Jövő, 1921. szeptember (1. évfolyam, 162-187. szám)
1921-09-15 / 174. szám
év Bécs, 1921 szeptember 15. csütörtök iSc)74. szám ________________________________________________________________________Vfovuvfr»./_______________ AL A következmények. írta Lovászy Márton. A nyugatmafiryarországn pucscak józan emberi számítás szerint csak kétféle vége lehet: vagy egyszerű kudarc, és ez a jobbik eset, vagy pedig Magyarország újabb katasztrófája. A harmadik eshetőség, a siker, akár részleges is, el nem képzelhető. Józan ésszel föl nem tételezhető, hogy a kántánt megháláljon Prónayék és Héjjasék pár ezernyi szabadcsapata vagy Osztenburg csendőrzászlóalja elől és megengedje, hogy a trianoni és versaillesi béke okmányai rongyokká tépessenek. Amikor tehát a magyar kormány ebbe a kalandba bele- ment, olyan kockajátékot kezdett, amelyben minden eshetőség az ország ellen volt és egyetlenegy sem volt mellette. Hogy mégis belement, ez a lelkiismeretlenségnek olyan foka, amelyet eléggé megbélyegezni nem lehet és amelyért a felelősségre vonás el nem maradhat. Hinni akarjuk ugyan, hogy az előbb említett két eshetőség közül csak a kisebbik rossz, a teljes és tökéletes kudarc fog bekövetkezni és habár a viharfelhők félmesen gyülekeznek az ország feje fölé, reméljük, hogy az utolsó pillanatban sikerül a vihar kitörését elhárítani. De erre nézve azután igazán elérkezett a tizenkettedik óra. A magyar kormány a hunt az elpattanásig megfeszítette: a legkisebb csavarás, a legcsekélyebb huzavona vagy a vonakodásnak látszata is elégséges arra, hogy a hun elpattanjon és a kormány könnyelmű, kalandorpolitikájának végzetes következményei az országra zúduljanak. Az az egyhangú, szigorú megítélés, amelyben a magyar kormány politikája az egész európai sajtóban részesül, a kormányok komoly, határozott hangú intelmei, a köröskörül fölhangzó fenyegetőzések nem engednek meg semró nem is kétséget aziránt, hogy ha a magyar kormány rövid egykét nap alatt teljesen abban nem hagyja a nyugatmagyarországi kérdésben követett eddig politikáját és nem hajtja végre lojálisan és komolyan a trianoni békében elvállalt kötelezettségét, akkor a katasztrófa, az ország katasztrófája elkerülhetetlen. Minthogy pedig az ország katasztrófája egyúttal katasztrófája lenne a kormánynak és a kurzusnak is, azért hiszük és reméljük azt, hogy a magyar kormány az egész vonalon takarodott, vagyis kiüríti és békésen átadja Nyugatulagyarországot Ausztriának. Hogy a fölizgatott, fölbérelt vagy beugratott „szabadcsapatokkal“ hogyan bánik el, az az ő dolga neki, amikor lehetővé, tette ezeknek a „felelőtlen elemeknek“ a garázdálkodását, előre tisztában kellett lennie azoknak leszerelési módjával is. Az is az ő dolga, hogy hogyan nyugtassa meg a félrevezetett, elszimított magyar közvéleményt, amellyel egy rendszeres sajtópropaganda útján elhitették, hogy Nyugatmagyarországot „snájdigsággal“ „fait accompli teremtésével“ meg lehet, menteni. Ezek bizonyára nehéz, kényelmetlen feladatok) ámde azokat maga a kormány teremtette magának és így nem érdemel sajnálatot azért, hogy azokkal meg kell birkóznia. Az ország szempontjából egy a fontos : az, hogy a most már egészen biztos kudarc csak kudarc maradjon és ne vonjon maga után egyéb hátrányos következményeket. Sajnos, ezt sem lehet egészen bizonyosra venni. Mert az a hatása máris mutatkozik a nyugatmagyarországi kalandnak, hogy az ország külpolitikai helyzete lényegesen megromlott. A kurzus külpolitikája ugyan kezdettől fogva kegyetlenül rossz és ostoba volt, hiszen, hogy egyebet ne mondjunk, a kisántánt létrejötte és Magyarország ellen irányuló katonai konvenciója tisztára ennek a politikának a gyümölcse, de az ország szörnyű tragédiája