Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-23 / 15. szám
Jelenkor, 1843. 1 51 és 13 x ii in. Megjelenik a' Társalkodóval együtt minden héten kétszer , ti. vasárnap és csütörtökiül. Előfizethetni helyben a’ szerktő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 dik szám alatti Tra 11 ner Károlyi ház első emeletén , egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy más külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvételik ’s pontosan közöltetik. FOGLALAT. Magyarország és Erdély: (előléptetések; irányczikk: köznevelés, Bártfay Kálmántól ; tudnivalók a’ folyó évben létesítendő iparmű-kiállitásról; testgyakorló iskola , Aradmegyei közgyűlés (nemesi telekkönyv), kényszeritett megváltás, nemtelenek birtok—’s hivatalképessége, házi adó aránylagos elvállalása, az ország kereskedési fő útvonalai létesítésükre a’ nemesség is adózzék, mint a’ tartományi utakra, czéhek eltörlesztetnek, sajtótörvények alkottassanak, sz. leír. városok ügye intéztessék el mint szinte a’ vegyes házasságoké ’s vallási sérelmeké, vámrendszer, dunahumei vasút, országgy. hírlap, ’s t. ell. Fejérmegyei közgyűlés:tisztválasztásra készület, törvényhatósáági körlevelek iránt intézkedés, adótartozás népnövelési ajándék ’stb.) Debreczenben: Széchenyi Ist gr. megtiszteltetése a’ kereskedőség által, erdélyi országgyűlés. Szerbia és Törökország: Mihály lig. feld. székébe viszszahelyeztetik, az ausztriai gőzhaj. viszályok, a’ szeralyban olasz opera. Spanyolország: a’ választási mozgalmak jelen állása. Anglia: Brougham nyilatkozata az afghanistani háborúról. Értesítő: magyar ország és Erdély* A’ am. m. kir. udv. kamra a’ nádszegi kir. sóárnok-lisztségre Hauk Alajos ottani ellenőrködő só-mázsamestert alkalmazá. Az erdélyi kormányszék cs. sz. királyi Bors György ’s malomfalvi Szász Ferencz előléptetésekkel megüresült tartományi pénztártiszti hivatalokra n. baczoni Incze József ’s Hidvig Leopold Károly tart. főbiztossági r. írnokokat, Török Eleket pedig főkormányszéki fizetéses r. írnokká nevezte ki. A’ királyfalvi (Königsfeld) erdészeti segéddijas gyakornokság megürült. Csermák Antal ungvári kam. szárnoksági írnok f. évi jan. 15én,Poor János nádszegisó-mázsamester pedig febr. 2kán meghalálozott. Sztáray Albert gr. cs. aranykulcsos Zesplényben Nagy-Mihályban huzamos, sinylődés után f. hó 13kán jobb életre költözött. A’ köznevelés. Ki szépet, dicsőt, boldogat szeret nemcsak álmodni , de reméllni is honunk jövendőjéről, ’s az ezen czél elérésére, vagy legalább a’ lehetőségig megközelítésére jó hiedelemmel választott utakat, eszközöket, készületeket figyelmes’s kritikus szemmel kiséri, lehetetlen nem csudálkoznia, miért kerül minden inkább szőnyegre, miért vitattatik meg minden nagyobb ’hévvel’s hazafiéi lelkesedéssel, mint épen a’ köznevelés szent ügye? honnét jó, hogy ha szinte emelkedik is hellyel közzel nyomadékos, tekintélyes szózat, —mert a’ tekintélyek ideje a’ szó teljes értelmében soha sem jár le — nyom nélkül hangzik az el a’ kietlenben ’s hasonlít az örvénybe sújtott kőhöz, melly fölött csak hamar összecsapódott a’ víz tükre. És miért ez ? talán mert félreismertetik annak jelentősége ? koránsem! — Hanem mert tömérdek ezen elmaradott nemzet napiszüksége, ’s nagyobb benne a’lelkesedés, semhogy tömegben mozdulhasson előbbre ; mert hiába, mennél nagyobb a’ tömeg, annál nehezebben fejt ki, főkép szabályos mozdulatokat; aztán meg először élni kell, ’s csak ezen feltétel alatt tanácskozhatni a’jövendővül, meg azért is, mert a’ mindennapi szükségekkel küzdés majd vérbe nedvbe ment már által, ’s hahogy szükségfogyatkozás mutatkozik csak távolrul is , ha mindjárt üstöknél fogva is, de előczibáltatik a’ színpadra — ’s gyakran egy egész éven keresztül mesterkézzel elrendezett dráma élőzenéjénél jelentetik, hogy az előadás elmarad , — a’ helyett, hogy a’ tartalék-erök azon emeltyű alkalmazására központosittatnának, melly nélkül legyen bár nagy, dicső, hatalmas, megengedem , de boldog