Jóbarát, 1973 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-26 / 17. szám
Az 1848-as forradalom rendkívüli jelentőségű hazánk történelmében. 125. évfordulója, amelyet az idén ünnepelünk, kiváló alkalom arra, hogy megemlékezzünk a 48-as hősökről, a forradalmi tömegekről, amelyek a társadalmi és nemzeti felszabadulás nagyszerű eszméitől fűtve harcba indultak az ország külső és belső ellenségei ellen. A román nép századokon át kitartó harcot folytatott nemzeti lényének megőrzéséért, a függetlenségért, a világ megbecsülésének kivívásáért, az összes nemzetek közötti egyenlőségért. E kitartó harchoz, a történelem mostoha korszakainak áthidalásához azok a nagyszerű erények adtak erőt, amelyek a nemzetet jellemezték: az ősi földhöz való feltétlen ragaszkodás, férfias bátorság, a társadalmi igazság és a szabadság szomjúhozása, a leghaladóbb szellemi és társadalmi eszményekhez való felzárkózás. Az 1848-as forradalom újra alkalmat teremtett e vonások megnyilvánulására; a forradalom úgy született meg ezen a földön, hogy az ország realitásai, a társadalmi és gazdasági haladás rég vajúdó igényei határozták meg. «Az 1848-as román forradalom — írta Balcescu 1850-ben — nem volt rendellenes, tiszavirág-életű jelenség, múlt és jövő nélkül (...) Az általános forradalom alkalom, nem pedig ok volt a román forradalomra. A forradalom oka századokra megy vissza. Életrehívója a román nép tizennyolcévszázados kinja, szenvedése és belső vívódása». Az 1848-as forradalom élharcosait a legnemesebb nemzeti eszmények és a legfelvilágosultabb társadalmi célkitűzések bevítették: a feudális kötöttségek felszámolása, a jobbágyság felszabadítása, a demokratikus szabadságjogok kivívása, az idegen iga lerázása, valamint a nemzeti egység és függetlenség megteremtése. Az a tény, hogy a moldvai, munténiai és erdélyi forradalmárok egyaránt e célkitűzéseket írták zászlaikra, napnál fényesebben bizonyítja a mozgalom mélységesen nemzeti jellegét, azt, hogy az őket elválasztó határok ellenére közösek voltak eszményeik és törekvéseik. A román nép rendkívüli forradalmi lendületét és határozott egységtörekvéseit, hazafias öntudatát tükrözve, az 1848-as forradalom a nemzeti történelemnek egyik meghatározó jelentőségű momentumává vált —amint Nicolae Ceauşescu elvtárs hangsúlyozta — «e hősköltemény egyik legmegrázóbb lapja, mely a nép,az ország legjobb fiainak önfeláldozó szelleme révén fényesen bizonyítja a román nép szabadságakaratát.» Bár a belső és külső reakció összefogása révén vérbe fojtották a forradalmat, 1848 mégis mélységesen kihatott a román nép későbbi fejlődésére. 1848 emlékezetes eseményei során egy egész sor kiváló forradalmi harcos és gondolkodó tüntette ki magát, kiknek műve valóságos kincsestárát jelenti a filozófiai, politikai és társadalmi gondolkodásnak, gazdag demokratikus és humanista tartalmával az akkori világ leghaladóbb eszméi mellé állítható. Ezeket az eszméket senki és semmi nem törölhette ki a nép tudatából, a román társadalmi öntudatból; ezek hoztak gyümölcsöket az 1848-at követő történelem nemzeti jelentőségű eseményei során, a román fejedelemségek egyesülésekor, az 1877-es függetlenségi háború megnyerésekor és 1918-ban, az egységes nemzeti állam megteremtésekor. Felismerve az ember ember általi kizsákmányolása tényét, a munkásság rendkívüli szerepét a társadalmi fejlődés gyorsításában, valamint a dolgozó nép uralmának szükségszerűségét, a leghaladóbb 48-as eszmék kiváló talajt teremtettek a kommunista ideológia meggyökerezésére, amely éppen azokban az években született meg. 1848 erős demokratikus hagyományai és gazdag ideológiai hagyatéka rendkívül