Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-06-07 / 45. szám

sal sajátjokká tevék,a’három éves választás által ezek hasz­­nálhatásától talán legszükségesb életszakukban elmozdít­­tatnának’stb.Ha a’törvényhozás illy okoskodásokra hallgat, akkor le az utólsó hajdúig örökösekké kell tenni a tisztsé­gek és szolgálatokat, mert hiszen semmiféle állomás sincs, melly bizonyos előkészületeket, kellékeket a’ vállalkozók ré­sziről nem tételezne föl’s ez esetben mit csinálna a’ szapo­rodó ’s mívelődő nemzedék? napot nézzen é ebédre’s csil­lagokat vacsorára? miként már mai is en miniature tapasz­talhatni! Nem igy! Becsületesség a’ magán- és közéletben, pontos teljesítése a’ polgári kötelességnek,tisztelése a’ tör­vénynek, mivelése az észnek, nemesítése a’lélek és szívnek azon kellékek, mik minden embert a’föld hátán szabad ha­zában nemcsak tengeni, hanem élni is segitendnek. Nem kell a’ polgárságnak azon hitben élni, mintha minden me­gyei tisztviselő jószágot bírna, hogy kimaradván a’ válasz­tásból ott heverve is urat játszhassék, ez kevésnek adatik meg. Dii laboribus omnia vendunt, mielőtt valaki senator­­ságra emeltetett, valamelly keresetmóddal az élet bármelly pályáján bírnia kellett, melly számára — lelépvén a’ hivatali pontról — ismét nyitva áll, még pedig talán nagyobb nye­­reségi reménnyel, mert mint közhivatalnok hitt nevet ’s be­csülést szerzett, hallgatagul értvén, hogy a’személyében helyzeti bizalmat, mint szent ereklyét, sértetlenül őrzé meg. De Remellayur Amerikát is emlegetett,mondvám hogy ott a’ nép csak az elnökválasztásba foly be. És R.­ur e’mon­­dásával többet mondott,mint akart, mert várjon akart é töb­bet az alsó tábla, minthogy a’polgármester és a’tisztikar a’ polgárság által választassák! De értsük egymást.B­­ár fe­ledni látszék a’polgári viszonyt, mellyben Amerika tartomá­nyi, vagy megyéji népsége áll közvetlen azon tartomány­hoz, vagy megyéhez, mellyben lakik, és az unió középpont­jához; az egyesületnek igen is csak egy hivatalnoka válasz­­tatik közvetlen —ha igy lehet mondani— a’ nép által, és ez az elnök; itt azonban, hol a’ városokról van szó, nem hivat­kozhatni az amerikai elnökre, ki az öszszes státus főtisztvi­­selője, hanem azon tartományokat szükség venni szempon­tul, mellyekre a’ népség fel van osztva; ha ezekben nézi R. ur a’ választásokat, úgy hiszem, eláll fönebbi okadatától, mert az amerikai népfelség puszta eszméjéből is ki van zár­va az, hogy helyhatósága nem közvetlen általa lenne vá­lasztható. ’S kérdem: nem ezt akaráé*) az alsó tábla? még pedig úgy körülírva, hogy azon zavarok és viszszaélések, mellyek most megyei választásinknál olly érezhetőleg grás­­sálnak ’s mit R.ur is szíves volt megemlítni, épen nem i­­déztethetének elő, hogy erről R. ur meggyőződjék, ám üsse fel a’túlzott szabadelvűnek bélyegzett választványi törvény­­javaslatot, keresse benne föl a’ választási szabályokat ’s e­­zek közt ollyakra lel, mellyek nemcsak azon állítását czáfol­­ják meg, hogy „Európának egyik alkotványos státusában sem szemlélhető illyen városi rendezés“— hanem azt is, hogy a’ városi tisztikar