Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-20 / 48. szám
2 következtében való megerősítését. Dr. Benes annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Magyarországot belső katasztrófa fenyegeti, ha nem hagy föl mostani politikájával. A „hírhedt Volkswehr“. Gróf Bethlen István a „Petit Journal-ban a többi nagyon érdekes dolog között elbeszélgette, hogy miként vélekedik ő az osztrák Volkswehrről. Előfeltétel — mondotta Bethlen gróf ir- Ausztria számára, hogy megszabaduljon „bizonyos intézményektől“, igy a hírhedt Volkswehr hadseregétől, amellyel szemben a kormánynak semmihatalma nincsen... Imponáló dolognak tartják, hogy a tegnap lett miniszterelnök máris ott tart, hogy hozzáláthat Ausztria „rendbeszedéséhez“. Csodálatos munkabíró ember és csodálatos ügyvend, hogy ilyen rövid idő után oda tudott jutni, hogy neki most már Ausztria feje fáj. Nos hát, nekünk nem Ausztriáért fáj a fejünk és Bethlen gróf urnák vélekedését nem a osztrák Volkswehr védelmében vagy érdekében, hanem kizáróan magyar vonatkozásai miatt tesszük szóvá. Ezért mi Bethlen gróf urat hamarosan meg akarjuk érteni és szavainak értelmét minden teketória nélkül ki akarjuk hámozni. Sietünk tehát kiemelni: Ausztriában párthadsereg, sőt „megbízhatatlan és veszedelmes bolseviki hadsereg“ van. Ausztriának ma valóban nincsen olyan hadserege, amellyel valaha — a dicsőséges K. u. K. időkben — eldicsekedhetett. Olyan szegényes hadsereg fölött rendelkezik csupán, amelyet a győztes antant előírt és amilyet ezek a nagyhatalmak engedélyeztek... Azt is tudjuk erről a haderőről, hogy szolgálati és szervezeti szabályzatát a parlament — tehát alkotmányos testület — alkotta meg. Azt is tudjuk róla — ezt magyar eredetű aktákból tudjuk — ,hogy szegényes és demokratikus szerkezete miatt úgynevezett „előkelő múltú“ katonák tartózkodóan viselkedtek vele szemben és a hadseregbe való belépéstől tartózkodtak. Főleg szegény származású tisztek és munkásemberek alkotják ennek a haderőnek zömét. Ausztria nyilván úgy gondolja, hogy neki, mint szegény országnak ez is jó, hiszen holmi világrengető támadó céljai nem lehetnek, békében akar élni mindenkivel és azt, akarja, hogy őt is békében hagyják. Arra még külön is vissza akarunk emlékezni, hogy ez a hírhedt Volkswehr még arra is jó volt, hogy megvédje Ausztria belső rendjét a bolseviki veszedelemtől olyan időben, amikor Magyarországon bolsevizmus volt Csodálnék, hogy ezt Bethlen úr elfelejtette volna, hiszen itt volt Bécsben, amikor ez a hírhedt Volkswehr még zavargó munkásokba is — keserű kényszerből — belelőtt! Hamarosan ennyi az, amire mi ennek a hírhedt Volkswehrnek történetéből emlékszünk. Viszont, ha a dolog így áll,, akkor szeretnék tudni, hogy milyen „magyar érdek“ volt az, amiért egy szomszédos ország haderejét a világ előtt denunciálta a gróf úr ? Hát itt se bocsátkozunk találgatásokba. Nem mondjuk, hogy Bethlen gróf úr azt akarta mondani, hogy Magyarország mai hadserege nem párthadsereg. úgy tudjuk, hogy a gróf úr sokat ad arra, hogy szava uriszó maradjon. Ugyanezen az alapon azt sem akarhatta a gróf úr állítani, hogy a mai magyar hadsereg szervezet és létszám dolgában a nemzetgyűlés akaratának felel meg. Azt sem, hogy ott fegyelem uralkodik, hogy ott nincsenek különítmények, hogy ott Héjjas és Bibó-féle elemeknek semmi szavuk nincsen. Azt sem gondolhatta a gróf úr, hogy a mai magyar hadsereg megfelel a békeszerződés és az antant követelményeinek és nyilván azt sem akarta jelezni, hogy ez a hadsereg alkalmas arra, hogy visszahelyezze Károlyt nemcsak a Jüve magyar, de az osztrák trónra is. Ezt, már azért sem akarhatta az új miniszterelnök