Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)
1846-06-07 / 45. szám
sal sajátjokká tevék,a’három éves választás által ezek használhatásától talán legszükségesb életszakukban elmozdíttatnának’stb.Ha a’törvényhozás illy okoskodásokra hallgat, akkor le az utólsó hajdúig örökösekké kell tenni a tisztségek és szolgálatokat, mert hiszen semmiféle állomás sincs, melly bizonyos előkészületeket, kellékeket a’ vállalkozók résziről nem tételezne föl’s ez esetben mit csinálna a’ szaporodó ’s mívelődő nemzedék? napot nézzen é ebédre’s csillagokat vacsorára? miként már mai is en miniature tapasztalhatni! Nem igy! Becsületesség a’ magán- és közéletben, pontos teljesítése a’ polgári kötelességnek,tisztelése a’ törvénynek, mivelése az észnek, nemesítése a’lélek és szívnek azon kellékek, mik minden embert a’föld hátán szabad hazában nemcsak tengeni, hanem élni is segitendnek. Nem kell a’ polgárságnak azon hitben élni, mintha minden megyei tisztviselő jószágot bírna, hogy kimaradván a’ választásból ott heverve is urat játszhassék, ez kevésnek adatik meg. Dii laboribus omnia vendunt, mielőtt valaki senatorságra emeltetett, valamelly keresetmóddal az élet bármelly pályáján bírnia kellett, melly számára — lelépvén a’ hivatali pontról — ismét nyitva áll, még pedig talán nagyobb nyereségi reménnyel, mert mint közhivatalnok hitt nevet ’s becsülést szerzett, hallgatagul értvén, hogy a’személyében helyzeti bizalmat, mint szent ereklyét, sértetlenül őrzé meg. De Remellayur Amerikát is emlegetett,mondvám hogy ott a’ nép csak az elnökválasztásba foly be. És R.ur e’mondásával többet mondott,mint akart, mert várjon akart é többet az alsó tábla, minthogy a’polgármester és a’tisztikar a’ polgárság által választassák! De értsük egymást.Bár feledni látszék a’polgári viszonyt, mellyben Amerika tartományi, vagy megyéji népsége áll közvetlen azon tartományhoz, vagy megyéhez, mellyben lakik, és az unió középpontjához; az egyesületnek igen is csak egy hivatalnoka választatik közvetlen —ha igy lehet mondani— a’ nép által, és ez az elnök; itt azonban, hol a’ városokról van szó, nem hivatkozhatni az amerikai elnökre, ki az öszszes státus főtisztviselője, hanem azon tartományokat szükség venni szempontul, mellyekre a’ népség fel van osztva; ha ezekben nézi R. ur a’ választásokat, úgy hiszem, eláll fönebbi okadatától, mert az amerikai népfelség puszta eszméjéből is ki van zárva az, hogy helyhatósága nem közvetlen általa lenne választható. ’S kérdem: nem ezt akaráé*) az alsó tábla? még pedig úgy körülírva, hogy azon zavarok és viszszaélések, mellyek most megyei választásinknál olly érezhetőleg grássálnak ’s mit R.ur is szíves volt megemlítni, épen nem idéztethetének elő, hogy erről R. ur meggyőződjék, ám üsse fel a’túlzott szabadelvűnek bélyegzett választványi törvényjavaslatot, keresse benne föl a’ választási szabályokat ’s ezek közt ollyakra lel, mellyek nemcsak azon állítását czáfolják meg, hogy „Európának egyik alkotványos státusában sem szemlélhető illyen városi rendezés“— hanem azt is, hogy a’ városi tisztikar megválasztása leginkább ez után ’s illy eljárással foganatosítható,ha akár a’vesztegetés bűnének veremkészitésről, akár pedig a’ sokaságnak egy helyről csedittetése által vigyázatlanságról vádoltatni nem akarunk. R.ur. túlzott szabadelvűségnek mondja azt is, hogy az alsó tábla a’ városoknak önálló helyhatóságot akar biztositni; azaz hogy a’kincstári felügyelést (superinspectiót) a’ helytartótanácséval akarja felváltani. Ebben talán a’legconservativebb sem láthat túlzást, mert vegyük a’ városok mostani administrationalis állását’s ítéljen fölötte magas. ur. Városaink ma a’ politicumokban függnek a’nm. helytartótanácstól és udv.kanczelláriától, a’gazdaságiakban a’kanczellaria és kamarától, a’jurídicumokban a’polgári keresetekre a’ tárnoki és