Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)

IV. Rész. Hazánk birtok és hitelviszonyai és az azokhoz képest legczélszerübb telekkönyvi rendszer

ki, melyek nem ritkán az anyagi jog szabályait lényegesen vál­toztatták meg. Maga a telekkönyvi törvény minél rövidebb legyen. Lehet azt azután külön kibocsátani, vagy a magánjogi törvénykönyv illető helyére beilleszteni. Iparkodásunk ezen értekezés során mindig az lévén, hogy a józan elveket az egyes törvényhozásokban feltalált salánkok­­tól tisztítsuk, nem leene oly merész vállalat egy hazánkra alkal­mazható telekkönyvi törvényjavaslatot összeállítani. Az indokolásra nézve annyival rövidebbek lehetünk, mint­hogy az egyes elveket már az illető helyen, hol a divatozó rend­szereket párhuzamba állítottuk, kimerítően úgyis kifejtettük. Törvényjavaslat a telekkönyvi rendszer tárgyában. 1. §. Minden ingatlan annak tartozéka és arra vo­natkozó absolut jog a telekkönyv tárgya, kivételt képez­nek oly közterek, utczák, utak, kikötők, tengerpartok, fo­lyók, patakok és tavak, melyek mindenkinek szabad használatára nyitva állanak. Az ingatlan és tartozékának értelmezése a magánjog más részében foglalna helyet. Azon jogok, melyek szinte a telekköny­v tárgyát képezik ezen törvényjavaslatnak már helyén soroltatnak fel, hol egyszersmind meg is határoztatik, mi módon nyerhet a különben személyes jog is absolut, az­az mindenki irányában ki­terjedő hatást. Oly ingatlan, melynek a törvény által szabályozott korlátok közt mindenki hasznát veheti, mely tehát kizárásnak és külön tulajdonnak tárgya nem lehet, és a telekköny­vben nem is foglalhat helyet. 2. §: Minden ingatlanra való tulajdon-, zálog-­szol­galmi- haszonvételi- és haszonbéri jog, a kőszénre való .

Next