Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-17 / 74. szám

lásjogomat fentartva, ezúttal csak azt jegyzem meg,j mikép e’dolog annyival is inkább kitöri magának az utat,' a’mi lehetlen hogy elkerülje a’m.lök figyelmét, mert magok a’ milölk mondák már múlt országgyűlésen az I átmenetet gátló 6 héti oktatásra az anahemát,melly kimondás, higyék meg a’ m.lelk, nagyobb erővel ragad- ja meg az emberek lelkét, mint a’ hat heti oktatást szorgalmazó resolutio. Erre egy m. püspök emelvén szót, mondá hogy az átmenet a’ r. kath. hit elveivel ellenkezik, annálfogva e’részben sem törv.hozás, sem király enyegedelmet nem adhat. Magyarországban az alkotványnyal egykorú a’ r. kath. hit, ’s magok a’törvények , a’ katholicismus szellemét magukon hordozzák, igy Werbőczy nyilván bűntettnek nevezi az átmeneteit. — A’ KK. és RR. csupán formák közé akarták szorítani az átmenet kérdését,és a’ törvényhatóságtól kívánnák felfüggeszteni megítélését, ki millyen vallást kövessen, egyébiránt a’m. föRv. multországgy. határzata sem tetszik szólónak, mert az sem a’ katholicismus szelleméből indul ki, inkább járul tehát szóló a’legújabb indítványhoz, azonban ebben is az engedelemadást csupán és szigorun a’ formákra kívánja szorittatni, midőn más felöl a’ KK. és RRk .’ tárgyban adandó válaszüzenetében kéri kifejeztetni, mikép a’r. catholikusok az átmenet iránti intézkedésben valláselveiket minden esetre fen kívánják tartani. Egy főisp. gr. a’ polgári véren, ezen legdrágább áron kivívott békekötések által biztosított szabad vallásgyakorlat szentségét, azon esetre, ha a’ törvényhozás tovább is engedi a’ gyűlöletes 6 héti oktatással ostromoltatni — a’józan értelemben vett’s mindinkább idomuló ’s izmosuló közvélemény utalmába ajánlván, csak a’ KK. és RR. javaslatától elültetése következtében fogadandja el föelvére nézve az újabb indítványt. Egy másik gróf az indítványban említett papi kihallgatást nem egyébnek, mint a’6 heti oktatás surrogatumának, a’följelentést pedig azt átmeneteire nézve a’kormányszéki tekervényes eljárás közé való bonyolításnak tartván,az indítványt el nem fogadhatónak véli. Egy föisp.’s gróf más országokra hivatkozva, hol tökéletesen szabad az átmenetei ’s mégis jó lában áll az erkölcsiség, nálunk is minél inkább egyszerűsitni kívánná az átmenetelt, mi pedig vélemény szerint úgy történhetik, ha az áttérni akaró megóvatik minden papi befolyástól. Egyébiránt az újabb indítványt köriratra kívánná bocsáttatni, hogy határzottabban szólhasson hozzá. A’ köv. szóló a’ lelkiismeret szabadságát függetlennek akarja ugyan, de mivel a’törvényhozásnak tekintettel kell lennie a’ néptömegnél a’ vallásosság fenntartására , szóló tehát kívánná a’ r. katholicusra nézve a’ gátat ’s az ünnepélyességet, de nem mint a’ Ak javasolják, mert ha az átmenet kérdése megyei közgyűlésekre vitetnék, félő, hogy a’megyei gyűlések vallásos hareztérré változnak; ő tehát az újabb indítványt pártolja.Egy kath. többeszméji ezek: a’kath. vallás nem igényli, hogy kik tanításit megvetve, gyalázatjára szolgálnak, kebelében maradjanak, de a’ status érdeke hozza magával, hogy az átmenetei fontos lépése vaktában ne történjék; nem az áttérést engedte meg tehát eddig is a’ fejedelem, hanem a’ vallásosság fentartása végett csak arra ügyelt, hogy kiki lelkiismeretes meggyőződése, ne könnyelműsége után indulva változtassa hitvallását,’s mikor ő fels.ezt tette , csak törvény adta jogát gyakorolta, ’s igy ő nem ura, hanem apostoli védője a’vallásnak. Mi a’legközelebbi kir. választ illeti, az szóló szerint csak a’ v. házasból szül. gyermekek nevelésénél követendő viszonyosság ’s