Jogtudományi Közlöny, 1869
1869-08-08 / 32. szám
Negyedik évfolyam. 32. Pest, 1869. augusztus 8. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY : Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztői Iroda: A kéziratok 3 . .. Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. bérmentve a szerkesztőhöz, Előfizetései díj: Kiadó-hivatal: a megrendelések . Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ert. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. fiKXtO" o-a lett a budapesti, nagy-váradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. ^TKiV* IV^V2^ — - tf-sV-a-n — f — & Pest, ang. I-án 1869. Lapunk mai számához csatolt „Culliai Kalin Ozallik" czímű mellékletben megkezdjük a a m. kir. curia elvi jelentőségű határozatainak közlését. Ez ideig is nagy számmal közöltük ugyan a curiai ítéleteket, azonban őszintén bevalljuk, hogy ezen nagy fáradságot igénylő gyűjtemény távolról sem felelt meg a kitűzött feladatnak, mert hiszen a kir. curiának levéltárát törvénykezésünk javára érdemileg feldolgozni, ez túlhaladja az egyes munkaerőt! Elvitázhatlan pedig, hogy az ország legfőbb törvényszéke által vallott elveknek közlése, jelen bonyolódott jogállapotunkban némi tájékozásul szolgálna. Mi ugyan korántsem vagyunk pártolói azon döntvények szerinti igazságszolgáltatásnak, mely szerint a kihirdetett döntvények (mint egykor a „decisiones curiales") az alsóbb bíróságokra nézve kötelező erővel bírnak. A bíró, ki törvény szerint ítél, nem alkothat törvényt, és mint Frank Ignácz jeles tudósunk mondja: ,,a bíró ne példát, hanem törvényt kövessen; az ítélet pedig a perlekedőknek szól, nem másoknak.11 Habár azonban a döntvényeknek nem is tulajdonítunk külső kényszerítő hatályt, mégis mindenki oly súlyt fog azokra fektetni, amily sulylyal az ezen elvi határozatokban rejlő belső jogi érvek bírnak. Újabb időben hazánkban kivált az alaki jog lényeges változást szenvedett, és ha a semmitőszéknek irányadó elvi határozatai csak egyes felek s egyes alsóbiróságok tudomására jutnának, ennek szükségképi következménye az volna, hogy az egész országban alig léteznék oly peres ügy, mely talán többszörösen is a semmitőszék elé ne vitetnék. Ezen okoknál fogva egy indokolt kérvényt nyújtottunk be a m. kir. semmitőszék, és a legfőbb ítélő törvényszékhez, mely kérvényben az iránt folyamodtunk , hogy valahányszor oly elvi kérdés döntetik el, mely a fennálló hiányos törvényekben világos megoldását nem találja, az ügyszám feljegyeztessék, és ezen számok jegyzéke időnként hivatalból közöltessék lapunk szerkesztőségével. A m. kir. semmitőszék ezen kérvényünket egy teljes ülés tanácskozási tárgyává tűzte ki, és örömmel közölhetjük , hogy fentebbi kérelmünknek hely adatott. E szerint tehát az általunk ismételve megpendített eszme a m. kir. semmitőszéknél kellő méltánylásra talált, és bizton reméljük, hogy elvégre a m. kir. legfőbb ítélő törvényszék is az elvi határozatainak gyűjtésére hasonló segédkezet fog nyújtani, hogy ekkor a tervezett gyűjtemény által az egységes jogfejlődés tekintetében úgy az alsóbb bíróságoknak mint a fő és legfőbb törvényszéknek is becses anyagot szolgáltathassunk. A köztörvényi elbirtoklás mai érvény szerint. I. Fogalma: Az elbirtoklás oly tény, mely által a törvényes föltételek alatt, bizonyos idegen dolog vagy jog, illetőleg kötelezettség alóli mentesség szereztetik meg. Az elbirtokláshoz két személy kívántatik. Egyik, ki ellen az elbirtoklás felhozatik, — ez veszt, elveszti azon dolgot, vagy jogot, melyre nézve az elbirtoklás megtörtént. A másik, ki az elbirtoklást felhozza, — az nyer, és nyereménye kettős alakban mutatkozik : a) szerzeményi alakban, ha dolog, vagy jog használatáról van szó. Megszerzi például azon dolgot (földet, házat, ingóságot, melyet a törvényes idő alatt folyton és békésen leírt, azon okból, mert azt a tulajdonos a törvényes idő alatt, nem használta. Vagy megszerzi azon jogot (személyi, vagy telki szolgalmat), melyet a másik fél jószága felett a törvényes időig gyakorolt, azon okból, mert az ellen a tulajdonos a lefolyt idő alatt föl nem szólalt, azt eltűrte. Mindkét esetben azon jogvélelem szolgál alapul, hogy a birtokos, ki a dolgot, vagy jogot használja, azt jogszerű czímen szerezte meg, s hogy ő oly sokáig békésen nem maradhatott volna birtokban, ha ez csak jogbitorlás lett volna. Mert midőn valaki valamely dolgot maga részére követel, mindig e kérdés határozandó el : Quis dominus est1 Márpedig azon ismert körülményből, hogy a birtok az előírt feltételek alatt folytattatott, azon következtetést, illetőleg jogvédelmet állítja fel a törvény, hogy a birtokos jogszerű tulajdonos is. b) mentességi alakban, ha személyi vagy dologi teherről van szó. Megszabadul például a kötelezettségtől (tartozás-, építés-, szállítás-, illetőleg keresettől), melyet a jogosult a törvényes időben követelni elmulasztott. Vagy megszabadul a dologi teherős (zálogjog, szolgalmi jog, kikötmény stb), ha ezt az ő jószágán a másik fél a törvényes idő alatt nem érvényesíté. A törvény ugyanis a jogosult személy hosszas hallgatásában annak bizonyítékát látja, hogy a kötelezettség valóban teljesíttetett, és a teher megszűnt, vagy elengedtetett, és pedig annyival inkább, mert közönségesen nem szokott előfordulni, hogy a hitelező a lejárat napja után huzamos ideig közönyös maradjon követelésének foganatosítása iránt. Kitűnik ezekből : 1. Hogy az elbirtoklásra befolyással biró okok mind a nyertes, mind a vesztes félt illetőleg különbözők : a) A vesztesre nézve — mindkét alakban — okul szolgál a folytonos hallgatás a törvényes idő alatt, vagyis a joggyakorlat elmulasztása. b) A nyertesre nézve két ok létezhetik. Folytonos birtok a törvényes időn keresztül, ha szerzeményről. —