Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-01-16 / 3. szám

lteroffikivfolyam. 3. Fest, 1872. január 16. JOSTODO • • OZLOfi, a budapesti, nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. - -i . Megjelenik minden kedden; § a „magy. jogászgyillés" tartama alatt naponként. 5 fileüzetési dij. Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. (» -Szerkesztői iroda: Üllői-ut 1-ső szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. -ej^D-Sej-a-TARTALOM: A királyi főügyész korrendelete. (Szerk.) — A nyilvános és közvetlen szóbeliség gyakorlati szempontból. (Folytatás.) Rudnyánszky Béla, kir. tábla bírótól. — Még néhány szó az uj ügyvédi rendtartás visszaható erejéről, dr. Plósz Sándor, Pest belvárosi aljárásbiró. — A bírósági végrehajtókról, dr. Dárday Sándortól. — Különfélék. MELLÉKLET: Egy fél ív etikai határozatok. A királyi főügyész körrendelete. Ma az év első napján életbelépő birósági szervezettel egyidejűleg életbelép a kir. ügyészség intézménye is, s a magyar kir. igazságügyminiszter azon szolgálati utasítását, mely a nevezett intézmény működésének s ügyvitelének módozatait részletenként tárgyalja, ezen első körözvényem csatolmányakép veszik a kir. ügyész urak. A kir. ügyészség, mint a törvénykezési reformok egyik legkiválóbb mozzanata, — habár annak jellege az egykori tiszti közügyész functióból épen nem ismeretlen is előttünk, lényegének összegét véve, mégis elanynyira új, hogy mielőtt az a törvényhozás intenzióinak megfelelőleg a hazai közönség által jogszolgáltatásunk egyik erős oszlopául elismertetnék, arra van utalva, hogy előbb működésének meggyőző hatásával keressen talajt s verjen gyökeret a közvéleményben. Az 1871. XXXIII. cz., mely a kir. ügyészség felállításáról szól, sokkal átalánosabb, minthogy benne az intézmény lényegének körvonalainál egyebet találhatnánk. Büntető törvénykönyvünk, büntető eljárási szabályaink, melyek az ügyész teendőit szabatosan, gyakorlatilag kimutatnák, nincsenek; s ha veszszük azt, hogy maguk azon előrehaladottabb országok is, melyek ezen intézmény áldását, már hosszabb idő óta élvezik, annak hivatása iránt véglegesen megállapodva még korán sincsenek, mondom, ha mindezen körülményeket tekintetbe veszszük, úgy nem fogja senki időnkívülinek tarthatni, ha én most hivataloskodásom első napján, amidőn önöket bajtársi szeretettel üdvözlöm, vonatkozással a mellékelt utasításokra, egyúttal önök előtt a magyar kir. ügyészség eszméje, hivatása és annak az igazságszolgáltatás organismusában kijelölt teendői felett, nézeteimet nyilvánitom. A magyar kir. ügyészség működési köre, ugy mint azt az 1871. XXXII. t. cz megállapitja lényegesen, sőt majdnem kizárólagosan a büntető törvénykezésre és eljárásra van szorítva. Ezen intézkedésében a törvénynek a magyar jurisprudenciában is, azon elv jut teljes érvényesülésre, mely szerint az állam fő czéljának, a jogrendnek megvédésére, a jog megvalósítására mindenekelőtt maga az állam van hivatva. Épen ezért nem ügyfél, nem is pusztán közvádló a magyar kir. ügyész, hanem az állam igazságszolgáltatásának oly önálló közege-tényezője, mely közvetlen az államtól nyert felhatalmazása folytán, a midőn a bűnt és bűnöst üldözőbe veszi, — függetlenül, egyedül az anyagi igazság érdekében küzd és fáradozik. A magyar kir. ügyész ezen feladatának megoldásához, kötelmeinek és jogosultságának alapját az 1871. XXXIII. cz. 17. §-ban találja. Ezen szakasz pontozataiban mindazon teendők jelezve vannak, melyek a büntettek nyomozása, az elővizsgálat szemmeltartása a személyes jog védelme, a vádemelés és a jogorvoslatok igénybe vétele körül a kir. ügyészre várakoznak. Fontos, alig kimeríthető momentumok a büntető eljárásban mind, de amelyeket itt részletezni nem, hanem mint az ügyészi körre vonatkozókat, csak némely főbb vonásaikban érinthetők. A királyi ügyész egyik főteendői közé tartozik a büntető eljárás kezdeményezése. Ez magában foglalja azon hivatást, mely szerint kir. ügyész a feljelentéseket elfogadja, a szükséges felderítéseket eszközi, s ott, ahol indokolva látja, az eljárást megindítja. Az ezen irányban teendő lépéseknél, a kötelességmulasztástól, a késedelmezéstől, mely az egész bűnügy törvényszerű elintézését eleve tönkre tenné, épen úgy óvakodni fognak a kir. ügyész urak, mint a szükségtelen rémlátástól és bűnhajhászattól. A kir. ügyész a feljelentések gomolyában óvatosan keresendi a szálak végeit, nyomoz, de nem üldöz, s a meglelt ösvényen való továbbhaladást a törvény által hivatott birósági közegnek engedi át. (1871 XXXIII. 2. §) . A büntető vizsgálat czélszerű vezetésénék közreműködés nem oly feladat, mely a magyar fenyítő perben ismeretlen volna. A lényeg ott van régibb táblai pereinkben, bár csak a forma. Azonban e téren az államügyészség s a vizsgáló bíróság jogkörei, oly közel érintkeznek, hogy az összeütközés elkerülése végett, lehetetlen már most nem figyelmeztetni a kir. ügyész urakat, hogy az illetéktelen beavatkozás vádjára, okot soha ne szolgáltassanak. Az 1871. XXXIII. t. cz. 19. 20. § ai kijelölik a határokat s azokban a vizsgálat ténye kizárólag a bíróságnak van fenntartva. A kir. ügyész tehát indítványában megjelölheti az adatokat, irányt mutathat a birónak, azt figyelmezteti, de nem kötelezheti s nem utasíthatja. A kir. ügyészinek, ha nem is legfőbb, de mindenesetre egyik legkomolyabb kötelme a közvádlói teendők. Most a midőn, még csak remélünk és várunk oly intézkedéseket, melyek büntető eljárásunkban legalább némi egyöntetűséget hoznak, a közvádlói hivatásra vonatkozólag alig mondhatók egyebet, néhány irányelvnél.