Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-03-26 / 13. szám
tekintve végtére, hogy a bíróságok saját megállapodásaiktól — surlódások előidézése nélkül — többé nem léphetnek vissza, égető szükséggé vált, hogy ezen különböző eljárásnak törvényhozás útján vége vettessék, és az egész országban egyöntetű és törvény szerinti eljárás állíttassék helyre. Ha az örökösödési eljárásról szóló a törv. rendt. VII. fejezetében foglalt intézkedéseket jól meg akarjuk érteni, akkor a magyar örökösödési eljárás alapját, kiindulási pontját s annak lényeges alkatrészleteit kell szemünk elé tüntetni. A magyar törvények szerinti örökösödési eljárásnak egészen más az alapja és kiindulási pontja, mint az osztrák törvények szerinti hagyatéki eljárásnak, melyre az 1-ső és 2-ik nézet szerinti megállapodás pártolói hivatkozni szeretnek; az osztrák törvények szerinti hagyatéki tárgyalásnak alapja az örökség elnyerése, minthogy az osztrák törvények szerint az örökség elnyeréséhez nem elegendő az öröklési jogcíim, hanem aki az örökséget birtokba venni akarja, annak kötelessége az örökség elfogadása iránt nyilatkozni és az örökséget a bíró által magának átadatni (u. p. t. k. 797., 799, 819. §§.). Ellenben a magyar törvények szerinti örökösödési eljárásnak egyedüli alapja és kiindulási pontja: az örökségnek a kiskorúak, gyámoltak és gondnokoltak, továbbá a távollévők és ismeretlen tartózkodási örökösök részére való biztosítása, mert ezek saját jogaikat megvédeni nem képesek; avagy a nagykorú örökösök akarata (t. r. 560. §-a); magyar törvény szerint, sem örökségi nyilatkozat, sem birtokba való birói átadás nem szükséges, hanem az örökös csupán a fenn lévő örökjogánál fogva válik tulajdonosává az örökségnek és azt közvetlenül birtokba veheti. A magyar örökösödési eljárásnak súlypontja a leltározásban, és amennyire az örökösök jelesen testvérek és unokatestvérek örökségi, részeikre nézve meg nem egyezhetnek, a birói osztályban fekszik. A leltározást törvényhozásunk soha nem tekintette birói hanem gyámhatósági cselekménynek; ellenben a meg nem egyező örökösök közti osztály perenkivüli ugyan, de mindég birói teendő volt (P. I. ut. 45. 1836. 14. 1840. 13. ideigl. törv. szab. 170. §-a.). Minthogy pedig törvényeink szerint a gyámhatóságot soha a biróságok, hanem a törvényhatóságok gyakorolták (1715. 68. 1723. 105. 1765. 26. 1836 9. 1848. 11.), ugyanazért a hagyatékok biztosítása, körüli eljárás is s avval összefüggő teendők mindég a törvényhatósági közegek hatásköréhez tartoztak; jelesen megyékben az alispánhoz vagy szolgabiróhoz esküdttel együtt, a városokban az árvabizottmányokhoz, a jobbágyi hagyatékokra nézve pedig a helybeli biróhoz két esküdttel és jegyzővel együtt (1715. 68. 1765. 26. 1836. 9.). Ezen elvből indult ki az országbirói értekezlet is, midőn id. 1. szab. XIV. fejezetében az öröklés körüli eljárást nem a törvényszékekre, hanem az árvaszékekre bizta, az örökség körüli minden intézkedések megtételét a járásbeli szolgabiró s ott, hol gyámi szolgabiró volt, ennek kötelességévé tette; — jelesen a járásbeli szolgabiróhoz tartozott a leltározást eszközölni és szükség esetében zárgondnokot rendelni (163. §. utolsó kikezdése) a távollévő örököst a megnyílt örökségről, hirlapi hirdetvény által tudósitani, a feleket bizonyos határnapra meghívni, előttök a netaláni végrendeletet kihirdetni s köztük az egyesség kisérletét megtenni, ha ez nem sikerülne, azon felet, kinek igényét kevesebb törvényes vélelem támogatja, a per útjára utasítani s az örökséget a per bevégeztéig egyik vagy másik fél kívánatára, gondnoki kezelés alá helyezni (166. §.). Az árvaszéknek ellenben kötelessége volt, az osztályt hivatalból egyeszség útján eszközölni, ha ez nem sikerülne, azon felet, kinek igényei mellett kevesebb törvényes vélelem harczol a perutjára utasítani s ennek befejeztéig a biztonsági felügyelést az örökség felett folytatni (165. §.), kötelességévé tétetvén azonban az árvaszéknek oda törekedni, hogy a fenforgó vitáig az 1836. 