Jóbarát, 1972 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1972-11-30 / 48. szám

A SIKEREK ÚTJÁN November 20 és 24 között nagy fontosságú politikai esemény zajlot le a fővárosban: sor került a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésére, és a Nagy Nemzet­gyűlés hatodik törvényhozási ciklusának kilencedik üléssza­kára. A Központi Bizottság szükségesnek vélte, hogy az RKP Országos Konferenciája határozatainak szellemében további határozott intézkedéseket tegyenek az egész gazdasági-társa­dalmi tevékenység vezetésének tökéletesítésére minden tevé­kenységi területen, a szocialista etika és méltányosság elveinek valóra váltására, a szocialista demokrácia fejlesztésére és elmélyítésére a munkásosztálynak, az összes dolgozóknak a közügyek vezetésében való bevonása révén. Nicolae Ceauşescu elvtárs a plenáris ülésen tartott nagy jelentőségű expozéjában olyan fontos kérdésekkel foglalkozott mint az 1973. évi gazda­sági­ és társadalmi fejlesztési terv, a pénzügyi- és munkatör­vényre vonatkozó javítások, a megyei pártbizottságok és a megyei néptanácsok tevékenységének tökéletesítését és az ellenőrzés párt- és állami vonalon történő javítását szolgáló intézkedések, a párt­ és a kormány külpolitikája stb. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén a bizottságokban és a plénum előtt felszólaló 181 részve­vő nagyra értékelte a plenárison felvetett kérdéseket és javaslato­kat tet egyes szektorok munkájának javítására. A plénum azzal a felhívással fordult a párthoz, Románia összes dolgozóihoz, hogy az eddigi sikerek útján haladva, a párt főtitkárának beszédében foglalt útmutatások értelmében konkrét intézkedéseket tegyenek minden egységben, minden munkahelyen az 1973. évi állami terv példás teljesítéséért, minthogy e terv fontos szakasza az ötéves terv határidő előtti teljesítésének. A plenáris ülésen megvitatott törvénytervezeteket, módosítá­sokat törvénybe iktatásuk végett a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztették. A képviselők megvitatták és jóváhagyták Románia tervszerű gazdasági-társadalmi fejlesztéséről szóló törvényt, a pénzügyi törvényt, a Munkatörvénykönyvet, az 1973. évi állami költség­­vetésre, s a nyugdíjasok segélypénztáraira vonatkozó törvénye­ket. Ezek a dokumentumok kijelölik szocialista társadalmunk társadalmi és politikai élete további tökéletesítésének, az egész nép anyagi és szellemi életszínvonala emelésének fő irányait. 25 éves a köztársaság .A NAGYBÁNYAI 4-ES SZÁMÚ ÁL­TALÁNOS ISKOLA minden pionír­­osztaga készíti a jeles évforduló aján­dékát — az egység díszalbumát. Aján­dék ez, mert számos szép akciót örökít meg, tetteket, iskolaszépítést, érdekes hasznos összejövetelek leírását. Az album minden lapja 1—1 osztag életét tükrözi. Rajta van a lapon az osztag csoport képe és két olyan fénykép, amely az osztag legszebb, legemlékeze­tesebb pionírtevékenységét ábrázolja. Rajta lesz e lapon az osztagban készült legszebb hazafias témájú fogalmazás és vers is. #A FELSŐBÁNYAI 1-ES SZÁMÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA pionírjai a köz­­társasági évfordulót köszöntő gazdag ünnepségen kívül iskolaszépítéssel is foglalkoztak, iskolájuk sportpályáját készítik el. Sokat dolgoztak már eddig is a talajegyengetéssel — 75 teherautó földet mozgattak meg — de tavaszra elkészül a szép új pálya, ahol kedvükre edzhetnek, készülhetnek versenyekre a pionír-sportolók. A BIHAR MEGYE minden pioníregy­ségében folyik az évfordulót köszöntő készülődés, fogalmazásokat írnak, raj­zolnak, kultúrműsort tanulnak a gyer­mekek. Az aktíva tagjai feljegyzik mit tettek iskolájuk pionírjai, azt is hogyan dolgoztak, hogyan tanultak, milyen ü­­gyesek, szorgalmasak voltak. Az évfor­duló alkalmával ugyanis minden egyes pioníregységből az aktíva tagok ünnepi összejövetelen vesznek részt, ahol ta­lálkoznak az RKP Bihar megyei bizott­ságának első titkárával. A találkozón azt is elmondatják, mivel köszöntik iskolájuk pionírjai december 30-át.