Jóbarát, 1972 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1972-11-30 / 48. szám
A SIKEREK ÚTJÁN November 20 és 24 között nagy fontosságú politikai esemény zajlot le a fővárosban: sor került a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésére, és a Nagy Nemzetgyűlés hatodik törvényhozási ciklusának kilencedik ülésszakára. A Központi Bizottság szükségesnek vélte, hogy az RKP Országos Konferenciája határozatainak szellemében további határozott intézkedéseket tegyenek az egész gazdasági-társadalmi tevékenység vezetésének tökéletesítésére minden tevékenységi területen, a szocialista etika és méltányosság elveinek valóra váltására, a szocialista demokrácia fejlesztésére és elmélyítésére a munkásosztálynak, az összes dolgozóknak a közügyek vezetésében való bevonása révén. Nicolae Ceauşescu elvtárs a plenáris ülésen tartott nagy jelentőségű expozéjában olyan fontos kérdésekkel foglalkozott mint az 1973. évi gazdasági és társadalmi fejlesztési terv, a pénzügyi- és munkatörvényre vonatkozó javítások, a megyei pártbizottságok és a megyei néptanácsok tevékenységének tökéletesítését és az ellenőrzés párt- és állami vonalon történő javítását szolgáló intézkedések, a párt és a kormány külpolitikája stb. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén a bizottságokban és a plénum előtt felszólaló 181 részvevő nagyra értékelte a plenárison felvetett kérdéseket és javaslatokat tet egyes szektorok munkájának javítására. A plénum azzal a felhívással fordult a párthoz, Románia összes dolgozóihoz, hogy az eddigi sikerek útján haladva, a párt főtitkárának beszédében foglalt útmutatások értelmében konkrét intézkedéseket tegyenek minden egységben, minden munkahelyen az 1973. évi állami terv példás teljesítéséért, minthogy e terv fontos szakasza az ötéves terv határidő előtti teljesítésének. A plenáris ülésen megvitatott törvénytervezeteket, módosításokat törvénybe iktatásuk végett a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztették. A képviselők megvitatták és jóváhagyták Románia tervszerű gazdasági-társadalmi fejlesztéséről szóló törvényt, a pénzügyi törvényt, a Munkatörvénykönyvet, az 1973. évi állami költségvetésre, s a nyugdíjasok segélypénztáraira vonatkozó törvényeket. Ezek a dokumentumok kijelölik szocialista társadalmunk társadalmi és politikai élete további tökéletesítésének, az egész nép anyagi és szellemi életszínvonala emelésének fő irányait. 25 éves a köztársaság .A NAGYBÁNYAI 4-ES SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA minden pionírosztaga készíti a jeles évforduló ajándékát — az egység díszalbumát. Ajándék ez, mert számos szép akciót örökít meg, tetteket, iskolaszépítést, érdekes hasznos összejövetelek leírását. Az album minden lapja 1—1 osztag életét tükrözi. Rajta van a lapon az osztag csoport képe és két olyan fénykép, amely az osztag legszebb, legemlékezetesebb pionírtevékenységét ábrázolja. Rajta lesz e lapon az osztagban készült legszebb hazafias témájú fogalmazás és vers is. #A FELSŐBÁNYAI 1-ES SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA pionírjai a köztársasági évfordulót köszöntő gazdag ünnepségen kívül iskolaszépítéssel is foglalkoztak, iskolájuk sportpályáját készítik el. Sokat dolgoztak már eddig is a talajegyengetéssel — 75 teherautó földet mozgattak meg — de tavaszra elkészül a szép új pálya, ahol kedvükre edzhetnek, készülhetnek versenyekre a pionír-sportolók. A BIHAR MEGYE minden pioníregységében folyik az évfordulót köszöntő készülődés, fogalmazásokat írnak, rajzolnak, kultúrműsort tanulnak a gyermekek. Az aktíva tagjai feljegyzik mit tettek iskolájuk pionírjai, azt is hogyan dolgoztak, hogyan tanultak, milyen ügyesek, szorgalmasak voltak. Az évforduló alkalmával