megválasztása leginkább ez után ’s illy eljárással foganatosítható,ha akár a’vesztegetés bűné­nek veremkészitésről, akár pedig a’ sokaságnak egy hely­ről csedittetése által vigyázatlanságról vádoltatni nem aka­runk. R.ur. túlzott szabadelvű­ségnek mondja azt is, hogy az alsó tábla a’ városoknak önálló helyhatóságot akar biz­­tositni; azaz hogy a’kincstári felügyelést (superinspectiót) a’ helytartótanácséval akarja felváltani. Ebben talán a’leg­­conservativebb sem láthat túlzást, mert vegyük a’ városok mostani administrationalis állását’s ítéljen fölötte magas. ur. Városaink ma a’ politicumokban függnek a’nm. helytar­­tótanácstól és udv.kanczelláriától, a’gazdaságiakban a’kan­­czellaria és kamarától, a’jurídicumokban a’polgári kerese­tekre a’ tárnoki és hétszemélyes ’s a’ bűnvádiakra nézve a’királyi és hétszemélyes táblától és mindkét eset­ben a’ kanczelláriától, némelly regálék ’stb. meghatározá­sában a’ megyétől is. Vájjon lehet e a’ közigazgatás az ipar, kereskedés, gyártás, gazdaság, szépítés, sőt mivelődésre is óhajtott sikerű az alárendeltség ennyifelé kiágaztában?az alsó tábla segitni akart ’s a’ Gegenwart és Remellay ur­at túlzott szabadelvűségről vádolják!­! Sőt még többet tett ezen túlzónak állított alsó tábla, mert megállapitá azt, hogy a’ város territóriumán helyhatósági joggal csak a’ város bír­jon ’s e’miatt a’nemesi curiák ősjogait megszüntetni javas­­lá, mellyek a’ szükséges közigazgatási, igazságszolgáltatási és rendőri intézkedéseket megakaszthatnák. Ez pedig sem több, sem kevesebb mint öntagadás, mellyel az alsótábla önként járul a’ haza és polgári rend alakításához­ és még is B. az ezt is túlzó szabadelvűségnek bélyegzi. Legtaná­­csosb leend­ő­ urnák Chinába költözni, hol a’ polgári sza­badság és önállásról ínye szerinti példákkal találkozhatnék. Ennyit akartam a’Gegenwartnak vagy német jelenkor­nak a’magyar Jelenkorban felelni, a’ többit, mivel azokat a’ későbbi nyilván­osság szemtanulag czáfolá meg ’s csak az elfogultság nem akar felölök tudni, hallgatással mellőzöm. Egy ellenzéki tag, Ilgoessa megye közgyűlése május tlkén főisp. helytartó ur üdvözlő szavai után számolt az első alispán szokott modorban megyénk belállapotáról. Nem tagadhatni hogy e’ számadások igen üdvös oldalakkal bírnak — de a’ közigazgatás érdekében óhajtanak, hogy több pragmati­kai színnel bírjanak ’s tárják fel a’ bajok okait olly esetek­ben is, hol azok a’ tiszti gépezet kerekeinek lankadtságából erednek ’s vonatkozzanak a’ beligazgatás több tárgyai közt az árva ügyre is, e’pupilla oculire,hadd ismerje meg a’kö­zönsége’ parlagon hagyott mezőt’s őrszemei ébreszszenek több erélyt, melegebb részvétet azon kötelességek teljesit­se iránt is, mellyektől a’serdülő nemzedék egy részének jö­­vendője függ.