Jövő, 1922. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1922-08-01 / 178. szám

t l­ lemében hajlandó vagyok átvizsgálni.Ennek csak egy korlátja van és ez áthághatat­lan, ez az, hogy a közkegyelem ne ütköz­zék az állam és közrend érdekébe. Az igazságügyminiszter ezek után tájé­koztatta a nemzetgyűlést a feldolgozása alatt lévő törvényjavaslatokról. A mai jogrenddel mindenki meg van elégedve. Daruváry: Néhány szót kívánok még szólni a jogrend kérdéséről. Közbekiáltások az ellenzéken: Halljuk ! Halljuk ! Daruváry: Erről a kérdésről, azt hiszem, hogy többet vitatkoznak, mint szükséges és mint amennyi a jogrendnek hasznára lenne. Nézetem szerint a jogrend biztos fönnállásának két alapföltétele van. Az első az, hogy a nemzet zöme a m­a­i jogrendet a magáénak vallja. Ez megvan. A nemzet meg van elégedve a mai jogállapottal. A második az, hogy ha egyesek vétenek a jogrend ellen, az államhatalom kezelői­nek meglegyen az ereje és akarata ahhoz, h hogy a jogrendnek érvényt szerezzenek. A kormány megmutatta, hogy van erre akarata, megmutatta, hogy teljes objekti­vitással szerez érvényt a jogrendnek jobbra és balra is. Újabban olyan dolgo­kat hall az­ ember, mintha ellentétek vol­nának a nemzet érdeke és a kormány kö­zött. Itz megtörténhetne akkor, ha az nem­zetnek nem felel meg a jogrend és eset­leg forradalommal akarja megváltoztatn­, vagy ha a nemzet idegen uralom alatt állana. Ma a nemzet nagy többsége a jogrenddel meg van elégedve. Nálunk a jogrend fönnállásának minden föltétele megvan, .Az indemnitást elfogadásra aján­ Q*fl. & miniszterelnök válasza föl az ellenzéki Sí­sszéd­ek­re. Daruváry Géza igazságügyminiszter, után Bethlen István emelkedett szólásra. Bethlen István miniszterelnök: Az ellenzék három elkülönülő csoportra oszlik. Ezeknek a pártoknak taktikai összefogása kétségen kívü­l lehetséges, de nem hiszem, hogy ez bármely párt­nak is elvi szempontból ne váljék ká­rára. Ez az ellenzék gyöngesége. Távol áll tőlem ennek a gyengeségnek kihasz­nálása. A kormány inkább szükségesnek tartja, hogy a s­z­o­c­i­á­l­d­e­m­o­­k­r­a­t­á­k előnye mn ti­l­á­s­á­v­a­l s­z­e­m­b­e­n a polgári társa­­k­omból kikü­szöböltessenek azok az ellen­tétele, amelyek eddig az egységes állás­­foglalást a szociáldemokraták ellen meg­akadályozták. "■ Az ellenzék részéről öt föltételt szabtak meg az együttműkö­désre. Az egyik föltétel az, hogy a kor­mány szüntesse meg a választások után a politikai üldözést. Tudomásom szerint s­e­m­m­­i­f­é­l­e politikai üldö­zésről szó sincs. Hasonló a fölfogásom a reparáció kérdésében is. A reparációnak három­ lehető­sége van: vagy a büntető bíróság, vagy petíció, vagy pedig hogy fegyelmi el­járás útján próbáljuk reparálni a sérel­meket. A harmadik föltételre vonatkozóan kijelentem, hogy a kormány bármikor hajlandó az ellenzékkel a Ház m­u­n­­karendjét megbeszélni. A negye­dik föltétel az volt, hogy mellék­­kormányok ne legyenek. Én még mellékkormányokat nem­ láttam. Egyet­len esetben fordult elő ilyen mellékkor­­r­ány, amikor fegyveres erővel, pucs segítségével akarták a törvényes kor­mányt megbuktatni. Ez azonban a túl­oldalt terheli. Friedrich István : úgy látom, már nagyban folyik a kibékülés! Bethlen: Az utolsó föltétel az volt, hogy a pénzügyminiszter fejtse ki programját. A miniszter ezt már meg­tette. A korr­ány előkészíti a költség­­vetést és remélem, hogy az ősz folya­mán a költségvetés benyújtására képes is lesz. A szociáldemokraták deklarációja Bethlennek nem elég világos. Bethlen: Rátérek a kormány politikája ellen az ellenzékről éspedig a keresztény ellenzékről, a liberális el­lenzékről és a szociáldemokrata pártról elhangzottakra. Külön-külön akarok fog­lalkozni mindegyikkel és elsősorban a szociáldemokrata párttal. Peidl Gyula tisztelt képviselőtársam deklarációt ol­vasott föl, amely a szociáldemokrata párt hitvallásának