ugyanis minden egyes pioníregységből az aktíva tagok ünnepi összejövetelen vesznek részt, ahol találkoznak az RKP Bihar megyei bizottságának első titkárával. A találkozón azt is elmondatják, mivel köszöntik iskolájuk pionírjai december 30-át.A kolozsvári 3-as számú Líceumból kaptuk a következő hírt: a Kukkantó szerkesztői, «ÉLJEN KÖZTÁRSASÁGUNK» címen pályázatot hirdet önálló vers megírására. Köztársaságunk kikiáltásának negyedévszázados évfordulója tiszteletére. A versek beküldési határideje 1. év december elseje. A legjobb versek szerzői könyvjutalomban részesülnek. Ezeket a NAPSUGÁRNAK és a JÓBARÁTNAK is el fogják küldeni. NICOLAE BĂLCESCU Harminchároméves korában, súlyos betegen, teljesen elhagyatva hunyt el egy palermói szállodában. Ismeretlenek temették el a szegények temetőjében. Sírját soha senki nem találta meg, így fejeződött be a lánglelkű hazafi, író, történész és nagy forradalmár életútja. Nicolae Balcescu az igazságért, a nemzeti és társadalmi szabadságért folytatott harc kimagasló egyénisége. Egész életét hazája és népe felszabadulásáért folytatott nemes küzdelemnek szentelte. A huszonegyéves Balcescu már olyan politikai párt tagja, amely az egyenlőséget és a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtését tűzte harci zászlajára. A hatalom urainak nem tetszettek az ilyen pártok, s tagjaikat, mint felforgató elemeket letartóztatták. Nicolae Balcescut három évi börtönre ítélték. Meggyengült egészsége miatt azonban előbb szabadon bocsátják. Részt vett a Frăţia forradalmi társaság megalapításában. Ellenfelei üldözőbe veszik és politikai tevékenysége miatt Balcescu kénytelen elhagyni hazáját. A napfényes Itáliában megismerkedik az olasz reneszánsszal, majd Párizsban a francia forradalom eszméivel s magával a forradalommal. A forradalom lángja végigsöpört egész Európán, a többi európai fővárosokhoz viszonyítva Bukarestben látszólag nyugalom uralkodik. A Frăţia társaság tagjai azonban dolgoznak. Balcescu visszatér hazájába, hogy a román nép mellé álljon ezekben a sorsdöntő percekben. A városi és falusi lakosság készen állt a harcra, csak a kedvező szikrára várt. Erdélyben is már bontakozott a forradalom zászlaja. Bálcescu úgy tervezi, hogy a munténiai forradalmat összefogja az erdélyivel. Tárgyal Kossuth tal, levelezik Bem tábornokkal és Petőfivel A 48-as nemzedék fiai közül Bálcescu volt az, aki igazán megértette a nép szerepét a forradalomban, s a megmozdulás igazi okait. A 48-as forradalmat Munteniában, Moldvában és Erdélyben is a reakciós túlerő elfojtotta, szervezőit elfogatta. Balcescunak sikerült megszöknie. Párizsban több más román emigránssal találkozik. A forradalom leverését követő nehéz időben sem törik meg a szabadságban és az igazság győzelmében vetett hite. Fáradhatatlanul harcol: közös politikai pártban próbálja tömöríteni a román emigránsokat, intenzíven dolgozik fő művén, a «Românii sub Mihai Voievod Viteazul» címűn. De egyre jobban erőt vesz rajta a honvágy. Érzi a vég közeledtét s övéi közé vágyik. Hajóra ül s eljut Nicapoleig. Stirbei vajda azonban még mindig «veszélyesnek» tartja s nem engedi meg partraszállását. Mi lehet borzalmasabb annál, mint amikor betegen, hosszú távollét után, hazájának partjait érintve, nem köthet ki, nem nyugodhat meg a nép körében, amelyhez mindig oly közel állt. Nicolae Balcescu halálának 120. évfordulójára emlékezve elmondhatjuk, hogy egész életét a szabadságért, a haladásért, a társadalmi és nemzeti függetlenségért, a leigázott népek öszszefogásáért folytatott harcra tette fel. Forradalmárként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román nép tisztábban lássa majd a szabadság és a boldogság hajnalát. VASS MÁRIA ___________________________________"