Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)
1921-08-05 / 139. szám
I. év Bécs, 1921 augusztus 5. péntekitv 199. szám Az ország és az országiók. Magyarországon nincs kormányzó. Magyarországon nincs kormány. Magyarországon nincs parlament. Magyarországon nincs hadsereg. Magyarországon nincs semmi a rendes államgépezet alkotó részeiből. Azt mondják, hogy a nemzeti hadsereget leszerelték. Higyjük el nekik. De viszont ha nem szerelték le, akkor van Magyarország hadseregének hadügyminisztere : Belicska nevű. Ez a hadügyminiszter olyan katona, amilyenek a régi hadsereg katonái voltak. A gyilkos fegyelem embere. Magyarországon azonban a fegyelmetlen gyilkosság emberei grasszálnak. Rablók, utonállók. Zsarolók, haramiák. A régi magyar betyárbecsület minden romantikája nélkül való emberpecérek. Az az ember pedig, aki Magyarország kormányzójának vallja magát. Ennek a bandának kiszolgáltatott bábja. Ők emelték kartonból való trónjára s jaj neki, ha föl akar lépni. Horthynak, igen valószínű, ha nem is emberiességből, de hatalmi politikájának legegyszerűbb érvényesítése okából, szabadulási szándékai vannak. De Prónay tud róla olyant, amilyent Rakovszky sem tud, Beniczky sem tud sorait a mi ártatlan emigráns fantáziánk még csak nem is sejt, P Magarország kormányzója szabídon járó fegyencek szabadon automobilozgató és lovagolgató rabja. Hogy a magyar, úgynevezett ébredő morál mily alacsonyra sülyedt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az,a beszélgetés, amelyet Pozsony és Érsekújvár közt két ismeretlen, de ugy látszik nagyon beavatott és a mai ügyeket aktive intéző úriember közt, volt e sorok írójának alkalma ellesni. ,Kérlek alássan — mondta az egyik fehérkamásnis a másik villogó monoklisnak -vén azántánt ultimátumától nem félek. Ha simán kiürítjük Nyugatmagyarországot, az ép úgy megerősíti pozíciónkat, mint Károly király visszaküldése. Az a fő, hogy az antant bizalommal legyen irántunk.“ A politika cinikus mesterség. De a cinizmusnak is megvan a maga határa. Horthy, mint királyának helytartója és a magyar integritás sárkányölő lovagja, tündöklött föl a maga legendás fehér lován s mint Magyarország megcsonkítója, mint az ország forgalmának, iparának elnyomója, mint az új államokban élő kisebbségek jogainak veszélyeztetője, akarja megerősíteni dicstelen hatalmát. A cinizmusnak is megvan a határa. Horthy messze túljár ezen a határon. Tehát nem politizálni kell Magyarországon. Még csak leszerelni sem. Mert rendes katona vezérlete alatt álló harmincötezer főnyi hadsereg nem veszélyezteti a magyar demokráciát. Még ha a hadsereg nem is demokratikus érzületű. Panasztaljuk ezt Németországban, ahol a ma is császárhű hadsereg abszolúte nem gátolja meg, sőt önkéntelenül mint a rend föntartója szolgálja az új köztársaság fölvirulását. • A magyar politikának ma igen különös föladata van. Az a föladata, amely valamikor idősb gróf Ráday Gedeoné volt. El kell fogni Rózsa Sándor egész bandáját. Igaz, hogy erre a föladatra ifjabb Ráday Gedeon, akiről a Jövő már egyszer megjegyezte, hogy apja hagyományaival ellentétben, beszegődött Rózsa Sándor bandájába, nem igen alkalmas egyén. Mentelmi bizottság elé idézik azt, aki föl nem menthető és míg ezt a véres komédiát játszák, elitélik Szász Zoltánt. Hát lehetséges ez? A száműzetésből, a messziségből elképzeljük a szeretett nagy magyar várost, amelyet Horthy bűnös városnak mondott s amelynek csak az a bűne, hogy ki nem lökte magából azt az embert, akinek a városhoz és annak kultúrájához, csak annyi köze van, mint ennek a városnak és e városi kultúrának ehhez az úri hóhérhoz. És a város mellett elképzeljük a magyar mezőt is, az aranyszínű áldással, amelyet a magyar földnek még nem ura, magyar földműves zsellér takarít be az urnak, aki orránál fogva vezeti a magyar parasztság állítólagos képviselőit. Elképzeljük ezt, elgondoljuk ezt a mezőt és ezt a várost és a szívünk szorul. Áldás és szeretet lebeg a távolból a város és a mező, a dolgos polgár és a paraszt felé. De átkot kiáltunk azokra, akik a munkát és a munkást gyilkos uralmukkal megalázzák. 