Jövő, 1921. szeptember (1. évfolyam, 162-187. szám)

1921-09-15 / 174. szám

év Bécs, 1921 szeptember 15. csütörtök iSc)74. szám ________________________________________________________________________Vfovuvfr»­./_______________ AL A következmények. írta Lovászy Márton. A nyugatmafiryarországn pucscak józan emberi számítás szerint csak kétféle vége lehet: vagy egyszerű kudarc, és ez a jobbik eset, vagy pedig Magyar­­ország újabb katasztrófája. A harmadik eshetőség, a siker, akár részleges is, el nem képzelhető. Józan ésszel föl nem tételezhető, hogy a kántánt megháláljon Prónayék és Héjjasék pár ezernyi sza­badcsapata vagy Osztenburg csendőr­­zászlóalja elől és megengedje, hogy a trianoni és versaillesi béke okmányai rongyokká tépessenek. Amikor tehát a magyar kormány ebbe a kalandba bele-­ ment, olyan kockajátékot kezdett, amely­ben m­inden eshetőség az ország ellen volt és egyetlenegy sem volt mellette. Hogy mégis belement, ez a lelkiismeret­­lenségnek olyan foka, amelyet eléggé megbélyegezni nem lehet és amelyért a­­ felelősségre vonás el nem maradhat. Hinni akarjuk ugyan, hogy az előbb­­ említett két eshetőség közül csak a kisebbik rossz, a teljes és tökéletes kudarc­­ fog bekövetkezni és habár a viharfelhők fé­lmesen gyülekeznek az ország feje fölé, reméljük, hogy az utolsó pillanat­ban sikerül a vihar kitörését elhárítani. De erre nézve azután igazán elérkezett a tizenkettedik óra. A magyar kormány a hunt az elpattanásig megfeszítette: a leg­kisebb csavarás, a legcsekélyebb huza­vona vagy a vonakodásnak látszata is elégséges arra, hogy a hun elpattan­jon és a kormány könnyelmű, kalandor­politikájának végzetes következményei az országra zúduljanak. Az az egyhangú, szigorú megítélés, amelyben a magyar kormány politikája az egész európai sajtóban részesül, a kormányok komoly, határozott hangú intelmei, a köröskörül fölhangzó fenyegetőzések nem engednek meg semró­ nem is kétséget aziránt, hogy ha a magyar kormány rövid egy­két nap alatt teljesen abban nem hagyja a nyugatmagyarországi kérdés­ben követett eddig politikáját és nem hajtja végre lojálisan és komolyan a trianoni békében elvállalt kötelezettsé­gét, akkor a katasztrófa, az ország katasztrófája elkerülhetetlen. Minthogy pedig az ország katasztró­fája egyúttal katasztrófája lenne a kormánynak és a kurzusnak is, azért hiszük és reméljük azt, hogy a magyar kormány az egész vonalon takarodott, vagyis kiüríti és békésen átadja Nyugat­ul­agyarországot Ausztriának. Hogy a fölizgatott, fölbérelt vagy beugratott „szabadcsapatokkal“ hogyan bánik el, az az ő dolga­ neki, amikor lehetővé, tette ezeknek a „felelőtlen elemeknek“ a garázdálkodását, előre tisztában kel­lett lennie azoknak leszerelési módjával is. Az is az ő dolga, hogy hogyan nyug­tassa meg a félrevezetett, elszimított magyar közvéleményt, amellyel egy rendszeres sajtó­propaganda útján el­hitették, hogy Nyugatmagyarországot „snájdigsággal“ „fait accompli terem­tésével“ meg lehet, menteni. Ezek bizo­nyára nehéz, kényelmetlen feladatok) ámde azokat maga a kormány terem­tette magának és így nem érdemel saj­nálatot azért, hogy azokkal meg kell birkóznia. Az ország szempontjából egy a fontos : az, hogy a most már egészen biztos kudarc csak kudarc maradjon és ne vonjon maga után egyéb hátrányos következményeket. Sajnos, ezt sem lehet egészen bizo­nyosra venni. Mert az a hatása máris mutatkozik a nyugatmagyarországi ka­landnak, hogy az ország külpo­litikai helyzete lényege­sen megromlott. A kurzus kül­politikája ugyan kezdettől fogva ke­gyetlenül rossz és ostoba volt, hiszen, hogy egyebet ne mondjunk, a kisántánt létrejötte és Magyarország ellen irá­nyuló katonai konvenciója tisztára ennek a politikának a gyümölcse, de az ország szörnyű tragédiája leginkább