Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-20 / 48. szám

2 következtében való meg­erősítését. Dr. Benes annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Magyarországot belső ka­tasztrófa fenyegeti, ha nem hagy föl mostani poli­tikájával. A „hírhedt Volkswehr“. Gróf Bethlen István a „Petit Jour­­nal-ban a többi nagyon érdekes dolog között elbeszélgette, hogy miként véle­kedik ő a­­z osztrák Volkswehr­­­ről. Előfeltétel — mondotta Bethlen gróf ir­­- Ausztria számára, hogy megszabaduljon „bizonyos intézmények­től“, igy a hírhedt Volksweh­r hadsere­gétől, amellyel szemben a kormány­nak semmi­­hatalma nincsen... Imponáló dolognak tartják, hogy a tegnap lett miniszterelnök máris ott tart, hogy hozzáláthat­­ Ausztria „rendbeszedéséhez“. Csodálatos munka­bíró ember és csodálatos ügyvend, hogy ilyen rövid idő után oda tudott jutni, hogy neki most már­­ Ausztria feje fáj. Nos hát, nekünk nem Ausztriáért fáj a fejünk és Bethlen gróf urnák vé­lekedését nem a osztrák Volkswehr védelmében vagy érdekében, hanem kizáróan magyar vonatkozásai miatt tesszük szóvá. Ezért mi Bethlen gróf urat hamarosan meg akarjuk érteni és szavainak értelmét minden teketória nélkül ki akarjuk hámozni. Sietünk tehát kiemelni: Ausztriában párt­hadsereg, sőt „megbízhatatlan és veszedelmes bolseviki hadsereg“ van. Ausztriának ma valóban nincsen olyan hadserege, amellyel valaha — a dicsőséges K. u. K. időkben — eldicse­kedhetett. Olyan szegényes hadsereg fölött rendelkezik csupán, amelyet a győztes antant előírt és amilyet ezek a nagyha­talmak engedélyeztek... Azt is tudjuk erről a haderőről, hogy szolgálati és szervezeti szabályzatát a parlament — te­hát alkotmányos testület — alkotta meg. Azt is tudjuk róla — ezt magyar eredetű aktákból tudjuk — ,hogy szegényes és­­ demokratikus szerkezete miatt úgynevezett „előkelő múltú“ kato­nák tartózkodóan viselkedtek vele szem­ben és a hadseregbe való belépéstől tar­tózkodtak. Főleg szegény szárma­­zású tisztek és munkásembe­­rek alkotják ennek a haderőnek zö­mét. Ausztria nyilván úgy gondolja, hogy neki, mint szegény országnak ez is jó, hiszen holmi világrengető támadó céljai nem lehetnek, békében akar élni mindenkivel és azt, akarja, hogy őt is békében hagyják. Arra még külön is vissza akarunk emlékezni, hogy ez a hírhedt Volkswehr még arra is jó volt, hogy megvédje Ausztria belső rendjét a bolseviki ve­szedelemtől olya­n időben, amikor Magyarországon bol­­sevizmus volt Csodálnék, hogy ezt Bethlen úr elfelejtette volna, hiszen itt volt Bécsben, amikor ez a hírhedt Volkswehr még zavargó munkásokba is — keserű kényszerből — belelőtt! Hamarosan ennyi az, amire mi ennek a hírhedt Volkswehrnek történetéből emlékszünk. Viszont, ha a dolog így áll,, akkor szeretnék tudni, hogy milyen „magyar érdek“ volt az, amiért egy szomszédos ország haderejét a világ előtt denunciálta a gróf úr ? Hát itt­ se bocsátkozunk találgatásokba. Nem mondjuk, hogy Bethlen gróf úr azt akarta mondani, hogy Magyaror­­szág mai hadserege nem­ párt­­hadsereg. úgy tudjuk, hogy a gróf úr sokat ad arra, hogy szava uriszó maradjon. Ugyanezen az alapon azt sem akarhatta a gróf úr állítani, hogy a mai magyar hadsereg szervezet és lét­szám­ dolgában a nemzetgyűlés akaratá­nak felel meg. Azt sem, hogy ott f­e­­g­y­e­l­e­m uralkodik, hogy ott n­i­n­c­s­e­­nek különítmények, hogy ott Héjjas és Bibó-féle elemeknek semmi szavuk nincsen. Azt sem gondolhatta a gróf úr, hogy a mai magyar hadsereg megfelel a békeszerződés és az antant követelményeinek és nyilván azt sem akarta jelezni, hogy ez a hadsereg alkalmas arra, hogy visszahe­lyezze Károlyt nemcsak a J­ü­v­e magyar, de az osztrák trónra i­s. Ezt, már azért sem akarhatta az új