8, 8. Megjósortik naponta, hétfő kivételivel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati dm: 16v8, Wien Egyes szám ár»: Ausztriában .......•..*».....8 korona Csehszlovákiában • •. .1'40 (K [Jugoszláviában »,*«,*«*......1 dinár Romániában »•»MM**«* ft»««»9«» • 2 lei Osztrák patskaréki szám: 10.07« Csehszlovák postatakaráki szám; 59.440 Jugoszláv postatakaráki szám ; 40.106 németországi folyoszámle; Deutsche Bank, Beróti Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül S.halek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wolfzene H. s Telefon 809, 5271) vesz föl .. Mnay namster bossánatot! A kormány nem meri a nemzetgyűlés elé rendelni Prónayt és s kisgazdapárttal leszavaztatta a bocsánatkérés sürgősségét. — A Jüve budapesti munkatársától. — Budapest, augusztus 1. Az ultimátumot küldő Prónay Pál ügyében hozott ismeretes mentelmi bizottsági határozatnak érdekes és jellemző mellékkörülményei vannak. A határozat különben szó szerint így hangzik: A bizottság javasolja a nemzetgyűlésnek, hogy mondassuk ki úgy Rakovszky István volt házelnök, mint a nemzetgyűlés mentelmi jogának Prónay Pál alezredes által való súlyos megsértése, ltasíttassék az összkormány és különösen a hovedelmi A szigorúmegtorló eljárás-samor lefolytatására és záros határidőn belül való jelentéstételre. A mentelmi bizottság egyben javasolta, hogy Prónay Pál fölötte® katonai hatósága útján köteleztessék arra is, hogy a nemzetgyűlés által meghatározott időben jelenjék meg a Ház előtt és az elkövetett mentelmi jogi sértésekért úgy a nemzetgyűléstől, most Rakovszky István volt elnöktől kérjen bocsánatot. Ezt a határozatot nem nagy egyetértésben hozta a mentelmi bizottság. A kisgazdák ugyanis nem akarták a bocsánatkérést előírni Prónaynak. Prónay megjelent! Prónay megjelenésének külsőségeiről az összes lapok hosszasan és fontoskodva írnak. A valóság az, hogy maga a kormány is drukkolt, hogy Prónay makacskodni fog és nem jelenik meg. de megjelent. Ezt úgy állítják be, mint a kormány sikerét. Akárcsak annakidején a Britannia színházszerű megszállását. Hogy pedig Prónay megjelent, ez sem egyéb, mint teátrális szemfényvesztés. Prónay, Horthy és a kormány ugyanis azonos szándéknak, a kormány nem akar komolyan eljárni Prónayval szemben, viszont Prónaynak ki kell őt segíteni abban, hogy megmentse erélye látszatát és anélkül, hogy Prónay szarvát csak egy kicsit is letörjék, hirdethessék, hogy elégtételt adattak a nemzetgyűlésnek. Prónay tehát minden kényszer nélkül, fenájdigul megjelent. Szolgálati övvel, mellén kitüntetéseivel pontban 11 órakor jelent meg a képviselőházban. A második szám a bizottsági termet kereste, ahová a mentelmi bizottság ülését kitűzték. Miután akkor ott még senkit nem talált, lement a bejáratnál lévő előcsarnokba. Itt rövid ideig beszélgetett Teleki Sándor gróf századossal és hosszasan társalgott Hir György és Fábián István képviselőkkel. Hir György az a híres, akit már ismerünk, mint az Ehmnans- telepi rablókülönítmény szervezőjét, Fábián pedig az a jámbor, aki naivul azt kérdezte, amikor Prónay ultimátumát fölolvasta Rakovszky a nemzetgyűlésben, hogy „ miért tartozik ez ide ?” Ezekkel beszélgetett hosszasan. Majd a köréje sereglett újságírók előtt kijelentette, hogy a levelet nem a Ház elnökének, hanem Rakovszkynak mint magánembernek küldötte. Ezért kézbesítette azt Rakovszky lemondása után. Arra a kérdésre, hogy milyen elégtételt fog adni, kitérően válaszolt és azt mondotta, hogy eddig még nem is kértek tőle elégtételt. Itt említjük meg, hogy „A Nép“, amely pár nappal előbb közölte Rakovszky István portréját (ezzel a jelmondatos autogrammal: „Éljen a király! 1921 -ig 1. 