hétszemélyes ’s a’ bűnvádiakra nézve a’királyi és hétszemélyes táblától és mindkét esetben a’ kanczelláriától, némelly regálék ’stb. meghatározásában a’ megyétől is. Vájjon lehet e a’ közigazgatás az ipar, kereskedés, gyártás, gazdaság, szépítés, sőt mivelődésre is óhajtott sikerű az alárendeltség ennyifelé kiágaztában?az alsó tábla segitni akart ’s a’ Gegenwart és Remellay urat túlzott szabadelvűségről vádolják!! Sőt még többet tett ezen túlzónak állított alsó tábla, mert megállapitá azt, hogy a’ város territóriumán helyhatósági joggal csak a’ város bírjon ’s e’miatt a’nemesi curiák ősjogait megszüntetni javaslá, mellyek a’ szükséges közigazgatási, igazságszolgáltatási és rendőri intézkedéseket megakaszthatnák. Ez pedig sem több, sem kevesebb mint öntagadás, mellyel az alsótábla önként járul a’ haza és polgári rend alakításához és még is B. az ezt is túlzó szabadelvűségnek bélyegzi. Legtanácsosb leendő urnák Chinába költözni, hol a’ polgári szabadság és önállásról ínye szerinti példákkal találkozhatnék. Ennyit akartam a’Gegenwartnak vagy német jelenkornak a’magyar Jelenkorban felelni, a’ többit, mivel azokat a’ későbbi nyilvánosság szemtanulag czáfolá meg ’s csak az elfogultság nem akar felölök tudni, hallgatással mellőzöm. Egy ellenzéki tag, Ilgoessa megye közgyűlése május tlkén főisp. helytartó ur üdvözlő szavai után számolt az első alispán szokott modorban megyénk belállapotáról. Nem tagadhatni hogy e’ számadások igen üdvös oldalakkal bírnak — de a’ közigazgatás érdekében óhajtanak, hogy több pragmatikai színnel bírjanak ’s tárják fel a’ bajok okait olly esetekben is, hol azok a’ tiszti gépezet kerekeinek lankadtságából erednek ’s vonatkozzanak a’ beligazgatás több tárgyai közt az árva ügyre is, e’pupilla oculire,hadd ismerje meg a’közönsége’ parlagon hagyott mezőt’s őrszemei ébreszszenek több erélyt, melegebb részvétet azon kötelességek teljesitse iránt is, mellyektől a’serdülő nemzedék egy részének jövendője függ.—Felsőbb intézvények olvastattak mindenek előtt. Egyike a’görög n. e. vallásuakra az 1844.3 d. t. ez. kiterjesztését engedi meg.Tagadhatlan, hogy miután a’vallási jogok egyenlőségét foglalja magában, lényegében a’ rendek által helyeseltetett;de viszsza kellett emlékezni a’mult országgyűlésre,hol annyi szó hangzott el a’ vallás viszonyairól— nyom nélkül ’s miért mellőzte a’törvényhozás annak kimondását, mit ez intézvény tartalmaz — alapos okát a’ hazafi kebel magának meg nem fejtheté, pedig főleg az ő hivatása teljesen’s úgy kimeríteni a’ törvény rendeletét hogy utóbb a’ kormányszékek pótolgatásira ne szoruljon — ez az alkotványosság abstract eszméjével öszsze nem fér. Legyen azonban mentség e’részben egy komoly viszszapillantás a’ múlt törvényhozás történeteire — az alkotó elemek nem ismerék egymást, az irányok kölcsönösen gyanúsítva valának ’s mintha valami titkos erő ingerlete volna a’ pártokat egymás iránt, a’bizalmatlanság csirájában elfojta az áldás magvait,illy operatio teljesen megérlelt gyümölcsöket nem állíthatott elő •— azért itt még sok pótolgatásra leend szükség — talán minden czikkre nézve, ide nem értve a’ Hrabovszky alapitványról szólót, mellyet talán az ominosus 130. szám miatt is jó lett volna elhagyni, talán e’ nélkül a’ Xlld.tabulae Leg.Rom.jutottak volna eszünkbe e’decretumról’s illy viszszaemlékezések nincsenek minden magasztaltság nélkül.Egy hatalmas intés gyanánt kell a’ múlt országgyűlésnek feltűnni kormány s nemzet előtt,arra hogy értsék meg egymást, ’s a’trón és haza érdekeit ne szaggassák annyira szét egymástól, okulhat a’múlton mindkét rész és erkölcsi szoros kötelesség most, mennyire csak lehet, helyrehozni a’ múltnak iszonyú mulasztásit, mert azt, midőn egy nemzet haladása a’ reform derekán úgy megállittatik úgy elzsibbasztatik,mint a’ múlt országgyűlés tévé,egy könnyen megbocsátani