14. és 1840. 1. cz. szabta eljárás utján lehető rövid idő alatt kiegyenlittessék (170. §.). Az árvaszéknek végtére az is kötelességévé tétetett, hogy ha a perre utasított fél az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szerinti eljárásban vesztes lett, vagy a pert a kitűzött határidő alatt még meg nem indította volna, — az örökséget a többi érdekletteknek átadni (170.). A törvénykezési rendtartás, — azon elvnek fentartása mellett, hogy az öröklés körüli eljárás, illetőleg az előleges intézkedések megtétele, a gyámhatóság teendői közé tartozik — VII. fejezetében mindazon intézkedéseket, melyeket fentebb elősoroltunk s melyek az ideigl. törv. szab. szerint járásbeli s illetőleg gyámi szolgabiróhoz tartoznak, megyékben a járásbeli szolgabiróhoz, városokban pedig a városi törvényszékhez, illetőleg annak gyámhatósági osztályához utasította (t. r. 562. §.); ellenben az árvaszékek fent elősorolt teendőit megszüntette, azon okból, mert azok részint feleslegesek voltak, részint pedig az árvaszék hatásköréhez egyátalában — jogi fogalmak szerint — nem tartoztak, mint p. a peressé vált hagyatéknak, a per eldöntése után avagy meg nem indítása esetében az örökösök közt való felosztása s átadása. A törvénykezési rendtartás az 1836. 14. és 1840. 13. t. cz. szerinti eljárást megszüntettvén, helyébe a t. r. 583. § ban előirt sommás utu osztályt hozta be s ezt a rendes bíróra bízta.2) Végtére a törvénykezési rendtartás a hagyatékhoz tartozó ingatlan javak bekebelezése iránt is változást tett, mert az úgynevezett birtokbizonyitványnak kiadatását (id. t. szab. 168. §.) megszüntetvén, a telekkönyvi hitel fentartása tekintetéből a t. r. 580. és 581. §§-ban előírt hirdetvényi eljárást hozta be, és az ingatlanok tulajdonjogának hivatalból való bekebelezését elrendelte. Térjünk már most át az örökösödési eljárás egyes alkatrészleteire. Az örökösödési eljárás három főrészre osztható. I. Az első részhez tartoznak az előleges intézkedések, vagyis mindazon teendők, melyek az örökség peressé váltáig teljesitendők, s igy, ha az örökség peressé nem válik, ezen előleges intézkedések az egész örökösödési eljárást kimerítik. II. Az örökösödési eljárás második részét képezi az úgynevezett hirdetvényi eljárás, vagyis egyeszség esetében az ingatlanoknak hivatalból való bekebeleztetése s végtére a III.A harmadik részhez tartoznak a peressé vált örökség körüli teendők. *) Hogy a városi tvszékek nem mint biróságok, hanem mint gyámhatóságok jártak el az örökösödési ügyekben bizonyítja maga a törvény szövege, hol az mondatik „városokban a tvszék illetőleg annak gyámhatósági osztályához intézendő" (t. r. 562. §.) mert ha a törvényhozó a tvszék kifejezés alatt a tvszék mint bíróságot értette volna, akkor következetlen volna és maga magának ellenmondana, mivel ugyanazon teendőket egyúttal a tvszékhez mint bírósághoz, s egyúttal a gyámhatósághoz is utasítaná. Hogy a törvényhozó azon kifejezést ,,törvényszék" használja, az onnan ered, mert tudjuk, hogy sok városban, különösen pedig kisebb városokban külön gyámhatósági osztály nem létezett, hanem ennek teendőit maga a tvszék végezte. 2)Lásd: Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. Előterjesztés IX. 5. p. 35. I.