Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-06-11 / 24. szám

Nyolcdik évfolyam. 24 Buda-Pest, 1873. junius II. •^iSvt^ ^ Megjelenik minden kedden; « a „magy. jogászgyülés" tartam* alatt naponként. Előfizetési dij: * * Félévre 6 ft., negyedévre 8 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Üllői-ut 1-só szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt, a­­ kéziratok bi­rmentvi a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó­ hivatalhoz intézendők . S •a S -M­ a nagy­váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. TARTALOM: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Dr. Matlekovich Sándor, keresk. m. titkár úrtól. — A házassági vagyonjog Ma­gyarországban. Dr. Herczegh Mihály, egyetemi tanár úrtól. — Produktív erők. Dr. Szele­s Andor, jogtanár úrtól. — Az örökösö­dési eljáráshoz. Szarka László, kir. járásbiró úrtól. — A steini­t- és uj fegyintézet Alsó-Ausztriában Tauffer Emil, orsz. fegyinté­zeti igazgató úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET: Curiai határozatok. — Törvényjavaslat. A magyar keresked. törvénykönyv tervezete. (Folytatás.) xV kereskedelmi könyvek képezik a negyedik czim tartalmát. A javaslat nagyjában e tárgyra nézve a né­met kereskedelmi törvénykönyv szabványaihoz simul a nélkül azonban, hogy azokat egészen elfogadná, sőt több tekintetben lényeges elvi eltéréseket tüntet fel. A leg­lényegesebb elvi eltérés abban áll, hogy míg a német kereskedelmi törvénykönyv a kereskedőnek kötelességgé teszi a törvény által előszabott módon és alakszerűségek megtartása mellett a könyvek vezetését, addig a javaslat bizonyos alakszerűségek megtartását csak azon keres­kedőktől követel, kik könyveiknek a törvény által elő­írt bizonyító erőt kívánják tulajdoníttatni. A német kereskedelmi­­könyv szerint: minden kereskedőnek kötelességében áll könyveket vezetni, me­lyekből ügyletei és vagyoni állapota teljesen felismer­hető legyen. (28. sz.) — A könyvek bekötöttek legye­nek és minden könyv egyes lapjai folyó­számmal lát­tassanak el. (32.sz.) — A tervezet szerint „a kereskedők kötelesek könyveket olykép vezetni, hogy azok ügyle­teiket s vagyoni állapotukat teljesen feltüntessék. Azon­felül, ha könyveiknek a 35. czikkben szabályzott bizony­erőt kívánják tulajdoníttatni, kötelesek bekötött, lapon­kint folyó számmal ellátott és átfűzött könyveket használni." Mi vezette a tervezet készítőjét ezen egyedül általa ismert s meghonosittatni szándékolt elvre, hogy keres­kedelmi könyvek vezetését ugyan kötelességül meg­hagyja, de a könyvek hitelességét emelő alakszerűségeket csak azon könyveknél kiván, melyeknek tulajdonosai a törvény által kilátásba helyezett bizony erőt akarják könyveik számára megszerezni, annál kevésbbé tudjuk felfogni, miután a szerző az indokolásban ezen eltérést még csak nem is említi fel. Magát az elvet tökéletesen elhibázottnak tartjuk. A könyvek vezetése, és pedig rendszeres, szabályszeres vezetése kétségkívül előnyös magára a könyvvezetőre nézve is, mert a bizonyítás oly módozatát nyújtja ezen különben magánjellegű okira­toknak, melyet a magánjog s a peres eljárás átalános szabályai szerint a könyveket nem illetné. De a könyv­­i vezetés nemcsak előny, hanem teher is; a törvény szel­leme s maga a tervezet számos czikke a könyvvezetés által nem pusztán a könyvvezető kereskedőt kívánja előnyökkel halmozni, hanem a közérdek s a kereskedővel üzleti viszonyban állókat is akarja védeni, ezek számára is kíván előnyöket nyújtani. Ha tehát a törvény ily­­ szándékkal rendeli a könyvek vezetését, úgy nem elég egyedül azt mondani a könyvek akkor vezetendők, hogy azokból a kereskedelmi üzlet vagyoni állapota teljesen felismerhető legyen, hanem igen czélszerű egyúttal a törvény által oly alakszerűségeket is felállítani, melyek a kereskedelmi könyvek rendes vezetésére mintegy kényszerítik a kereskedőt. Ily alakszerűségek pedig azok, melyeket a tervezet csak a bizonyító erővel ellá­tandó könyvek számára rendel, jelesül, h­ogy bekötve legyenek, hogy lapjaik folyó számmal láttassanak el, hogy zsinórral átfűzöttek legyenek; — de ily alaksze­rűségek egyúttal azok, melyeket a német kereskedelmi törvénykönyv 32. czikkének utolsó bekezdése említ, s melyek szerint a könyvekben hézagok nem hagyandók, az eredeti bevezetések kitörlések által vagy más módon olvasatlanokká nem teendők, vakarások elő nem fordul­hatnak, és változások meg nem engedtetnek, melyek kétséget hagynának az iránt, váljon az eredeti beveze­tésnél vagy később tétettek-e.­­ A tervezet mindezen rendelkezéseket csak a könyvek bizonyító erejénél veszi tekintetbe, habár kétséget sem szenved, hogy a köny­vek rendes vezetésénél ezen alakszerűségeket fel kell tételeznie. Ez okoknál fogva az eltérést igazoltnak nem találjuk, sőt miután a könyvek rendes vezetésének fo­galmát bizonyos tekintetben homályossá teszi, a német kereskedelmi törvénykönyv szövegét egyszerűen átveen­dőnek találjuk. Áttérve a czím egyes czikkeire, a 29. czikk első bekezdése mindenekelőtt szabadságot ad a kereskedőnek a „szokásos könyvezés bármily módját" használni. Ezen engedmény, melyet a német kereskedelmi törvény nem ismer nem czélszerű, nemcsak azért mert a szokásos szó­nak tulajdonkép itt nincs jelentősége, hanem azért is, m­ert kizár minden haladást a könyvvitelben, újítások nem tehetők, mert azok nem szokásosak. E czikknek második kike­zdése pedig az általunk említett elvi elté­rést tartalmazza és csak a bizonyító erővel felruházandó könyveknél kíván alakszerűségeket. A 30—33-ik czikkek irályi módosításon és szaba­tosabb szövegezésen kívül tökéletesen megfelelnek a német kereskedelmi törvénykönyv illető czikkeinek. A 34. czikkben, mely a kereskedelmi könyveknek az utolsó bejegyzés után bizonyos ideig leendő eltételét és megőrzését rendeli, a tervezet eltér az időre nézve a kereskedelmi törvénytől, a­mennyiben 10 év helyett csak öt évet rendel, azon tökéletesen helyes elvből indul­ván ki, hogy a kereskedelmi üzletek lebonyolítása a do­log természeténél fogva rövid idő alatt történik s igy a könyveknek hosszabb eltétele nem szükséges.

Next