a nagyántántnál mégis bizonyos részl­e­­tet és rokonszenvet váltott ki. Volt már alkalmunk rámutatni arra, hogy ezt a részvétet és rokonszenvet a ma­gyar kormányok hogyan sajátították ki maguk és a kurzus számára Ez bizony meglehetősen önző és erősen hazafiatlan eljárás volt, de esetleg merülhettek volna föl olyan körülmények, amikor ezt a rész­vétet és rokonszenvet az ország javára lehetett volna gyümölcsöztetni. Most ennek vége van. A magyar kor­mány az ántantkormányok és az án­­tántmissziók jóhiszeműségét és tájéko­zatlanságát arra használta föl, hogy azokat egy erős blamázsba vigye bele. Most ezeknél a misz­­szióknál és kormányoknál az az érzés kerekedett fölül, hogy őket a magyar kormány elámította és megcsalta, ami­kor Nyugatmagyarország békés és sima átadását megígérte. Van-e ennél termé­szetesebb, hogy ezeknél a kormányok­nál most a jóindulat és rokonszenv helyét a blamázs fölött érzett bosszú­ság és a legélesebb bizalmatlanság fog­lalja el? Mivel pedig a külföld az or­szágot és a kormányt mindig egy­nek veszi, természetes, hogy ez a bizalmatlanság és bosszúság a­z o­r­­szág ellen fordul. Így játszotta el a magyar kormány azt a kevés ba­ráti és jóindulatú érzést, amely Euró­pában Magyarország iránt imitt-amor megnyilvánult, így szorították Bethle­né­k a tegnapi jóbarátokat oda, hogy ma már Európa kormányai azon tana­kodnak, hogy micsoda büntető rendszabályokat alkalmazza­nak Magyarország ellen. Ebből is látható, hogy a kurzus ki­tartóan, rendszeresen dolgozik azon, hogy Magyarország elszigetelve, ki­közösítve, barátok nélkül, csupa ellen­ségtől környezve éljen itt, Európa szí­vében. Hogy í­g­y egy ország, külö­nösen egy gyönge és elbukott ország sokáig fönn nem állhat, azt már a kurzus ésszel föl nem éri. Megjelenik naponta, hétfő kivétele*« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 75 Telefon 50-57 Távirati dm: J 5 v., Wie* Egyes szám ára: Ausztriában........... 8 korona Csehszlovákiában ............. 1­40 cl* Jugoszláviában...............1 dinár Romániában............................2 le! Osztrák posta­takarék!­ezárni 149.670 Csehszlovák postatakaréki szám; 59.640 jugoszláv postatakaréki szám ; 40.106 NDM­etorsiági folyószámlát Deutsche Betuit, Bertt® Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, le Wollzeile ui­­s Telefon 809, 5271) vesz föl . Csehszlovákia és Jugoszlávia kap megbízást Nyugatmagyarország megszállására. „ • *■ • — 11­­ .... ' 1 " — Határidős ultimátumot küld az antant Budapestre. — Készenlétben a kivonulásra kijelölt katonaság. — Párisban kényszereszközökről tárgyalnak. Belgh­ád, szeptember 14. Jól informált forrásból származó hí­rek szerint a legfelsőbb tanács Francia­­ország kívánságára visszavonta Olasz­ország nyugatnagyarországi mandátu­mát. Olaszország helyett Csehszlovákia és Jugoszlávia kap megbízást az esetleg szükségessé váló bevonulásra. Ultimátum a magyar kormányhoz. London, szeptember 14 (Reuter) Az angol lapok arról ér­ezttt­­tek, hogy a nagykövetek tanácsa a­l­l­ád­i­u­m­o­t intéz a magyar kormány­hoz, azzal a kite­szett paranoccsal, hogy csapatait Burpenbacból vonja vissza. Antantcsapatok készenlétben. London, szeptember 14. A „Daily Telegraph“ jelenti, hogy amennyiben a magyar kormány bizo­nyos meghatározott ideig Nyugatmagyarországot saját csapataival a bandáktól meg nem tisztítaná, a szövetségesek megfelelő számú csapatokat helyez­nek készenlétbe, hogy Nyu­­gatmagyarország kiürítését k­i­k­é­n­y­szeritsék. A félhivatalos bejelenti vonulást. a vissza­— A J 8 v 8 budapesti tudósítójától. — Budapest, szeptember 14. A „Budapesti tudósító“ fejesti, hogy a magyar válas-jegyzék kedvezőt­len benyom­áat tett ez áutáui hatal­­maknál ás Váriakon ásókról a kény­szereszközökről tárgyalnak, amelyeket Magyarország ellen, vonako­dás esetén, alkalmazni fognak. Remek hatása alatt Magyarország kény­telen lesz kiüríteni a B- zónát A Benes­ jegyzése célja.