Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-02-05 / 10. szám

PEST, csütörtök február­ban Megjelenik emeletében 'nik ,V Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő é s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sy .i,en cevebült pedig minden királyi posta-hivatalnál. A ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok ínyit csupán a becsi és megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan es talányosan közettetik. 16dik szrtm kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik szám alatti Trattner Károlyi ház első cs. főpostahivatal utján történhetik a’ Jgf.jc*Teljes szám­i példányokkal meg szolgálhat a’ szerkesztőség. FŐOLALA I­. Magyar- és Sentélyország. (Kinevezések: Kis­­faludy-társaság közgyűlési hajd­anas,a­ halálozéss; magyar- h­or­vát ügyek I. Birtokczimi; szóbe­li perben adott levéi parancs meg­vitatva; nyilatkozat a' tata-geszte­i uradalom­bul és Ilevesbül; Pestmegye rendkivü­li és Turóczmegye többrendü közgyűlései; a’ magyar ne­mzetiség és kisdedovó - intézet ügye Szarvasiul, pos­tarablás; budapesti napló.) Spanyolország. ((V' képviselők ülésében föltett kü­lönféle kérdésekre adott külügyminiszteri válasz; lázongási ki­­seb­ét éjszaki (Jutaloméban ) Angj­­­a. (Russell lord által a’ glasgowi városháznál mon­­d­ott beszéd nevezetesb pontjai ‘s gabnatörvények fölötti né­zk­i; a" beálló parliament felöli hírek; vagyontalanok harcza Mami­ban a‘ vagyonosak ellen.) F­r­a­n­­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. (Thiers beszéljének'föpont­jai a' vá­laszfeli ati vitat skor; Izabella királynő állitólagos jegyesei.) Portugália. (A pak­kamra elnöke elhagyá rögtön a-­ gyűlést; sze­zödés az unió-bankkal.) É­r­t­e a­i­t­e­­ ón Er­sélyurazág. Ó cs.’s ap kir.Fölsége gróf N­á­d­­a­s­d­­y L­e­o­p­o­l­d főis­pánt továbbra is Komárorm­egye kormányzójául meghagyni ’s ennek következtében őt a hétszemélyes táblánál eddig vi­selt bírói hivatalától fölmenteni; J­a­b­l­o­n­c­z­a­i E­leket al­­sófehérmegye volt főjegyzőjét Erdélyországban számfeletti kerületi tartomány biztossá kinevezni; végre a’ kassai székes káptalanban megürült tiszteletbeli kanonokságokra Jelinek Antal szinnai,és S­z­k­a­­­ícz­ky Mihály szentmihályi plébáno­sokat méltóztatott legkegy. érdemesíteni. F. év január 30 án hunyt el bizáki Puky Márton, több megye táblabirája, kávai jószágán, életének 73 ik évében. Viszonyai minden kötelességeinek hű teljesítése mellett, mint forró emberbarát mindenektől szerettetett; mint ollyb­ogó hazafi pedig, ki neveltetési korának előítéletei főbbe emelked­ve, elég erős lélekkel bírt, aggkorára is folyvást haladhatni a’ század haladásaival, minden jelestől, kik őt ismerők, őszin­tén tiszteltetett. Béke hamvaira. Paschwanszky Péter, zimonyi fő- és harmin­­czadhivatali ellenőr meghatározott. A’ KISFALUDY-TÁRSASÁG vagyis Magyar szépiro­dalmi intézet f. é. febr. 8­. délelőtti 10 és fél órakor tartja és Pestmegye nagyobb teremében kilenczedik közül év­s­é­t, mellyre az irodalom minden barátai szívesen hivatalo­sak. St­agyar-h­orvát ügyek I. B i r t o k c z í m. A’horvátországi legújabb események nagy fontossága tel­jes joggal legnagyobb figyelmünket igényelvén jónak lát­tam az e­ kérdésre vonatkozó adatokat leginkább azon okból előadni, hogy a tárgynak több oldalróli megvitatása által az kellőleg meghányatván, minden gondolkodó, de legin­kább befolyást gyakorló egyed önmagának tiszta fogal­­mat szerezhessen arra,mi igaz és törvényest annál nagyobb biztossággal tájékozhassa és határozhassa el magát. Ezen czélra, mi csekély történeti és jogi tudományomtól kitelik, minden harag,gyű­lölség vagy részrehajlás nélkül előadan­­dóm, véleményt nyilványítni alig fogok,eszközöljék ezt azon történeti és