leginkább a nagyántántnál mégis bizonyos részletet és rokonszenvet váltott ki. Volt már alkalmunk rámutatni arra, hogy ezt a részvétet és rokonszenvet a magyar kormányok hogyan sajátították ki maguk és a kurzus számára Ez bizony meglehetősen önző és erősen hazafiatlan eljárás volt, de esetleg merülhettek volna föl olyan körülmények, amikor ezt a részvétet és rokonszenvet az ország javára lehetett volna gyümölcsöztetni. Most ennek vége van. A magyar kormány az ántantkormányok és az ántántmissziók jóhiszeműségét és tájékozatlanságát arra használta föl, hogy azokat egy erős blamázsba vigye bele. Most ezeknél a miszszióknál és kormányoknál az az érzés kerekedett fölül, hogy őket a magyar kormány elámította és megcsalta, amikor Nyugatmagyarország békés és sima átadását megígérte. Van-e ennél természetesebb, hogy ezeknél a kormányoknál most a jóindulat és rokonszenv helyét a blamázs fölött érzett bosszúság és a legélesebb bizalmatlanság foglalja el? Mivel pedig a külföld az országot és a kormányt mindig egynek veszi, természetes, hogy ez a bizalmatlanság és bosszúság az ország ellen fordul. Így játszotta el a magyar kormány azt a kevés baráti és jóindulatú érzést, amely Európában Magyarország iránt imitt-amor megnyilvánult, így szorították Bethlenék a tegnapi jóbarátokat oda, hogy ma már Európa kormányai azon tanakodnak, hogy micsoda büntető rendszabályokat alkalmazzanak Magyarország ellen. Ebből is látható, hogy a kurzus kitartóan, rendszeresen dolgozik azon, hogy Magyarország elszigetelve, kiközösítve, barátok nélkül, csupa ellenségtől környezve éljen itt, Európa szívében. Hogy így egy ország, különösen egy gyönge és elbukott ország sokáig fönn nem állhat, azt már a kurzus ésszel föl nem éri. Megjelenik naponta, hétfő kivétele*« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 75 Telefon 50-57 Távirati dm: J 5 v., Wie* Egyes szám ára: Ausztriában........... 8 korona Csehszlovákiában ............. 140 cl* Jugoszláviában...............1 dinár Romániában............................2 le! Osztrák postatakarék!ezárni 149.670 Csehszlovák postatakaréki szám; 59.640 jugoszláv postatakaréki szám ; 40.106 NDMetorsiági folyószámlát Deutsche Betuit, Bertt® Hirdetéseket Ausztria területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, le Wollzeile uis Telefon 809, 5271) vesz föl . Csehszlovákia és Jugoszlávia kap megbízást Nyugatmagyarország megszállására. „ • *■ • — 11 .... ' 1 " — Határidős ultimátumot küld az antant Budapestre. — Készenlétben a kivonulásra kijelölt katonaság. — Párisban kényszereszközökről tárgyalnak. Belghád, szeptember 14. Jól informált forrásból származó hírek szerint a legfelsőbb tanács Franciaország kívánságára visszavonta Olaszország nyugatnagyarországi mandátumát. Olaszország helyett Csehszlovákia és Jugoszlávia kap megbízást az esetleg szükségessé váló bevonulásra. Ultimátum a magyar kormányhoz. London, szeptember 14 (Reuter) Az angol lapok arról érezttttek, hogy a nagykövetek tanácsa alládiumot intéz a magyar kormányhoz, azzal a kiteszett paranoccsal, hogy csapatait Burpenbacból vonja vissza. Antantcsapatok készenlétben. London, szeptember 14. A „Daily Telegraph“ jelenti, hogy amennyiben a magyar kormány bizonyos meghatározott ideig Nyugatmagyarországot saját csapataival a bandáktól meg nem tisztítaná, a szövetségesek megfelelő számú csapatokat helyeznek készenlétbe, hogy Nyugatmagyarország kiürítését kikényszeritsék. A félhivatalos bejelenti vonulást. a vissza— A J 8 v 8 budapesti tudósítójától. — Budapest, szeptember 14. A „Budapesti tudósító“ fejesti, hogy a magyar válas-jegyzék kedvezőtlen benyomáat tett ez áutáui hatalmaknál ás Váriakon ásókról a kényszereszközökről tárgyalnak, amelyeket