jelezni, mert éppen kormányelnöki minőségében ismernie kell egy ilyen kísérletnek Magyarország szempontjából való halálos veszedelmét. Mit akarhatott mégis a diplomata hírben álló gróf úr mondani? Azt, amit tényleg mondott. Azt akarta mondani, hogy az osztrák kormánynak a Volkswehrrel szemben nincsen semmi hatalma. Amiből viszont az következik, hogy a magyar kormánynak igenis van hatalma a mai magyar hadsereggel szemben. Ezt mondta a gróf úr! Dehogy ilyen állítás után a gróf urat a közbataj vagy a közharag el nem söpri arról a helyről, ahová most még ő is eljuthatott, ez az, amin igazán nevetni, de még inkább sírni kellene. S. M. A Bethlen-kormány programja Ztebin havat igéi* az uj miniszteralnök. Sok szép szó, — kevés igazság. — A hadsereget átszervezik. — Hátsó ajtókat küssjy a király-kérdésben. — Kerekes Wiafvány a kormány ellen. — „Baj lenn®, ha megint cenzusos választójogot akarnának.“ A nemzetgyűlés keddi ülése. — A jövő munkatársától. — ■ács, április 19. A nemzetgyűlés mai ülését az új kormány bemutatkozása foglalta le. Az ülésen a kormány összes tagjai megjelentek, — gróf Bánffy Miklós külügyminiszter kivételével. A formaságok után gróf Bethlen István miniszterelnök elmondta programját, amellyel érdemben lapunk vezércikkében foglalkozunk. Az ülés lefolyásáról budapesti munkatársunk a következőket jelenti: A miniszterelnök beszéde, Stakovszky István elnökölt. A kormány tagjait, akik gróf Bethlen István vezetésével jelentek meg a Házban, bal 66 jobboldalról is éljenzéssel fogadták. A kormányzói iratok fölolvasása után gróf Bethlen István a következőket mondotta: . . • — A most visszalépett kormány nagy szolgálatokat tett a nemzetnek. Amikor a kormányzást átvette, a jogrend még nem volt megszilárdulva és esett elsősorban minden erejével a jogrend megerősítésére törekedett. Megteremtette a földreformot és bevezette a pénzügyi konszolidációt. (Fölkiáltások balról: Ez Hegedűs érdeme!) . . . Az a kormány föladata, hogy határozott politikai irányítást adjon a nemzetnek, hogy ezt a kurzust a salaktól, amely még itt-ott rajt ragadt, megtisztítsa, hogy annak a politikának, amelyet a nemzet magáévá tett, elvi alapot adjon és azt itt a parlamentben megvilágítsa és künn az országban megszervezze és népszerűsítse. Meg kell mondanunk, hogy politikai irányzatunk milyen célokra törekszik és melyek azok az eszközök és módszerek, amelyekkel ezen célunkhoz el akarunk érni. A nemzet ösztönszerűen megtalálta a maga irányát, azt az irányt nemcsak szavakkal, hanem cselekedettel is akarja dokumentálni. Ma a nemzet még bűnbakot keres, de a politikát nem lehet ott újra kezdeni, ahol Tisza István abbahagyta. A régi jelszavak elhasználódtak. Új irányt kell követnünk, de a réginek hibái nélkül. Faji hibák. A nemzet elérte régi vágyát, független lett. Ezt a függetlenséget minden körülmények között meg kell őriznünk. Nagy árat fizettünk ezért. A jogi formulák túlbecsüléséből keletkezett az a téves fölfogás, hogy az állami élet kimeríti az egész nemzeti élet tartalmát. Ehhez járulnak a magyar nemzet ama faji hibái, amelyek a történelem folyamán a nemzetet annyiszor szerencsétlenségbe taszították és amelyekre a nagy Széchényi is rámutatott. Eme hibák a nemzeti hiúság, könnyelműség, lustaság, az önfegyelem teljes hiánya és más történelmi hibák. Egy másik tényező a középosztálynak teljes elszegényedése, aminek következtében kiesett a nemzet vezetésének ügye a kezéből. A bérletrendszer következtében gazdaságilag meggyöngült középosztály a hivatalokba menekült és a kereskedelmet és az ipart azoknak az elemeknek a kezébe hagyták, akik a nemzet érdekei iránt nem fogékonyak. Mikor így a