egyenlőség elvére vonatkozott. A’bécsi és linczi békekötések pedig nem szabad átmeneteit, hanem csak vallásgyakorlást biztositottak, szabad átmeneteit engedő törvények nincsenek, de tiltok elég számosan. A’ 17ik század közepén divatozott ama szerencsétlen elvből „cuius est regio eius est religio, eredtek az erőszakos térítések’s azokra illenek a’Rk által idézett törvények. A’ déli oktatást mint legszelídebb eszközt választó a’kath. clerus a’ vakmerő áttérés gátlásául (holott kb. resolultok nyomán keményebb eszközhöz is nyúlhatott volna) ’s valóban az oktatás most is legczélszerűbb eszköz a’ tévelygők felvilágosítására. Egyébiránt sem a’ Ki. és Kk. sem a’ m. fők múlt országgyűl. javaslatához nem járulhat hanem az újabb indítványt pártolja. Egy fiatal gr. így kezdé beszédét; az átmenetnél lélekszabadságról, meggyőződésrül van szó, ’s a’ t. derűs most mélyen hallgat a’ lelki meggyőződésről, pedig mikor a’ fönálló törvényeket sérti, meggyőződésére ürömest szokott hivatkozni, kívánnám úgymond, hogy a’ t. derus akkor is méltányolná a’ meggyőződést, mikor azzal saját érdeke mellett nem harczolhat. Én tökéletes lelki szabadságot óhajtok, mi az átmenet iránt az újabb inditványnyal sem érezhetik el, mert e’ szerint befolyt abba az egyházi rend, mellyröl nem állhatni jót, hogy annak idejében nem fogja ő azt mondani ismeretes vegyes házassági eljárása nyomán, mikép a’ tanúbizonyság kiadása lelki ös méretével nem egyezik. Befolynak akormányszékek, mellyeknek tekervényes bonyolodásaikat jól tudhatja az inditványzó gr., ki maga is a’kanczelláriánál hivataloskodott. Végre azért sem felelhet meg az indítvány a’ czélnak, mert annak megítélése, hogy követheti e valaki meggyőződését vagy sem, a’főhatalom felügyelési jogától függesztetik fel. Ez okoknál fogva az indítványban megnyugvást nem találhatván, a’ Rk javaslatát pártolja. Másik gróf azon kérdésre, miért ellenkezik az áttérés a’ kath. egyház elveivel, a’ szerinte philosophiai argumentumokban szűkölködő r. kath. egyházat így felelteté, Ő nagy zaj, mellynek csilapitásául felszólalt országbíró önmélt. arra figyelmezteté a’ hallgatóságot, mikép rend ugyan lehetvén szabadság nélkül, de szabadság rend nélkül soha, ez országgy. tanácskozásra a’ magában olly üdvös nyilvánosság és szabadság fáját ne ássa ki a' hallgatóság maga alól folytatva az előbbi szónok beszédét: azért ellenkezik — úgymond— a’ kath. egyház elveivel az áttérés, mert a’ kath. egyház a’ maga tanját legjobbnak tartja ugyan, kérdi szóló — ha valamelly czélt csak bizonyos irányban vél valaki elérhetőnek , vehetni é neki rész néven, ha az ellenirányról azt mondja, hogy azon járván, a’kitűzött czélhoz nem juthatni. Ila nem gyűlöletes a’ vakot utbaigazitni, ugyan mi gyűlöletes van abban , ha a’kath. egyház az áttérni akarót megtanítja a maga igaz utára? ’sat. de kérdhetné valaki, miért teszi azt a’ papság? azért úgymond szóló, mert a’ kath. egyház olly dolgokról beszél, mellyek minden emberi fogalmon felül esnek p. o. lélekhalhatlanság, örökkévalóság ’sat. Miután tehát a’ törvényhozásnak a’néptömeg meggyőződését szemes- 1ől kell tartania , szóló a’ főrendi indítványt pártolja. Egy főispán , miután a’ lélekszabadság a’ természet szent törvényén alapul, ’s azt emberi hatalom jogszerűen nem korlátozhatja, miként, a’ felbőszült zavarok és üldözések gyászos emlékű korszakát kivéve, nálunk sem korlátozta, sőt az okozott zavarok lecsilapitását is a’lelkiszabadságnak a’ bécsi és linczi békekötésekben történt biztosítása eszközlötte: most sincs egyéb tennivalónk , mint a' meggyőződés szabadságát határzottan kimondani, különben, bármint akarunk