soha sem leend benunk ; ’s ez a’ köznevelés. Gr. Széchenyi István „Kelet népében“ ,Mic, és ,Miként-letelsorolandó, 366. lapon mondja: ,De sokkal fontosb ezeknél a’ köznevelés tárgya/ 370. lapon meg állítja, hogy még ennél is fontosb,üdvösb ’s minél előbb életbe léptetendő bizonyos kötelességérzet fölébresztése ’s közönségessé tétele. Igaz, kiki saját szemével szemléli a’ tárgyakat, de csekély vélenyem szerint maga ezen kötelességérzet, de még annak ébresztése is eredmény , ’s az azt eredményezhető ok a’nevelés, és jól elrendezett, bizonyos czélra kiszámított nevelés nélkül a’ legszebb eszmék hirdetése, csak kavics közé szórt buzaszemek, a’ lelkesb kötelesség-ébresztés eredményei: szalmaláng. Közvéleménye nem létezhetik az ott, hol köznevelés hiányzik. A’nevelés azon föld, mellybül a’nemzet nyilványos élete szíja táplálékát; azon mennyei harmat, melly felfrissítse a’ nemzet életfája lombjait. És ha valósul, hogy hazánk két legkitűnőbb jelleme kiengesztelődik, úgy frigyük elsőszülöttje hihetőleg a’ köznevelés leend. Ez volna azon gyermek, mellynek bölcsőjénél ők a’ honatya legédesb örömkönyvit hullathatnák. Addig is azonban, mig ezen legfontosb tárgy a’ czímszerepet játszandja az időszaki sajtó színpadján, csatangoljunk kevéssé gyakrabban ezen , honunkban még talán legparlagabb mezőn . Ha egy kisded csecsemőre vetjük szemeinket, nem lehet nem sajnálkoznunk tehetetlenségén, és az anya csecsemője körüli aggodalmas gyöngédsége a’ szeretet és szánalom vegyületének eredménye. És ha ezen olly tehetetlen gyermekkel szemközt egy kifejlett, életerősül pezsgő férfiúra vetjük szemeinket ’s követjük őt működésiben, talán reá sem ismernénk benne azon tehetetlen gyermekre, hacsak minmagunkban nem horrdanók a’való bizonyosságát. Épen igy áll a’ dolog az emberi nemzettel is ; ha végig futjuk évlapjait, látjuk, hogy ugyanazon ember, ki makkal, gyümölcscsel, nyers hússal tápláló életét, barlangokban keresett menedéket az égalj zordon fergetegei elől, meztelenségét állatok bőrével, — mellyért élete koczkáztatásával kelle megvínia,—fedezé, a’ szűk földtérrül, mellyre őt születése veté, csak reszketve távozott, most, évezredek viharival daczoló fényes palotákban , tagjait arannyal himzett bársonyba takarván, testét a’ legszebb étkekkel táplálván, háborittatlanul élvezi az élet gyönyöreit ; vagy halakjából mozdulni kívánkozik, felhőkbe emelkedik a’ jég szárnyain , szédítő magasságban biztosan halad a’ zajongó tenger dühöngő hullámai fölött ’s már is olly felfedezéseket tön, mellyekrül gyermekember éveiben még a’ legvérmesb ábrándozó sem gyanakodhaték. Fokonkint fejlődik az egyes ember, fokonkint fejlődik az egész emberi nemzet tömege is: az első lépés , mellyel anyja — vagy talán inkább dajkája — vezérlete’s gyámsága alatt teszen a’gyermek rövidke lábaival , erőt fejt ki benne a’ másodikra , az első kép,melly gyönge velejébe vésődik, előkészíti azt a’ második elfogadására. És ezen emberi kifejlődésnek öröktül kimért törvény és restd olly következetes , olly változhatlan, hogy valamint a’ második lépést nem tehetjük az első mellőzésével a’ testi kifejlődésben, úgy szinte képtelenek vagyunk a’ második eszme felfogására az első mellőzésével a’ szellemi kifejlődés processusában: azaz , ha az egységről fogalmam nincsen, tisztán, vagy homályosan fel nem foghatom a’ kettős számot. Az egyes ember mind testi, mind lelki kifejlődésének’s tökélyének határai körülbelül kijelölhetők; de az emberi nemzet tökéletesülésének ,non plus ultrae-ját egyedül oda tűzhetni ki, hol már a’ lehetetlenségek hazája kezdődik. És még is, bátor olly messze is ezen határ, az emberi nem egy belső, működni soha meg nem szűnhető ösztöntől hajtatik az abozi közelítésre. És az eszköz, melly őt ezen működésében elősegíti: a’,nevelés£. A’nevelés az , melly az egyedek erőit ’s tehetségit kifejtvén, ezen műtét által a’ köz tökéletesülés végetlen tengerét szint annyi cseppel neveli. A’ nevelés az emberben létező erök’s