Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-21 / 15. szám
a) Azokat kell megkezdeni előbb, mellyek több időt kívánnak a’ tökéletes bevégzésre; b) azokat, mellyek nagyobb hasznokat hoznak; c) azokat, mellyek a’ mellett hogy a’ folyó vízrendszerét javítják, sürgetős érdekek által is kívántatnak; d) úgy intézendők az átvágások, hogy az alsók jótékonysága felérjen azon terheltetéssel, melly a’ felsőbbekből eredhet. Illy átvágásnak tartja szerző a’ már érintett dadait,vagy dobszederkényit, mellyet is ennélfogva azonnal létesítendőnek kijelöl annál is inkább, miután szerinte több , év fog ahoz kiválhatni, míg ezen nagyszerű átvágás annyira kiképeztetik, hogy a’ Tiszának egész vizátfolyása az uj medren mehet keresztűl. Ezzel azonban egy időben létesítendő több alsó átvágás is, miszerint ezek a’ felsőbb átvágás által okozandó terheltetést paralysalhassák. A’ dobszederkényi vagy dadai átvágás jobb és hamarább sikerülése tekintetéből továbbá az e’ vonalhoz tartozó töltések felépíttetését is szükségesnek tartja. Eddig említett munkákkal egy időben még következő átvágások volnának Palleocapa véleménye szerint megteendők; u. m. a) a’ szegedi átvágás, öszszekötve a’ Maros torkolata javításával; b) a’ Csongrádon aluli átvágás, egybekapcsolva a’ Körös torkolata javításával; c) két átvágás Czibakházánál; egyike Czibakházán felül, másika alul; d) a’ Vásárhelyi által javasolt két átvágás Nagy-Kürü mellett; végre e) egy meg nem nevezett, 2ik számmal jelölt kis átvágás, mellyet az általa eszközlendő nagy megrövidítés ’s tetemes kanyar-szüntetés ajánl különösen ’stb. ’S miután szerző a’ munkálkodás rendére ’s módjára nézve még több rendbeli javaslatokat ajánl, szóban levő czikkét következő figyelmeztetéssel fejezi be: „Hiányzása a’ művészet némelly elővigyázatinak a’ munkák elintézésénél, a’ végrehajtásban elkövetett némelly anyagi hibák, okozhatnak, az igaz, némi kárt, de az ebből fakadó baj nem lesz nagy ’s még orvosolható. Ellenben a’rendszer és munkálkodásbani rendtartás hiánya megfogja akasztani a’munka végrehajtását, sőt orvosolhatlanul meg is rontandja. Szerzőnek im ez ismertetett elveit még két toldalékértekezés követi; egyike részletesen tárgyalja a’ dadai vagy is dobszederkényi átvágást. Benne a’ létesités miképenjéről, az átvágás legalkalmasb vonaláról ’s annak mértékeiről szól. Továbbá ugyane’ toldalékban nyilatkozik az iránt: ha vájjon nem volna , helyes a’ töltéseket szekérutak gyanánt használni? E’ gondolatot szerző elvileg helyesnek és hasznosnak tartja; de egyúttal figyelmeztet, miszerint e’ tekintet felállításával a’ töltések tetejének sokkal szélesebbeknek kellene lenniök, mint a’ hogy a’ csupa folyó elleni védelem megkívánja. És pedig több oknál fogva. Először azért, mert a’ töltésre felvitt út veszedelmes lenne, ha nem bírna elegendő szélességgel; másodszori mert ha a’ töltésen sok szekér jár’s ha nem eléggé széles, nagyon könnyen támadnak rajta mélyebb kátyúk ’s kerékvágások, mellyek nagy romlására szolgálnak a’töltésnek; harmadszor azért, mert keskeny töltésen, a’ kocsik kitérengési által annak párkánya nagyon megrongáltatik, miből aztán a’töltés lejtőjének elpusztulása következik. Ezeknél fogva szerző