—Felsőbb intézvények olvastattak mindenek előtt. Egyike a’görög n. e. vallásuakra az 1844.3 d. t. ez. kiterjesztését engedi meg.Tagadhatlan, hogy miután a’val­­lási jogok egyenlőségét foglalja magában, lényegében a’ rendek által helyeseltetett;de viszsza kellett emlékezni a’mult országgyűlésre,hol annyi szó hangzott el a’ vallás viszonya­iról— nyom nélkül ’s miért mellőzte a’törvényhozás annak kimondását, mit ez intézvény tartalmaz — alapos okát a’ hazafi kebel magának meg nem fejtheté, pedig főleg az ő hi­vatása teljesen’s úgy kimeríteni a’ törvény rendeletét hogy utóbb a’ kormányszékek pótolgatásira ne szoruljon — ez az alkotványosság abstract eszméjével öszsze nem fér. Le­gyen azonban mentség e’részben egy komoly viszszapillan­­tás a’ múlt törvényhozás történeteire — az alkotó elemek nem ismerék egymást, az irányok kölcsönösen gyanúsítva valának ’s mintha valami titkos erő ingerlete volna a’ pár­tokat egymás iránt, a’bizalmatlanság csirájában elfojta az áldás magvait,illy operatio teljesen megérlelt gyümölcsöket nem állíthatott elő •— azért itt még sok pótolgatásra leend szükség — talán minden czikkre nézve, ide nem értve a’ Hrabovszky alapitványról szólót, mellyet talán az ominosus 130. szám miatt is jó lett volna elhagyni, talán e’ nélkül a’ Xlld.tabulae Leg.Rom.jutottak volna eszünkbe e’decretum­­ról’s illy viszszaemlékezések nincsenek minden magasztalt­­ság nélkül.Egy hatalmas intés gyanánt kell a’ múlt ország­­gyűlésnek feltűnni kormány s nemzet előtt,arra hogy értsék meg egymást, ’s a’trón és haza érdekeit ne szaggassák an­nyira szét egymástól, okulhat a’múlton mindkét rész és er­kölcsi szoros kötelesség most, mennyire csak lehet, helyre­hozni a’ múltnak iszonyú mulasztásit, mert azt, midőn egy nemzet haladása a’ reform derekán úgy megállittatik úgy elzsibbasztatik,mint a’ múlt országgyűlés tévé,egy könnyen megbocsátani nem lehet’s a’jövő törvényhozásnak szem e­­lőtt kell tartani hogy megkérlelje e’ részben a’ hisztéria szi­gorú bírálatát. Mi azt hiszszük, hogy a’ kormány teljesen lo­­yalis térre fog állani, monarchic­o-constitutionalis i­­rányokat tűzend ki, a’ nemzetet úgy tekintendi, melly már a’ kiskorúság pályáiból kibontakozott ’s az alkotványos re­formra férfiasb vonásokban is képesítve van — önálló pénzforrásokat nyitand anyagi előmenetelére és zászlójára irandja a’ szabad földet,mellytől 10 millió üdve függ. Ne kép­zeljünk rémeket a’ kormány körül—engedjünk bizalommal helyet szíveinkben iránta; mert ha ismét elfogultsággal lé­­pendünk a’ hon teremébe, a’ félsiker compromittálva lesz; pedig jól avatott ’s a’haza sorsát szivükön hordó hazafiak­tól transpirál, hogy a’ kormányban jó akarat van ’s őszinte hajlam üdves reformra,a’jól felfogott hazafi kötelesség pe­dig azt kívánja, hogy a’ hajlamot ápoljuk ’s ne vigyük át a’ súrlódás mezejére,mert ismét az 1844 ki vágásba eshetünk; — most uj korszak állott be, vessünk tehát,mennyire lehet, fátyolt az eseményekre, mellyek a’multban keserűséget kel­tének ’s kisérjük figyelemmel de bizalommal is az újakat. Csekély szálkáknak jelentőséget ne adjunk,értsük meg egy­mást férfiasan a’ kormánnyal, ’s midőn nemzeti önállásun­­kat pietással tiszteljük, ne feledjük egészen a’ fejedelem vi­szonyait a’ közbirodalomhoz,méltányoljuk a’ helyzeteket — úgy a’ viszonosságnak elmaradni nem lehet. A’ körlevelek közt, Zaláé az evang. tanodákban fel­állott társulatok iránt gerjesztett vitáién­émellyek