tehetségeknek,a’tökéletesülés irányában való kifejtése. Gyakran emlegetik , hogy a’nevelés boldoggá teszi az embert; fogadjuk el a’mondáimat minden szőrszálhasogatás nélkül,’s nézzük miben áll azon boldogság? Az ember testűül áll, meg lélekbül, vagy ha úgy tetszik, értelemmel bir, meg szívvel, de más szabályok szerint működik a’ szív, másokat követ az ész — mind a’ mellett, hogy együtt csak ’s különözve megszűntek azon alakban működni , mit embernek nevezünk — és mégis ugyanazon egy czélra törekszenek, és ez? vágyaik öszhangzó kielégítése ; és ez volna az ember boldogsága; elérheti é ez életben ? milly fokig ?’sat. más kérdés. A’ nevelés czélja tehát boldogítani. Az ész vágyait a’ tökéletesség irányában a’tudomány elégíti ki, azt pedig, mi a’ szív vágyait, ugyanazon irányban kielégíti, erénynek nevezzük. Boldogságunk tényezője tehát az erény, meg a’ tudomány, azaz boldogságot egyedül az erénnyel ölelkezett tudomány oszthat. Nézzük azonban milly helyet foglal a’ köznevelés a' társadalmi életben, különösen pedig milly fontos kérdése ez a’ törvényhozásnak? Az ember társas állat, ’s ezen állapotja őt tömérdek, a’ legbonyolultabb legszövevényesb viszonyokba helyzi, mellyeket igazán kell ismernie, ha tudatlansága áldozatául esni nem akar. Ezen viszonyai ismeretéhez a’ nevelés által vezettetik, éspedig úgy, hogy az ő czélja a’ társadalom többi tagjai czéljaiba ne ütközzék, sőt amazok czélját is elősegítse, azaz a’ társaság hasznos tagja legyen, honnan következik, hogy a’ köznevelés a’ társadalmi élet legsürgetöbb kelléke. Azonban , szemléljük egy kevéssé közelebbről a’ dolgot. Az emberiség egy nagy egész, mellynek alkotó részea’ nemzetek De minden nemzetnek saját belső érdeke és szükségei vannak, a’ mellyek minden egyéb nemzet belérdekei és szükségeitől különböznek, mellyek az ország geographiai fekvésétül,a’közlekedés könnyűségétül ’sat, de különösen a’ kormányrendszertől függnek. A’ nemzetek keblében kisebb társulatok sajátszerü viszonyok által egymáshoz csatoltatvák, a’ polgár általányos eszméjétül fogva, minden intézeten keresztül le egész a’ családig, melly aztán egyedekre oszlik. Már minden kisebb közű társulatnak is vannak sajátságos érdekei mellyek minden egyéb társulat érdekeitől különböznek,— de a’ mellyeknek sem egymás között, sem a’ nagy egész érdekeivel összeütközniök nem szabad, sőt azokkal öszhangzásban kell lenniök , mert összeütközés esetében a’ hatalmasb érdekű társulat fölemészti a’gyöngébb érdeket,és igy meg van zavarva az egyensuly—honnan következik, hogy valamint minden nemzet különös és sajátszerű nevelést kíván, úgy a’ nemzet nagy tömegében az érdekek hatalma által alakult kisebb társulatoknak is sajátszerüleg kell neveltetniük. A’ nemzetek érdekeire , ’s az ezekből eredő viszonyokra, tehát a’ nevelésre is legnagyobb befolyással bir a’ kormányzat, és pedig olly annyira, hogy egészen más nevelési rendszert kíván a’ respublica mást a’monarchia, mást a’zsarnok önkény, mást az alkot’ ványos társadalom, ’s változzék a’kormányzat, az új rendszer csak úgy számíthat százados életre, ha a’ nevelést is az új irányban változtatta meg, különben ingatag, és az ellenhatás, a’ rendbontás napirenden leend. A’köznevelés tehát kormányzati, politikai kérdés, és pedig minden politikai kérdések legfontosbika, mert ennek megoldatásétól függ az országok sorsa. És az eddig lepergett idők évlapjai rendre bizonyítják, hogy ezen kérdésre minden idő törvényhozóji nagy figyelemmel valónak, ’s hogy ezen alapra rakták legyen a’ polgárzat talpkövét; ’s bizonyos az is, hogy az uj stalusgép elrendezésében mindig nagy nehézségekbe ütközének, mert az évek hosszú során életbe kiirthatatlanul gyökerűit szokásokkal, ’s vérbe nedvbe átment véleményekkel kell megvíniok.—A’ köznevelés eredményeit bámulhatjuk Lykurg népében. Ezen nagy törvényhozó uj alakba akará önteni honát, ’s hogy terve sikerüljön, a’ nevelést rendszeressé föltett czélja irányában; átlátta t. i. hogy az ő törvényei különben nem