Jogtudományi Közlöny, 1921

1921-01-01 / 1. szám

Ötvenhatodik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1921 január 1. Szerkesztőség: I.,Bérc-utca 9 Kiadóhivatal: IV., Egyetem­ u. 4 Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj az 1921. január—márciusi negyedére 40 K. A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL T­­UTALOM. Dr. Kmety Károly, a tíragyag közjog egyetemi tanára: Véleményem a királykérdésben. — Dr. Kovács Marcel kir. kúriai bíró : A maximális áron felül fizetett többlet visszakövetelése. Dr. Meszlény Artúr kir. táblai bíró, egyetemi magántanár: Az ön­álló megbízott. — Törvénykezési Szemle : Dr. Löw Tibor kir. tör­vényszéki bíró : A vevőnek átvételi és fizetési késedelme. — Szemle. Melléklet: Magánjogi Döntvénytár. XIV. k. 1. ív. Véleményem a királykérdésben.* Az egymást rohanvást követő szörnyű csapások a sír­gödör szélére taszították drága magyar országunkat és nem­zetünket. Belesüppedünk-e a sírba, vagy megmenekülünk a fenyegető enyészettől legeslegelsősorban attól függ, hogy helyre tudjuk-e állítani, vagy meg tudjuk-e teremteni minden állami és társadalmi lét alapfeltételét a közjogi és magán­jogi jogrendet. 1919 augusztus óta vezetőink erre töreked­nek, de a feladat oly óriásilag nehéz, hogy valóságosan próbára teszi tradicionális állam a­lkotók­épesség­ünket. A köz­jogi téren tenni valóink nagy alkotmányi problémák, közöt­tük egy sincs fontosabb az ú. n. királykérdésnél, melynek nehézsége nem abban kulminál, hogy a királyi hatalom mi­képen nyerjen új szabályozást, mint inkább abban, hogy a jog és törvény szerint, mondjuk a jogfolytonosság szerint tisztába hozassék a jelenlegi közjogi helyzet, ítélet hozas­sék az iránt várjon fennáll-e még a Habsburgi három leányág trónöröklési igénye és IV. Károly őfelsége uralkodói ha­talma vagy pedig hatályba lépett már a nemzet ősi, el­évülhetetlen királyválasztási joga, szabadsága. A nemzetgyűlés competenciája. "Az 1920. évi I. törvénycikk szerint a nemzetgyűlés ma a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, a törvényhozó hatalom birtokosa, mely az államhatalom gyakorlásának további (végleges) módját is jogosult ren­dezni (2., 4. §§.). Megállapította e nemzetgyűlés szuverén hatalmával, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918 novem­ber 13-án megszűnt; megállapította továbbá, hogy a be­következett események folytán megszűnt a magyar szent korona országainak és az osztrák birodalmi tanácsban kép­viselt királyságoknak és országoknak feloszthatatlan és el­választhatatlan együtt birtoklása is. Kimondotta aztán, hogy az ép említett tényekből folyó következmények megállapí­tását a nemzetgyűlés a békekötés utáni időre tartja fenn magának.­­ Majd négy évtizedes szálak fűznek a Jogtudományi Közlöny­höz. Ez összeköttetés révén kérek teret, sok hasábot igénylő jogi véleményem számára a papírszűk időben. A napisajtóban és jogi szaklapokban már többször szóltam a királykérdéshez : az újonnan elhangzott eltérő vélemények késztetnek az újabb polémiára, tisz­tán jogtudományi vitába szállásra. E kolosszális jelentőségű vitá­ban tovább is részt venni hivatási kötelességemnek ismerem, senki ellen nem írok, csak a jogi meggyőződésem szerint való igazság mellett. Ezen törvénybeli határozmányokból egészen tisztán meg­állapítható a nemzetgyűlésnek törvényszerű feladata és h­atásköre az alkotmányjogi reformok keresztülvitelére és a királyi szék körüli vitás kérdésekben való döntésre. Ezen törvény imperatív rendelkezésével ellenkezik azon kívánalom, hogy majd csak a királlyal és a főrendiházzal együtt tör­ténjék a királyi méltóság eddigi jogkörének és a főrendi­háznak reformálása, ellenkezik az is, hogy a nemzetgyűlésen kívül bármely más hatalmi tényező is mind ebben közre­működjék. Aki ily közreműködést üdvödnek vél, annak első­sorban a fent idézett törvény megfelelő módosítását kell kívánnia. A nemzetgyűlés az idézettek szerint teljes szuve­renitásával ítéli meg a Habsburgi három leányág öröklési jogának és IV. Károly Őfelsége uralkodói hatalmának kér­dését is, tehát azt, hogy az ú. n. magyar pragmatica sanc­tio körül mi a közjogi helyzet. A nemzetgyűlés egyaránt alkotmányos hatalommal bír­­arra, hogy akár hatályban levő­nek, akár pedig «de jure et de lege lata» megszűntnek ismeri föl a Habsburgok jogát, ez iránt törvényi kijelentést, dekla­rációt tegyen, de akár arra is, hogy megváltoztassa, illetőleg megszüntesse az általa netán még fennállónak ítélt örök­lé­si igényt és uralkodói hatalmat. Az­ előbbi esetekben hite­les törvényi magyarázat lesz a nemzetgyűlési deklaráció, mely után a kétségnek el kell tűnnie és a szuverén ítélet előtt mindenkinek meg kell hajolnia, a s Roma locuta con­troversia finitas elve szerint; az utóbbi esetben pedig tör­vényhozásilag jogszerű változtatás történik, melyet illeté­kes főhatalmi szervünk jogos hatáskörben tesz, melyet tehát ez esetben sem szabad, nem lehet forradalmi­ ténynek bélye­gezni, mert itt is áll, hogy a szuverén nemzetképviselet akarata és ténye nem lehet jogellenes. A «törvényhozás® hatalmával felruházott nemzetgyűlés törvénye — belső államjogilag — jogosultan szüntet meg bármily előbbi tör­vényt, sőt bármily előbb államilag kötött és becikkelyezett szerződést és ezekből eredő jogokat. Lehetne már az 1920:1. tc. szavai szerint azon felfogást is vallani, hogy az 1920:1. tc. tulajdonkép­p— implicite — magában foglalja azon döntést (praejudiciumot) is, hogy a királyi szék üres, a királyi hatalomnak birtokosa ezidősze­rint nincsen, hogy a királysági hatalom is visszajutott a nemzetnek, illetőleg szuverén szervének jogkörébe, a nem­zetgyűlésnek birtokába. Részünkről nem kívánjuk ilyen bár plauzibilis magyarázattal rövidesen elintézettnek és már meg­haladottnak nyilvánítani a Habsburg-uralom kérdését. Meg­engedjük, hogy amikor a­­következményeké jelesül pedig a jogkövetkezmények levonását az 1920:1. tc. a békekötés utáni időre tartotta fenn a nemzetgyűlésnek, nyitva akarta tartani ezt a kérdést is, nem zárta ki a vitát és hogy inten­ciója valósággal az volt, hogy az eddig fennálló jog (lege lata) szerint való bíráskodást, ítélkezést fog majd gyakorolni az örökjog és a trón birtoklása kérdésében, vagyis nem fog törvényed hatalmával úgy élni, hogy a még fennállód, quasi szerzett jogokat el ne ismerjen, megszüntessen. Más szóval

Next