nem lehet’s a’jövő törvényhozásnak szem előtt kell tartani hogy megkérlelje e’ részben a’ hisztéria szigorú bírálatát. Mi azt hiszszük, hogy a’ kormány teljesen loyalis térre fog állani, monarchico-constitutionalis irányokat tűzend ki, a’ nemzetet úgy tekintendi, melly már a’ kiskorúság pályáiból kibontakozott ’s az alkotványos reformra férfiasb vonásokban is képesítve van — önálló pénzforrásokat nyitand anyagi előmenetelére és zászlójára irandja a’ szabad földet,mellytől 10 millió üdve függ. Ne képzeljünk rémeket a’ kormány körül—engedjünk bizalommal helyet szíveinkben iránta; mert ha ismét elfogultsággal lépendünk a’ hon teremébe, a’ félsiker compromittálva lesz; pedig jól avatott ’s a’haza sorsát szivükön hordó hazafiaktól transpirál, hogy a’ kormányban jó akarat van ’s őszinte hajlam üdves reformra,a’jól felfogott hazafi kötelesség pedig azt kívánja, hogy a’ hajlamot ápoljuk ’s ne vigyük át a’ súrlódás mezejére,mert ismét az 1844 ki vágásba eshetünk; — most uj korszak állott be, vessünk tehát,mennyire lehet, fátyolt az eseményekre, mellyek a’multban keserűséget keltének ’s kisérjük figyelemmel de bizalommal is az újakat. Csekély szálkáknak jelentőséget ne adjunk,értsük meg egymást férfiasan a’ kormánnyal, ’s midőn nemzeti önállásunkat pietással tiszteljük, ne feledjük egészen a’ fejedelem viszonyait a’ közbirodalomhoz,méltányoljuk a’ helyzeteket — úgy a’ viszonosságnak elmaradni nem lehet. A’ körlevelek közt, Zaláé az evang. tanodákban felállott társulatok iránt gerjesztett vitáiénémellyek sérelmet találtak benne, mások kik a’gravaminalis terrénumtól már irtóznak, felirási expedienssel kívántak segíteni, de kérlelő modorban, mi sikerhez vezessen — a’ többség rá hajlott. Egy kis sötét fractio sürgeté kimondatását annak,hogy minden illy társulatok törvénytelen conventiculumok,de szóvivője, közelebbi árnyékos napjaira figyelmeztetvén pudeálta magát ’s elhallgatott. — A’ másik zalai jeles körlevél — úgy a’ pozsonyi- pesti- ’s a’ diák zágrábi- ’s turopolyai is az országgyül. választványhoz véleményes jelentés előteresztése végett utasittattak.Jobb horvát hazafiak é a’zágrábiak azért,hogy latinul írnak, a’ magyarul értekező turopolyaiaknál? alig hihetjük,hiszen az igaz nemzetiség egy kihalt nyelv hideg bilincsei közt nem tenyészhetik, de igen a’testvérnek meleg részvétü szavai mellett.Igyekezzetek atyafiak beldolgaitokba bevinni saját nyelveteket, hisz az, természet-adta jogotok, az anyaország irányában ne irtózzatok annak nyelvétől, hiszen csak több figyelmet igényelhet az tőletek, mint a’ ledült Róma, mellynek zsarnok nyelvét már száműzte a’ nemzeti élet mindenütt. —A’ tiszavölgyi társulat központi választványának a’közelebbi ülések eredményét tudató ’s e’ vállalatot a’ megye hazafi figyelmébe ajánlólevele általános örömérzéseket gerjeszte, mindenütt remény tenyészik, mert hol Széchenyi gróf hazafi szelleme képezi a’ mozgató erőt, onnan csak üdv és áldás sugározhatik ki. A’ megye elhatározá mindenekben, mennyire köre’s tehetségi engedik, híven gyámolitani a’ nagyszerű vállalatot.— Fordult elő még egy érdekes vita az árvaügyről, mellyet nálunk eddig egy úgynevezett árvaszék kezelt — de valóban árván és csak propter formam.Sokan sürgeték hogy a’közgyűlés maga intézkedjék e’ csiklandós ügyben, hol a’ sok egymást kimérgetés a’ szegény árvák rovására, egymásra halmozza a’ hanyagságokat.E’ térre is kell kerülni a’ dolognak, hadd lássák az egész egyetem szemei, hányadán vagyunk. Jövő gyűlésre az ügy belrendezése iránt egy küldöttség terjesztene véleményt. A hús ára 10 kra emeltetett, mi rendkívüli ár, de igen drága a’marha. Általjában nagy a’ szárazság’s az élet ára mégis naponként csökken! 