Jóbarát, 1983 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-28 / 36. szám

----------------------------------------------------------„ — Makacs vagy, mint megboldo­gult apád. Látod, anyád annyira szí­vét, hogy képes mindenről lemondani érted Gondold meg, Istvánka. Meggondolta. — Édesanya, menj férjhez, de... — állt elébe másnap este. Anya arca felderült. Megsimo­gatta: — Látom, okosodik az én fiam. Persze, hogy ebből csak nyernél te is: lenne apukád. Csak most már lássuk, jön-e még erre Gyula bácsi. Mert úgy hiszem, legutóbb megbán­tottam. Gyula bácsi harmadik nap meg­jött. S az esküvőt is megtartották annak rendje-módja szerint. S ő el­határozta, hogy jó fiú lesz, hiszen annyira szereti édesanyát, és édes­anya megígérte, hogy őt ezután is ugyanúgy fogja szeretni, de amikor meglátta a szép, új, rózsaszínű ruhá­ban, karonfogva elindulni Gyula bá­csival, hátraszaladt, és elbújt a csűrben. Hallotta, hogy kétségbee­setten keresik, szólítgatják, de ott lapult a szénapadláson, egy fél világ kincséért elő nem jött volna. — Boriska drága, majd előkerül, ne izgasd magadat, most már igazán indulnunk kell! — sürgette Gyula bácsi. — Dehát nem marad itthon senki — hallotta édesanya panaszos hang­ját. — Nem baj, feltalálja ő magát, amíg visszajövünk — szólt megnyug­tatóan és mosolyogva Gyula bácsi. Azt meg kell adni, hogy soha sem haragudott rá, inkább igyekezett tré­fára fogni a dolgokat — gondolta most István, s egy kicsit elszégyelte magát, majd úgy viselkedett, mint valami buta kis kölyök. Ha nem szégyenli, előjön, de ez már túl nagy vereségnek számított volna önmaga előtt. Hadd ker­essék, hadd izguljanak érte. Legalább tö­rődjenek vele is, ne csak magukkal! (Folytatják) LÁSZLÓFFY ALADÁR Akármilyen vakáció: fürödni jó, pecázni jó. Fára mászni, fejreállni, kiskertünket megkapálni, gyomlálni és vizet hozni, üzenettel el­porozni... mind e mellett a legkönnyebb sutba dobni most a könyvet. Én nem dobom, nálam nincsen ami túltenne e kincsen: minden csendes percem álma könyveim csodavilága. I ___________________________ 9 Emlékeztető 9 Bármennyire szép ez a nyár, jó néhányatok vál­tozatlan bizalommal keresi fel a lap versklinikáját, s amíg mások fociz­nak, strandolnak, táboroznak és utazgatnak, ti a rendelő előtt vára­koztok, hogy megtudjátok, miként lehetne segíteni a sántikáló verslá­bakon, a dadogósra sikerült vallo­másokon, a hályogosan zavaros ké­peken. A versklinika doktora lám, a vakációban is rendel!­9 Ballai Zsuzsanna, Kolozsvár- Napoca­ .Verseimet többen is meg­dicsérték. Mindenkinek ez a vers tetszett a legjobban, amit leírok. Többek között a tanító nénim is azt mondta, adjam be.“ Nekünk a Gyermeknapra című próbálkozás­ból ez a rész tetszett­ .A gyermekek öröme ragyog mindenütt. Egy piros léggömb száll velünk. Cifrán ra­gyognak a játékok. Ezek mind ajándékok.“ Még nem vers, de van benne valami izgalmas belső lüktetés! 9 Kiss Móni, Petrozsény: szülőföldedről írt néhány bukdá­csoló sorod alapján nem igen bíztatnánk, hiszen ősztől már líce­umba jársz; a rajzos játékhoz illett volna odaírnod, hogy egy gyermek­lapból másoltad ki, nem pedig saját elképzelés! 9 Mónus Mária, Nagy­várad­ .A méhecske csöndesen zön­­gicsél./ A patak is csobog, árad és él./ Hulláma tajtékozó bőszült ha­rag —/ Mondja ekképpen egy kis kedves agg. E szakaszt az általad írt természet bájaiból idézzük, s ta­lán elárulja, milyen költői zűrzavar honol még a „fejecskédben“. 9 Daczó Gabriella, Kézdivásárhely: Pro natura c. versed túl kevés a vé­leménymondáshoz. Mire belemele­gednél, már pontot is teszel a vé­gére, küldj még! 9 Bogdán András, Zsidó: a tavaszról hangulatosan verseltél, próbálkozz meg a nyárral, ősszel, majd a téllel is. 9 György Mária Magdolna, Sepsiszetgyörgy: „saját költeményed* hemzseg a va­lószínűleg saját helyesírási hibáktól; minden sorra jut legalább egy. Pró­báld meg kigyomlálni őket! 9 Szabó Csongor, Nagyvárad: béke­­versed gyermekesen eredeti, ahogy annak lennie kell; máskor küldj be többet egyszerre! 