Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-09-12 / 37. szám
262 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 33. SZÁM. törődik, meg a magas politikával. Ezért a sok törvény és rendelet holt betli marad. Törvényhozó és politikus, államférfi és reformátor van elég, de a végrehajtó hatalomnak eredményei nem igen láthatók. Belügyeikkel a szerbek komolyan voltakés még nem is foglalkoztak: egyelőre és még talán jó soká a keleti kérdés praeoccupálja őket: Dusán czár birodalmának helyreállítása. A berlini szerződés 04. czikke hirdeti ki a szerb fejedelemség függetlenségét, azt a következő két feltételhez kötvén: 1. A vallási vagy felekezeti különbség nem hozható fel senki ellen indokul arra, hogy kizárassék vagy képteleníttessék politikai és polgári jogok élvezetére, a közhivatalok, tisztségek vagy méltóságok viselésére vagy valami üzletnek vagy iparnak bármi helyen való folytatására; 2. minden hitvallás szabadsága és külső gyakorlása biztositva lesz ugy a Szerbiához tartozókra mint a külföldiekre nézve s a különféle vallásfelekezetek sem egyházrendi szervezkedésének, sem lelki főnökeihez való viszonyainak útjába akadályt gördíteni nem szabad. (Berl. szerz. 35 cz.) A berlini szerződés 07. czikke értelmében új egyezmények megállapításáig Szerbiában mindazon intézmények, melyek a fejedelemségnek a külföldi országokkal való kereskedelmi viszonyaira vonatkoznak, változatlanul továbbra is fenntartandók. E mellett határozottan csak az lett kikötve, hogy a Szerbián keresztül menő áruk után átviteli illetékeket szedni nem szabad. A consuláris jurisdictiót, mely további megállapodásig szintén sértetlenül fenntartandó, az 1718. évi július 27-én kötött pozsáreváczi kereskedelmi és hajózási szerződés 5. czikke szabályozza. Hatályban tartja azt az 1739. évi szeptember 18-án kötött belgrádi békekötés és az 1791. augusztus 4-éről kelt szisztovi békeszerződés. Jelenleg e jurisdictio az 1855. évi január 29-én kelt császári rendelet alapján (1. ez évi Reichsgesetzblatt 23. számát) gyakoroltatik. A consuláris jurisdictiónak fentartása indokolt és követelendő ott és mindaddig, hol és amíg kellő biztosíték nem nyújtatik arra nézve, hogy a nemzeti intézmények a külföldi állampolgárokat és a pártoskodás nélkül kellően megvédik. Tagadhatlan ugyan, hogy Szerbia mostani igazságügyi állapotai a jogszolgáltatás eszményének korántsem megfelelők, másrészt azonban nem lehet kétségbe vonni azt, hogy a Szerbiában hatályban levő magán- és büntetőjogi törvények európai mintára s a szerbiai viszonyokhoz képest készültek s hogy maga a consuláris jogszolgáltatás tényleg és folytonosan a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mivel a szerb hatóságok a legtöbb esetben megtagadják a végrehajtást és hivatkozva szerb törvényeikre, meghiúsítják a consulok beavatkozását. Dr. Herich Károly: A polgári házasság és az elválás Európa főbb országaiban. Az összehasonlító jogtudomány nap-nap után nagyobb hódítást tesz az európai jogtudós világban. Mind több és kitűnőbb erő szenteli magát ezen kiváló fontosságú tudományág művelésére. Napjainkban már általánosan elfogadott nézet gyanánt constatálható, hogy az összehasonlító jogtörténet és törvénykezés ugyanazon fontos szereplésre van hivatva a jogtudományos művelésénél, mint az összehasonlító nyelvészet a nyelvtudományok terén. Míg azonban ez utóbbi már több mint egy félszázados dicső múlttal bír, addig az összehasonlító jogtudomány komoly irányú, alapos művelése csak a legújabb kor szüleménye, még úgyszólván csak gyermekkorát éli, az e téren működőknek töretlen úton kell haladniuk, a kezdetlegesség nehézségeivel küzdeniük. Az első kezdeményezők kétségkívül a németek voltak, de