Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-12-03 / 49. szám
Nyolczadik évfolyam. 49. Buda-Pest, 1873. decz. 2. • • JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. ——-———-e-fiftta —— Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: A kéziratok • „magy. jogászpyllts" tartam, alatt naponként Üllői-ut 1-80 szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz, F.lőfizetési dij: Kiadó hivatal: a megrendelések S Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. I Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó hivatalhoz intézendők. S ttim** — IV0 K v^ TARTALOM: A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Tomcsányi Mór, kir. tszéki elnök úrtól. — A köteles részről. Dr. Katona Mór n.szebeni jogtanár úrtól. — A büntető perjog világtörténeti fejlődése. Dr. Dárday Sándor úrtól. — A törvénykezési rendtartás reformja. Zlinszky Imre, kir. táblai pótbiró úrtól. — Az osztrák, u. n. „Bagatell" eljárás ismertetése. Dr. Suhajda János, legfőbb itélőszéki biró úrtól. — Különfélék. A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Áttérve a dolog érdemére, én részemről az ipso jure-féle elvet nem tartom helyesnek a következő okokból: 1 szer. Az ipso jure elv védői állítják, hogy a delatio és acquisitio, egy és ugyanazon időpontban történik s összeesik. Azonban a delatio és az acquisitio nem egy, hanem két különböző fogalom, mi már onnan is látható, hogy azon jog, mely a delatióból származik, nem azonos azon joggal, mely acquisitióból keletkezik. A delatióból ugyanis azon jog származik, mely szerint az öröklésre hivatottnak alkalom nyilik, bizonyos javakat, bizonyos, velük összekötött terhekkel átvállalni; — az acquisitióból pedig azon jog keletkezik, mely szerint, az itt már örökössé lett hivatott, jogczimet nyer mindazon dolgokra, melyek az örökhagyó minden jogai és kötelességeinek tárgyait képezték. Az előbbi öröklési, vagy örökösödési jog, az utóbbi pedig öröklési jogcim. Ezen két jog közötti különbség tehát épen olyan, mint amilyen különbség van a megszerezhetés és a megszerzés között. Bármennyire is közel áll tehát időszámitás szerint, a delatio tényéhez, az acquisitio ténye akkor, midőn az előre tudva volt öröklésre hivatott, az örökhagyó halálát mintegy leste, — s ennek bekövetkeztével a hagyatéki javakat tüstént foglalta el, — még sem lehet mondani, hogy ezen két tény, egy és ugyanazon időpontba esnék. Az örökhagyó halálának mindenesetre előbb kell bekövetkeznie. Nem való tehát, hogy a delatio és az acquisitio, egy és ugyanazon időpontban történik, s összeesik, 2-szor. Állítják, hogy az öröklési jogcím megszerzéséhez, az öröklésre hivatott akaratelhatározása nem szükséges. Kétségen kívül vannak jogok, melyek megszerzéséhez, a jogalany akaratelhatározása nem szükségeltetik. Ámde ezek azon, nem puszta jogképességet vagy általános szabadságot tartalmazó, hanem bizonyos meghatározott jogalanyok által, bizonyos meghatározott dolgokra valóságosan ugyan megszerzett, de jogcímet magukban nem foglaló concret jogok, melyek az állapotoknak nevezett, tényleges körülményekből származnak. Ezek megszerzéséhez igenis, a jogalany akaratelhatározása nem kívántatik meg. De ha jogcímről van szó, ennek megszerzéséhez a jogalany akaratelhatározási tényleges hozzájárulása múlhatlanul szükséges. Lássunk példákat: Ha egy jogalany, egy másik jogalanynak az ő házát, bizonyos pénzösszegért megvételre felajánlja, ezen ígéret által e másik jogalany, minden akaratelhatározást tényleges hozzájárulás nélkül, jogot szerez, a házat megvenni; de ezen jog megszerzésével, sem a ház jogczimét sem uralmát még nem szerezte meg. Csak a bekövetkezett igéretelfogadás tényével, szerzi a másik jogalany a ház jogczimét meg, s az erre következő átvétel tényével a ház jogi uralmát, a tulajdont. Ha valaki elhagyott dolgot talál, jogot szerez azt elfoglalni; de ezen jog megszerzésével sem a dolog jogczimét sem uralmát még nem szerezte meg. Csak a bekövetkezett elfoglalás tényével szerzi a találó, e dolog jogczimét meg, s miután ezen elfoglalás egyszersmind a tulajdonnak originarius szerzésmódja is, szerzi egyúttal meg, annak jogi s tényleges uralmát is. Igy van ez az öröklésnél is. Az örökhagyó elhunytának tényével, az öröklésre hivatott, minden akaratelhatározási tényleges hozzájárulása nélkül szerez jogot az elhunyt jogalany javait a velük összekötött terhekkel átvállalni; de ezen jog megszerzésével se nem szerzett jogcímet vagy uralmat az elhunyt jogainak tárgyaira, se nem vállalt teljesítési kötelességet az elhunyt kötelességeinek tárgyai tekintetében. — Csak a bekövetkezett átvállalás tényével szerzi az öröklési jogczimet meg, és leszen a hagyatéki javak urává. — Öröklési jog és öröklési jogczim között tehát különbség van. — Az előbbi igenis az öröklésre hivatott minden akarat elhatározása nélkül, — úgynevezett ipso jure módon — szereztetik meg, ez utóbbit azonban ily módon nem lehet megszerezni. Nem való tehát, hogy az öröklési jogcím megszerzéséhez, az öröklésre hivatott akaratelhatározása nem szükséges, 3-szor. Állítják, hogy az úgynevezett törvényes örökhagyónak tüstént vannak örökösei. Én pedig azt állítom, hogy e részben az úgynevezett törvényes, és a végrendeleti, vagy szerződési örökhagyó között nincsen különbség, mivel ez utóbbiaknál is tüstént vannak meg azon személyek, kik legközelebb 3 egymásután örökölni hivatják. De igenis különbség van az öröklésre hivatott, és az örökös között, s épen ez az, mit szükséges megkülönböztetni, s mit az ipso jure elv védői nem különböztetnek meg. Azon személy ugyanis, aki öröklési jogot, szerzett.