednisze- 1842 lz ikszám.

Next