Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-12-03 / 49. szám

Nyolczadik évfolyam. 49. Buda-Pest, 1873. decz. 2. • • JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. ——-———-e-fiftt­a —— Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: A kéziratok • „magy. jogászpyllts" tartam, alatt naponként Üllői-ut 1-80 szám, II. emelet, bérmentve a szerkesztőhöz, F.lőfizetési dij: Kiadó hivatal: a megrendelések S Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. I Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. a kiadó­ hivatalhoz intézendők. S ttim** — IV­0 K v^ TARTALOM: A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Tomcsányi Mór, kir. tszéki elnök úrtól. — A köteles részről. Dr. K­a­t­o­n­a Mór n.­szebeni jogtanár úrtól. — A büntető perjog világtörténeti fejlődése. Dr. Dárday Sándor úrtól. — A törvénykezési rendtartás reformja. Zlinszky Imre, kir. táblai pótbiró úrtól. — Az osztrák, u. n. „Bagatell" eljárás ismertetése. Dr. Suhajda János, legfőbb itélőszéki biró úrtól. — Különfélék. A hagyatéki eljárásra van-e szükség? Áttérve a dolog érdemére, én részemről az ipso jure-féle elvet nem tartom helyesnek a következő okokból: 1 szer. Az ipso jure elv védői állítják, hogy a de­latio és acquisitio, egy és ugyanazon időpontban törté­nik s összeesik. Azonban a delatio és az acquisitio nem egy, hanem két különböző fogalom, mi már onnan is látható, hogy azon jog, mely a delatióból származik, nem azonos azon joggal, mely acquisitióból keletkezik. A delatióból ugyanis azon jog származik, mely sze­rint az öröklésre hivatottnak alkalom nyilik, bizonyos javakat, bizonyos, velük összekötött terhekkel átvál­lalni; — az acquisitióból pedig azon jog keletkezik, mely szerint, az itt már örökössé lett hivatott, jogczimet nyer mindazon dolgokra, melyek az örökhagyó minden jogai és kötelességeinek tárgyait képezték. Az előbbi öröklési, vagy örökösödési jog, az utóbbi pedig öröklési jogc­im. Ezen két jog közötti különbség tehát épen olyan, mint a­milyen különbség van a megszerezhetés és a megszerzés között. Bármennyire is közel áll tehát időszámitás szerint, a delatio tényéhez, az acquisitio ténye akkor, midőn az előre tudva volt öröklésre hivatott, az örökhagyó halá­lát mintegy leste, — s ennek bekövetkeztével a hagya­téki javakat tüstént foglalta el, — még sem lehet mon­dani, hogy ezen két tény, egy és ugyanazon időpontba esnék. Az örökhagyó halálának mindenesetre előbb kell bekövetkeznie. Nem való tehát, hogy a delatio és az acquisitio, egy és ugyanazon időpontban történik, s összeesik, 2-szor. Állítják, hogy az öröklési jogc­ím meg­szerzéséhez, az öröklésre hivatott akaratelhatározása nem szükséges. Kétségen kívül vannak jogok, melyek megszerzé­séhez, a jogalany akaratelhatározása nem szükségeltetik. Ámde ezek azon,­­ nem puszta jogképességet vagy általános szabadságot tartalmazó, hanem bizonyos meg­határozott jogalanyok által, bizonyos meghatározott dolgokra valóságosan ugyan megszerzett, de jogc­ímet magukban nem foglaló concret jogok, melyek az álla­potoknak nevezett, tényleges körülményekből szár­maznak. Ezek megszerzéséhez igen­is, a jogalany akaratelha­tározása nem kívántatik meg. De ha jogc­ímről van szó, ennek megszerzéséhez a jogalany akaratelhatározási tényleges hozzájárulása múl­hatlanul szükséges. Lássunk példákat: Ha egy jogalany, egy másik jogalanynak az ő há­zát, bizonyos pénzösszegért megvételre felajánlja, ezen ígéret által e másik jogalany, minden akaratelhatáro­zást tényleges hozzájárulás nélkül, jogot szerez, a házat megvenni; de ezen jog megszerzésével, sem a ház jog­czimét sem uralmát még nem szerezte meg. Csak a be­következett igéretelfogadás tényével, szerzi a másik jogalany a ház jogczimét meg, s az erre következő át­vétel tényével a ház jogi uralmát, a tulajdont. Ha valaki elhagyott dolgot talál, jogot szerez azt elfoglalni; de ezen jog megszerzésével sem a dolog jog­czimét sem uralmát még nem szerezte meg. Csak a be­következett elfoglalás tényével szerzi a találó, e dolog jogczimét meg, s miután ezen elfoglalás egyszersmind a tulajdonnak originarius szerzésmódja is, szerzi egy­úttal meg, annak jogi s tényleges uralmát is. Igy van ez az öröklésnél is. Az örökhagyó elhunytának tényével, az öröklésre hivatott, minden akaratelhatározási tényleges hozzá­járulása nélkül szerez jogot az elhunyt jogalany javait a velük összekötött terhekkel átvállalni; de ezen jog megszerzésével se nem szerzett jogc­ímet vagy uralmat az elhunyt jogainak tárgyaira, se nem vállalt teljesítési kötelességet az elhunyt kötelességeinek tárgyai tekin­tetében. — Csak a bekövetkezett átvállalás tényével szerzi az öröklési jogczimet meg, és leszen a hagyatéki­­ javak urává. — Öröklési jog és öröklési jogczim között tehát különbség van. — Az előbbi igenis az öröklésre hivatott minden akarat elhatározása nélkül, — úgyne­vezett ipso jure módon — szereztetik meg, ez utóbbit­­ azonban ily módon nem lehet megszerezni. Nem való tehát, hogy az öröklési jogc­ím megszer­zéséhez, az öröklésre hivatott akaratelhatározása nem szükséges, 3-szor. Állítják, hogy az úgynevezett törvényes örökhagyónak tüstént vannak örökösei. Én pedig azt állítom, hogy e részben az úgyneve­zett törvényes, és a végrendeleti, vagy szerződési örök­hagyó között nincsen különbség, mivel ez utóbbiaknál is tüstént vannak meg azon személyek, kik legközelebb 3 egymásután örökölni hivatják. De igenis különbség van az öröklésre hivatott, és az örökös között, s épen ez az, mit szükséges megkü­lönböztetni, s mit az ipso jure elv védői nem külön­böztetnek meg. Azon személy ugyanis, a­ki öröklési jogot, szerzett.

Next