Schnierer Gyula: A jelzálogi- és telekkönyvi rendszerek elmélete (Pest, 1869)
IV. Rész. Hazánk birtok és hitelviszonyai és az azokhoz képest legczélszerübb telekkönyvi rendszer
ki, melyek nem ritkán az anyagi jog szabályait lényegesen változtatták meg. Maga a telekkönyvi törvény minél rövidebb legyen. Lehet azt azután külön kibocsátani, vagy a magánjogi törvénykönyv illető helyére beilleszteni. Iparkodásunk ezen értekezés során mindig az lévén, hogy a józan elveket az egyes törvényhozásokban feltalált salánkoktól tisztítsuk, nem leene oly merész vállalat egy hazánkra alkalmazható telekkönyvi törvényjavaslatot összeállítani. Az indokolásra nézve annyival rövidebbek lehetünk, minthogy az egyes elveket már az illető helyen, hol a divatozó rendszereket párhuzamba állítottuk, kimerítően úgyis kifejtettük. Törvényjavaslat a telekkönyvi rendszer tárgyában. 1. §. Minden ingatlan annak tartozéka és arra vonatkozó absolut jog a telekkönyv tárgya, kivételt képeznek oly közterek, utczák, utak, kikötők, tengerpartok, folyók, patakok és tavak, melyek mindenkinek szabad használatára nyitva állanak. Az ingatlan és tartozékának értelmezése a magánjog más részében foglalna helyet. Azon jogok, melyek szinte a telekkönyv tárgyát képezik ezen törvényjavaslatnak már helyén soroltatnak fel, hol egyszersmind meg is határoztatik, mi módon nyerhet a különben személyes jog is absolut, azaz mindenki irányában kiterjedő hatást. Oly ingatlan, melynek a törvény által szabályozott korlátok közt mindenki hasznát veheti, mely tehát kizárásnak és külön tulajdonnak tárgya nem lehet, és a telekkönyvben nem is foglalhat helyet. 2. §: Minden ingatlanra való tulajdon-, zálog-szolgalmi- haszonvételi- és haszonbéri jog, a kőszénre való .