Jóbarát, 1988 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-04 / 31-34. szám

□ Zászlajára írva a hűbériség megszüntetését, a nemzeti egység megteremtését és a független­ség kivívását, az 1848-as forradalom még erő­teljesebben fejlesztette a román nép öntudatát, a román országok lakosainak elhatározását, hogy egyazon állam határainak keretében va­lóra váltják a nemzeti egységet.­­ 1848-as román forradalom. M mi történelmünk fel­melő pillanata. Fennkölt \/wC^ eszményei na^ visszhangot keltette­k minden román lelkében, s olyan kiváló forradalmárok alakját e­melték ki, akiknek a hazafisága, ne­­messzívűsége és áldozatkészsége le­gendássá vál, lenyűgöző volt azon­ban a történelem szírádára lépő, tettekkel megnyilatkozó népi töme­gek szerepe. Az 1848-as forradalom a belső vi­szonyokból fakadt, azoknak az igaz­ságtalanságoknak és elnyomásnak a következtében, amelyeket a nép év­századokon át elviselt, de a benne­foglaltak és a részvevő társadalmi i­rás révén beilleszkedik abba az ál­talános forradalmi folyamatba, amely „a népek tavaszán" megráz­kódtatta Európát. A FORRADALMAT MKIIKI­ÖZÓ KVKK .lelk­bel politikailag tenn­ szélel­­lenes határok külinítik el, a román­ság 1848-ban közös arcvonalban lel ismét egymásra, amit a harc fegyve­révé lett nemzeti öntudat teremtett, az a hit, hogy a románok számára is felszítött a szabadság és a társadalmi igazságosság napja. A forradalom ideológiai elők­észí­­tésében jelentős szerepe volt egy se­reg neves írássidó és politiku­s haza­finak, aki műveivel a széles néptömee­­gek érdekeit, törekvéseit szolgálta. Alecu Russo, moldvai írástudó, aki szintén közéjük tartozott, "a haladás harcosainak" nevezte őket. 1821 és 1848 között nagy nyomatékot kapott a politikai küzdelem, mind legális, mind illegális formáiban, és a sajtó is jelentős szerepet játszott a nagy esemény előkészítésében. Erdélyben, Lugojon a Constitutia nevű titkos társaság a nemzeti egy­­sé­g megteremtését követelte, köztár­saság keretében. Szovasalföldön I. Limpineanu Alkotmánytervezetben összesítette a nemzeti párt célkitűzé­seit, a moldvai C­ostache Negrihez pedig valósággal zarándokoltak a negyvennyolcas ifjak. A D. Filipescu vezette havasab­bidi mozgalom, amelyben N. Bitkescu is inaskodott, 1840-ben programja ra­dikális jellegével keltett feltűnést, az 18488-ban N. Balcescu, I. Mihica és C­rislian Teli szervezte Frapa társa­ság, amelyhez C.A. Rosetti is csatla­kozott, propaganda tevékenységének körébe fogta az egész országot. Az 1848-as polgári-demokratiku­s forradalom programjai majdnem azonos követeléseket tartalmaztak minden román vidéken: a hűbéri kö­telezettségek megszüntetése, a pa­rasztság földhöz juttatása (kártalaní­­tással vagy anélü­l), a bajári vagy nemesi kiváltságok felszámolása, a polgárok törvény elötti egyenlősége, i­ nép által választott törvényhozó gyűlés, a gyülekezés, a nyomtatás, a sajtó szabadsága, a tanulás lehető­sée. A nemzeti egység és fü­ggellen­­sé­g eszméi uyancsak nyomatékot nyernek bennük. A tömegek is erőteljesen éreztetik jelenlétöket a forradalomban, hozzá­járulva annak radikalizálódásához. A FOKKADAI­OM h­rv­atal­ában Az események először Moldvában veszik kezdetüket, lass, a forradalom ekő góca. Március 17-én több mint 1 000 honpolgár együttesen határoz arról, hogy a költő V. Alecsandri szerkesztette „kérelem-kiáltvány"-t Mihail Stundza uralkodó elé ter­jeszti. Jóllehet a kérelem 35 szaka­sza, a cári beavatkozástól tartva, eléggé mértékeit, az uralkodó mégis elutasítja és megkezdi a mozgalom elfojtását. Ám ez nem félemlítette meg a parasztok ezreit, akik elezánt küzdelembe kezdtek a bojárok és az uralkodó ellen, a falvak „folytonosan heves lázongásban voltak". A forradalom vezetői nem veszí­tették el bátorságukat, M. Kogalni­­ceanu, V. Alecsandri, C. Negri, Al. I. Cuza, Al. Russo, G. Sion és a két másik román országba menekült töb­biek folytatták harcukat testvéreik­kel együtt, így például Brasovban május 12-én közreadták a legidiká­­lisabb forradalmi programot, Elveink a haza megreformálására címmel. Az M. Kogalniceanu összeál­lotta A moldvai nemzeti párt kívánalmai című programban az egyesülés köve­telménye központi helyre kerül, mint olyan „tartó boltozat, amely nélkül az egész nemzeti építmény össze­dőlne". NICOL­AE CEAK­SESCU!

Next