miniszterelnök jelezni, mert éppen kormányelnöki minőségében ismernie kell egy ilyen kísérletnek Magyarország szempontjából való halálos veszedel­mét. Mit akarhatott mégis a diplomata hírben álló gróf úr mondani? Azt, amit tényleg mondott. Azt akarta mondani, hogy az osztrák kormány­nak a Volkswehrrel szemben nincsen semmi hatalma. Amiből viszont az következik, hogy a m­a­g­y­a­r kormánynak igenis van ha­talma a mai magyar had­sereggel szemben. Ezt mondta a gróf úr! Dehogy ilyen állítás után a gróf urat a közbataj vagy a közharag el nem söpri arról a helyről, ahová most még ő is eljuthatott, ez az, amin igazán nevetni, de még ink­ább sírni kellene. S. M. A Bethlen-kormány programja Zteb­in havat igéi* az uj miniszteralnök.­­ Sok szép szó, — kevés igazság. — A hadsereget átszervezik. — Hátsó ajtókat küssjy a király-kérdésben. — Kerekes Wiafvány a kormány ellen. — „Baj lenn®, ha megint cenzusos vá­lasztójogot akarnának.“ A nemzetgyűlés keddi ülése. — A j­ö­vő munkatársától. — ■ács, április 19. A nemzetgyűlés mai ülését az új kormány bemutatkozása foglalta le. Az ülésen a kormány összes tagjai megje­lentek, — gróf Bánffy Miklós külügy­miniszter kivételével. A formaságok után gróf Bethlen István miniszterelnök el­mondta programját, amellyel érdemben lapunk vezércikkében foglalkozunk. Az ülés lefolyásáról budapesti mun­katársunk a következőket jelenti: A miniszterelnök beszéde, Stakovszky István elnökölt. A kormány tagjait, akik gróf Bethlen István vezetésével jelentek meg­ a Házban, bal 66 jobb­oldalról is éljenzéssel fogadták. A kormányzói iratok fölolvasása után gróf Bethlen István a követ­kezőket mondotta: . . • — A most visszalépett kormány nagy szolgálatokat tett a nemzetnek. Amikor a kormányzást átvette, a jogrend még nem volt megszilárdulva és esett elsősorban minden erejével a jogrend megerősítésére törekedett. Megteremtette a földreformot és bevezette a pénzügyi konszolidációt. (Fölkiáltások balról: Ez Hegedűs érdeme!) . . . Az a­­ kor­mány föladata, hogy határo­zott politikai irányítást adjon a nemzetnek, hogy ezt a kurzust a salaktól, amely még itt-ott rajt ragadt, meg­tisztítsa, hogy annak a poli­tikának, amelyet a nemzet magáévá tett, elvi alapot adjon és azt itt a parlamentben megvilágítsa és künn az országban megszervezze és népszerű­sítse. Meg kell mondanunk, hogy politikai irányzatunk milyen célokra törekszik és me­lyek azok az eszközök és módszerek, amelyek­kel ezen célunkhoz el akarunk érni. A nemzet ösztönszerűen megtalálta a maga irányát, azt az irányt nemcsak szavakkal, hanem csele­kedettel is akarja dokumentálni. Ma a nem­zet még bűnbakot keres, de a politikát n­e­m lehet ott új­ra kezdeni, ahol Tisza István abbahagyta. A régi jelszavak elhasználódtak. Új irányt kell kö­vetnünk, de a réginek hibái nélkül. Faji hibák. A nemzet elérte régi vágyát, független lett. Ezt a függetlenséget minden kö­rülmények között meg kell őriznünk. Nagy árat­­ fizettünk ezért. A jogi formu­lák túlbecsüléséből keletkezett az a téves fölfogás, hogy az állami élet ki­meríti az egész nemzeti élet tartalmát. Ehhez járulnak a magyar nemzet ama faji hibái, amelyek a történelem folyamán a nemzetet annyiszor szerencsétlenségbe taszítot­ták és amelyekre a nagy Széchényi is rámu­tatott. Eme hibák a nemzeti hiúság, könnyel­műség, lustaság, az önfegyelem teljes hiánya és más történelmi hibák. Egy másik tényező a középosztálynak teljes elszegé­nyedése, aminek következtében kiesett a nemzet vezetésének ügye a kezéből. A bérlet­­rendszer következtében gazdaságilag meggyön­gült középosztály a hivatalokba menekült és a kereskedelmet és az ipart azoknak az ele­meknek a kezébe hagyták, akik a nemzet érdekei iránt nem