Jóbarát, 1973 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-01 / 44. szám
LÁTOGATÓBAN EUGENIA POPOVICI színművésnőnél Színházkedvelő olvasóinkra, no meg azokra gondoltunk, akik hivatásul a színművészeti pályát választják, mikor felkerestük Eugenia Popovici érdemes művésznőt, a hazai színjátszás egyik legmarkánsabb egyéniségét. Eugenia Popovici sokoldalú színházi tevékenysége mellett a bukaresti Szín- és Filmművészeti Intézet rektora is egyben. Ki beszélhetne tehát szakavatottabban a színészi hivatás alapigazságairól, mint az, aki színésznemzedékek egész sorát nevelte fel. — Mint színésznő, hogyan viszonyult a szívéhez közelebb álló szerepekhez, s azokhoz, amelyeket — hogy úgy mondjuk — mesterségből kellett eljátszania. — Az igaz, hogy egyetlen színész sem játszik — csak olyan szerepeket, amelyeket előre kedvel. Nem is lenne jó így. A fontos az, hogy előbb kötelességből, majd meggyőződésből közeledjék hozzá. — Milyen nézőknek tartja a fiatalokat? Játszott-e gyermekeknek? — Sokszor találkoztam gyermeknézőkkel, sokat játszottam ifjúsági előadásokon, például a Vörös virág vagy a Fehér szerecsen című színdarabokban. A Fehér szerecsen mesemondó nénikéje legkedvesebb filmszerepem volt. Hiszek a gyermekek őszinte, spontán ítélőképességé,ben, ízlésében. Meggyőződésem, hogy egy szerep igazának legbiztosabb próbaköve a fiatal közönség előtt aratott siker. — Most Eugenia Popovici-nak, mint tanárnőnek, szeretnék feltenni néhány kérdést A felvételi vizsgákon szerzett tapasztalatai alapján milyen hiányosságokat észlelt a színire jelentkezők felkészülésében. Honnan erednek ezek? — Nehéz és kényes kérdés. Sok fiatal alapos felkészültséggel jön vizsgázni, s ennek mi, tanárok is örülünk. De meg kell mondanom, hogy sok még a felvételizők között az, aki azt hiszi, a színészet a «kiválasztott lusták» előjoga. A kiválasztottaké, mondjuk az előnyös külső miatt. Lustáké — mivel azt hiszik, hogy a külső adottságokon kívül nincs is másra szükségük. Ezért megtörténik, hogy ha sikerül a vizsgájuk, megrettenek a sokoldalú feladatoktól és sokan abba is hagyják... Vannak, akik úgy gondolják, elég ha «színháziasan» felolvasnak egy szöveget, és máris színészek. — Melyek Ön szerint a műkedvelő színjátszás jellegzetességei, hibái? — Az amtőr színjátszó kitűnően alakíthat olyan szerepeket, amelyek külső és belső adottságainak megfelelnek, de kompozícióval nehezebben birkózik meg. A műkedvelő jól játssza a jelenkori témájú szerepet, mivel ismert típusokat, helyzeteket kell alakítania. A kosztümös szerepek, a korabeli színdarabok azonban már különleges felkészültséget, színitechnikát, a kifejező eszközök sokrétűségét feltételezik. — A meggyőző színészi alakítás egyik alapvető kérelme az őszinteség. A színpadon Ön teljesen azonosul a szerepével, mindig hiteles, mindig megtalálja az utat a közönség szívéhez. Mi a véleménye tehát a színészi alakítás őszinteségéről? — Valóban, mindig arra törekedtem, hogy játékom meggyőző, őszinte legyen. Ez nem jelenti azt hogy van nem őszintén játszó színész. Csakhogy vannak olyan színésztípusok, akikre — hogy úgy mondjam — mesterségből kidolgozott, sok munkával begyakorolt őszinteség jellemző. Azt hiszem, hogy a közönséget, és főleg a gyermekeket jobban meghatja a természetes őszinteség, ami magának a színésznek az egyéniségéből árad. Az ilyen alakítást a néző azonnal elhiszi, magáévá teszi. — Hogyan vonatkoztatná ezeket a jellegzetességeket a műkedvelő színészre? — A műkedvelő, pontosan a meggyőző játék érdekében, sokszor túljátssza magát túlalakítja szerepét, hogy minél «színháziasabb» legyen. A színjátszó csoport vezetőjének a feladata, hogy — főleg a gyermekek esetében — hagyja szabadon, őszintén kibontakozni fantáziájukat, még akkor is, ha ez a színészi alakítás szempontjából kevésbé látványos. ILIE TRAIAN KOSZTA SZILVIA és CSÁNYI ANNA-MÁRIA kolozsvári olvasóink kérdeznek: Nemrég ismét viszontláthattuk kedvenc színészünket, A patakon túli Texas főszereplőjét, Alain Delont. Szeretnénk többet megtudni erről a filmszínészről. DR. FILMICUS válaszol: Alain Delon 1935-ben, Párizs külvárosában született. Középiskolai tanulmányai után a francia hadsereg katonájaként Indokínába került. Leszerelése után, 1956 végén, Yves Allégret rendező szerepet bízott rá egyik filmjében. Alig egy esztendő múltán már az osztrák színésznő, Romy Schneider partenere a Christine című filmben. A világsikert Visconti olasz rendező Rocco és fivérei című nagyhatású drámai korrajza hozta meg számára. A címszereplő bokszoló szerepében Alain Delon felejthetetlen drámai alakítást nyújtott. Hazai közönségünk Az ördög és a tízparancsolat, A párduc, a Bubának való lány, a Fekete tulipán, a Kalandorok, a Szamuráj és még sok más filmben láthatta a neves francia filmszínészt. És most újabb filmjeiről. Alain Delon ez év augusztusában egy maffiáról szóló filmet forgatott. Partnere Yves Montand, a rendező az angol Terence Young. Befejezte a Leégett hambárok című filmet, amelyben Simone Signoret oldalán játszik. A film érdekessége, hogy a segédrendező Jean-François nem más, mint Delon testvére. Szerepel még a filmben Chatrine Allégret is, Simone Signoret lánya... Kevés színész áll ellen az énekesi hivatás kecsegtetéseinek. Delon sem kivétel. Nagy sikert aratott legújabb hanglemezével, amelyen Dalidéval énekel kettőst. A Szavak, szavak című dalt énekli, a fiatal zeneszerző, Michaele alkotását. De hát a világhíres sztárok élete sem fenékig tejfel. Legalábbis erre vall Alain Delon egyik nemrég adott sajtónyilatkozata: «A sajtó és a közönség is örült volna, ha belekeverhet abba a perbe, amelyben tanúként vettem részt Egy filmcsillag lerombolása — milyen szenzáció! Elegem van ebből a mesterségből. Azt hiszem, legkésőbb 45 éves koromban visszavonulok, habár csak a filmfelvevő gép előtt érzem magam boldognak. Mit csinálok majd azután? Mindenki csodálkozni fog! De nem jött még el az idő, hogy felfedjem a terveimet....» Reméljük, hogy addig — a keserű nyilatkozat ellenére — sok izgalmas alakításban láthatjuk még viszont a közkedvelt filmszínészt. jms-ss & ■ afecte ae-ifa !