Jóbarát, 1983 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1983-07-28 / 36. szám
----------------------------------------------------------„ — Makacs vagy, mint megboldogult apád. Látod, anyád annyira szívét, hogy képes mindenről lemondani érted Gondold meg, Istvánka. Meggondolta. — Édesanya, menj férjhez, de... — állt elébe másnap este. Anya arca felderült. Megsimogatta: — Látom, okosodik az én fiam. Persze, hogy ebből csak nyernél te is: lenne apukád. Csak most már lássuk, jön-e még erre Gyula bácsi. Mert úgy hiszem, legutóbb megbántottam. Gyula bácsi harmadik nap megjött. S az esküvőt is megtartották annak rendje-módja szerint. S ő elhatározta, hogy jó fiú lesz, hiszen annyira szereti édesanyát, és édesanya megígérte, hogy őt ezután is ugyanúgy fogja szeretni, de amikor meglátta a szép, új, rózsaszínű ruhában, karonfogva elindulni Gyula bácsival, hátraszaladt, és elbújt a csűrben. Hallotta, hogy kétségbeesetten keresik, szólítgatják, de ott lapult a szénapadláson, egy fél világ kincséért elő nem jött volna. — Boriska drága, majd előkerül, ne izgasd magadat, most már igazán indulnunk kell! — sürgette Gyula bácsi. — Dehát nem marad itthon senki — hallotta édesanya panaszos hangját. — Nem baj, feltalálja ő magát, amíg visszajövünk — szólt megnyugtatóan és mosolyogva Gyula bácsi. Azt meg kell adni, hogy soha sem haragudott rá, inkább igyekezett tréfára fogni a dolgokat — gondolta most István, s egy kicsit elszégyelte magát, majd úgy viselkedett, mint valami buta kis kölyök. Ha nem szégyenli, előjön, de ez már túl nagy vereségnek számított volna önmaga előtt. Hadd keressék, hadd izguljanak érte. Legalább törődjenek vele is, ne csak magukkal! (Folytatják) LÁSZLÓFFY ALADÁR Akármilyen vakáció: fürödni jó, pecázni jó. Fára mászni, fejreállni, kiskertünket megkapálni, gyomlálni és vizet hozni, üzenettel elporozni... mind e mellett a legkönnyebb sutba dobni most a könyvet. Én nem dobom, nálam nincsen ami túltenne e kincsen: minden csendes percem álma könyveim csodavilága. I ___________________________ 9 Emlékeztető 9 Bármennyire szép ez a nyár, jó néhányatok változatlan bizalommal keresi fel a lap versklinikáját, s amíg mások fociznak, strandolnak, táboroznak és utazgatnak, ti a rendelő előtt várakoztok, hogy megtudjátok, miként lehetne segíteni a sántikáló verslábakon, a dadogósra sikerült vallomásokon, a hályogosan zavaros képeken. A versklinika doktora lám, a vakációban is rendel!9 Ballai Zsuzsanna, Kolozsvár- Napoca .Verseimet többen is megdicsérték. Mindenkinek ez a vers tetszett a legjobban, amit leírok. Többek között a tanító nénim is azt mondta, adjam be.“ Nekünk a Gyermeknapra című próbálkozásból ez a rész tetszett .A gyermekek öröme ragyog mindenütt. Egy piros léggömb száll velünk. Cifrán ragyognak a játékok. Ezek mind ajándékok.“ Még nem vers, de van benne valami izgalmas belső lüktetés! 9 Kiss Móni, Petrozsény: szülőföldedről írt néhány bukdácsoló sorod alapján nem igen bíztatnánk, hiszen ősztől már líceumba jársz; a rajzos játékhoz illett volna odaírnod, hogy egy gyermeklapból másoltad ki, nem pedig saját elképzelés! 9 Mónus Mária, Nagyvárad .A méhecske csöndesen zöngicsél./ A patak is csobog, árad és él./ Hulláma tajtékozó bőszült harag —/ Mondja ekképpen egy kis kedves agg. E szakaszt az általad írt természet bájaiból idézzük, s talán elárulja, milyen költői zűrzavar honol még a „fejecskédben“. 9 Daczó Gabriella, Kézdivásárhely: Pro natura c. versed túl kevés a véleménymondáshoz. Mire belemelegednél, már pontot is teszel a végére, küldj még! 9 Bogdán András, Zsidó: a tavaszról hangulatosan verseltél, próbálkozz meg a nyárral, ősszel, majd a téllel is. 9 György Mária Magdolna, Sepsiszetgyörgy: „saját költeményed* hemzseg a valószínűleg saját helyesírási hibáktól; minden sorra jut legalább egy. Próbáld meg kigyomlálni őket! 9 Szabó Csongor, Nagyvárad: békeversed gyermekesen eredeti, ahogy annak lennie kell; máskor küldj be többet egyszerre! 