Jó Egészség, 1920 (19. évfolyam, 7-15. szám)
1920-04-15 / 7. szám
majd mindenki tud példát, hogy a nagy vérvesztés halálos elvérzéssel járhat — a legkisebb vérveszteség is a szervezet kára. A fejlődő gyermeknél legkisebb vérvesztés is nagy befolyással lehet további fejlődésére. Ha valaki szeggel megszúrja ujja hegyét, a szúrás helyén vércsepp jelenik meg, letörölik, újabb vérgyöngy keletkezik, a vér lassan gyöngyözik vagy csepeg; ez kis vérzés. Mla nagy a sérülés, vagy nagyobb ereket nyitott meg az erőszakos behatás, a vérsugárban szökik elő (spriccel), vagy bőven ömlik, ez már igen nagy vérzés. Hogyan csillapítjuk a vérzést ? Minden körülmények között kötéssel. El kell a seb nyílását zárni, a sebet be kell kötni ! Kis vérzések egyszerű fedő-kötésre elállnak. Ha a vérzés nagyobb, vagy ha az alkalmazott fedő-kötés rögtön átvérzett, a sebre keményebben összehajtott kötőszert (gőzt), vattacsomót (tampont), vagy más tiszta ruhát teszünk s azt pólyával vagy kendővel erősebben lekötjük, nyondatörést csinálunk. Ha a nyomás nem elegendő, nagyobb vagy újabb nyomókötést teszünk a sebre, hogy vele a sebben a vérző ér nyílását összeszorítsuk. Lássunk csak egy példát! Egy gyermek alsó karján súlyosan megsérül, a sebből bőven ömlik a vér. Odahívnak bennünket. Addig is míg kötőszert kapunk, lehetőleg tiszta zsebkendőt vagy más tiszta ruhát (kendőt) jól összehajtogatva ráteszünk a vérző sebre, azt erősen reákötjük, vagy magunk jól reányomjuk. Ezalatt alkalmasabb kötőszer után nézünk s elkészítjük a sebre teendő kötést. Ha a mentőszekrény vagy kellő kötőszerek vannak kéznél, a sebre egy-két réteg fertőtlenített gézt vagy mullt teszünk, a fölé a seb nagyságához mért, gombócforma vattagomolyt, a fölé még egy réteg vattát és ezt pólyával vagy kendővel jó szorosan megerősítjük. Ha a sebzés a végtagokon, a karokon, vagy lábakon van s a vérzés jó nyomókötésre el nem áll, vagy ha a vér sugárban szőkésvé tör elő, akkor a végtagot, ha a sérülés az alkaron, könyöktájon vagy a felsőkaron van, a felsőkart, ha a vésző seb a lábon, alszáron, térden vagy combon van, a combot alkalmas módon jó erősen körülszorítjuk, hogy az ér összenyomása által elzárva a vér útját, a vér a sebhez ne folyhasson. Addig is, míg körülkötésre alkalmas kötőszert kapunk vagy kendőt veszünk elő, a vérzéscsillapítást kezünk szorításával is megkísérelhetjük. Vannak bizonyos helyek az ember testén, ahol az ér felületesen vagy oly helyzetben fekszik, hogy könnyen kéz alá fogható és a mellette levő csonthoz szorítva lenyomható, így a felsőkaron az alkaremelő karizom belső oldalán levő árokban, a kabát ujja belső varrásának megfelelően a karverőér könynyen megmarkolható és a karcsonthoz nyomható. A combon mindjárt a comb hajlat alatt, a comb felső részének a közepén nyomható le könnyebben a combverőér. Természetesen az ujjal való nyomást más szilárd eszközzel (bot, fadarab, kés, kulcs stb.) helyettesíthetjük és állandósíthatjuk, de erre csakis akkor lehet szükség, ha körülkötésre alkalmas kendő nincs kéznél. Ez az eset alig képzelhető el, mert kendő mindenütt kapható, zsebkendője mindenkinek van. A körülkötésre csakis akkor van szükség, ha a vérzés nyomó kötésre el nem áll, vagy ha a sebből a vér heves sugárban tör elő. A körülkötésre legalkalmasabb a kendő. A kendőt kötélformára összesodorjuk, azzal a vérző felső kart vagy a combot körülkötjük, azután kis fadarabot, pálcát, kulcsot, vagy más ily tárgyat teszünk a kendő alá és addig csavarjuk körül, mig a vérzés el nem áll. Ezután a kötést abban a helyzetben zsineggel, pólyával, vagy másik kendővel rögzítjük. A körülkötésre vékony zsineget ne használjunk, mert ez nagyon bevág és súlyos következményeket idézhet elő. . Helyesen alkalmazott körülkötéssel életet menthetünk, mert megakadályozhatjuk az elvérzést, de ha valahol, úgy itt a legfontosabb feladatunk, hogy a sérült gyermek mielőbb orvos kezébe kerüljön. A körülkötést legfeljebb két óráig szabad a végtagon hagyni, mert az illető végtag a vérkeringésből kizárva, elhalhat. Ha más módunk nem lenne, a vérző sebnek ujjunkkal, kezünkkel való befogásával is meg kell a vérzést akadályoznunk. J() K(i Lís 7.MÉG