a’töltéseket—mellyek csak azon mértékben kiállítva is, minőben a’ vizgátlás tekintete megkivánja, eléggé költségesek — utakul használható szélességig építeni nem tanácsolja, annál is inkább, miután e’ második czélelérhetés csak bonyodalmakra s nehézségekre szolgáltatna okot. E’véleményével azonban szerző korántsem kívánja kirekeszteni, miszerint utóbb, hol kivántatnék, az illetők költségén a’ töltések említett czélból megszélesittethessenek; de csak azon feltétel mellett, hogy a’ pontos fentartás ne hiányozzék. — Azt tartjuk, ha szerző eddigi utfentartási pontosságunkat ismerné, e’ concessiót még feltétel mellett sem lett volna bátor kimondani. Mi ennélfogva utfentartási rendszerünk mostani állapotában határozottan ellenkező véleményben vagyunk. Megszemlélvén szerző a Tisza partjait Tisza-Bő, Csongrád, Szentes, Szeged, Zenta, Ó-Becse és Titel környékén , toldalék-értekezése másodikéban ezekre vonatkozólag nyilatkozik. Megemlíti mindenek előtt, hogy az alsóbb vonalak megtekintése őt mindinkább megerősítő azon véleményében, miszerint a’ Tiszarendezés főalapjának az illő távolságbani folytonos töltésezésnek kell lenni, egybe kötve néhány ollyatén átvágással,mellekből vagy közvetlenül, vagy utóbb gazdaságos töltésezés lehetősége, vagy más biztos és tetemes hasznok származhatnak. Lemond szerző alsóbb részeken is az igen gyakori és igen apró átvágásokról, mellyektől szerinte igen hibásan várná valaki, hogy a vízi rendszerre nézve a költségeknek megfelelő javítást eszközöljenek. E’ vidéken is úgy találta szerző, mikép a’ folyónak bemélyedése partjain alul igen tetemes; mikép a’ vizár a’ rendes kis viz színe fölött igen magasra emelkedik; ellenben az áradás csak néhány lábnyira haladja felül a’partokat,végre a mocsárok itt is magasabban feküsznek a’ folyó közép vizszinénél; mellyekből azonban a’ viz még sem folyhat viszssza, mivel a’ köztük és a’ folyam közt létező magasb földszin akadályul szolgál. Úgy van tehát e’ vidék is körülményezve, mikép szerző szerint a’ feljebbi vidéket már megismertük; úgy kell tehát a’bajakon segíteni itt is, mikép a’ feljebbi vidékekre előadatott. Vannak azonban az alsó vidéken a’ rendszeres töltésezésnek némelly akadályai, a’ már fenálló egyes érdekelt községek vagy magányos birtokosok által készített töltésekben, mellyek minden rendszer ’s további tekintet nélkül épittetvén, a’ rendszeres töltésezést tetemesen nehezitendhetik. Bizonyítják ezt azon ellenvetések, mik e’ vidéken, a’ folytonos és rendszeres töltésezés irányában máris megpendittettek, az hozatván fel, miszerint a’ fenálló töltések az ufjak építtetését szükségtelenné teszik ’s hogy a távol helyezendő töltések, mocsárok és tavakon vonulandnak nem egy helyen keresztül. Ezekre vonatkozólag megjegyzi szerző , miszerint a’ kellő távolságra czélszerűn épített’s biztos körülmények közt létező töltések maradjanak meg, a’ többiek pedig tekintetbe ne vétessenek;melly utóbbiak helyett ha az illetőket a’ rendszeres töltések építtetéséhez járulásra bírni nem lehetne, úgy szerinte nem marad egyéb hátra, mint meghagyni ugyan a’ már fenálló régi töltéseket, de fentartatásukat — mint az egész szabályozási rendszerrel ellenkező műveket — eltiltani..— Mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy a’rendszeres töltésezés sokhelyütt mocsárokon vonulna keresztül, az iránt válasz a szerzőnek az, hogy mind ezen mocsárok magasabban feküsznek a’ Tisza közép vizszinénél, tehát csekély munkával kiszárithatók ’s ekkép a‘ töltésezés e’ vonalakon is minden további nehézség nélkül létesíthető. Ezekután részletesen tárgyalja azon nevezetes munkálkodásokat, mellyek Kürüi, Csongrád, Körös-torkolat, Szentes, Szeged, Maros-torkolat, Zenta, Óbecse ’s Titel vidékein részint torkolat-javítás, részint átvágások, részint töltésezések értelmében állanak a’ teendők sorában elhalaszthatlanul. E’ nézeteit is szintúgy, valamint az eddig ismertetteket, alaposság, körülményekrei alkalmazottság és siker-biztosság teszik ajánlhatókká. Ím szives olvasó! az előadottakban ismertetésedre kívántuk adni azon elveket’s nézeteket, miknek nyomán Palleocapa mérnök ur a’ Tiszaszabályozás nagyszerű, nehéz és huzamosan tartandó munkáját sikerrel végrehajthatónak hiszi; röviden, futólag’s csak fővonásokban tettük azt, miután nem sokára magából a forrásból merithetend minden, kit a’ szóban levő tárgy bővebben érdekel. De e’ keveset is nem csupán ismertetés kedviért szedegettük öszsze, hanem annálfogva is, hogy a’ különféle fölmerült tervek irányában, az érdeklettek figyelmét ’s bizodalmát, mennyire csekély belátásunk engedő, az ismertetett nézetek’s felállított helyes elvek felé irányozzuk; azok felé, miknek nyomán az óhajtott siker, a’ jutalmazó eredmény bizonynyal nem marad el. — Következő czikkünkben, mellyel egy úttal jelen értekezünket befejezendjük, a’Lám-féle tiszaszabályozási eszmét mérlegezendjük ’s egyúttal felelendünk azon nézetekre, mik a’ Hetilapban, a’ Palleocapa-féle szabályozási elvekre vonatkozólag, ellenvetésképen felhozattak. Korizmics L. BUDAPESTI NAPLÓ. (Kénégeny-álmok) Megértük tehát, hogy az ember néhány perezre megviselheti a’ halál gyönyöreit, hogy ismét felébredve, hirt mondhasson rólok. Mert gyönyörök azok, minőkrül emberi szívnek eddig jogaban nem volt, valami hatodik érzés, valami ismeretlen kéj, melly hatezreden át rejtve volt minden élő előtt. Mi ki szinte beléptünk néhány perezre ez édes halál országába, hirt mondhatunk róla. Késő beszivásánál ez altató illánynak már érzem az izgató mámort, melly minden idegzeten végig vonul, mintha kellemes rezgés ringatná a’ lelket, később minden külsőbb érzék elhal, hanem még az öntudat megmarad, a’ szem már nem lát tárgyakat, hanem helyette a’lélek látja végtelenül csodás szinvegyületét milliárd ki nem mondható phantasticus ábráknak, a’körül beszélők szavait még hallani Majd elvész az öntudat is, az ember megszűnik saját testéről érteni, valami édes küzdés támad benne, mintha börtönéből küzdené fel magát a’ lélek; a’ test örömeivel együtt le kezd maradozni; — egek, menyországok nyílnak meg magas szivárványos boltozataikkal,— a’ lélek egy rózsaszínű felhő, melly rajtok keresztül repűl—még egy lehellet,—a’ lélek lerázta magáról az életet ’s a’ mi ezután következik, az a’ halál, mellyből nem hoz viszsza semmi emléket a’gondolat, mellynek minden phasisait elfelejteti vele a’ fölébredés percze;— ha mind azt, a’ mit ember valaha éltében reméllt, óhajtott, a’miben