Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-08-08 / 32. szám
Hatodik évfolyam. 32. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÓ Megjelenik minden kedden. Előfizetési díj: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Üllői-ut 1-ső szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utca 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. Általános indokok a m.k. igazságigyminiszter megbízásából Dr. Hoffmann Pál egyet. jogt. ur által kidolgozott magánjogi törvénykönyv (Általános rész.) tervezetéhez. (Folytatás és vége.) A magánjog rendezése czéljából a magyar törvényhozás már a múlt században ten ugyan kezdeményeket, de mindezen törekvések a jelenkor által a tárgyban megoldandó törvényhozási feladattal közvetlen és irányadó összefüggésben immár nincsenek. Nemcsak azért nem, mivel ama kezdemények, a „Plánum tabum re" kevés és mostani viszonyaink közt nem igen hasznavehető anyagától eltekintve, eredménytelenek maradtak, hanem mivel az 1830 —1848 hozott reformtörvények és az ezekhez képest alakult jelen magánjogi helyzet mellett maga a feladat teljesen megváltozott. A múlt században, ugyanis, a magyar törvényhozás a magánjogi állapotot, amint addig fejlődött volt és fenállott, nem annyira megváltoztatni, mintsem inkább czélszerűbben rendezni és bővebben szabályozni törekedett; új és kimeri tebb jogszabványokat igenis hozni, de nem annyira reformok létesítése, mintsem inkább a vészett, hogy a török uralom és polgári villongás századai alatt elhomályosult jogot és felakadt jogfejlődést megújítsa, illetőleg kiegészítse és ismét rendes folyamatba hozza. Látnivaló, miszerint e czélzat értelme egészen azonos avval, mely a consolidatiónak és incorporátiónak tulajdoníttatik. Ezen sikertelenül maradott törekvést a jelen század elején egészen másféle czélzat válta fel: középkorias magánjogunkat a nyugat- és középeurópai nemzetek által adott példához képest átalakítani. A jelen század harmadik évtizede óta reform volt határozottan a magyar közélet mozgalmainak vezéreszméje és czélja; törvényhozatal, nem annyira a létező jognak kimerítebb reproductiója és helyesebb formulázása, mintsem inkább a végett, hogy maga a jogállapot, a jogviszonyok egész tagolata korszerűleg átalakíttassék. arisáfiát teszen a törekvésnek és feladatnak ezen változásáról az 1825 óta hozott és tervezett magánjogi különtörvények egész sora, valamint a codificátiónak a közben megpendített, majd elég határozottsággal formulázott, végre pedig törvényhozásilag is elfogadott eszméje. De a mondott átalakítási célzat nemcsak a magánjogot tárgyazó, hanem egyik kiegészítő, mondhatni, hogy szervi részét képező vala azon nagyszerű, összes közéletünkre kiterjeszkedő reformtörekvésnek, mely 1825-ben megindult, 1848-ban teljes elvi sikert ért, de, mivelhogy az elvek tényleges megalakítását és részletes keresztülvitelét a nyomban rákövetkezett és csaknem két évtizedig tartott abnorm közállapot lehetetlenné, a magyar törvényhozás részéről befejezve még jelenleg sincsen. Ekképen mondhatni, miszerint a magánjog tekintetében mostanság megoldandó törvényhozási feladatnak irányadó előzményeül közéletünknek csakis legújabb, mintegy negyven évre terjedő fejlődése tekintendő. Van ugyan még jóval közelebb álló, közvetlenebb előzmény is, mely első pillanatra a mondott feladatnak miként való megoldása iránt elégséges irányadásul látszik szolgálni, t. i. az 1848: XV. következő rendelése: „Az ősiség eltörlése ezennel elvileg kimondatvan, rendeltetik: 1. §. A minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elbe terjesztendő" De ha ezen utasítást jobban szemügyre veszszük, kitetszik, miszerint abban magánjogi törvénykönyv készítésének csakis szükségessége fejeztetik ki, minden positív utmutatás nélkül az iránt, mik legyenek a készítendő törvénykönyvnek alapelvei, minélfogva az utóbbiak az 1848. törvényhozást megelőzött közélet mozgalmaiban, mint ezen törvényhozásnak kimerítő magyarázatában keresendők. Ezen mozgalom, miként már mondatott, nemcsak az addigi magánjognak, hanem jóformán az összes közállapotnak korszerű átalakítására irányult; igen természetesen, minthogy jogintézményeink oly összefüggő egészet képeztek, mely, hacsak legnagyobb anomáliák nem kockáztatnak, csak teljességében volt reformálható, azaz csupán szintoly egészet képező másféle intézményekkel felcserélhető. Nem tartozik ugyan magánjogra szorítkozó törvényjavaslatnak általános indokolásához, az összes közélet" átalakítását, czélzó, 1825—1848 kifejtett törekvéseket jellemezni; de azon főelvek, melyek azok által érvényesíttettek és érvényre emeltettek a mondott öszszefüggésnél fogva a magánjogi codificátióra nézve is irányadók, tehát röviden kifejtendők. I. Az 1848 előtti jogállapotnak egyik legfőbb jellemvonása, hogy a magánjog a közjogtól nemcsak szorosan elkülönítve nincsen, hanem ellenkezőleg a kettő egymást kölcsönösen bensőleg áthatja: magánjogi viszonyok, családiak ugy miként vagyoniak, kivált pedig a természetüknél fogva ily összeköttetésre nem egy támpontot nyújtó, a középkorban oly véghetetlenül túlnyomó fekvő javakra vonatkozók, nemcsak egyes közjogi intézményeknek, pénzügyi és közgazdászati szervezeteknek, hanem mondhatni, magának a közhatalomnak, valamint a különböző néposztályok közjogi helyzetének megalakítására voltak fehasználva. Hogy ily