a’ dolgon módositgatni, hozandó törvényünkkel épen az történik, mi történt az 1790: 20. al, mellybe erdődeink csupán közeledés tekintetéből egyeztek bele ’s a’közeledésnek mi hasznát vették? azt hogy még mi is lakósunk érte, ’s azt, hogy azon jogunk hozatik kétségbe, mit a’természet adott , a’békekötések biztositottak és a’ százados gyakorlat megszentelt. Mihez képest én a’ Ak ide vonatkozó javaslatát is visszalépésnek tartom de kénytelenségbe, ahol mégis inkább járulok ’s az újabb indítványnak csak azon elvében osztozom, miszerint az átmenet a’ felső hatalomtól függetlenittelik. Ekkor egy nagy teli. gróf emelt szót ’s előrebocsátván, miképp elvileg a’ ekkel tökéletesen egyetért, mert miként ő nem érez hivatást valakinek meggyőződését erőtetni, úgy ő is vallásbeli dologban két kézzel ragaszkodik hitéhez , annálfogva lelke mélyéből kívánna olly hazát, mellyben mindenki meggyőződését követhetné; ámde törvényhozónak a’ kivihetést is mindig szeme elött kell tartani ’s használni az eszközöket, mellyek ha egyszerre czélhoz nem teremtenek is bennünket, de vissza legalább nem löknek, sőt a nélkül, hogy a’ tovább haladhatás sodrából kiűltetnénk, egy lépéssel a’ czélhoz csakugyan közelitnek ’s igy a’ végczélhoz juthatásjogát nem csorbilják. Mi a’ vérrel írott szerződéseket illeti, azoknál sokkal magasabban állóknak gondolja a’ szabad egyezkedések útján keletkezteket. Egyébiránt miután mint magyarok és törvényhozók tanácskozunk itt, óhajtanám, hogy a’ puskaport egymás ellen ne lödözzük, mert rend szabadság nélkül lehet, de szabadság rend nélkül soha, miként az előbb országbíró , úm. megjegyze. Jöjön bárkitől az indítvány, ha czélhoz közelit, én elfogadom,’s most is köszönetet mondok az indítványozó grófnak , hogy bennünket legalább egy lépéssel a’ czélhoz közelitm úgy igyekezett, miszerint az elvek csorbát ne szenvedjenek. És épen az öltökért sajnálom én a’ vallásbeli viszonyosság’s egyenlőség magasztos eszméjének csiráját magában foglalt minapi k. kir. válasznak el nem fogadtatását is; de hiában mi folyvást ingerült állapotban vagyunk, vagy a’ nagyravágyás ’s hivatalos mámor vagy a’ népszerűség viszketege miatt nem látjuk a’ hazát. Mondhatlan nagy baj nálunk az az akadékoskodó természet „die Ecitelkeit der Schwierigkeit macherei!“ — Most is sok azért ellenzi az indítványt, mert pap és tán consilium fordul benne elő, ugyan az istenért, ne ássuk magunk alá a’ szabadság fáját, mert ha mi itt a’ főrendi táblánál kimondjuk azt, hogy nekünk sem pap sem consilium nem kell, nem találkozhatik é ismét ollyan kinek sem vármegye sem alkotvány nem kell. Felelnek tán az illető szólók, hogy nekik csak jelen esetre nem kell pap és consilium, igen de másnak meg más esetre nem kell és így utoljára semmi esetre sem azért hogy valamelly intézkedésnél visszaélés történhetik, ne mondjuk ki mindjárt az egészre hogy semmit sem ér. Az áttérés feljelentésénél nem kétlem, hogy az alkalmazásban visszaélés történhetik, de ugyan ezt látom egyéb emberi intézményeknél is, hányszor történik például ha külföldre szándékozván útlevelet akarok váltani, hogy az alispán nincs otthon, később ismét el van foglalva, 3dszor nem ér rá ’sat. Én nem vagyok kormány embere, nem is leszek soha, de azt hiszem, hogy a’ dolog mélyébe hatólag cselekszünk akkor, ha azon reményben, hogy czélunk felé egy lépést közeledünk, elfogadjuk azt, mi tovább haladhatási jogunkon csorbát nem üt. Mit félünk a’ consiliumtól, hiszen a’nyilvánosság olly ellenőr most, hogy a’visszaélések ellen tüstint lármát üt Mi a’papi befolyást illeti, erre csak azt jegyzem meg, hogy szabadás után a’ persvasionak