Jogtudományi Közlöny, 1946
1946-03-31 / 5-6. szám
László azonban nem az említett művel azonos célt tűzött ki maga elé , mint tankönyvírónak, fokozott mértékben törekednie kellett arra, hogy elméleti áttekintést is nyújtson és valóban éppen az elméleti megfontolások erősebb előtérbe állítása az, ami — szemben a Szladits-féle első vázlattal — feltűnik és aminek valószínűleg meg is lesz az a következménye, hogy a gyakorlati élet embere a »mindent« nem fogja olyan könnyen megtalálni benne. A szerző az általános rész szükségessége mellett foglal állást, de igyekszik ezt a részt a valóban nélkülözhetetlen körre szorítani. A magánjog jogrendszerbeli helyének kijelölésén és a jogszabálytanon felül a jogi helyzetek és tényállások, különösen a jogügyletek, jogellenes és utaló magatartások, az idő mint jogi tény, valamint a magánjogi jogváltozások tárgyalását helyezte el az általános tanok keretében. Igen figyelemreméltó, ahogyan az ismétlések elkerülése végett elkerüli itt a jogalanyiság, a cselekvő- és vétőképesség tárgyalását anélkül, hogy a jogügyletek és jogellenes magatartásokkal való megismerkedés során az olvasó ezt hiányként észlelhetné. A magánjog fogalmi elhatárolásában érdekes az ulpianusi leltári definíció elhagyása és a Moór Gyula elméletének hatása alatt álló az a megállapítás, hogy a magánjog szabályainak a magánosok a címzettjei és a magánjogi szabályok által nyújtott alanyi jogok túlnyomórészben a magánosok szabad rendelkezése alatt állanak. Nem hanyagolja azonban el a Szent Tamás és Sohm által is tanított, Duquit-nél pedig a service public és a fonction publique szembeállításában megnyilatkozó közösségi szempontokat. Nem érinti azonban sem a természetjog jelentőségét, sem a jog és az erkölcs viszonyát, ami a jogfilozófia határainak szigorú tiszteletben tartását jelenti. A magánjog fogalmi elhatárolása kapcsán szól a magánjog belső tagozódásáról és a magánjogi kodifikációról, a fontosabb európai kódexek keletkezési történetét, valamint a magyar kodifikációs törekvéseket is ismertetve. A jogforrások tárgyalásának lényegileg nem is a magánjogba tartozó anyagát feltűnően rövidre szabja, de így is jut tere a szokásjogról szóló elméleteknek a megszokottnál tüzetesebb bemutatására. A magánjogi jogszabályok alkalmazásának kérdésével mindössze négy oldalon foglalkozik, de minden e körbe vágó lényeges problémát megérint. Különösen figyelmet érdemel a bíró generális delegációjának és törvényhez kötöttségének szembeállítása. A joghézag elismeréséből előálló dilemmát úgy oldja meg, hogy az elvont jogszabályokban figyelembe nem vett esetek eldöntése céljából eseti szabályok felállítására tekinti a bírót felhatalmazottnak. (20. 1. 1.). Persze, a bíró által ilyen esetekben kimondott jogtételnek nem lehetne általánosan kötelező ereje és így a szerző is ahhoz az expedienshez folyamodik, hogy a bírói döntés szokásjogi jogtételnek, mégpedig adott esetben törvényrontó szokásjognak a kijelentését is jelentheti (21. 1.). A nemzetközi magánjog szabályainak az összefoglalása kénytelen néha olyan tételeket is fennállóknak és általános érvényűeknek mondani, amelyek erősen vitásak, vagy legalább is nem minden esetre alkalmazhatók. Az időközi jog körében találó a jogszabályok továbbhatásának, azonnali hatásának és visszahatásának megkülönböztetése. A magánjogi helyzetek csoportosításában az alanyi jogból a jogviszony felé halad betetőzésül állítva a vagyon fogalmát, tekintettel az ú. n. alvagyon eseteire. A csoportosításban egyébként Szászy-Schwartz Gusztávot követi. Az alanyi jog fogalmi körülírásában sem az akaraturalmi, sem az érdekvédelmi álláspontot nem teszi magáévá, hanem — ahhoz hasonlóan, mint Szladits Károly — mindkét momentumnak igyekszik igazságot szolgáltatni. Az igény rendszerinti esetétől könnyen érthetően különbözteti meg egyfelől a puszta hatalmasság alapján támasztott igényt, amelynek kielégítése konstitutív ítélettel történik, másfelől a Grosschmid által kielemzett azt az esetet, amikor a jogosult a kereset beadásával gyakorolja a hatalmasságot. A jogi tények beláthatatlan köréből kiemelt emberi magatartásokat három csoportba osztja, az első csoportba sorozva a jogügyletek mellett az egyszerű jogcselekményeket és a reálaktusokat. A megszokottnál részletesebb áttekintést ad a jogügyletek kellékeiről, némileg ahhoz hasonlóan, ahogy Sauer a perelőfeltételeket vázolja fel. Igen indokolt, amikor a szerző külön fejezetbe foglalja össze a jogügyleti szabadságnak az újabb jogszabályokban egyre gyakrabban előforduló korlátozásait, ebbe a körbe sorozva a bírói ügyletmódosítás eseteit is. A kötbérmérséklés, a gazdasági lehetetlenülés címén történő szolgáltatás módosítást kétségtelenül helyesen sorozza ide a szerző, vitás azonban, hogy a pénztartozás átértékelése minősíthető-e ügyletmódosításnak, viszont mindenesetre ebbe a körbe tartozik — bár a szerző nem említi — a haszonbérek, villamos energiaárak módosítása, sőt, éppen a tartós szerződések azok, ahol a jogviszony fenntartása érdekében a bíró ily jogkörének a legnagyobb az indokoltsága. Ha pedig nem csak a bírói, hanem más hatósági intézkedés nyomán beálló szerződésmódosulásokra is figyelemmel vagyunk, az anyag igen kibővül és megtaláljuk az átmenetet a kógens jogszabályok visszaható ereje felé is. A jogügyletek anyagából ki kell még emelnem a rendelkező ügylet, a juttatás és a jogcím plasztikus bemutatását. A jogügyleten kívüli tényállások körében a szerző művében természetesen hat az utaló magatartásoknak a jogellenes magatartásokkal egyenrangú jelenségként tárgyalása, hiszen ez volt az első nagysikerű dolgozatának is a tárgya. A magánjog különböző részeiből vett példák olvasása során felmerül a kérdés, vájjon nem juthatott volna-e el a szerző az utaló magatartások rendszerének felépítéséig. A magánjogi jogváltozásokról szól az Általános rész utolsó fejezete. A jogok elvesztésének négy fokozatát sorolja fel a szerző, megkülönböztetve ezeknek a juttatáshoz való viszonyát, mellőzve azonban a rendelkezés irányában való kapcsolatokat. A mű bevezető részét azért igyekeztem kissé részletesebben bemutatni, mert éppen az általános részben kifejtett tanokban kötik aránylag legkevésbbé a tételes jogszabályok és a legtöbb alkalom van általános jogtani vagy éppen jogfilozófiai problémák érintésére. A szerző ezekben a problémákban tökéletes tájékozottságról és biztonságról tesz tanúságot, önálló, teljesen kiforrott állásfoglalásai annak ellenére is meggyőzőek, hogy aránylag ritkán veszt energiát a képviselt álláspontjával szemben állókkal folytatott polémiákra.