33. J¥y it rámegy el közgyűlés. F. évi május 2*j én vette kezdetét évnegyedes közgyűlésünk. Pozsonyi gr. Eszterházy József és Pálffy József vala teremünkben, hasonlók azokhoz, kiket—hogy hoszszas körülírással ne kelljen éljünk — szerencsecsillagoknak nevezünk. Ők eljövének e’ megyébe is, alkotványos polgárjogukat nevűkhez méltólag gyakorlani. Rég bírta megyénk ellenzéke már ígéretüket, hogy megfognak bennünket látogatni; de hogy kissé késtek,’s csupán most tiszteljek meg jelenlétükkel—ez csak annál inkább erősült óhajtásunkat tölté be. Elnök főispán az első napot azon szomorú jelentéssel nyitotta meg, miszerint Tarnóczy Kázmér első alispánunk, az, ki csak néhány hét előtt lábadt fel veszélyes betegségéből, most megint hideglelésben szenved, ’s e’ miatt a’ gyűlésről el kelle maradnia. Egyébkint, hogy ha még az ülések folyama alatt jobban leendne, körünkbei megjelenését elvárhatjuk. Bajosan jő el szegény, mert az idegláz most megyénkben a legdühöngőbb alakban keringő járvány, és szerfölött sokat már agyon is rázott. Mint halljuk, egy atyának négy gyermeke volt, ’s pár nap alatt mind a’ négy e’ lázban múlt ki az életből, itt — hat, sőt tiz órahoszszig is öszsze viszsza rázza a’ testet’s azután hoszszasan tartó túlságos forróság, és még hoszasabban tartó teljes eletetlenülés követik nyomdokát. „Kitüzettem—így szólott tovább elnök főispánunk— az előleg taglalandó közérdekű tárgyakat a’terem ajtajára, ’s most azon sorban fogjuk a’ tanácskozást felettük megkezdeni. Csak arra kérem a’ tskket, hogy, miután ezen tárgyak nálunk már többnyire szőnyegen forogtak, jelenleg az ismétléseket lehetőleg kerüljék.“ Mielőtt elkezdettük a’ tárgyalást J. J. báró, föláll ’s kérelmet intéz elnökünkhöz, miszerint teremünkben jelenlevő ’s hazafi érdemeiről olly közönségesen ismeretes Pálffy József grófot megyei tbirájnk koszorújába fűzni kegyeskednék. Főispán: a’kérelemben csak azt sajnálom, hogy a’ fölszólaló báró úr engem törvényes jogom illy kedves gyakorlatára szükségesnek tartott figyelmeztetni: nekem magamnak is épen gondolatomban volt, megtenni, a’ mi kéretik,—miért is azt a’legszívesebben ezennel teljesítem. Kitörő éljen fogadá e’ kinevezést. Mire az uj tbiró gróf, komoly önbecsérzelem hangján megköszöné kitüntetését, említvén egyszersmind élte legfőbb törekvését, itt is megyénkben , valamint mindenütt hazája közjavára a’ jókkal együtt munkálni. Erre Elsó tárgyul olvastatott egy htanácsi intézvény, melly meghagyja megyénknek, hogy a’ gallicziai és lengyel tartományokba utazni akaróktól mindaddig az útleveleket tagadná meg, mig e’helyeken a’lázadás végkép lecsendesül, ’s ezt annál inkább, mivelhogy már a’ gallicziai részekben az ausztriai kormány különben is olly rendeléseket ten, mik szerint az oda vándorlandó magyar koldulók azonnal kurta pórázon viszszautasittassanak, valamint ama tartományokbul a’ hozzánk vándorlás eltiltatott. Rendkívüli útlevélszükség esetén pedig előbb mindig a’htanácsnak tegyünk jelentést,’s felsőbb rendelkezésig az útlevél—kiadást függeszszük fel. És hogy ezen intézvény hatása mindaddig életben marad, mig az ismét viszsza nem vonatik, ’s ekkér meg nem semmíttetik ’s addiglan megyéik is ahoz alkalmazkodjék.—M. J. ez intézvényt, mint a’ közlekedésnek általában minden törvényes alap nélküli ’s eléggé indokolt minden szükségen kívüli akadályát—tisztelettel félreté- *) ’S többi közt ebben tart a’ Gegenwart és R. ur a’ demokratiai elemnek kelletén túl terjesztésétül hihetőleg azon nyilványos szempontból, mert mások alkotó és szomszédi viszonyait Vl.országnak mint monarchia-aristokratia’s demokratiábul szerkesztett álladalomnak, mások az éjszakamerikai státusoknak mint respublicai egyesületnek — ennek a’ demokratia uralkodó ’s egyedüli eleme és szelleme — amott a’ hármas egységben a’két első elemet, t. i. a monarchiát és aristokratiát, Európa mostani politikai körülményei közt demokratiai elem által tulszárnyaltatni nem véli tanácsosnak. A’ szerk. »66 -