fogékonyak. Mikor így a nemzet összes illúzióit elvesztette és rájött arra, hogy a jog birtokában, célhoz jutni nem mindig lehet, kétségbeesett hangulatában a politikai desperádók malmára hajtotta a vizet és igy tette lehetővé, hogy katilináris ezisz­ten­ciárg az országot a szerencsétlenségbe döntsék. A destrukció el­ei. Az új kormány négy nagy föladat előtt áll Először m­i­n­­denféle destrukciónak gátat kell v­e­n­n­i­e. A világ tele van destruk­­elemekkel, az orosz szervezet és az orosz pénz még mindenütt dolgozik. A szomszédoknál sem mutatkoznak megnyugtató jelenségek, ert kell tehát állam. A második feladat a társadalom gazdasági úton való meggy­ógyítása és egy teherbíró kö­zéposztály megteremtése, valamint a kultu­rális és gazdasági ingó emelése. A kisgazdák egykor egy egészséges demokrácia hordozói lesznek. A harmadik föladat a nemzeti hibák céltudatos leküzdése és a morális ellentálló képesség növelése a demagógiával szemben. A negyedik feladat a nemzet külpolitikai látóköré­nek szélesbítése. A desin­ktív veszedelem leküzdését illető­leg le kell számolnunk végérvényesen a forradalmi szellemmel, de a keresztény poli­tikának nem szabad a szabadság ellen irá­nyulnia, mert a nemzet a szabadságnak köszönheti a legnagyobb jogot. Ám a szabad­ság eszköz és nem cél. A cél a kulturális és nemzeti újjászületés. A demokrácia biztosítja minden osztály fejlődését egyenlő mértékben azáltal, hogy egyforma befolyást biztosít számára az állam kormányzásában. A demokrácia nem válhat a tömegek ter­rorjává, de egyesek hatalmaskodásává sem fajulhat. A valódi demokrácia biztosítja az intelligens osztályok vezetését, a nagy néptö­megeknek az állami életbe való bevonásával. Ennek a gyakorlati gondolatmenetnek követ­kezményeként a kormány legfontosabb felada­tának tekinti a szabadságjogok visz­­szaállítását. Megfelelő időpont­ban a sajtószabadságot is vissza fogjuk állíttatni, ha majd megfelelő biztosíté­kokat teremtünk arra nézve, hogy destruktív elemek nem keríthetik hatalmukba a sajtót. Ami a gyülekezési szabadságot illeti, a kor­mány tényleg vissza fogja állítani, amennyi­ben meg fogja engedni a népgyű­­léseket és az egyesületek szabad tevékenységét. Békekísértet a munkássággal. A munkásosztállyal szem­ben a kormány a legnagyobb megértést fogja tanúsítani. Azok a rendszabályok, amelyeket a munkás­­osztály igazságtalannak tart, minden tekin­­tetben orvoslandók. Ebben a tekintetben a kormány a munkásokkal föl­akarja venni az érintke­zést. A választójogot illetőleg a kormány az 1920. évi I. t.-c. alapján áll, amelyik új választójogi javaslat előterjesztését teszi kötelezővé. E tekintetben a kormány kötelességet vett át. A főrendiház reformja szintén szükséges. Szükséges a közigazgatás reformja is, hogy a községben és a megyei igazgatásban a demokrácia alapelvei kifejezésre jussanak. Változatlan külpolitika. » A miniszterelnök ezután a külpoli­tika kérdéseivel foglalkozik..Bele kell nyugodnunk abba a hely­zetbe — mondotta —, amelyet a ránk kényszerített trianoni béke teremtett. Magyarország az utóbbi időben olyan bizonyítékát adta belső erejének, komolyságának és hazafias érzüle­tesének, hogy mindenki előtt kétségtelenné vált, hogy az az erő és komolyság lényeges biztosítéka Keleteurópa békéjének. Erre egyértelmű hazafi­ságra és az eddigi konszoli­dációra támaszkodva, a kormány nyu­godtan és öntudattal tekint a j­ö­v­ő­b­e. A kormány adott sza­vához képest, kötelességének tartja a békeszerződés ke­resztülvitelét, de a béke, ame­lyet a győzők ránk kényszerí­tettek, nem csak kötelességeket ró ránk, hanem jogokat is. Ham­­élj­ük, hogy szomszédaink ama rend­kívüli előnyök élvezése közben, amiket nekik a békeszerződés biztosít, nem