­­A kolozsvári 3-as számú Líceum­ból kaptuk a következő hírt: a Kukkantó szerkesztői, «ÉLJEN KÖZTÁRSASÁ­GUNK» címen pályázatot hirdet önálló vers megírására. Köztársaságunk ki­kiáltásának negyedévszázados évfor­dulója tiszteletére. A versek beküldési határideje 1. év december elseje. A legjobb versek szerzői könyvjutalom­ban részesülnek. Ezeket a NAPSU­GÁRNAK és a JÓBARÁTNAK is el fogják küldeni. NICOLAE BĂLCESCU Harminchároméves korában, súlyos betegen, teljesen elhagyatva hunyt el egy palermói szállodában. Ismeretle­nek temették el a szegények temetőjé­ben. Sírját soha senki nem találta meg, így fejeződött be a lánglelkű hazafi, író, történész és nagy forradalmár életútja. Nicolae Balcescu az igazsá­gért, a nemzeti és társadalmi szabad­ságért folytatott harc kimagasló egyé­nisége. Egész életét hazája és népe felszabadulásáért folytatott nemes küz­delemnek szentelte. A huszonegyéves Balcescu már olyan politikai párt tagja, amely az egyenlőséget és a kizsákmányolástól mentes társadalom megteremtését tűzte harci zászlajára. A hatalom urai­nak nem tetszettek az ilyen pártok, s tagjaikat, mint felforgató elemeket le­tartóztatták. Nicolae Balcescut három évi börtönre ítélték. Meggyengült e­­gészsége miatt azonban előbb szaba­don bocsátják. Részt vett a Frăţia forradalmi társaság megalapításában. Ellenfelei üldözőbe veszik és poli­tikai tevékenysége miatt Balcescu kénytelen elhagyni hazáját. A nap­fényes Itáliában megismerkedik az olasz reneszánsszal, majd Párizsban a francia forradalom eszméivel s magá­val a forradalommal. A forradalom lángja végigsöpört e­­gész Európán, a többi európai főváro­sokhoz viszonyítva Bukarestben lát­szólag nyugalom uralkodik. A Frăţia társaság tagjai azonban dolgoznak. Balcescu visszatér hazájába, hogy a román nép mellé álljon ezekben a sors­döntő percekben. A városi és falusi lakosság készen állt a harcra, csak a kedvező szikrára várt. Erdélyben is már bontakozott a forradalom zászlaja. Bálcescu úgy tervezi, hogy a munté­­niai forradalmat összefogja az erdélyi­vel. Tárgyal Kossuth­ tal, levelezik Bem tábornokkal és Petőfivel A 48-as nemzedék fiai közül Bál­cescu volt az, aki igazán megértette a nép szerepét a forradalomban, s a megmozdulás igazi okait. A 48-as for­radalmat Munteniában, Moldvában és Erdélyben is a reakciós túlerő elfojtot­ta, szervezőit elfogatta. Balcescunak sikerült megszöknie. Párizsban több más román emigránssal találkozik. A forradalom leverését követő ne­héz időben sem törik meg a sza­badságban és az igazság győzelmé­ben vetett hite. Fáradhatatlanul harcol: közös politikai pártban próbálja tö­möríteni a román emigránsokat, inten­zíven dolgozik fő művén, a «Românii sub Mihai Voievod Viteazul» címűn. De egyre jobban erőt vesz rajta a hon­vágy. Érzi a vég közeledtét s övéi közé vágyik. Hajóra ül s eljut Nicapole­­ig. Stirbei vajda azonban még mindig «veszélyesnek» tartja s nem engedi meg partraszállását. Mi lehet borzal­masabb annál, mint amikor betegen, hosszú távollét után, hazájának part­jait érintve, nem köthet ki, nem nyugod­hat meg a nép körében, amelyhez min­dig oly közel állt. Nicolae Balcescu halálának 120. év­fordulójára emlékezve elmondhatjuk, hogy egész életét a szabadságért, a haladásért, a társadalmi és nemzeti függetlenségért, a leigázott népek ösz­­szefogásáért folytatott harcra tette fel. Forradalmárként nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román nép tisztábban lássa majd a szabadság és a boldog­ság hajnalát. VASS MÁRIA ___________________________________"

Next