jogi adatok, mellyeket elősorolandok; ha pedig értekezésem szellemét valaki gáncsolná,forduljon adatim el­len, mutassa meg azok igaztalanságát, é s ha ezt teheti, le­verve leszek, de csupán ellenkező vélemény adatok ellen megdöntő erővel józan közönség előtt nem bizond. Mindenek előtt szükségesnek látom ellenünk magya­rok ellen után útfélen felhozott azon szemrehányás ellen felszólalni, melly szerint mi Ázsia sivatagaiból bevándor­lott jövevények lévén, az itt volt ősi lakosok országait csak bitoroljuk’s igy mindenkinek mintegy teljes joga van ben­nünket háborgatni, vagy épen mint bitorló zsarnokokat is­mét kiutasítni. Ezen szemrehányást leginkább a’ szláv hő­sök Kollár és Schaffariktól kell hallanunk, kik el­őzésből nem átallották a’ történeteket is elferdíteni. Újabb időkben né­­mellyek, leginkább pedig a’ panszlávok azon tant állították fel, hogy addig Európa nemzetei közt a’ béke és csend nem honosulhat meg, míg minden nemzet azon földet politikai önállással nem kirondja, mellynek ősi lakosa — autoch­­ton, aborigines—volt; de ezen jó urak a’ történeteket csak azon időn kezdik, mellyről tanúsíthatni, hogy ott szlávok lakt­ak;de bezzeg feledik,hogy igy egy részről igen veszedel­mest követelnek, más részről pedig a’ magasb történeti tu­dományokban teljes járatlanságukat és tudatlanságukat á­­rulják el, mert a’ történetírók közt általányosan elfogadott tény az már, hogy Európa tartományaira nézve az ősi la­kosokat kinyomozni teljes lehetlenség ’s legföljebb azt ha­tározhatni meg, mellyik nemzet az,mellynek régibb lakóiról már nincs sem történeti bizonyítvány,sem népmonda, így az Aebtesto und­ alte Zeit tudós írója ezt mondja: „a’ föld első lakosainak eredete örökké homályban maradand, az ösz­­szeforrás ’s vegyülések csak okoskodás után fognak meg­­határoztathatni, ezek Európára nézve másban alig találand­nak gyámpontot, mint a’mylkos által fentartott keletről nyu­­gotra való költözésben és a’nyelvek öszszehasonlitásában,mi természetesen azt igazolja, hogy az Ibert, Keltát, Germánt ’s másokat nem máskép, mint az ősi lakók­ ’s keletről be­­vándorlottakból kevert nemzetségekül tekinthetni a ’sal. ’S valóban ha bibliánk fonalán megyünk, nem tudom, mellyik nemzet lenne képes felmutatni, hogy a’ bábeli nyelvzavar után ő jött volna Európa valamelly tartományába; vesze­delmes lenne illyes ősiségi tan annyiban, hogy Európa bár­­melly országáról lehetne bebizonyítni, miszerint abban ezek előtt a’mostaniaktól különböző nemzetségek laktak,csak An­gliát hozom fel például,— ha Izlandból átköltözött gaeleket veszszü­k is legrégibb nemzetének, bizonyosan tudjuk, hogy költöztek oda rómaiak, szászok, d­ánok, legutóljára pedig normannok’s ha most az ősiség elvét Angliára kívánnék al­kalmazni, akkor a’ normann, dán, szász és római maradé­kokat mind ki kellene onnan küszöbölni’s az eredeti lakókat viszszaállítani, de ezek feltalálhatók sem lennének, mert an­gol krónikák szerint a’ gal­lok szinte találtak már itt embe­reket, — ezeknek tehát kik maradékaik? — igy állíthatni ezt majd minden tartományról. Mennyi zavart okozna illyen­tén repositio in integrum a’ népek ’s nemzetek közt? elgon­dolni is lehetetlen, exequens bíróra akadni pedig még ne­hezebb feladat lenne. Ez általán­osság után térjünk a’ köz­tünk és szlávok közti viszonyokra. Schaffarik a’ szláv régiségekről irt munkájában azt állítja ugyan, hogy Nestor orosz író szerint Pannónia, leg­inkább pedig a’ mostani horvát részek voltak a’ szlávok ős helyei. Azonban Schaffarik ez alkalommal vagy tudatlan­ságot árul el, vagy a’ tudott történeti adatokat, mint ked­­vencz állításaira nézve lerombolókat elhallgatta; már pedig ezen vádak közül bármellyik sújtsa őt, tekintélyét minden esetre igen csökkenti. —A’ horvátországi mostani szlávok azon tartományoknak nem ősi lakosai, mert igaz ugyan, hogy legrégibb időkben is laktak ott szlávok, de azok szin­te csak beköltözöttek voltak,mit könnyű bebizonyítania mit, mennyire journalistika útján lehet, kimutatandók.