Jövő, 1921. augusztus (1. évfolyam, 136-161. szám)

1921-08-05 / 139. szám

I. év Bécs, 1921 augusztus 5. péntekit­v 199. szám Az ország és az országiók. Magyarországon nincs kormányzó. Magyarországon nincs kormány. Ma­gyarországon nincs parlament. Magyar­­országon nincs hadsereg. Magyarorszá­gon nincs semmi a rendes államgépezet alkotó részeiből. Azt mondják, hogy a nemzeti had­sereget leszerelték. Higyjü­k el nekik. De viszont ha nem szerelték le, akkor van Magyarország hadseregének had­ügyminisztere : Belicska nevű. Ez a hadügyminiszter olyan katona, amilye­nek a régi hadsereg katonái voltak. A gyilkos fegyelem embere. Magyaror­szágon azonban a fegyelmetlen gyilkos­ság emberei grasszálnak. Rablók, uton­­állók. Zsarolók, haramiák. A régi ma­gyar betyárbecsület minden romantikája nélkül való emberpecérek. Az az ember pedig, aki Magyaror­szág kormányzójának vallja magát. E­nnek a bandának kiszolgáltatott bábja. Ők emelték kartonból való trónjára s jaj neki, ha föl akar lépni. Horthynak, igen valószínű, ha nem is emberiesség­ből, de hatalmi politikájának legegysze­rűbb érvényesítése okából, szabadulási szándékai vannak. De Prónay tud róla olyant, amilyent Rakovszky sem tud, Beniczky sem tud s­orait a mi ártatlan emigráns fantáziánk még csak nem is sejt, P Mag­arország kormányzója szabí­­­don járó fegyencek szabadon automobi­­lozgató és lovagolgató rabja. Hogy a magyar, úgynevezett ébredő morál mily alacsonyra sülyedt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az,a be­szélgetés, amelyet Pozsony és Érsek­újvár közt két ismeretlen, de ugy látszik nagyon beavatott és a mai ügyeket aktive intéző úriember közt, volt e sorok írójának alkalma ellesni. ,Kér­lek alássan — mondta az egyik fehér­­kamásnis a másik villogó monoklisnak -v­­én azántánt ultimátumától nem félek. Ha simán kiürítjük Nyugatmagyaror­­szágot, az ép úgy megerősíti pozíciónkat, mint Károly király visszaküldése. Az a fő, hogy az antant bizalommal legyen irántunk.“ A politika cinikus mesterség. De a cinizmusnak is megvan a maga határa. Horthy, mint királyának helytartója és a magyar integritás sárkányölő lovagja, tündöklött­ föl a maga legendás fehér lován s mint Magyarország megcsonkí­­tója, mint az ország forgalmának, ipará­nak elnyomója, mint az új államokban élő kisebbségek jogainak veszélyezte­tője, akarja megerősíteni dicstelen hatal­mát. A cinizmusnak is megvan a határa. Horthy messze túljár ezen a határon. Tehát nem politizálni kell Magyar­­országon. Még csak leszerelni sem. Mert rendes katona vezérlete alatt álló har­mincötezer főnyi hadsereg nem veszélyez­teti a magyar demokráciát. Még ha a hadsereg nem is demokratikus érzületű. Panaszt­aljuk ezt Németországban, ahol a ma is császárhű hadsereg abszolúte nem gátolja meg, sőt önkéntelenül mint a rend föntartója szolgálja az új köz­társaság fölvirulását. • A magyar politikának ma igen kü­lönös föladata van. Az a föladata, amely valamikor idősb gróf Ráday Gedeoné volt. El kell fogni Rózsa Sándor egész bandáját. Igaz, hogy erre a föladatra ifjabb Ráday Gedeon, akiről a Jövő már egyszer megjegyezte, hogy apja hagyo­mányaival ellentétben, beszegődött Rózsa