gyönyörét találta, a’ mi kéjt érezett, mind azt teljesülve, hatványozva egy perez alatt végig érezné, egy perez alatt egy egész életörömét, akkor lehetne fogalma azon kéjről, mit kimondani nem, csak érezni lehet. Egyébiránt ennek is különböző hatása van a’ véralkatok szerint, — némellyik csak rögtöni szélütést érez, más alig félperczig tartó mámort ’s még utána is olly sokáig mámoros és exaltált marad ’s kivált illyenkor erősen kitűnnek az ember uralkodó szenvedélyei. Fölébredtekor egyik „bort“ kiáltott, — másik zongorázott a’ levegőben, egy barátunk pedig szinte kivert bennünket a’házból. Bizton elmondhatjuk, hogy egy egy szebb találvánnyal mint ez, nem ajándékozta meg az emberiséget az emberi ész. Próbálták már e’ szert kínos szüléseknél is a’ legjótékonyabb sikerrel ’s f szerint a’szentirás egyik átka:„fájdalommal szüld gyermekeidet, emberi és az ereje által engesztelve volna legalább. — S e szert maguknak egyesek is megszerezhetik, mellynek azon elénye van a’mákony fölött, hogy nem bódit, az idegeket nem tompítja el,és semmi rész utóérzetet nem hagy maga után. Az ellenzéki kör azon része, melly magát hajdan pestinek nevezé, megunva a’magányos életet, megtért kedves élete párjához a’ Horváth házba’s régi szállását a’ Kunewalder házban ezennel bezárta, ne higye valaki, mintha az olajat és lót kimérnek ezzel, oh nem, ez csupán súrlódás vagy inkább öszszesimulás végett történt, hogy addig is öszszeszokjanak és egymást megszeressék. Hogy miért nem surlódnak vagy simulnak öszsze a Kunewalder házban?vagy miért nem mind a kettőben, miután mindkettőnek fizetik árát jövő sz. György napjáig, az megint más kérdés. Elég az hozzá, hogy kicsukták őket. Mondhatná az ember, hogy e’lábatlanokok kényelmeik felétől foszták meg a’ részeseket, de erre azt felelik, hogy a’túlságos kényelem elpuhulásra vezérl és elkorcsositja a’ nemzedéket, azért nagyon jól van az, hogy most vagy kilenczszázan járnak egy körbe. A’spártaiak*sokkal többen el tudtak egy asztalnál ebédelni. Halad szépen a’ vasút kifelé Magyarországból. Már azt megértük, hogy a’vasúti személyzetről ledisputálták a’magyar köntöst; most ismét azt kezdjük megérni, hogy a’hivatalnokok közül mustrálják ki a’ magyart. Hja, mióta Mesmer feltalálta a’ magnetismust, mindenki fel van jogosítva , különféle sympathiákat érzeni. A’ Budapesti Híradóban egy valaki oldaliákat tart a’ magyar irodalom fölött. Elvei valóban felségesek. Bátorkodunk néhány általa felállított syllogismussal szolgáln; például: 1) A’ ki ur, annak módjában volt magát kimivelni; — a’ ki magát kimivelte, az okos ember, tehát a’ ki ur,az okos ember. 2) Aki fiatal ember, az még nem sokat élt, nem sokat tanult; a’ ki nem sokat tanult, nem sokat tud; — tehát a’ ki fiatal ember, üljön a’ pad alá. 3) A’ betyárok erősek szoktak lenni, tehát a’ kiben erő van, az betyár. 4) A’ pártoskodás igen rut dolog; úgy de csak akkor jut, ha mi ellenünk pártoskodnak,szép azonban, ha mi pártoskodunk mások ellen; tehát a’ pártoskodás igen szép dolog. 5) A’ mi gyönyörűségre vezet, az gyönyörűséges, úgy de az álom gyönyör, tehát X ur munkája gyönyörűséges.