31. Rakovszky István“) most a mentelmi bizottság előtt való megjelenése alkalmából közli Prónay portréját Bandiírffayriftés homloku férfinek ábrázolja ez a kitűnőnek látszó rajz a hírhedt Prónayt: kitágult szemei mély üregben, riadt szemöldök sötétjében ülnek; az egész arc egy megrendült gyilkos félelmetes és kétségbeejtő vonásait mutatja. Igen, ez az ő portréja: szörnyű ember. A bizottság előtt mintegy húsz percig tartott Prónay kihallgatása. Itt is elmondta, hogy a levelet magánlevélnek szánta és csak aznap délután küldte el, amikor Rakovszky már lemondott. Ezzel az alól akarja mentesíteni a kormányt, hogy az elnökön keresztül a nemzetgyűlés méltóságát sértette meg. De védekezése nem volt elfogadható, mert eltekintve attól, hogy a házelnöki teendők mikénti kezelését írja elő Rakovszkynak, ő lemondott ugyan a levél érkezésekor, de a lemondást a nemzetgyűlés még nem fogadta el. Különben is gyámoltalan volt Prónay védekezése, mert egészen mindegy, hogy elnök volt-e még Rakovszky vagy sem, amikor az ultimátumot megkapta. A lényeg az, hogy Prónay a Ház elnökének szánta ultimátumát. Ezenkívül azzal is védekezett még, hogy nem akarta a 60—70 éves öreg urat megsérteni. Ilyen gyöngéd lett egyszerre ! Végül védelmére hozta föl még azt is hogy szerinte Rakovszky hiányosan olvasta föl levelét a nemzetgyűlésben, mert az utolsó passzus így szólt: „Ha hazafi, tegyen róla, hogy Beniczky megkövesse a zászlóaljat.“ Rakovszky a gyöngédség- kijelentésre nem reflektált, hogy pedig a levelet pontosan olvasta föl, ezt azonnal bebizonyította a levél és nemzetgyűlés naplójának összehasonlításával. Prónayt — a már közölt szónoklatának elmondása után — a bizottság elnöke elbocsájtotta. Meghitt társával, Hir Györggyel távozott. Ereki indítványa, Prónay kihallgatása és Rakovszky meghallgatása után az ügy fölött széles vita indult meg a bizottságban, amelyben a bizottságnak teljes számban megjelent tagjai közül úgyszólván mindegyik részt vett. A vita során Fábián István (aki még mindig nem akarta megérteni, hogy Prónay ultimátuma sérelme a nemzetgyűlésnek) többször közbeszólt, úgy, hogy Rutkafalvy Miklós elnök erélyesen rendreutasította és felkérte arra, hogy türelemmel hallgassa meg az ellenkező vélemény képviselőit is, úgyszintén az előadó véleményét. Igen érdekes volt Ereki Károly fölszólalása. Tulajdonképen az ő indítványára mondották ki azt, hogy Prónay tartozik megkövetni a Házat. Ereki egy esetet hozott föl, amely Angliában játszódott le. A bizottság ezután mondotta ki határozatát, amely már ismeretes. A megkövetés ellen. Föltűnt kell, hogy a megkövetésre vonatkozó határozattal szemben Csukás Endre kisgazdapárti bizottsági tag kisebbségi véleményt jelentett be. Úgy látszik, ennek nincs más magyarázata, minthogy a kisgazdapárt nagy része, mint szabadkirály-választó, segíteni akarja a kormányt a legitimistákkal szemben és Csukás Endre ezzel a bejelentett kisebbségi véleménnyel azt igyekezet előkészíteni, hogy ne érje blamázs a kormányt, ha esetleg Prónay nem volna hajlandó a Ház és Rakovszky nyilvános megkövetésére. És ha Prónay vonakodik? A mentelmi bizottság határozatát amely Prónay megbüntetését s azt követeli, hogy Prónay kövesse meg a nemzetgyűlést, a pártok vegyes érzelmekkel fogadták és élénken kommentálják. A kisgazdapárt több tagja, köztük Bottlik József a nemzetgyűlés alelnöke is, arra utalt, hogy Prónayt nem lehet erőszakkal kényszeríteni a Háznak nyílt ülésen való megkövetésére. Ha Prónay vonakodnék a mentelmi bizottság követelésének eleget tenni, az esetben nem áll rendelkezésre semmiféle szankció, amellyel őt erre kényszeríteni lehetne. A kisgazdapárt részéről ebből az okból terjesztettek be a mentelmi bizottságban kisebbségi véleményt a megkövetésre vonatkozó határozat ellen. Akiknek nem fontos a bocsánatkérés. A kisgazdapárt nem meri a nemzetgyűlés elé parancsolni Prónayt. — A Ja v S budapesti munkatársától. — Budapest, augusztus 4. A gyanú, amelynek jelei mutatkoztak, bebizonyosodott a nemzetgyűlés mai, csütörtöki ülésén. Kedden úgy határozott a nemzetgyűlés, hogy a mentelmi bizottság 24 óra alatt tegyen jelentést Rakovszky és Beniczky ügyében. Az első 24 órában ez nem volt lehetséges, mert a bizottság nem tudta befejezni tárgyalását. Ma, a második 24 órában megtörtént a mentelmi bizottság ismeretes határozatának előterjesztése. De mára a nemzetgyűlés többségének már nem volt sürgős az ügy. Rassay Károlyt, aki indítványozta a mai ülésen, hogy a két mentelmi ügyet sürgősen tárgyalják le, a többség a legnagyobb lelki nyugalommal leszavazta. Politikai körökben ez az esemény nagy izgatottságot kelt és élénk megbeszélés tárgyát képezi. Már a nemzetgyűlés ülésén szavazás közben lármás jelenetek