Sándor bandájába, nem igen al­kalmas egyén. Mentelmi bizottság elé idézik azt, a­ki föl nem menthető és míg ezt a véres komédiát játszák, elité­lik Szász Zoltánt. Hát lehetséges ez? A száműzetésből, a messziségből elképzeljük a szeretett nagy magyar várost, amelyet Horthy bűnös város­nak mondott s amelynek csak az a bűne, hogy ki nem lökte magából azt az embert, akinek a városhoz és annak kultúrájához, csak annyi köze van, mint ennek a városnak és e városi kultúrának ehhez az úri hóhérhoz. És a város mellett elképzeljük a magyar mezőt is, az aranyszínű áldással, ame­lyet a magyar földnek még nem ura,­­ magyar földműves zsellér takarít be az urnak, aki orránál fogva vezeti a ma­gyar parasztság állítólagos képviselőit. Elképzeljük ezt, elgondoljuk ezt a me­zőt és ezt a várost és a szívünk szorul. Áldás és szeretet lebeg a távolból a város és a mező, a dolgos polgár és a paraszt felé. De átkot kiáltunk azokra, akik a munkát és a munkást gyilkos uralmukkal megalázzák. 8, 8. Megjósortik naponta, hétfő kivételivel Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 50-57 Távirati dm: 16v8, Wien Egyes szám ár»: Ausztriában .......•..*».....8 korona Csehszlovákiában • •. .1'40 (K [Jugoszláviában »,*«,*«*......1 dinár Romániában »•»MM**«* ft»««»9«» • 2 lei Osztrák p­atskaréki szám: 10.07« Csehszlovák postatakaráki szám; 59.440 Jugoszláv postatakaráki szám ; 40.106 németországi folyoszámle; Deutsche Bank, Beróti Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül S­.halek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wolfzen­e H. s Telefon 809, 5271) vesz föl .. Mnay namster bossánatot! A kormány nem meri a nemzetgyűlés elé rendelni Prónayt és s kisgazdapárttal leszavaztatta a bocsánatkérés sürgősségét. — A Jüve budapesti munkatársától. — Budapest, augusztus 1. Az ultimátumot küldő Prónay Pál ügyében hozott ismeretes mentelmi bi­zottsági határozatnak érdekes és jellemző mellékkörülményei vannak. A határo­zat különben szó szerint így hangzik: A bizottság javasolja a nemzetgyűlés­nek, hogy mondassuk ki úgy Rakovszky István volt házelnök, mint a nemzetgyűlés mentelmi jogának Prónay Pál alezredes által való súlyos megsértése, l­tasíttassék az összkormány és különösen a hovedelmi A szigorú­­megtorló eljárás-sam­o­r lefolytatására és záros határidőn belül való jelentéstételre. A mentelmi bizottság egyben javasolta, hogy­ Prónay Pál fölötte® katonai ható­sága útján köteleztessék arra is, hogy a nemzetgyűlés által meghatározott időben jelenjék meg a Ház előtt és az elkövetett mentelmi jogi sértésekért úgy a nemzet­gyűléstől, most Rakovszky István volt elnök­től kérjen bocsánatot. Ezt a határozatot nem nagy egyet­értésben hozta a mentelmi bizottság. A kisgazdák ugyanis nem akarták a bocsánatkérést előírni Prónaynak. Prónay megjelent! Prónay megjelenésének külsőségeiről az összes lapok hosszasan és fontoskodva írnak. A valóság az, hogy maga a kormány is druk­kolt, hogy Prónay makacskodni fog és nem jelenik meg. de megjelent. Ezt úgy állítják be, mint a kormány sikerét. Akárcsak annak­idején a Britannia színházszerű­ megszállását. Hogy pedig Prónay megjelent, ez sem egyéb, mint teátrális