— Jornandes szerint a’szláv nevezet csak Krisztus szü­letése után az ötödik században fordul elő ’s azon nemzet Sclavi,Antes és Veneti,Ileneti név alatt ismeretes,,—Sclavi quorum fortissimi Antes et Veneti“ — hogy Henetek, Vé­netek Horvátországban és környékén egy ideig laktak, bi­zonyos, de Scbaf Tarik jónak látta az oda költözéseket böl­csen elhallgatni; már pedig ez többé nem kétség, mert Ké­netekről a’ legrégibb írók emlékeznek,igy Homeros Ilias II. v. 851 őket rész, Ilerodót daczos szájúaknak nevezi, Stra­bo pedig 12, és Livius isők. azt mondják, hogy a’ venetek Kappadóczia,máskép Leuco-Syriából Pylaemenes vezérlete alatt trójai Priamos segítségére menvén, miután Trója be­vétetett,Pylaemenes pedig megöletett,Antenor és fiai vezér­lete alatt Thrácziába,onnét pedig az Adriai tengerig mentek ’s annak egyik csúcsán megtelepültek! igy tehát ők is be­vándorlók voltak !! itten több századig laktak, azonban Tro­­gus Pompeius, Justinus 24. k. 4. fejezete szerint azon gal­­lo-kelták része, melly Brennus vezérlete alatt Taumát fel­dúlta, Pannónia nagy részét, leginkább pedig Pannónia Saviát elfoglalván annak lakóji nagy részét megölte vagy eladta. Nestor orosz iró szerint pedig a’ megmenekedhetők kárpátontúli testvéreikhez költöztek. Ez volt az első beköl­tözött szlávok birodalmának siralmas és szerencsétlen vé­ge! Kicsodák tehát a’ mai szláv-horvátok? honnan’s mikor jöttek? ezt Tamás spalatói főesperes (Thomas archidiaco­­nus spalatensis) História Salernitanában világosan meg­mondja: „a’hetedik század felé Lengyelországból Toula ve­zérlete alatt jött hét vagy nyolez nemzetség, mellyek lát­ván, hogy azon tartomány népessége csekély, azt elfog­lalták ’s a’ megmaradottakat sokfélekép sanyargatták; ezen birodalmakat részint függetlenségben, részint a’ frankok­tól függésben megtartották magyarokkali érintkezésükig;“ az itt azonban különösen megjegyzendő, hogy a’ szlávok nem ősi lakosok ’s ezen elv felállíttatása esetében sem bír­nának a’magyarok előtt előjoggal, mert nem az előbbi bir­tok,hanem ősiség határozhatna erről, mint az adományi jó­szágokban, így tehát ha valami különös eset által az ősiség mégis birtokczlmül használtathatnék,akkor nemcsak mi ma­gyarok mennénk Ázsiába viszsza, hanem a’ szláv bősek faj­tátokat szinte akár egyenesen, akár Thráczián által Kap­­padócziába lennének viszszavezetni kénytelenek. Igaz, hogy hazánkat csak őseink kardja után bírjuk,de igy van ez Euró­­pa többi tartományaival is. A’ meddig tehát ezen jogczím­ másoknál helyesnek tartatik ’s ismertetik, addig az ősisé­get, mint bírhatási gátot ellenünk méltányossággal nem hánytorgathatni. Miután nagyérdemű és tudománya Horvát István úr egyik félőmunkájában czáfolhatatlanul megmutatá azon módot, mellyel hazánk Slavonia, Horvát- és Dalmátország birtokába jutott, fölöslegesnek látszik arról másnak érte­kezni, minthogy újat úgysem lenne képes előadni; mivel a­­zonban fájdalmunkra a’ történetolvasás a’mai kizárólag po­litizáló, vasúti és répaczukor-gyártó időkben nagyon elh­a­­nyagoltatik, jónak láttuk a’tisztelt szerző úr munkáját hasz­nálva, e’ kérdést is felfogni ’s mennyire hirlapkörhez tarto­zik, vázlatképen tárgyalni. Az a’kérdés diplomatikai helyze­tén mit sem változtat: vájjon Árpád apánk jeles bajnok ve­zérei foglalták­­ el a’kérdéses három tartományt, vagy ké­sőbbi királyaink? azonban bármit mondjanak némelly kül­földi irók Anonymusunk hitelessége ellen, annyi bizonyos, hogy Imre herczeg dux Sclavoniaenak czímeztetett, ké­sőbb­ első András Sclavoniát ismét elfoglalta, mert Radó nádor egy oklevelében 1057b. azt mondja:„quod m­ullis bel­­licis laboribus cum tota provincia illa sanctae coronae re­­ctificavi, et iterum acquisivi,mind a’ három tartományt a­­zonban csak Kálmán király hódította meg 1102 évben, mert spalatói Tamás szerint obtinuit caeteram partem Sclavoniae, quae a Ladislao m­erat praetermissa, it acpie ad mare usque perveniti et civitates maritimas occuparel, a’ meghódítást pedig 1105 ben végezte tökéletesen, miről a’­­hidrában fel­állított még ma is látható diadalkapu ’s felírása mindenkit meggyőzhet: Anno. incarn. Dni. Nic. Ihsu. XPI. Mil. CV. post. victoriam. et pacis. praemia.Iaderae. Introitus, a­reo Concessa proprio, sumtu.­bate, turrim. Serae. Mariae. Ungariae. Dalmatiae.Croatiae.Constitus. et. erigi. iussit. rex Colomannus. Többször iparkodtak ugyan ezen tartományok lakosi tőlünk mások csábításai után elpártolni, de a törté­netekből bizonyos, hogy mindig kevés idő után ismét meg­hódítottak. Ezek olly csalhatlan történeti adatokon épülnek, hogy azok megczáfolásába józan eszű ember nem is mer bocsátkozni, ’s ki hinné? mégis találkoztak, kik állítani nem átallották, hogy azon három tartomány 1102 évben Kál­mánnal kötött egyezkedési szerződéssel jutott a’ magyar korona birtokába s ezen koholvány egész helytelenségét szinte Horvát Istvánul’ bőven megmutatta, legmeggyőzőbb ok pedig, hogy spalatói Tamás a’ történet leírásában Kál­mán királyunk 1102. évben volt táborozását leírván ezen szerződést nemcsak nem említi, sőt egyenes győzelemről tudósít, minél fogva ha ő később valamelly munkában e­­gyezkedési szerződést említene, minden hitelességét elvesz­tené ’s igy sem egyik sem másik állítása hitelt nem érde­melne, holott a’ győzelem sok más iró által is kétségen túl emeltetik. Ezekből világos, hogy Magyarország a’ kérdé­ses három tartományt mint győztes fél bírja. Nem volt szán­dékom ezen előadással a’jeles horvát nemzetet sérteni,mert a’fegyver bal szerencséje magában véve kisebbségére egy nemzetnek sem válik, hanem őket meggyőzni, hogy annyi­ra hiresztelt pacta conventáik nem egyéb könnyen me­g­­czáfolható koholványnál­ bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy ezen tartományok a’ 17dik század elejéig mindenkor partes subiectae czímmel említtetnek, ’s törvénykönyvünk­ben csak 1600. évben létesített bécsi békekötés 9. éssödik pontjában fordul elő ezen szó­p­a­r t­e­s a­d­n­e­x­a­e, sőt hogy világos legyen: mi értetik alattok, még a’ subiectae nevezet is oda tétetik: — per Ungaros nativos, et nationes et subiectas et adnexas possidebit.--------Ezen időtől fog­va hol egyik, hol másik czím használtatott 1655 évig, melly­­ről maiglan kizárólag partes adnexae néven neveztetnek. Mikép használták őseink hadi szerencséjüket? Nem­csak régi, de újabb kori győztesek is kevés kímélettel vol­tak legyőzötteik iránt, de ha őseink é’ tárgybeli eljárásai­kat tekintjük, nagylelkűségben minden más hódítót felül­múltak, mert ők a’legyőzteket adóval’s más terhekkel nem­csak nem sanyargatták, hanem az 1472:12d.törvényczikk világosan azt állítja, hogy régi szokásnál fogva Sclavonia az adó minden fajaiban csak felét fizesse annak, mit fizetne Magyarország! Illy kegyes törvénnyel valóban semmi nem­zet nem dicserhetik! Alkotványi jogok tekintetében pedig azon tartományok nagyai és alsóbb rendű nemesei mind a­­zon jogokban részesíttettek, mellyekkel az anyaország ha­­sonfelekezetű fiai bírtak, mert fő és legfőbb hivatalokra e­­meltettek, ezek fölött pedig az országgyűléseken mind ne­meseik, mind pedig városaik megjelentek’s tanácsaikkal az ország törvényhozásába befolytak, igy a’ sok közül az 1463. évi törvénykönyv bevezetésében olvasható: cum fidelibus

Next