Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-06-11 / 24. szám
Hetedik évfolyam, 24. Pest, 1872. junius. 11. 106TDD0 KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A hüberrendszerral tekintettel a magyar jogtörténetre. Dr. Iváncz Ignácz, jogtanár. — A váltójogi mulasztás és elévülés közti különbség, és a jogvezetés e két nemének joghatálya. — Elrendelhető-e a telekkönyv kiigazítása egyedül a helyszinelésileg bejegyzett fél nyilatkozata alapján? Bosnyák Lászlótól. — Jogirodalom. Dr. Pisztory Mór, ny. rend. jogt. — Különfélék. MELLÉKLET: Curia határozatok. C -3—« « Megjelenik minden kedden, a „magy. jogászgyülés" tartama alatt naponként. ^ Előfizetesi dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. 3 °t cFXXV. Szerkesztői iroda: Üllői-ut 1-só szám, II. emelet. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. A hírbérrendszerről tekintettel a magyar jogtörténetre. A hűbéri viszonyban alanyi és tárgyi momentum megkülönböztetendő. Nem azon értelemben különböztetem mert a két momentumot, mintha azokat a hűbérrendszer korának jogi öntudata is megkülönböztette és rendszeres törvények által szabályozta volna. A középkorban, midőn az elvek tiszta öntudata és következetes alkalmazása még nem létezett, s ugyanazért az intézmények fejlődésében bizonyos határozatlanságot, sőt látszólagos ellenmondásokat találunk, a középkorban az említett megkülönböztetésnek rendszeres keresztülvitele lehetlen volt. Teszem e megkülönböztetést azért, mivel a hűbérrendszer világtörténeti nagy befolyása, az annak folytán kifejlett elvek, eszmés intézmények csak e két momentumra, mint kutforrásra visszavezetve világithatók meg teljes mértékben. Az alanyi momentumban szemléljük az embernek emberhez, mint ilyenhezi ragaszkodását, holott az ókor csak a polgárnak polgárhozi ragaszkodását ismerte. Cultur-vivmány egyik és másik minőségnek érvényesítése. Az ember a polgár minősége nélkül csak képességeire nézve különbözik a puszták vadállataitól, a polgár az ember elismerése nélkül csak látszólag különbözik a rabszolgától. Továbbá az alanyi momentum alapjellemvonása a kölcsönösség a hűbérúr és hűbériek között. A hűbér- t urnák nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak hübérnöke iránt. A vasalt követi őt a csatába, de védelmeztetik is általa az ököljog kicsapongásai ellen. A hűbéri kapocs, al nyi oldalára nézve, nem ur és szolga közti viszony, hanem viszony szabad és szabad ember között, kiknek mindegyike bizatolmi és politikai rendből folyó előnyök teljességével, azaz: teljes concret jogalaptisággal. Ezen viszony ugyan a társadalom magasbbérdeke szempontjából, a nemzet s az emberiség álláspontjáról nézve a dolgot, nem kifejlett szabadság, de csirája oly szabadságnak, melyet az ókor nem ismert, * csirája az ember és polgár szabadságának. A hűbérrendszer a maga idejében én helyén ép oly szükséges lépcsője volt a szabadság fejlődésének, mint később, midőn annak gyökerei a társadalom létviszonyaiból tápelemeket már nem szídattak, mikor a társadalmi, jogi és politikai élet hullámai annak szük korlátain túlcsaptak, s ennélfogva az alkotmányt széles alapon kellett felépíteni, s akadálya lett a történeti fejlődés ösvénye az organikus haladásnak. A hűbéri kapocs tárgyi momentumának, melynélfogva a tulajdon felosztatott fő- és használati tulajdonra, jogtörténeti horderejét csak úgy méltányolhatjuk teljes mértékben, ha tekintetbe veszszük, miszerint ezen felosztás nem pusztán a magánjogi tulajdonra alkalmaztatott a germán népeknél, mint a hűbérrendszr népeinél, hanem a „genere-t, --- azaz: oly tulajdonra, melynélfogva a szabad és fegyverképes gerilán a földjén létező személyek és dolgok felett uralommal birt, s földjének határain belől mintegy souverainur volt. A tulajdon, mely az említett módon feloszlatott, nemcsak a magántulajdon, attribútumaival bírt, hanem a fejlődő államfenség elemeit is tartalmazta. Ez azon közvetítő mozzanat, melynélfogva az eredetleges értelemben magánjogi fogalom az összes államéletet átkaroló hűbérrendszerré fejlődött. A politikai élet nem vonatott volna, vagy legalább nem oly mértékben a hűbérrendszer keretébe, ha a hűbéri kapcsolat tárgyilagos oldala közhatalmi elemeket, bár mint magánjogokat,nem tartalmazott volna. Ugyanazért bár kétségtelen, hogy a hűbéri kapocs lényegéhez elegendő volt, miszerint annak tárgyilagos momentumában ezt a tisztán magánjog osztatott fel az állag- és használatra vonatkozás szerint, de csak oly hűbéri kapocs, melynek tárgya közhatalmi elemeket is tartalmazott, képezte lánczszemét a hűbérrendszernek, mint politikai szervezetnek, csak ily hűbéri kapocsban találjuk a hűbériség összes sajátságainak azon teljességét,mely világtörténeti fontosságra emelkedett, s azon kor társadalmát hűbéries társadalommá tette. Mindazon körülmény, hogy a hűbéri kapocs közsporokat hálózott körül, mind a hűbéries államszervezet, a mely ama körülményből következett, a modern állam álláspontjáról tekintve kétségtelenül nagy viszásság. A hűbérrendszer, korunk szemüvegén tekintve a dolgot, a decentralis aó , anarchia és feloszlás tényezője. Csakhogy az intézményeknek minden bírálata, mely nem a történeti környezet álláspontjáról történik, a legképtelenebb anachronismus. A hajdankor intézményeinek üdvös hatását a szerint kell mérlegelni,a mintázok contribuáltak az eszméknek a történetben végbemenő szerves fejlődésére. S ezen szempontból méltányolnunk kell a hübérrendszert, mint sok egyebet, mi korunkban viszásság volna, mert az a germán népeknél haladás volt a társadalmi lét alsóbb fokáról ugyanannak magasabb fokára. Bár a hűbérrendszer fejlettebb viszonyok közt főleg közjogi szempontból tartozik a lehetetlenségek közé, mégis kétségtelen, hogy a maga korában a germán népek közjogi életének felvirágzására, s az állameszme kifejlődésére igen sokat tett. Az volt a talaj, melyben a