fogják elfelejteni azokat a kötelességeket sem, amiket magukra vállaltak. Előre bejelentem és hangsúlyozom, hogy nem fogjuk egy percre sem elfelejteni ama erkölcsi és kulturális kapcsolatokat, amelyek minket idegen uralom alá jutott testvéreinkhez fűznek. Ezt annál ke­vésbé lehet nekünk rossz néven venni, mert a békeszerződés különösen hangsúlyozza a nemzeti szempontok érvénye­­sülését. A természetes gazdasági és kereskedelmi szükségletek mu­tatják meg az utat, amely elvezet bennünket legközelebbi szomszédjainkkal szabályozandó viszonyaink tekintetében. Külpolitikánk iránya változatlan. Elég tán, ha arra szorítkozom, amit a magyar kormány e tekintetben néhány hónappal ezelőtt kinyilat­koztatott. A mi külpolitika­nknek csak egy orientációja lehet, amelyet mi rendíthetetlenül követni akarunk, a mi orientációnk, esm­e magyar orientáció lehet. (Viharos éljenzés és taps.) A kormány rendíthetetlenül áll az 1920. I. t.-c.­ alapján. (Lelkes éljenzés és taps.) Ez a törvény kimon­dja, hogy a királyi hatalom gyakorlása meg­­s­z­ü­n­t. .(Nagy zaj. Fölkiáltások : „Halljuk ! Halljuk !) Megállapítja ez a tör­vénycikk, hogy Magyaror­szágnak az osztrák tartomá­nyokkal való elszakíthatat­lan közössége megszűnt. (Élénk helyeslés.) Megállapítja, hogy az 1867. 12. t.-c. megszűnt. (Epli­ial­psok: „Hál’ Isten­nek!“) Megállapítja azt is, hogy az ebből folyó következményeket a béke megkötése után le kell vonni (Bassay: „Csak a nem­­zetgyűlés útján !“). . . Békeszerződésünk még nem lépett hatályba. Csak a­ nagyhatal­mak ratifikálása után fog ez bekövetkezni. A kormány tehát ezzel a kérdéssel még nem foglalkozhatott, de nem is fog vele továbbra sem foglalkozni, mert még nem érkezett el az ideje. Csak akkor fog majd a kérdéssel foglalkozni, ha az országban a konszolidáció teljes mérték­­ben helyreállt és a külpolitikai helyzet olyan lesz, hogy a kormány ezzel a kérdéssel minden külföldi befo­lyástól menten foglalkozhatik. De éppen, azért, mert ez a kormány állás­pontja, minden kísérlettel, amely a nemzet­gyűlés álláspontjának prejudikálni akarna, szembe fog szállani. Szembe fog szállani min­den egyoldalú törekvéssel, amely­­ az alkot­mánnyal ellentétben áll. Nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben a nemzet egysége meg ne zavartassék. A kormány el van határozva, hogy nemcsak, hogy nem tá­mogat semmiféle propagandát, hanem minden rendelkezésére álló eszközzel lehetetlenné fogja azt tenni. (Helyeslés jobbról, Bassay: „A bű­nösöket meg kell büntetni, a puccsot meg kell torolni.“) ” * Konstruktív politika. Konstruktív politika alapel­veit kell le­rakni. Az ifjúságot önállóságra, jellemszilárd­ságra és a gazdasági életben való részvételre kell nevelni. A kulturális és gazdasági tevé­kenység tempóját meg kell gyorsítani. A tár­sadalmi bajok meggyógyításához szükséges az agrárpolitika is, mivel a mező­gazdák összesége a nemzet gerincét adja. Ez a gerincet erősíteni kell. Az első lépés ehhez a földreform megalkotása, amelyet energikusan végre kell hajtani. Az akadályokat, amelyek a törpebérletekről és házhelyekről szóló törvény végrehajtásának útjában vannak, a legrövidebb idő alatt el kell hárítani és a földreform végrehajtásának megnyugvást kell keltenie, nehogy az első törvényt egy másodikkal, esetleg harmadikkal kelljen megfoltozni. A vagyonváltság segít­ségével a földbirtokok egy részét szabaddá akarjuk tenni a földreform számára. A kor­mány a szabadforgalmat akarja, de olyan értelemben, hogy az el nem látott városi lakosság nem fog ellátatlanul maradni. A közalkalmazottak, a katonaság, a rokkan­tak, a hadiözvegyek, az árvák és a városi ipari munkásság ellátásáról gondoskodás fog történni. Szerda, 1921 április 20

Next