nemzet összes illúzióit elvesztette és rájött arra, hogy a jog birtokában, célhoz jutni nem mindig lehet, kétségbeesett hangulatában a politikai desperádók malmára hajtotta a vizet és igy tette lehetővé, hogy katilináris ezisztenciárg az országot a szerencsétlenségbe döntsék. A destrukció elei. Az új kormány négy nagy föladat előtt áll Először mindenféle destrukciónak gátat kell vennie. A világ tele van destrukelemekkel, az orosz szervezet és az orosz pénz még mindenütt dolgozik. A szomszédoknál sem mutatkoznak megnyugtató jelenségek, ert kell tehát állam. A második feladat a társadalom gazdasági úton való meggyógyítása és egy teherbíró középosztály megteremtése, valamint a kulturális és gazdasági ingó emelése. A kisgazdák egykor egy egészséges demokrácia hordozói lesznek. A harmadik föladat a nemzeti hibák céltudatos leküzdése és a morális ellentálló képesség növelése a demagógiával szemben. A negyedik feladat a nemzet külpolitikai látókörének szélesbítése. A desinktív veszedelem leküzdését illetőleg le kell számolnunk végérvényesen a forradalmi szellemmel, de a keresztény politikának nem szabad a szabadság ellen irányulnia, mert a nemzet a szabadságnak köszönheti a legnagyobb jogot. Ám a szabadság eszköz és nem cél. A cél a kulturális és nemzeti újjászületés. A demokrácia biztosítja minden osztály fejlődését egyenlő mértékben azáltal, hogy egyforma befolyást biztosít számára az állam kormányzásában. A demokrácia nem válhat a tömegek terrorjává, de egyesek hatalmaskodásává sem fajulhat. A valódi demokrácia biztosítja az intelligens osztályok vezetését, a nagy néptömegeknek az állami életbe való bevonásával. Ennek a gyakorlati gondolatmenetnek következményeként a kormány legfontosabb feladatának tekinti a szabadságjogok viszszaállítását. Megfelelő időpontban a sajtószabadságot is vissza fogjuk állíttatni, ha majd megfelelő biztosítékokat teremtünk arra nézve, hogy destruktív elemek nem keríthetik hatalmukba a sajtót. Ami a gyülekezési szabadságot illeti, a kormány tényleg vissza fogja állítani, amennyiben meg fogja engedni a népgyűléseket és az egyesületek szabad tevékenységét. Békekísértet a munkássággal. A munkásosztállyal szemben a kormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. Azok a rendszabályok, amelyeket a munkásosztály igazságtalannak tart, minden tekintetben orvoslandók. Ebben a tekintetben a kormány a munkásokkal fölakarja venni az érintkezést. A választójogot illetőleg a kormány az 1920. évi I. t.-c. alapján áll, amelyik új választójogi javaslat előterjesztését teszi kötelezővé. E tekintetben a kormány kötelességet vett át. A főrendiház reformja szintén szükséges. Szükséges a közigazgatás reformja is, hogy a községben és a megyei igazgatásban a demokrácia alapelvei kifejezésre jussanak. Változatlan külpolitika. » A miniszterelnök ezután a külpolitika kérdéseivel foglalkozik..Bele kell nyugodnunk abba a helyzetbe — mondotta —, amelyet a ránk kényszerített trianoni béke teremtett. Magyarország az utóbbi időben olyan bizonyítékát adta belső erejének, komolyságának és hazafias érzületesének, hogy mindenki előtt kétségtelenné vált, hogy az az erő és komolyság lényeges biztosítéka Keleteurópa békéjének. Erre egyértelmű hazafiságra és az eddigi konszolidációra támaszkodva, a kormány nyugodtan és öntudattal tekint a jövőbe. A kormány adott szavához képest, kötelességének tartja a békeszerződés keresztülvitelét, de a béke, amelyet a győzők ránk kényszerítettek, nem csak kötelességeket ró ránk, hanem jogokat is. Haméljük, hogy szomszédaink ama rendkívüli előnyök élvezése közben, amiket nekik a békeszerződés biztosít, nem fogják elfelejteni