Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
I. Rész. A jelzálogi és telekkönyvi rendszerek
I. Rész. A jellegi és telekkönyvi rendszerek. Bevezetés. Különbség létezik a jogtudományban ingó és ingatlan dolog közt. Ezen megkülönböztetés életbevágó azért, mert az ingó kézről kézre átmenvén, az uj birtokos által azonnal hatalmába keríthető és minden külbefolyás, minden jogbitorlás ellen könnyebben védhető, holott az ingatlanra nézve a jogosított személy befolyása legfeljebb jelvényes elfoglalás által jelölhető ki, ez pedig múlékony és harmadik személyek előtt fel nem tűnik. Onnan eredt a birtok peressége, szerződések eltagadása, határok zavarása, zálognak el nem ismerése, elsőbbségnek kétségbevonása. A jogbiztosságnak eme hiánya ellen írásbeli szerződések és azoknak tanuk előtti kiállítása semmi vagy kevés óvszert nyújtanak. Intézkedés létetett tehát, hogy ingatlanokra vonatkozó jogügyletek a hatóság előtt kötendők vagy legott beiktatandók. A hiteles helyek intézménye nem csupán hazánkban, de majd minden mívelt és állandó földbirtokot ismerő nemzetnél divatozott. A forgalom növekedtével azonban ezen mód sem mutatkozott a kívánt czél elérésére elégségesnek. A tőke, államéletünknek e hatalmas tényezője, letelepedése előtt nem hajlandó az ország összes hiteles helyeit felkeresni, azoknak levéltárait és a törvényszékek iratait kutatni; biztos és gyorsan szerezhető értesítést igényel az ingatlan birtok jogi természetéről, és az ily a nyilvánosság védpajzsa alatt nyert biztosítását, minden harmadiknak megtámadása vagy a vele szerződött fél által kigondolható bonyolítások ellenében az állam által kívánja védelmeztetni. A 1*