jelentős tényező volt a marxista gondolkodás elterjedésének meggyorsításában, abban, hogy munkásmozgalmunk már a kezdet kezdetén befogadta ezt az ideológiát, s ennek vértjében jelentkezett a társadalmi-politikai küzdőtéren, gyorsan összeforrva, megedződve, és következetes forradalmi programmal. Ebben a távlatban értjük meg igazán a 48-as mozgalom és a román proletariátus harca közötti összefüggéseket, melyek lényegükben azt jelentik, hogy a proletariátus, átvéve a társadalmi és nemzeti felszabadítás zászlaját, mint a leghaladóbb, következetesen forradalmi erő, a román népet a nagy elődei által elkezdett harc győzelmes befejezésére és az elődök álmait túlszárnyaló új utakra vezette. Az 1848-as forradalmi esztendő eseményeinek felidézése, az azóta megtett út jogos hazafiúi büszkeséggel tölt el, megerősíti hitünket a román nép abbéli erejében, mellyel a legmerészebb célokat is képes elérni, hitünket a nemzet alkotó erejében, a Román Kommunista Párt által vezetett munkásosztály elhivatottságában, mely a nép forradalmi élcsapataként, a szocializmus felé vezető út biztos kalauza Pártunk több ízben hangsúlyozta, hogy a nép hazafias és forradalmi harcának dicsőséges hagyományait megbecsülni annyit jelent, mint tovább vinni elődeinek eszményeit, tovább fejleszteni a változott körülmények között, építő tanulságokat vonni le harcukból. A jelen körülményei között, amikor népünk előtt a párt X. kongresszusa és Országos Konferenciája által kidolgozott program megvalósítása, a sokoldalúan fejlett szociasta társadalom felépítésének igénye áll, tovább vinni a múlt leghaladóbb forradalmi hagyományait azt jelenti, hogy mindannyian teljes erőnkkel és minden kezdeményezőkészségünkkel ezt a programot szolgáljuk. Dicsőséges forradalmi hagyományaink, a jelen nagy megvalósításai valamint ragyogó távlataink által lelkesítve, dolgozó népünk határozottan halad e célok felé, semmi nem tántoríthatja el a párt politikájának maradéktalan megvalósításától, mely politika a nép javát, a szocialista haza dicsőségét és felvirágzását szolgálja. i/iínjt-ff.v' forradalom —hazánk történelmének egy dicsőséges lapja Nemrég a bakui Juri Gagarin Pionírház táncegyüttese előadást tartott a bukaresti Pionírpalotában. A fővárosiiskolák pionírjai csoportosan jönnek, meg-megállnak az előcsarnokban, fényképeket nézegetnek, a vendégek, a harminchárom azerbajdzsáni pionír képeit. De kezdődik az előadás, mindenki besiet a terembe. A műsort Aljev Rauf vezette le. Azerbajdzsáni népdal akkordjaira járják a lányok az első táncot. Képzeletbeli forráshoz indulnak friss vízért. Visszafelé, a fiúk útjukat állják, s az addig lassú lejtésű tánc gyorsabbá, fürgébbé válik, érzékelteti nem csak a gyermekek tehetségét, ügyességét, hanem az erőnlétüket is. A táncosok szülőföldjük jellegzetes táncaival, dalaival mutatják be a Kaspi-tenger környékének szépségét, az azerbajdzsáni nép szokásait, életmódját. Ugyanígy juttatják kifejezésre gondolataikat a pionír-barátságról, a békéről («Példa rá «A béke és a barátság galambja» táncszvit). Naziela Apajeva érdekes népi hangszert mutatott be a közönségnek. Alhiperov Alhiper dobolt, így ismertette meg a román pionírokkal az azerbajdzsáni fiatalok táncának gyors ritmusát. A román és az azerbajdzsáni gyermekek már az öltözőkben elkezdték, majd az előadás befejeztével a színpadon folytatták a képeslap-, bélyeg-, jelvénycserét. A bukaresti 111-es számú Általános Iskola tanulói oroszul társalogtak a vendégekkel. Adelij Nadirov, Kilisa Davidov, Dzsamila Aljev, Ali Muradov, Veronika Szimjonova, Arieta Manajekova és a többi kis táncos címet cserél új, bukaresti barátaival.