azokat a kötelességeket sem, amiket magukra vállaltak. Előre bejelentem és hangsúlyozom, hogy nem fogjuk egy percre sem elfelejteni ama erkölcsi és kulturális kapcsolatokat, amelyek minket idegen uralom alá jutott testvéreinkhez fűznek. Ezt annál kevésbé lehet nekünk rossz néven venni, mert a békeszerződés különösen hangsúlyozza a nemzeti szempontok érvényesülését. A természetes gazdasági és kereskedelmi szükségletek mutatják meg az utat, amely elvezet bennünket legközelebbi szomszédjainkkal szabályozandó viszonyaink tekintetében. Külpolitikánk iránya változatlan. Elég tán, ha arra szorítkozom, amit a magyar kormány e tekintetben néhány hónappal ezelőtt kinyilatkoztatott. A mi külpolitikanknek csak egy orientációja lehet, amelyet mi rendíthetetlenül követni akarunk, a mi orientációnk, esme magyar orientáció lehet. (Viharos éljenzés és taps.) A kormány rendíthetetlenül áll az 1920. I. t.-c. alapján. (Lelkes éljenzés és taps.) Ez a törvény kimondja, hogy a királyi hatalom gyakorlása megszünt. .(Nagy zaj. Fölkiáltások : „Halljuk ! Halljuk !) Megállapítja ez a törvénycikk, hogy Magyarországnak az osztrák tartományokkal való elszakíthatatlan közössége megszűnt. (Élénk helyeslés.) Megállapítja, hogy az 1867. 12. t.-c. megszűnt. (Epliialpsok: „Hál’ Istennek!“) Megállapítja azt is, hogy az ebből folyó következményeket a béke megkötése után le kell vonni (Bassay: „Csak a nemzetgyűlés útján !“). . . Békeszerződésünk még nem lépett hatályba. Csak a nagyhatalmak ratifikálása után fog ez bekövetkezni. A kormány tehát ezzel a kérdéssel még nem foglalkozhatott, de nem is fog vele továbbra sem foglalkozni, mert még nem érkezett el az ideje. Csak akkor fog majd a kérdéssel foglalkozni, ha az országban a konszolidáció teljes mértékben helyreállt és a külpolitikai helyzet olyan lesz, hogy a kormány ezzel a kérdéssel minden külföldi befolyástól menten foglalkozhatik. De éppen, azért, mert ez a kormány álláspontja, minden kísérlettel, amely a nemzetgyűlés álláspontjának prejudikálni akarna, szembe fog szállani. Szembe fog szállani minden egyoldalú törekvéssel, amely az alkotmánnyal ellentétben áll. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben a nemzet egysége meg ne zavartassék. A kormány el van határozva, hogy nemcsak, hogy nem támogat semmiféle propagandát, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel lehetetlenné fogja azt tenni. (Helyeslés jobbról, Bassay: „A bűnösöket meg kell büntetni, a puccsot meg kell torolni.“) ” * Konstruktív politika. Konstruktív politika alapelveit kell lerakni. Az ifjúságot önállóságra, jellemszilárdságra és a gazdasági életben való részvételre kell nevelni. A kulturális és gazdasági tevékenység tempóját meg kell gyorsítani. A társadalmi bajok meggyógyításához szükséges az agrárpolitika is, mivel a mezőgazdák összesége a nemzet gerincét adja. Ez a gerincet erősíteni kell. Az első lépés ehhez a földreform megalkotása, amelyet energikusan végre kell hajtani. Az akadályokat, amelyek a törpebérletekről és házhelyekről szóló törvény végrehajtásának útjában vannak, a legrövidebb idő alatt el kell hárítani és a földreform végrehajtásának megnyugvást kell keltenie, nehogy az első törvényt egy másodikkal, esetleg harmadikkal kelljen megfoltozni. A vagyonváltság segítségével a földbirtokok egy részét szabaddá akarjuk tenni a földreform számára. A kormány a szabadforgalmat akarja, de olyan értelemben, hogy az el nem látott városi lakosság nem fog ellátatlanul maradni. A közalkalmazottak, a katonaság, a rokkantak, a hadiözvegyek, az árvák és a városi ipari munkásság ellátásáról gondoskodás fog történni. Szerda, 1921 április 20