sérelmet találtak benne, mások kik a’gravaminalis terrénumtól már irtóznak, felirási expedienssel kívántak segíteni, de kérlelő modorban, mi sikerhez vezessen — a’ többség rá hajlott. Egy kis sötét fractio sü­rgeté kimondatását annak,hogy min­den illy társulatok törvénytelen conventiculumok,de szóvi­vője, közelebbi árnyékos napjaira figyelmeztetvén pudeálta magát ’s elhallgatott. — A’ másik zalai jeles körlevél — úgy a’ pozsonyi- pesti- ’s a’ diák zágrábi- ’s turopolyai is az országgyül. választványhoz véleményes jelentés előter­esztése végett utasittattak.Jobb horvát hazafiak é a’zágrá­biak azért,hogy latinul írnak, a’ magyarul értekező turopo­­lyaiaknál? alig hihetjük,hiszen az igaz nemzetiség egy kihalt nyelv hideg bilincsei közt nem tenyészhetik, de igen a’test­vérnek meleg részvétü szavai mellett.Igyekezzetek atyafiak beldolgaitokba bevinni saját nyelveteket, hisz az, termé­szet-adta jogotok, az anyaország irányában ne irtózzatok annak nyelvétől, hiszen csak több figyelmet igényelhet az tőletek, mint a’ ledült Róma, mellynek zsarnok nyelvét már száműzte a’ nemzeti élet mindenütt. —A’ tiszavölgyi társu­lat központi választványának a’közelebbi ülések ered­ményét tudató ’s e’ vállalatot a’ megye hazafi figyelmébe ajánlóle­vele általán­os örömérzéseket gerjeszte, mindenütt remény tenyészik, mert hol Széchenyi gróf hazafi szelleme képezi a’ mozgató erőt, onnan csak üdv és áldás sugározhatik ki. A’ megye elhatározá mindenekben, mennyire köre’s tehetségi engedik, híven gyámolitani a’ nagyszerű vállalatot.— For­dult elő még egy érdekes vita az árvaügyről, mellyet nálunk eddig egy úgynevezett árvaszék kezelt — de valóban ár­ván és csak propter formam.Sokan sürgeték hogy a’közgyű­­lés maga intézkedjék e’ csiklandós ügyben, hol a’ sok egy­mást kimérgetés a’ szegény árvák rovására, egymásra hal­mozza a’ hanyagságokat.E’ térre is kell kerülni a’ dolognak, hadd lássák az egész egyetem szemei, hányadán vagyunk. Jövő gyűlésre az ügy belrendezése iránt egy küldöttség ter­­jesztene véleményt. A hús ára 10 kra emeltetett, mi rend­kívüli ár, de igen drága a’marha. Általjában nagy a’ száraz­ság’s az élet ára mégis naponként csökken! 33. J¥y it rámegy el közgyűlés. F. évi május 2*j én vette kezdetét évnegyedes közgyűlésünk. Pozsonyi gr. Esz­­terházy József és Pálffy József vala teremünkben, hasonlók azokhoz, kiket—hogy hoszszas körülírással ne kelljen él­jünk — szerencsecsillagoknak nevezünk. Ők eljövének e’ megyébe is, alkotványos polgárjogukat nevűkhez méltólag gyakorlani. Rég bírta megyénk ellenzéke már ígéretüket, hogy megfognak bennünket látogatni; de hogy kissé kés­tek,’s csupán most tiszteljek meg jelenlétükkel—ez csak annál inkább erősült óhajtásunkat tölté be. Elnök főispán az első napot azon szomorú jelentés­sel nyitotta meg, miszerint Tarnóczy Kázmér első alispá­nunk, az, ki csak néhány hét előtt lábadt fel veszélyes be­tegségéből, most megint hideglelésben szenved, ’s e’ miatt a’ gyűlésről el kelle maradnia. Egyébkint, hogy ha még az ülések folyama alatt jobban leendne, körü­nkbei megjelené­sét elvárhatjuk. Bajosan jő