­­ A J 8 v 6 prágai tudósítójától. -Prága, szeptember 14 Benes külügyminiszter jegyzék­értii s Be­­neshez köz­eálló „Cas® a következőket írja: A jegyzék kétségtelenül megcáfolja mindazokat a híreket, amelyek a kisántánt beavatkozásá­ról szólnak. Nekünk sem okunk, sem kedvünk ilyen beavatkozásra, annál kevésbé, mert első­sorban a nagyántánt feladatának tartják, hogy a békeszerződések tiszteletben tartását kierőszakolja. Minket csak az érdekel, hogy a magyar kaland minél előbb v­égetérjen és ez a csehszlovák jegy­zék célja. Magyarországnak kötelessége Nyu­­gatmagyarországot azonnal és föltétel nélkül átadni s ha ez nem történik meg, az intánt tekintélye érzékeny csapást szenved. De nem egyedül az antánt presztízséről van szó. Európa békéje és rekonstrukciója is kockán forog. Ezért bizonyos, hogy a csehszlovák kor­mány intelme a nagyköveti értekezlet előtt eredményre fog vezetni és azt hisszük, hogy nincsen messze az idő, amikor a nyugatma­gyarországi kérdés eltűnik a politikai arénáról. Francia lap a magyar viszályfáazekria, Pária, szeptember 14 A „Journal“ a nyugatmagyarországi kér­désről szóló cikkében arra az eredményre jut, hogy Magyarország nem tud belenyugodni a békeszerződésekben megállapított határokba. Szomszédaival, Komárnéval, Csehszlovákiával és Jugoszláviával csak azért nem volt még katonai konfliktusa, mert ezeknek az államok­nak katonai hatalmától retteg. Attól azonban nem riadt vissza, hogy a csaknem teljesen lefegy­verzett, Ausztriával összekülömbözzék. Lehetetlenség Középeurópában meghegyni a magyar viszályfészket. A nyugatm­gyarországi határozottság. Budapest, szeptember 14. A „V. T. I.“ jelenti Sopronból. A ha­­társzabályozó bizottság tegnap Jouquat francia őrnagy elnökletével megalakult. Magyar rész­ről Keresztes ezredes, osztrák részről Neuge­­brtn­er miniszteri tanácsos vett részt az *ül' Hamis szikratávirat. Bécs, szeptember 14 A „Politische Korrespondenz“ Írja: Egy budapesti szikratávirat a párisi „Figaro“ nyugatmagyarországi cikkével kapcsolatban ismét azt állítja, hogy a nyugatmagyarországi felkelők nyugatmagyarországi illetőségűek és hogy az ellenkező álltást, amely „a leg­nagyobb hazugság“, a soproni katonai bizott­ság hivatalosan is megcáfolta. Ferrario, a tábornoki bizottság elnöke, hivatalosan is közölte, hogy a felkelék kizáróan Nyugat­­magyarország lakosságából kerülnek ki. Az osztrák félhivatalos ezzel szemben is­mételten megállapítja, hogy ez a szikratávirat megismétlése egy hamisításnak, amelyet maguk a tábornoki bizottság tagjai, Schober kancel­lárral való beszélgetésük során, ilyennek nyil­vánítottak. A tábornoki bizottság jelentése kifejezetten úgy szól, hogy az úgynevezett felkelők legnagyobbrészt idegen elemekből álltak. Magyar katonák Kassa közelében, Prága, szeptember 14 Pozsonyi jelentés szerint Kassától délre egy 4 tisztből és 20 katonából álló magyar csapat átlépte a csehszlovák ha­tárt és egy kilométernyire nyo­mult előre. A csehszlovák-magyar ha­tár közelében most hadgyakorlatok folynak. A Magyar Távirati Iroda kommunistái. BŐCS, szeptember 14. A „Magyar Távirati Iroda“ közleményt terjeszt, amely szerint egy Faragó nevű Ausztriába menekült „kommunista alezre­des“ Wiener-Neustadtban 1200 főből álló kommunista légiót szervezett, amely ké­szen áll a Magyarországra való bevonu­lásra. Ehhez a hírhez az osztrák félhivatalos a következőket jegyzi meg. Ismétel­ten megállapítást nyert, hogy a magyar részről kommunista csapatok szervezésé­­­­ről és készenlétbehelyezéséről szóló vala-­­ mennyi jelentések alaptalanok. A magyar­­ kormánynak, ez a legújabb kijelentése sem. •

Next