szorosan theoretikus irányuknak megfelelőleg figyelmüket kiválólag az összehasonlító jogtörténetre irányozók és a náluk divatozó túlzott részlegességekbe elmélyedve általánosabb nézpontok szerinti fejtegetésekre csak itt-ott találunk. Az összehasonlító jogtudomány tételes és így praktikusabb irányú művelésének megkezdését a francziáknak köszönjük. Azon idő elmúlt, midőn a franczia tudomány fitymálva, megvetve mindent a mi idegen, kizárólag saját nemzeti erőire támaszkodott. Ez elzárkózottság káros hatása e század folyamában leginkább érezhető volt a jog tudományos művelésénél s bizonyára ennek köszönhető, hogy legújabban Francziaország legkiválóbb tudósait kettőzött erővel látjuk Európa több népeinek jogéletével foglalkozni, úgy történeti mint pozitiv irányban. Belátták a hatalmas nemzet tudós fiai, hogy a külföld ignorálása szükségkép elmaradottságra vezet; belátták azon sarkigazságot, hogy az európailag művelt népek jogintézményeinek tanulmányozása a hazai jog fejlesztésének legbiztosabb emeltyűjét képezi. Hogy azonban az idegen jogélet tanulmányozása praktikus eredményekre vezessen, nem elég a jogszabványok abstract ismerete, hanem elengedhetlen feltételkép jelentkezik az illető nép jelleme, s erkölcseinek tüzetes ismerete s ebből kifolyólag tüzetes figyelembevétele azon czél és indokoknak, melyek bizonyos törvények meghozatalánál irányadókul szolgáltak. Bizonyára nagy hibát követne el és súlyos tévedéseknek tenné ki magát az, ki valamely intézmény megbírálásához fogna anélkül, hogy azon nép benső életet ismerné, melynél az illető intézmény található. Ezen alapigazságtól áthatva íratott általunk bővebben ismertetendő jeles munka, miként azt maga szerző előszavában hangsúlyozva kiemeli. GLASSON az egyes országok jogszabványainak fejtegetésénél folytonosan törekszik megismertetni bennünket azon szellemmel, melyet azok uralnak, azon általános irányzatokkal, melyeknek tételüket köszönik s mintegy külső eredményét képezik. A munka, — ugy külső felosztási tervezetét, mint benső tartalmát tekintve, —• két részre szakad. Az első rész, mely az egésznek mintegy jó harmadrészét teszi ki egy rövid áttekintést tartalmaz a magánjog forrásairól Európa egyes országaiban, a második rész pedig a munka tulajdonképeni tárgyával a polgári házasság , és az elválással foglalkozik. Szerző intenziója szerint az első rész általános történeti bevezetésül van írva a második részhez, közelebbről szemlélve azonban a dolgot, két egészen önálló tanulmány, két külön munka áll előttünk. Mindkettő egy önmagában zárt és kidomborított egészet képez, a vonatkozás a két rész között csakis külsőleges, az érintkezési pontok csekélyek. Az európai modern magánjog forrás története igen érdekes théma ugyan, de mégsem alkalmas egyes magánjogi intézmény pozitív irányú fejtegetésénél történeti bevezetés gyanánt szolgálni. Nézetünk szerint sokkal ezélfelelőbb lett volna, ha a tudós szerző ezen vázlatos forrás történet helyett bevezetésül a házasságkötési jog fejlődési történetét adta volna. Egy ily bevezetés könnyen feledtetné velünk azon aránytalanságot, mely a munka tulajdonképeni tárgya és a bevezetés között fenforog. A munka első része, habár nem is megfelelő bevezetés az alapthemához, mint külön tanulmány kiváló figyelmet parcel . . .. 1 . 1 Le mariage civil et le divorce dans les principaux pays de l'Europe. Etude de legislation cómparée précédée d'un apercu sur les origines du drőit civil moderne — per. E. Glasson. Paris, 1879. 2 Két kitűnően szerkesztett folyóirat tesz erről legfényesebb tanúbizonyságot; az egyik czíme : Nouvelle revue historique de droit français et étranger, a másiké : Bulletin de la Societé de legislation com