-------(Elvesztéd szarvaidat? ? ha elvesztéd, voltak, hanem vesztéd, vannak.) Ha a’ critica a’ helyett, hogy a’művekkel bajlódnék, a’ személyeket mázsálgatja, mindig megismerjük kezében a’ hamis mértéket, így például említvén K....K.- t, azt fogja rá, hogy e’ valaki régibb de üldözött kapacitás, holott mi e’ költői személynek ismerőitől hitelesen tudjuk, hogy ő egy P. * városi czukorsütőnek első évi jogot hallgató magzatja’s különben igen reményteljes fiatal csemete. Egy itteni szép iró (Calligraph) kinek múlt műkiállitáson csinos tollrajza volt kitéve, minap a’ Dunaparton egy tömött zacskó aranyat talált, kissé odább menvén pedig egy rémülve futosó szerb legényt, ki elvesztett pénzét jajgatva kérése, kit is midőn a’ talált pénz tulajdonosának lenni tapasztalt, nem késett azzal őt megörvendeztetni. — A hálás szerb meg akarta vele osztani a’pénzt,de a’ szépíró megtagadta tőle annak elfogadását — Az már csak szépen irhat, kinek ilyen szép vonásai vannak. Egy tisztelt előfizetőnk a’ vidékrül, ki már csak azért is emlékszobrot érdemel, (fia akkorát nem is, mint mekkorát Mátyás királynak emelt a’ magyar nemzet,) mivel 1834.évt il fogva állandó előfizetője lapunknak, minap azon kérelemmel örvendeztető meg bennünket, hogy miután ő már idős ember,és szemei romlanak, legyünk annyi jóval iránta, hogy legalább az ő számára küldött példányt nyomassuk nagyobb hetekkel. Szívesen tisztelt pártfogónk, mért ne tennénk meg illy tiszteletre méltó férfiúnak illyen csekélységet! ugyan miért ne? Ezentúl a’ kegyednek küldendő példányt igen igen nagy betükkel fogjuk nyomatni. Egy bizonyos szeglet-kávéházban múlt hétfőn leült egy csomó ember kártyázni, — ma vasárnap van, — még ma is ottan ülnek. ’S kinek mi köze hozzá? Ki mint mulathat, úgy mulat. — L. F. úr szörnyen öszszeszid bennünket szegény magyarokat, hogy még nem értünk úeg a’ journalisticára. L F. ur soha sem olvasott egy drága magyar betűt sem; hanem azért L F. ur még is öszszeszid bennünket. Éljen és dacapo éljen! Legközelebb mi is elmondandjuk véleményeinket a’ sok képen felfogott színházi viszonyokról fo TÖRVÉNYHATÓSÁGOK. BIHARMEGYEI KÖZGYŰLÉS. (Folyt.) (Várad-Olaszi febr.5.) első alispán P. L. felszólítása folytán a’ múlt 1846. évi decemberi közgyűlésből kinevezett bizottságnak, a’mutatkozó szükség kipuhatolására, úgy a megyebeli nemesség által ajánlandó ’s a’ kir. kincstárból kérendő segedelem mennyiségére, ’s a’ nemesi ajánlatok útján eszközlendő közmunka kijelölésére nézve bemutatott véleményes javaslata olvastatott fel. A’ bizottság jelentése szerint a’ szűkölködő és segedelemre méltó családok száma a’ váradi járásban 5,124, a’ sárréti járásban: 3,972; az érmellékiben: 949; a’ szalontaiban: 5,341; a’ belényesiben: 5,495; öszszesen a’megyében: 20,881; a’segedelemre méltó szűkölködő családok tagjainak száma pedig következő: a’ váradi járásban: 21,609; a’sárrétiben: 10,686; az érmellékiben: 4,013; a’szalontaiban: 25,269; öszszesen : 61,577. Ezen mennyiségből azonban a’ belényesi járásban és szolgabiró Cs. L. hivatali szakaszában találkozó szűkölködő családok tagjainak mennyisége, az öszszeirásbeli kiszámítás hiánya miatt, kimaradván, ha az említett járásban ’s hivatali szakaszban levő 6,779 család tagjait, az öszszes egybeírásokban feltűnő arányhoz képest 20,337 teszszük: a’