Magyarország ellen, vonakodás esetén, alkalmazni fognak. Remek hatása alatt Magyarország kénytelen lesz kiüríteni a B- zónát A Benes jegyzése célja. A J 8 v 6 prágai tudósítójától. -Prága, szeptember 14 Benes külügyminiszter jegyzékértii s Beneshez közeálló „Cas® a következőket írja: A jegyzék kétségtelenül megcáfolja mindazokat a híreket, amelyek a kisántánt beavatkozásáról szólnak. Nekünk sem okunk, sem kedvünk ilyen beavatkozásra, annál kevésbé, mert elsősorban a nagyántánt feladatának tartják, hogy a békeszerződések tiszteletben tartását kierőszakolja. Minket csak az érdekel, hogy a magyar kaland minél előbb végetérjen és ez a csehszlovák jegyzék célja. Magyarországnak kötelessége Nyugatmagyarországot azonnal és föltétel nélkül átadni s ha ez nem történik meg, az intánt tekintélye érzékeny csapást szenved. De nem egyedül az antánt presztízséről van szó. Európa békéje és rekonstrukciója is kockán forog. Ezért bizonyos, hogy a csehszlovák kormány intelme a nagyköveti értekezlet előtt eredményre fog vezetni és azt hisszük, hogy nincsen messze az idő, amikor a nyugatmagyarországi kérdés eltűnik a politikai arénáról. Francia lap a magyar viszályfáazekria, Pária, szeptember 14 A „Journal“ a nyugatmagyarországi kérdésről szóló cikkében arra az eredményre jut, hogy Magyarország nem tud belenyugodni a békeszerződésekben megállapított határokba. Szomszédaival, Komárnéval, Csehszlovákiával és Jugoszláviával csak azért nem volt még katonai konfliktusa, mert ezeknek az államoknak katonai hatalmától retteg. Attól azonban nem riadt vissza, hogy a csaknem teljesen lefegyverzett, Ausztriával összekülömbözzék. Lehetetlenség Középeurópában meghegyni a magyar viszályfészket. A nyugatmgyarországi határozottság. Budapest, szeptember 14. A „V. T. I.“ jelenti Sopronból. A határszabályozó bizottság tegnap Jouquat francia őrnagy elnökletével megalakult. Magyar részről Keresztes ezredes, osztrák részről Neugebrtner miniszteri tanácsos vett részt az *ül' Hamis szikratávirat. Bécs, szeptember 14 A „Politische Korrespondenz“ Írja: Egy budapesti szikratávirat a párisi „Figaro“ nyugatmagyarországi cikkével kapcsolatban ismét azt állítja, hogy a nyugatmagyarországi felkelők nyugatmagyarországi illetőségűek és hogy az ellenkező álltást, amely „a legnagyobb hazugság“, a soproni katonai bizottság hivatalosan is megcáfolta. Ferrario, a tábornoki bizottság elnöke, hivatalosan is közölte, hogy a felkelék kizáróan Nyugatmagyarország lakosságából kerülnek ki. Az osztrák félhivatalos ezzel szemben ismételten megállapítja, hogy ez a szikratávirat megismétlése egy hamisításnak, amelyet maguk a tábornoki bizottság tagjai, Schober kancellárral való beszélgetésük során, ilyennek nyilvánítottak. A tábornoki bizottság jelentése kifejezetten úgy szól, hogy az úgynevezett felkelők legnagyobbrészt idegen elemekből álltak. Magyar katonák Kassa közelében, Prága, szeptember 14 Pozsonyi jelentés szerint Kassától délre egy 4 tisztből és 20 katonából álló magyar csapat átlépte a csehszlovák határt és egy kilométernyire nyomult előre. A csehszlovák-magyar határ közelében most hadgyakorlatok folynak. A Magyar Távirati Iroda kommunistái. BŐCS, szeptember 14. A „Magyar Távirati Iroda“ közleményt terjeszt, amely szerint egy Faragó nevű Ausztriába menekült „kommunista alezredes“ Wiener-Neustadtban 1200 főből álló kommunista légiót szervezett, amely készen áll a Magyarországra való bevonulásra. Ehhez a hírhez az osztrák félhivatalos a következőket jegyzi meg. Ismételten megállapítást nyert, hogy a magyar részről kommunista csapatok szervezéséről és készenlétbehelyezéséről szóló vala- mennyi jelentések alaptalanok. A magyar kormánynak, ez a legújabb kijelentése sem. •