9 Csete Csilla Tünde, Kolozsvár-Napoca: lehet, hogy magyar tanárnődnek igaza van tehetségedet illetően, de ez a mellékelt pár sorból még nem derül ki. 9 Nagy Edit, Disznójó: „Már háromszor küldtem be levelet, s S. LUKÁCS LAJOS benne volt egynéhány versem, és semmi választ nem kaptam, hogy jók-e vagy sem“. Úgy látszik, verseid az utolsó pillanatban megijedtek a Versklinikától, mert hozzám nem kopogtattak be. Mostani próbálkozásaid alapján biztatnálak, őszinteséged ritka mélységet kölcsönöz egy-egy strófának. Nem ártana, ha alaposabb verstani ismereteket szereznél a továbbiakban! 9 Rancz Imola, Kézdivásárhely: márciushoz képest nem látok előrelépést. 9 Dózsa Mária, Kolozs: soraid ismerősen csengenek, mintha itt-ott olvastam volna őket nyomtatva. Verset írni úgy érdemes, ha az ember a saját belső sugallatára figyel. 9 Himich Gábor, Fény: a tavaszról írt megfigyeléseid unalomig ismertek. Különösen Petőfi Sándor „segített be“ itt-ott. 9 Vass Juliánna, Sepsiszentgyörgy: úgy tudom, távol laksz Fénytől, de küldeményedre ugyanaz a válasz érvényes, mint az előbb. 9 Fazakas Tünde, Marosvásárhely: Hogyan lesz a búzamagból friss cipó c. verses meséd hagyományos történetet ad elő újra jópofán, de nem sok eredetiséggel. Persze, hetedik osztály elején ez nem nagy baj, de nem is erény. 9 Tóth Anna, Korond: bár tizedikes voltál, amikor verseidet hozzánk küldted, szívesen megvizsgáltuk őket, egy tizedikestől többet, s főként mélyebb gondolatokat várunk! ” Bakó Csilla, Marosvásárhely: „Kedvenc hetilapom a Jóbarát, sok érdekes dolog, olvasni való van benne. Ahogy egyszer olvasom a verseket, azt gondoltam, miért ne írnék én is ilyeneket? És sikerült!“ Utánzásnak nem is rossz. De az igazi verselésről majd akkor beszélhetünk, ha a szándék nem kívülről, hanem belső ösztönzésre jön. 9 Farkas Aranka, Gyergyócsomafalva: szokványos próbálkozások, vajmi kevés eredetiséggel; kilencedikes korban ez már kevés! 9 Gergely Margit, Nagysolymos, Szász Ibolya, Márkosfalva, Szűcs Magdolna, Gyergyócsomafalva: a békének szentelt soraitok jó szándéka, ha valósággá válna, sok gondtól mentené meg az emberiséget; sajnos, mint versek, nem jöhetnek számításba. 9 Kacsó Enikő, Csíkszereda: igazad van, Petőfit nem szabad elfelednünk („Számunkra most is fel,/ Mint egy láthatatlan személy.“), és egyáltalán senkit, aki életével, munkásságával példát tud nekünk mutatni. 9 Székely K. István, Királyfalva: a virágokról írt négy szakaszos versikéd gördülékeny, de abbamaradt a liliommal; feltételezem, belefáradtál a rímfaragásba. Még küldj! 9 Farkas Edit, Bardoc: kurta versre kurta válasz: lássuk a következőket! 9 Nagy Ferenc, Lunca Muresului: gólya-fogalmazásod beillene természetrajz rögtönzésnek, de ott nem kell erőltetni a versformát, te se erőltesd. ” Kovács Réka, Zilah: természetvédő pionírtettet foglaltál versbe; a kis csapat egy tisztáson telepedett le, ahol „már más kirándulók/ Otthagyott szemete honolt.“ Az ügyes gyermekek mit csináltak? „Mielőtt azonban/ Előkerült a kaja,/ Tiszta s rendezett lett/ A Tisztás minden zuga.“ Adósunk maradtál a végkifejlettel: mi lett a tisztással kajálás után? Mert nem csak a mások szemetének eltakarítása dicső tett, hanem olykor a magunké is. ” Aki továbbra is igénybe venné a Versklinikát, címezze küldeményét a Jóbaráthoz, s a borítékra írja rá: VERSKLINIKA’ 83. Nyújtózkodik a katedra zsibbadt tagjait fázósan húzza össze a pad a napló lapjai még őrzik a zsongást az iskola mintha szomorú lenne. Vakáció van. Ha barátai most valahol pihennek, tanulnak, erősödnek, de szüntelen az iskolára gondolnak mint a legjobb barátra. Pista rajzol egy táblát, Angela egy padot s így, ebben a látszólagos gondtalanságban, száll, repül a gondolat az iskola felé. (1993. augusztus)