Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-10-22 / 43. szám
Hetedik évfolyam. 43. Pest, 1872. október 22. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. — — -a-oVen-a MVV® ? Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: kéziratok a „magy.jogászgyűlés" tartama alatt naponként. Üllői-utlsó szám, II. emelet, berraentve a szerkesztőhöz, időfizetési dij: Kiadó-hivatal: a megrendelések Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-aik szám alatt. a kiadó-hivatalhoz intézendők. — — —e›-a e»~a ——n/^ t. TARTALOM: A magyar jogászgyűlés, dr. Hoffmann Páltól. — A porosz telekkönyvi és jelzálog törvény alapelvei. Zlinszky Imre, katáblai pótbirótól. — Végrehajtás közpénztárban levő pénzekre. dr. Singer Ignácz, törvényszéki bírótól. — Lapszemle. Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A magyar jogászgyülés. Magyar jogászgyülés? Szükséges, hogy — mielőtt annak ez évi tárgyalásaira visszapillantanánk — megfeleljünk azon kérdésre, van-e jogászaink évenkinti gyülésezésének nemcsak valami haszna, hanem közéletünk keretében oly különszerű feladata is, mely közvetlen létigazolásul és — j a kellő megoldási működés mellett — közérdeknek szolgál? Mert hát Pickwick szelleme halhatatlan és ép úgy honos a Duna, mint a Themse mellett, és Themis papjai sem vérteznek mindenkor annak kísértései ellen. Mindazáltal nem hiszem, hogy ama szellem létesíti és vezérli jogászgyűlésünket, vagy hogy ez utóbbi nem egyéb, mint néhány elégedetlen ambitiosus emberkémk secessiója. Pedig vannak az elégedetlenségnek, meg az ambitiónak, sőt még a secessióiak is tiszteletre méltó esetei! Mint t. o. a nemzeti jólétet csorbító és kellő orvoslásban nem részesülő jogállapottal való elégedetlenség; az az ambitió, mely Magyarország számára czivilizált államnak legprimitívabb attribútumát veszi igénybe, és tisztán szakbeli kérdések iránti közrehatása oly szakférfiaknak, kik még az egyszeregynek is a politikai , pártállás szerint való reguláztatásába immár halálig beleuntak. De bátran és minden bizonylat nélkül mehetünk még egy lépéssel odább, kivált miután ezen engedményre semmi súlyt sem fogunk fektetni, hogy a magyar jogászok egyesülésének valami haszna mindenesetre van. És ezen megcrófolhatlanul vélelmezendő hasznosság nem szorítkozik csupán a jogász urak által használt nautae,'Us ponest'A stabularis érdekeire, hanem kiterjed kétségkívül magukra a véleényező, vitatkozó és szavazó jogász urak egyediségeire is, alig fogván tagadtatni, miszerint érett megfontolás után kitűzött és hónapokon át tanulmányozott kérdések szakszerű discutiálása legalább a discussióban részt vevőkre nézve érdekes és tanulságos. Ennek elismerését azon beismeréssel viszonozzuk, miszerint amabból még nem következik, hogy mi a jogászgyűlésben részt vevő több vagy kevesebb egyénre nézve hasznos, haszon önmagában véve és a közügyre nézve, és hogy — ha az volna is — kellőképen realizáltatik is. Az utóbbinak bebizonyítására nem annyira azért nem vállalkozunk, mert nem a magyar jogászgyűlésnek hivatása az, hanem mivel sajnálkozásunkra mindeddig az ellenkezőt kelle tapasztalnunk. Érezzük a magyar jogászgyűlés ellen harc.dló ezen gyakorlati érvnek suly.. , de sem szükséges, hogy ennek ellenére amannak létet mentegessük. Kik mindenben azt tartva, hogy „der S gen kouimt von Oben," lenézik a magyar jgászgyülést mivelhogy ennek eredményei minisztériumi maunak" nem hullanak a „választott nép" ölébe , azokat igémtelen soraink olvasásával ne kívánjuk fárasztani, ám kevésbbé, mert hitünk szrint a magyar jogászgyüleazon kényes ilésű urak jó volta nélkül is majd csa megállja helyét. Ellenben be kell ehelyütt bizonyítanunk, miszerit a magyar jogászgyűlés azon hiányok daczára, melyeket három évi működése feltüntetett s egész őszintesége meg fogunk nevezni, közéletünkre nézve, kivált ez időszerint, csaknem nélkülözhetlen intézmény és abban való különszerű feladatának már eddig is jelentete mértékben eleget ten. Nem fogunk pedig csak ugy könnyedén végezni , dologgal, a német jogászgyűlésnek létezésére való hivatkozással a dolog könnyebb végiogva meg, bís" éppn ilyféle érvelés szokott lginkább hati a mag a jogászgyülést kicsinylő nagysgokra. Sőt lemondva e hasonlatból vonható minden következtetésről, aki azt is megengedjük, miszerint lehet : a német jogsgyűlés is feleslegs és jelentéktelen, vagy német jogászgyülés igenis szükséges és hasnos a,nélkül, hogy ezért a megjár is az volna. De midőn ekképen a magyar jogászgyűlés létokát és feladatát, kizárólag önnön sajátszerű viszonyainkon keresni indulunk, nem hagyhatjuk érintetlenül ton mozzanatokat, melyek a német jogászgyűlések létesítésének és működésének megítélésére nézve döntök, nálunk ellenben vagy épen nő, vagy csak nagyon alárendelten j lenkeznek. Ilyek: 1) Németország nagy kiterjedése, mely egységes központnak, az egész "életműveletét felfogó fóvárosiak hiányában a szaklelfiak személyes érintkezsei felett" megnehezíti. A termékeny és jeles jogirodalom, nemcsak egyesek, hanem mondhatni az összes jogászok ilti. figyelemmel kísértetvén*?* szorgalmasan használtátán, segit ugyan ama hiányon is, de teljesen azt ki nem pótolhatja. 2) A gyakorlati jognak különfélesége és több (patrticulár) törvényhozástól függése. Igaz ugyan, hogy a jogtudomány, iskolában és irodalomban, bámulandó és örökkön emlékezete erélylyel és sikerrel ellenállott a particularismusnak, és vagy kizárólag az u. n. keaus (közönséges) jog mivelésére szorítkozik vagy amennyiben egyes részszerű joggal foglalkozik is — a közössel