Jóbarát, 1973 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-01 / 44. szám

LÁTOGATÓBAN EUGENIA POPOVICI színműv­é­snőnél Színházkedvelő olvasóinkra, no meg azokra gondoltunk, akik hivatásul a színművészeti pályát választják, mikor felkerestük Eugenia Popovici érdemes művésznőt, a hazai színjátszás egyik legmarkánsabb egyéniségét. Eugenia Popovici sokoldalú színházi tevékenysége mellett a buka­resti Szín- és Filmművészeti Intézet rektora is egyben. Ki beszélhetne tehát szakavatottabban a színészi hivatás alapigazságairól, mint az, aki színésznemzedékek egész sorát nevelte fel. — Mint színésznő, hogyan viszonyult a szívéhez közelebb álló szerepekhez, s azokhoz, amelyeket — hogy úgy mondjuk — mesterségből kellett elját­szania. — Az igaz, hogy egyetlen színész sem játszik — csak olyan szerepeket, amelyeket előre kedvel. Nem is lenne jó így. A fontos az, hogy előbb köte­lességből, majd meggyőződésből közeledjék hoz­zá. — Milyen nézőknek tartja a fiatalokat? Játszott-e gyermekeknek? — Sokszor találkoztam gyermek­nézőkkel, sokat játszottam ifjúsági előadásokon, például a Vörös virág vagy a Fehér szerecsen című szín­darabokban. A Fehér szerecsen mesemondó nénikéje legkedvesebb filmszerepem volt. Hiszek a gyermekek őszinte, spontán ítélőképességé­,­ben, ízlésében. Meggyőződésem, hogy egy sze­rep igazának legbiztosabb próbaköve a fiatal közönség előtt aratott siker. — Most Eugenia Popovici-nak, mint tanárnőnek, szeretnék feltenni néhány kérdést A felvételi vizs­gákon szerzett tapasztalatai alapján milyen hiá­nyosságokat észlelt a színire jelentkezők felkészü­lésében. Honnan erednek ezek? — Nehéz és kényes kérdés. Sok fiatal alapos felkészültséggel jön vizsgázni, s ennek mi, taná­rok is örülünk. De meg kell mondanom, hogy sok még a felvételizők között az, aki azt hiszi, a színészet a «kiválasztott lusták» előjoga. A kivá­lasztottaké, mondjuk az előnyös külső miatt. Lustáké — mivel azt hiszik, hogy a külső adottsá­gokon kívül nincs is másra szükségük. Ezért megtörténik, hogy ha sikerül a vizsgájuk, meg­rettenek a sokoldalú feladatoktól és sokan abba is hagyják... Vannak, akik úgy gondolják, elég ha «színháziasan» felolvasnak egy szöveget, és máris színészek. — Melyek Ön szerint a műkedvelő színjátszás jellegzetességei, hibái? — Az amtőr színjátszó kitűnően alakíthat olyan szerepeket, amelyek külső és belső adottságai­nak megfelelnek, de kompozícióval nehezeb­ben birkózik meg. A műkedvelő jól játssza a jelenkori témájú szerepet, mivel ismert típuso­kat, helyzeteket kell alakítania. A kosztümös sze­repek, a korabeli színdarabok azonban már kü­lönleges felkészültséget, színitechnikát, a kife­jező eszközök sokrétűségét feltételezik. — A meggyőző színészi alakítás egyik alapvető kérelme az őszinteség. A színpadon Ön teljesen azonosul a szerepével, mindig hiteles, mindig meg­találja az utat a közönség szívéhez. Mi a véleménye tehát a színészi alakítás őszinteségéről? — Valóban, mindig arra törekedtem, hogy játékom meggyőző, őszinte legyen. Ez nem jelenti azt hogy van nem­ őszintén játszó színész. Csak­hogy vannak olyan színésztípusok, akikre — hogy úgy mondjam — mesterségből kidolgozott, sok munkával begyakorolt őszinteség jellemző. Azt hiszem, hogy a közönséget, és főleg a gyerme­keket jobban meghatja a természetes őszinteség, ami magának a színésznek az egyéniségéből árad. Az ilyen alakítást a néző azonnal elhiszi, magáévá teszi. — Hogyan vonatkoztatná ezeket a jellegzetes­ségeket a műkedvelő színészre? — A műkedvelő, pontosan a meggyőző játék érdekében, sokszor túljátssza magát túlalakítja szerepét, hogy minél «színháziasabb» legyen. A színjátszó csoport vezetőjének a feladata, hogy — főleg a gyermekek esetében — hagyja szaba­don, őszintén kibontakozni fantáziájukat, még akkor is, ha ez a színészi alakítás szempont­jából kevésbé látványos. ILIE TRAIAN KOSZT­A SZILVIA és CSÁNYI ANNA-MÁRIA kolozsvári ol­vasóink kérdeznek: Nemrég is­mét viszontláthattuk kedvenc színészünket, A patakon túli Texas főszereplőjét, Alain De­­lont. Szeretnénk többet meg­tudni erről a filmszínészről. DR. FILMICUS válaszol: Alain Delon 1935-ben, Párizs külvá­rosában született. Középiskolai tanul­mányai után a francia hadsereg kato­nájaként Indokínába került. Leszerelé­se után, 1956 végén, Yves Allégret rendező szerepet bízott rá egyik filmjé­ben. Alig egy esztendő múltán már az osztrák színésznő, Romy Schneider partenere a Christine című filmben. A világsikert Visconti olasz rendező Rocco és fivérei című nagyhatású drámai korrajza hozta meg számára. A címszereplő bokszoló szerepében Alain Delon felejthetetlen drámai alakí­tást nyújtott. Hazai közönségünk Az ördög és a tízparancsolat, A párduc, a Bubának való lány, a Fekete tuli­pán, a Kalandorok, a Szamuráj és még sok más filmben láthatta a neves francia filmszínészt. És most újabb filmjeiről. Alain Delon ez év augusztusában egy maffiáról szóló filmet forgatott. Partnere Yves Montand, a rendező az angol Terence Young. Befejezte a Leégett hambárok című filmet, amelyben Simone Signo­ret oldalán játszik. A film érdekessége, hogy a segédrendező Jean-François nem más, mint Delon testvére. Szere­pel még a filmben Chatrine Allégret is, Simone Signoret lánya... Kevés színész áll ellen az énekesi hivatás kecsegtetéseinek. Delon sem kivétel. Nagy sikert aratott legújabb hanglemezével, amelyen Dalidéval éne­kel kettőst. A Szavak, szavak című dalt énekli, a fiatal zeneszerző, Michaele alkotását. De hát a világhíres sztárok élete sem fenékig tejfel. Legalábbis erre vall Alain Delon egyik nemrég adott sajtónyilatkozata: «A sajtó és a közön­ség is örült volna, ha belekeverhet abba a perbe, amelyben tanúként vet­tem részt Egy filmcsillag lerombolása — milyen szenzáció! Elegem van ebből a mesterségből. Azt hiszem, legkésőbb 45 éves koromban visszavonulok, habár csak a filmfelvevő gép előtt érzem ma­gam boldognak. Mit csinálok majd azután? Mindenki csodálkozni fog! De nem jött még el az idő, hogy felfedjem a terveimet....» Reméljük, hogy addig — a keserű nyilatkozat ellenére — sok izgalmas alakításban láthatjuk még viszont a közkedvelt filmszínészt. jms-ss­ & ■ afecte ae-ifa !

Next