mind vallás mind politika dolgában helye volt mindig és helye leszen mindenha, és az korántsem csábitgatás, ha az igazság kimutatása által kérünk valakit saját egyedi meggyőződésünkre, csak hogy botrány nélkül történjék az. Én tehát még egyszer köszönöm inditványzó grófnak kiegyenlítésre számitott fáradozását, és nem győzöm eléggé méltánylani, hogy sem egyik sem másik párt által nem hagyja magát megnyergeltetni vagy épen portéka gyanánt kezeltetni. Az átalakulás nagy eszméjét mindenki ajkán hordja, de minden bizonnyal jobb szolgálatot tesz a’ hazának, ki a’ pártokat egymáshoz közelíti, mint a’ ki akadékoskodásával még tovább taszítja egymástól. Szólt még néhány részint az indítvány mellett részint ellene’s a’ gyűlés d. u. 3 órakor az elnöki kijelentéssel oszlott ki, hogy az előadott gr. indítványa köziratra bocsátatván, más nap a’ tanácskozás ugyané’tárgyban folytattatik. — XL. Országosillés a m. folknél sept. 7én. A’ köziratra bocsáttatni rendelt indítványban aggodalom gerjesztőnek látja, egy főisp. gr., hogy a’ legfőbb felügyelési jog miatt a’ Rknél ismét hajótörést fog szenvedni, mert miután ő fels. jóváhagyása az átmenetre, az inditvány szerint nem szükséges’s mégis felterjesztendőnek, sőt formák miatt gátoltathatónak is mondatik az átmenet, ez valóban nem egyéb mint szójáték, módosíttassék tehát az indítvány oda, hogy a’ szabad átmeneti bizonyítvány az illető félnek felterjesztés előtt legyen kiadandó. Ezt annál szükségesbnek véli, mert az indítványban ajánlott 6 hét alatt távolabbi helyre p. o. Mármarosba nem is igen érkezhetik meg Bécsböl az átmenet iránt adandó válasz. Ha pedig a’ consiliumhoz történik a’felterjesztés , ez a’megyék és consilium közt a’ kelet feletti örökös súrlódásra szolgáltathat alkalmat. Most egy főtisztviselő kiemelte az öt aggasztó pontokat az átmenetei szertartására nézve, a) Nincs az indítványban meghatározva mennyi idő alatt kérdezze ki a’ lelkész az áttérni kivánót, b) mi iránt kérdezze ki, c) ki vállasza a’ lelkészi kihallgatásra a’ két tanút ’s d)mi történjék ha a’lelkész a’ kihallgatásról bizonyítványt nem akar adni,2) a’ felterjesztésre nézve, ö a’ király felügyelési jogát nem helyezheti abban, hogy ö neki minden egyes eset végrehajtás előtt felterjesztessék, mert habár tagadhatlanul igaz, hogy ö fels. koronáztatásakor megesküszik a’ törvények végrehajtására, ’s ezen ígéretét minden egyes törvény sanctiójakor ismétli, de az a’ végrehajtásra felügyelés, nem a’ törvények közvetlen végrehajtásában áll, ’s igy gyakorlatban sincs, hogy ő fes. a’ bírói ítéleteket végrehajtás előtt vegye bírálat alá, hanem ha a’ formák meg nem tartattak, utólag orvosolja; például a’ statarialis eljárásoknál emberélet forog kérdésben ’s mégis csak végrehajtás után szokott a’ bírói ítélet felterjesztetni, ’s azután lakói érte ki a’ hibaelkövetés oka volt, az indítvány szerint pedig a’ meg nem tartott formalitások miatt a’ felfüggesztéssel ném a’ hibát okozta hivatalnok,hanem az ártatlan átmenni akaró büntettetik; 3) az indítványban kifejtett viszonyosságra nézve azt jegyzi meg, mikép ha a status érdekében áll a’ vallásosság fentartása,’s azt az átmenetgátlás által gondolja elérni, akkor nem lehet neki mindegy protestáns alattvalóinak is korlátlan áttérése; mert a’viszonyosság úgy értelmeztetvén, miszerint mindenkivel valláselvei szerint kell bánni, tudnivaló az, hogy a’ prot. egyház sem gyönyörködik abban, ha hívei megtagadják a’hitet. Egy püspök tagadá, hogy a’ kath. clerus megvonta valaha a’ bizonyságlevél-kiadást, ha rondos útján kéretett tőle, egyébiránt e fels. felügyelési jogát akkér kívánja - SOS -