Jó Pajtás, 1923. (15. évfolyam, 1-36. szám)
1923-01-01 / 1. szám
: 4 ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ JÓ PAJTÁS 1. szám. az akkori szigorú iskolai fegyelmet. Otthagyta Selmecet,Sopronba és más helyekre ment tovább tanulni, majd fel is hagyott az iskolával, mielőtt elvégezte volna. Nyugtalan, kalandos életre adta magát, beállt katonának is, de a nehéz szolgálatba belebetegedett, úgy, hogy elbocsátották. Szíve vágya a művészet volt, már akkor érezte, hogy ő nem a mindennapi emberek életmódjára termett, hanem valami nagyobbra és különösebbre. Színész lett, vándor színtársulatokkal járta az országot, de másakkor a költészettel is próbálkozott és akiknek megmutatta verseit, azok közül sokan fölismerték benne a jövendő költőt. A vándorszínész élet akkor sok nyomorúsággal járt. Petőfi Debreczenben töltött egy keserves telet, de versei időközben felgyülekeztek. Elindult hát gyalog Debreczenből Pestre. Már akkor megjelent néhány verse a lapokban, a költészet kedvelői ismerték a nevét, úgy hogy mikor vándorútja közben Egerbe ért, az ott tanuló derék magyar kispapok nagy szeretettel fogadták. Ezt a fogadtatást meg is énekelte egy szép versében Pestre érve a nemzet nagy költőjéhez, Vörösmarty Mihályhoz kopogtatott be. Megmutatta neki akkor már egész kötetté szaporodott verseit. A nagy költő fölismerte a fiatal vándorszínész nagy tehetségét, hát kieszközölte, hogy az irodalmat kedvelő derék magyar emberek költségén kinyomassák a verses könyvét. Mikor ez a könyv megjelent, Petőfi egyszerre híres költő lett. Verseit mindenütt az országban olvasták, megszerették és ő csakhamar a legnépszerűbb ember lett az országban. Az akkori lapokban sűrűn jelentek meg versei,gyakori kirándulásain az ország különböző vidékeire mindenfelé ünnepelték s a nyomorgásnak is vége volt. Gazdagságot nem szerzett verseivel, de meg tudott élni és ő neki ez elég volt, mert ő nem is kívánta a fényt és a pompát. Mint költő is hű maradt az egyszerű, szegény néphez, amelyből származott. Megénekelte a szántó-vető ember életét, örömét és baját, ezek a versei olyan egyszerűek, szépek, magyarosak, mint a népdalok. Megénekelte az Alföld tájait, azóta ismerték föl az emberek a nagy magyar róna szépségeit. Lelkes szavakkal énekelte a magyar ember hazaszeretetét, hazafias dalai még ma is magukkal ragadják a magyar ember szívét. Bájos történeteket mondott csengő versekben, amelyeket még ma is gyönyörűséggel olvasunk. Ki olvasott szebb magyar mesét, mint a János vitéz? A magyar ember szíve dobog Petőfivel- Petőfi Sándor rajza fiáról, Petőfi Zoltánról. Petőfi Sándor rajza Bem tábornokról. Petőfi Sándor rajza Arany Jánosról. Rudnyánszky Gyula: Fiúk, lányok verseskönyve.