9 Csete Csilla Tünde, Kolozsvár-Napoca: lehet, hogy magyar tanárnődnek igaza van tehetségedet illetően, de ez a mellékelt pár sorból még nem derül ki. 9 Nagy Edit, Disznójó: „Már háromszor küldtem be levelet, s S. LUKÁCS LAJOS benne volt egynéhány versem, és semmi választ nem kaptam, hogy jók-e vagy sem“. Úgy látszik, ver­seid az utolsó pillanatban megijed­tek a Versklinikától, mert hozzám nem kopogtattak be. Mostani pró­bálkozásaid alapján biztatnálak, őszinteséged ritka mélységet kölcsö­nöz egy-egy strófának. Nem ártana, ha alaposabb verstani ismereteket szereznél a továbbiakban! 9 Rancz Imola, Kézdivásárhely: márciushoz képest nem látok előrelépést. 9 Dózsa Mária, Kolozs: soraid isme­rősen csengenek, mintha itt-ott ol­vastam volna őket nyomtatva. Ver­set írni úgy érdemes, ha az ember a saját belső sugallatára figyel. 9 Hi­mich Gábor, Fény: a tavaszról írt megfigyeléseid unalomig ismertek. Különösen Petőfi Sándor „segített be“ itt-ott. 9 Vass Juliánna, Sepsi­­szentgyörgy: úgy tudom, távol laksz Fénytől, de küldeményedre ugyan­az a válasz érvényes, mint az előbb. 9 Fazakas Tünde, Marosvá­sárhely: Hogyan lesz a búzamagból friss cipó c. verses meséd hagyomá­nyos történetet ad elő újra jópofán, de nem sok eredetiséggel. Persze, hetedik osztály elején ez nem nagy baj, de nem is erény. 9 Tóth Anna, Korond: bár tizedikes voltál, amikor verseidet hozzánk küldted, szívesen megvizsgáltuk őket, egy tizedikestől többet, s főként mélyebb gondola­tokat várunk! ” Bakó Csilla, Ma­rosvásárhely: „Kedvenc hetilapom a Jóbarát, sok érdekes dolog, olvasni való van benne. Ahogy egyszer ol­vasom a verseket, azt gondoltam, miért ne írnék én is ilyeneket? És sikerült!“ Utánzásnak nem is rossz. De az igazi verselésről majd akkor beszélhetünk, ha a szándék nem kívülről, hanem belső ösztönzésre jön. 9 Farkas Aranka, Gyergyócso­­mafalva: szokványos próbálkozá­sok, vajmi kevés eredetiséggel; ki­lencedikes korban ez már kevés! 9 Gergely Margit, Nagysolymos, Szász Ibolya, Márkosfalva, Szűcs Magdolna, Gyergyócsomafalva: a békének szentelt soraitok jó szán­déka, ha valósággá válna, sok gondtól mentené meg az emberisé­get; sajnos, mint versek, nem jöhet­nek számításba. 9 Kacsó Enikő, Csíkszereda: igazad van, Petőfit nem szabad elfelednünk („Szá­munkra most is fel,/ Mint egy lát­hatatlan személy.“), és egyáltalán senkit, aki életével, munkásságával példát tud nekünk mutatni. 9 Szé­kely K. István, Királyfalva: a virá­gokról írt négy szakaszos versikéd gördülékeny, de abbamaradt a lili­ommal; feltételezem, belefáradtál a rímfaragásba. Még küldj! 9 Farkas Edit, Bardoc: kurta versre kurta vá­lasz: lássuk a következőket! 9 Nagy Ferenc, Lunca Muresului: gó­lya-fogalmazásod beillene termé­szetrajz rögtönzésnek, de­ ott nem kell erőltetni a versformát, te se erőltesd. ” Kovács Réka, Zilah: ter­mészetvédő pionírtettet foglaltál versbe; a kis csapat egy tisztáson telepedett le, ahol „már más kirán­dulók/ Otthagyott szemete honolt.“ Az ügyes gyermekek mit csináltak? „Mielőtt azonban/ Előkerült a kaja,/ Tiszta s rendezett lett/ A Tisztás minden zuga.“ Adósunk maradtál a végkifejlettel: mi lett a tisztással kajálás után? Mert nem csak a mások szemetének eltakarí­tása dicső tett, hanem olykor a ma­gunké is. ” Aki továbbra is igénybe venné a Versklinikát, címezze külde­ményét a Jóbaráthoz, s a borítékra írja rá: VERSKLINIKA’ 83. Nyújtózkodik a katedra zsibbadt tagjait fázósan húzza össze a pad a napló lapjai még őrzik a zsongást az iskola mintha szomorú lenne. Vakáció van. Ha barátai most valahol pihennek, tanulnak, erősödnek, de szüntelen az iskolára gondolnak mint a legjobb barátra. Pista rajzol egy táblát, Angela egy padot s így, ebben a látszólagos gondtalanságban, száll, repül a gondolat az iskola felé. (1993. augusztus)

Next