szemfényvesztés. Prónay, Horthy és a kormány ugyanis azonos szándéknak, a kormány nem akar komolyan eljárni Prónayval szemben, viszont Prónaynak ki kell őt segíteni abban, hogy megmentse erélye látszatát és anélkül, hogy Prónay szar­vát csak egy kicsit is letörjék, hirdethessék, hogy elégtételt adattak a nemzetgyűlésnek. Prónay tehát minden kényszer nélkül, fenáj­­digul megjelent. Szolgálati övvel, mellén ki­tüntetéseivel pontban 11 órakor jelent meg a képviselőházban. A második szám­ a bizott­sági termet kereste, ahová a mentelmi bizott­ság ülését kitűzték. Miután akkor ott még senkit nem talált, lement a bejáratnál lévő előcsarnokba. Itt rövid ideig beszélgetett Teleki Sándor gróf századossal és hosszasan társalgott Hir György és Fábián István képviselőkkel. Hir György az a híres, akit már ismerünk, mint az Ehmnans- telepi rablókülönítmény szervezőjét, Fábián pedig az a jámbor, aki naivul azt kérdezte, amikor Prónay ultimátumát fölolvasta Rakovszky a nemzetgyűlésben, hogy „ miért tartozik ez ide ?” Ezekkel beszélgetett hosszasan. Majd a köréje sereglett újságírók előtt kijelentette, hogy a levelet nem a Ház elnökének, hanem Rakovs­zkynak mint magánembernek küldötte. Ezért kézbesítette azt Rakovszky lemondása után. Arra a kérdésre, hogy milyen elégtételt fog adni, kitérően válaszolt és azt mondotta, hogy eddig még nem is kértek tőle elégtételt. Itt említjük meg, hogy „A Nép“, amely pár nappal előbb közölte Rakovszky István portréját (ezzel a jelmondatos autogrammal: „Él­jen a király! 1921 -i­g 1. 31. Ra­kovszky István“) most a mentelmi bizottság előtt való megjelenése alkalmá­ból közli Prónay portréját Ban­diírffayriftés homloku férfinek ábrá­zolja ez a kitűnőnek látszó rajz a hírhedt Prónayt: kitágult szemei mély üregben, riadt szemöldök sötétjében ülnek; az egész arc egy megrendült gyilkos félelmetes és kétségbeejtő vonásait mutatja. Igen, ez az ő portréja: szörnyű ember. A bizottság előtt mintegy húsz percig tartott Prónay kihallgatása. Itt is elmondta, hogy a levelet magánlevélnek szánta és csak aznap délután küldte el, amikor Rakovszky már lemondott. Ezzel az alól akarja mente­síteni a kormányt, hogy az elnökön keresztül a nemzetgyűlés méltóságát sértette meg. De védekezése nem volt elfogadható, mert eltekintve attól, hogy a házelnöki teendők mikénti kezelését írja elő Rakovszky­­nak, ő lemondott ugyan a levél érkezésekor, de a lemondást a nemzetgyűlés még nem fogadta el. Különben is gyámoltalan volt Prónay védekezése, mert egészen mindegy, hogy elnök volt-e még Rakovszky vagy sem, amikor az ultimátumot megkapta. A lényeg az, hogy Prónay a Ház elnökének szánta ultimátumát. Ezenkívül azzal is védekezett még, hogy nem akarta a 60—70 éves öreg urat meg­sérteni. Ilyen gyöngéd lett egyszerre ! Végül védelmére hozta föl még azt is hogy sze­rinte Rakovszky hiányosan olvasta föl levelét a nem­zetgyűlésben, mert az utolsó passzus így szólt: „Ha hazafi, tegyen róla, hogy Beniczky megkövesse a zászlóaljat.