el szegény, mert az idegláz most megyénkben a legdühöngőbb alakban keringő járvány, és szerfölött sokat már agyon is rázott. Mint halljuk, egy atyá­nak n­é­gy gyermeke volt, ’s pár nap alatt mind a’ négy e’ lázban múlt ki az életből, itt — hat, sőt tiz órahoszszig is öszsze viszsza rázza a’ testet’s azután hoszszasan tartó túl­ságos forróság, és még hoszasabban tartó teljes eletetle­­nülés követik nyomdokát. „Kitüzettem—így szólott tovább elnök főispánunk—­ az előleg taglalandó közérdekű tárgyakat a’terem ajtajára, ’s most azon sorban fogjuk a’ tanácskozást felettük meg­kezdeni. Csak arra kérem a’ ts­kket, hogy, miut­án ezen tár­gyak nálunk már többnyire szőnyegen forogtak, jelenleg az ismétléseket lehetőleg kerüljék.“ Mielőtt elkezdettük a’ tárgyalást J. J. báró, föláll ’s kérelmet intéz elnökünkhöz, miszerint teremünkben jelen­levő ’s hazafi érdemeiről olly közönségesen ismeretes Pálffy József grófot megyei tbirájnk koszorújába fűzni kegyesked­nék. Főispán: a’kérelemben csak azt sajnálom, hogy a’ föl­szólaló báró úr engem törvényes jogom illy kedves gyakorlatára szükségesnek tartott figyelmeztetni: nekem magamnak is épen gondolatomban volt, megtenni, a’ mi kéretik,—miért is azt a’legszívesebben ezennel teljesítem. Kitörő éljen fogadá e’ kinevezést. Mire az uj tbiró gróf, komoly önbecsérzelem hangján megköszöné kitüntetését, említvén egyszersmind élte legfőbb törekvését, itt is me­gyénkben , valamint mindenütt hazája közjavára a’ jókkal együtt munkálni. Erre El­s­ó tárgyul olvastatott egy htanácsi intézvény, melly meghagyja megyénknek, hogy a’ gallicziai és lengyel tarto­mányokba utazni akaróktól mindaddig az útleveleket tagad­ná meg, mig e’helyeken a’lázadás végkép lecsendesül, ’s ezt annál inkább, mivelhogy már a’ gallicziai részekben az ausztriai kormány különben is olly rendeléseket ten, mik szerint az oda vándorlandó magyar koldulók azonnal kurta pórázon viszszautasittassanak, valamint ama tartományok­­bul a’ hozzánk vándorlás eltiltatott. Rendkívüli útlevél­­szükség esetén pedig előbb mindig a’htanácsnak tegyünk jelentést,’s felsőbb rendelkezésig az útlevél—kiadást füg­­geszszük fel. És hogy ezen intézvény hatása mindaddig é­­letben marad, mig az ismét viszsza nem vonatik, ’s ekkér meg nem semmíttetik ’s addiglan megyéik is ahoz alkal­mazkodjék.—M. J. ez intézvényt, mint a’ közlekedésnek ál­talában minden törvényes alap nélküli ’s eléggé indokolt minden szükségen kívüli a­k­ad­ál­y­át—tisztelettel félreté- *) ’S többi közt ebben tart a’ Gegenwart és R. ur a’ de­­mokratiai elemnek kelletén túl terjesztésétül hihetőleg azon nyilványos szempontból, mert mások alkotó és szomszédi vi­­szonyait Vl.országnak mint monarchia-aristokratia’s demokra­­tiábul szerkesztett álladalomnak, mások az éjszakamerikai státusoknak mint respublicai egyesületnek — ennek a’ de­­mokratia uralkodó ’s egyedüli eleme és szelleme — amott a’ hármas egységben a’két első elemet, t. i. a monarchiát és aristokratiát, Európa mostani politikai körülményei közt de­­mokratiai elem által tulszárnyaltatni nem véli tanácsosnak. A’ szerk.­ ­ »66 -

Next