Jogtudományi Közlöny, 1921
1921-01-01 / 1. szám
Ötvenhatodik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1921 január 1. Szerkesztőség: I.,Bérc-utca 9 Kiadóhivatal: IV., Egyetem u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj az 1921. január—márciusi negyedére 40 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL TUTALOM. Dr. Kmety Károly, a tíragyag közjog egyetemi tanára: Véleményem a királykérdésben. — Dr. Kovács Marcel kir. kúriai bíró : A maximális áron felül fizetett többlet visszakövetelése. Dr. Meszlény Artúr kir. táblai bíró, egyetemi magántanár: Az önálló megbízott. — Törvénykezési Szemle : Dr. Löw Tibor kir. törvényszéki bíró : A vevőnek átvételi és fizetési késedelme. — Szemle. Melléklet: Magánjogi Döntvénytár. XIV. k. 1. ív. Véleményem a királykérdésben.* Az egymást rohanvást követő szörnyű csapások a sírgödör szélére taszították drága magyar országunkat és nemzetünket. Belesüppedünk-e a sírba, vagy megmenekülünk a fenyegető enyészettől legeslegelsősorban attól függ, hogy helyre tudjuk-e állítani, vagy meg tudjuk-e teremteni minden állami és társadalmi lét alapfeltételét a közjogi és magánjogi jogrendet. 1919 augusztus óta vezetőink erre törekednek, de a feladat oly óriásilag nehéz, hogy valóságosan próbára teszi tradicionális állam alkotóképességünket. A közjogi téren tenni valóink nagy alkotmányi problémák, közöttük egy sincs fontosabb az ú. n. királykérdésnél, melynek nehézsége nem abban kulminál, hogy a királyi hatalom miképen nyerjen új szabályozást, mint inkább abban, hogy a jog és törvény szerint, mondjuk a jogfolytonosság szerint tisztába hozassék a jelenlegi közjogi helyzet, ítélet hozassék az iránt várjon fennáll-e még a Habsburgi három leányág trónöröklési igénye és IV. Károly őfelsége uralkodói hatalma vagy pedig hatályba lépett már a nemzet ősi, elévülhetetlen királyválasztási joga, szabadsága. A nemzetgyűlés competenciája. "Az 1920. évi I. törvénycikk szerint a nemzetgyűlés ma a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, a törvényhozó hatalom birtokosa, mely az államhatalom gyakorlásának további (végleges) módját is jogosult rendezni (2., 4. §§.). Megállapította e nemzetgyűlés szuverén hatalmával, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918 november 13-án megszűnt; megállapította továbbá, hogy a bekövetkezett események folytán megszűnt a magyar szent korona országainak és az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságoknak és országoknak feloszthatatlan és elválaszthatatlan együtt birtoklása is. Kimondotta aztán, hogy az ép említett tényekből folyó következmények megállapítását a nemzetgyűlés a békekötés utáni időre tartja fenn magának. Majd négy évtizedes szálak fűznek a Jogtudományi Közlönyhöz. Ez összeköttetés révén kérek teret, sok hasábot igénylő jogi véleményem számára a papírszűk időben. A napisajtóban és jogi szaklapokban már többször szóltam a királykérdéshez : az újonnan elhangzott eltérő vélemények késztetnek az újabb polémiára, tisztán jogtudományi vitába szállásra. E kolosszális jelentőségű vitában tovább is részt venni hivatási kötelességemnek ismerem, senki ellen nem írok, csak a jogi meggyőződésem szerint való igazság mellett. Ezen törvénybeli határozmányokból egészen tisztán megállapítható a nemzetgyűlésnek törvényszerű feladata és hatásköre az alkotmányjogi reformok keresztülvitelére és a királyi szék körüli vitás kérdésekben való döntésre. Ezen törvény imperatív rendelkezésével ellenkezik azon kívánalom, hogy majd csak a királlyal és a főrendiházzal együtt történjék a királyi méltóság eddigi jogkörének és a főrendiháznak reformálása, ellenkezik az is, hogy a nemzetgyűlésen kívül bármely más hatalmi tényező is mind ebben közreműködjék. Aki ily közreműködést üdvödnek vél, annak elsősorban a fent idézett törvény megfelelő módosítását kell kívánnia. A nemzetgyűlés az idézettek szerint teljes szuverenitásával ítéli meg a Habsburgi három leányág öröklési jogának és IV. Károly Őfelsége uralkodói hatalmának kérdését is, tehát azt, hogy az ú. n. magyar pragmatica sanctio körül mi a közjogi helyzet. A nemzetgyűlés egyaránt alkotmányos hatalommal bírarra, hogy akár hatályban levőnek, akár pedig «de jure et de lege lata» megszűntnek ismeri föl a Habsburgok jogát, ez iránt törvényi kijelentést, deklarációt tegyen, de akár arra is, hogy megváltoztassa, illetőleg megszüntesse az általa netán még fennállónak ítélt öröklési igényt és uralkodói hatalmat. Az előbbi esetekben hiteles törvényi magyarázat lesz a nemzetgyűlési deklaráció, mely után a kétségnek el kell tűnnie és a szuverén ítélet előtt mindenkinek meg kell hajolnia, a s Roma locuta controversia finitas elve szerint; az utóbbi esetben pedig törvényhozásilag jogszerű változtatás történik, melyet illetékes főhatalmi szervünk jogos hatáskörben tesz, melyet tehát ez esetben sem szabad, nem lehet forradalmi ténynek bélyegezni, mert itt is áll, hogy a szuverén nemzetképviselet akarata és ténye nem lehet jogellenes. A «törvényhozás® hatalmával felruházott nemzetgyűlés törvénye — belső államjogilag — jogosultan szüntet meg bármily előbbi törvényt, sőt bármily előbb államilag kötött és becikkelyezett szerződést és ezekből eredő jogokat. Lehetne már az 1920:1. tc. szavai szerint azon felfogást is vallani, hogy az 1920:1. tc. tulajdonképp— implicite — magában foglalja azon döntést (praejudiciumot) is, hogy a királyi szék üres, a királyi hatalomnak birtokosa ezidőszerint nincsen, hogy a királysági hatalom is visszajutott a nemzetnek, illetőleg szuverén szervének jogkörébe, a nemzetgyűlésnek birtokába. Részünkről nem kívánjuk ilyen bár plauzibilis magyarázattal rövidesen elintézettnek és már meghaladottnak nyilvánítani a Habsburg-uralom kérdését. Megengedjük, hogy amikor akövetkezményeké jelesül pedig a jogkövetkezmények levonását az 1920:1. tc. a békekötés utáni időre tartotta fenn a nemzetgyűlésnek, nyitva akarta tartani ezt a kérdést is, nem zárta ki a vitát és hogy intenciója valósággal az volt, hogy az eddig fennálló jog (lege lata) szerint való bíráskodást, ítélkezést fog majd gyakorolni az örökjog és a trón birtoklása kérdésében, vagyis nem fog törvényed hatalmával úgy élni, hogy a még fennállód, quasi szerzett jogokat el ne ismerjen, megszüntessen. Más szóval