“ Rakovszky a gyöngédség-­ kijelentésre nem reflektált, hogy pedig a levelet pontosan ol­vasta föl, ezt azonnal bebizonyította a levél és nemzetgyűlés naplójának összehasonlításá­val. Prónayt — a már közölt szónoklatának elmondása után — a bizottság elnöke elbo­­csájtotta. Meghitt társával, Hir Györggyel­ távozott. Ereki indítványa, Prónay kihallgatása és Rakovszky meghallgatása után az ügy fölött széles vita indult meg a bizottságban, amely­ben a bizottságnak teljes számban meg­jelent tagjai közül úgyszólván mind­egyik részt vett. A vita során Fábián István (aki még mindig nem akarta megérteni, hogy Prónay ultimátuma sérelme a nemzetgyűlésnek) több­ször közbeszólt, úgy, hogy Rutkafalvy Miklós elnök erélye­sen rendreutasította és felkért­e arra, hogy türelemmel hallgassa meg az ellenkező vélemény képviselőit is, úgyszintén az előadó véleményét. Igen érdekes volt Ereki Ká­roly fölszólalása. Tulajdonképen az ő indítványára mondották ki azt, hogy Prónay tartozik megkövetni a Házat. Ereki egy esetet hozott föl, amely Angliában játszódott le. A bizottság ezután mondotta ki határozatát, amely már ismeretes. A megkövetés ellen. Föltűnt kell, hogy a megkövetésre vonatkozó határozattal szemben C­s­u­­kás Endre kisgazdapárti bizottsági tag kisebbségi véleményt jelentett be. Úgy látszik, ennek nincs más magya­rázata, minthogy a kisgazdapárt nagy­ része, mint szabadkirály-választó, se­gíteni akarja a kormányt a legitimisták­kal szemben és Csukás Endre ezzel a bejelentett kisebbségi véleménnyel azt igyekezet előkészíteni, hogy ne érje blamázs a kormányt, ha esetleg Prónay nem volna hajlandó a Ház és Rakovszky nyilvános megkö­vetésére. És ha Prónay vonakodik? A mentelmi bizottság határozatát amely Prónay megbüntetését s azt kö­veteli, hogy Prónay kövesse meg a nemzetgyűlést, a pártok vegyes érzelmekkel fogadták és élénken kommentálják. A kisgazdapárt több tagja, köztük B­o­tt­­lik József a nemzetgyűlés alelnöke is, arra utalt, hogy Prónayt nem lehet erőszakkal kény­szeríteni a Háznak nyílt ülésen való megkövetésére. Ha Prón­ay vonakodnék a mentelmi bizottság követelésének eleget tenni, az esetben nem áll rendelke­zésre semmiféle szankció, amellyel őt erre kényszeríteni lehetne. A kisgazdapárt részéről ebből az okból terjesztettek be a mentelmi bizottság­ban kisebbségi véleményt a megköve­tésre vonatkozó határozat ellen. Akiknek nem fontos a bocsánatkérés. A kisgazdapárt nem meri a nemzetgyűlés elé parancsolni Prónayt. — A J­a v S budapesti munkatársától. — Budapest, augusztus 4. A gyanú, amelynek jelei mutatkoz­tak, bebizonyosodott a nemzetgyűlés mai, csütörtöki ülésén. Kedden úgy ha­tározott a nemzetgyűlés, hogy a men­telmi bizottság 24 óra alatt tegyen je­lentést Rakovszky és Beniczky ügyében. Az első 24 órában ez nem volt lehet­séges, mert a bizottság nem tudta befejezni tárgyalását. Ma, a második 24 órában megtörtént a mentelmi bi­zottság ismeretes határozatának elő­terjesztése. De mára a nemzet­gyűlés többségének már nem volt sürgős az ügy. R­a­s­s­a­y Károlyt, aki indítvá­nyozta a mai ülésen, hogy a két men­telmi ügyet sürgősen tárgyalják le, a többség a legnagyobb lelki nyugalommal leszavazta. Politikai körökben ez az esemény nagy izgatottságot kelt és élénk megbeszélés tárgyát képezi. Már a nemzetgyűlés ülé­sén szavazás közben lármás jelenetek

Next