tekinthető. Ez nagy­jában az októberi program, kiegészít­ve a jelen gazdasági helyzetből fakadó kö­vetelményekkel. Ha végignézek ezen a programon, igazat, kell minem Peidl­ Gyula tisztelt képviselőtársamnál­, aki azt mondotta tegnapelőtt, hogy az nem más, mint radikális pol­gári program. Ez a program valóban nem beszél szocializálásról forradalmi osztályharcról, világon­radalomról, nem­­zetkölziségről. Bármely polgári párt pro­gramjával összeegyeztethető. Ez a szo­ciáldemokrata deklaráció fölhoz olyan pontokat, amelyek meg­valósítását én nem tartom helyesnek. De meg kell mondanom, hogy nem ez a program volt az oka annak az ellenszenvnek, amely a szociáldemokrata képviselők ellen a polgári pártok részéről megnyilvánult. Sőt, mivel objektív akarok lenni, el kell ismernem, hogy van két pont ebben a deklarációban, amely a polgári pártok szimpátiájának megnyerésére alkalmas. Az első pont az, hogy a többségi elvet elfogadja, a második pedig, hogy haj­landó a polgári pártokkal együtt küz­deni a trianoni béke megváltoztatása érdekében. Tehát nem ez a deklaráció váltotta ki az ellenszenvet. Ha mégis vitatom, hogy mi volt az oka az ellen­szenvnek, azt nem azért teszem, hogy új ellentéteket szítsak, hogy megmér­gezzem az atmoszférát, amelyre szüksége van a nemzetgyűlésnek, alkalmat akarok adni a szociáldemokrata pártnak oly nyilatkozatok megtételére, amelyek alkalmasak a félreértések kiküszöbölé­sére. Peidl Gyula képviselőtársam azt mondotta, hogy az a fölolvasott program csak munkaprogram és fön­­tartják eredeti, messzemenő programm­unkat teljes mértékben. Azt hiszem, hogy ez a föntartás az, amely az ellen­­szenvet kiváltotta. (Helyeslés a kor­mánypárton és az ellenzéken.) Kérdem én, melyik az a végső program? A szociáldemokrata párt közös platformra lépett annak idején a kommunistákkal. Hát ez az a végső program ? (Zaj a kormánypárton és a keresztény ellen­ ‘ Bethlen: Homály és köd födi a szociáldemokrata párt programját és állásfoglalását, ami a távolabbi jövőt illeti. E körülmény bizonyos aggodal­mat keltett, hogy keltsen a polgári tár­sadalomban, amit csak fokoznak egyes követelések, amelyeket most az indem­­nitási vita során egyes szociáldemokrata képviselő urak előadtak. Peyer Károly és más szocialista képviselők követel­ték a összes emigránsok hazabocsátást.­ Klárik Fere­nc (szoc. dem.): Nem az összeset. Bethlen: Azt kérdem én, mi közük van nekik az emigránsokhoz, amikor ezeknek 90 százaléka kommu­nista bűncselekményt követett, el. . . Klárik Ferenc: 10, százaléka talán. , Bethlen: . . . és a Skócialde­­mokraták azt mondják, hogy ezekkel nem azonosítják magukat és csekély azoknak a száma, akikről azt mondják, hogy aggodalomból, a fehér terrortól való félelmükben távoztak el hazulról, vagy azért mentek külföldre, hogy ott akartak a szociáldemokrata álláspont javára munkálkodni . . . Est fisáéra, kire céloznak ezzel: Jaratef Ernőre. — Nyíltan és őszintén akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Kijelentem, tudom, hogy Garami Ernő sohasem volt bolsevista. Tudom azt is, hogy abban a percben, am­ikor a bolsevizmus kitört, eltávozott Svájcba és ott volt a diktatúra egész tartama alatt és csak annak bukásakor tért haza. Tudom, hogy akkor bizonyos tárgyalások foly­tak közte és a polgári pártok között, amelyeken én is részt vettem. Nincs okom ezt tagadni, mert én őt becsületes magyar embernek tartot­tam, azt hittem, hogy a bolsevizmussal nem azonosítja magát. De ezek után a tárgyalások után, amelyek sikertelenek maradtak, újból külföldre távozott és ott lapot alapított, amelyben k­ü­l­ön­féléket írt meg Magyarországról. Ke­loudja azt Feyer képviselő úr s­zéken.­ Ezt nekünk tudnunk kell. Az a radikális színezetű, de mégis polgári program, amelyet fölolvastak, csak akkor ■jeient komoly együttműködési lehetőséget, ha tudjuk, nincs-e hátul egy másik program, ame­lyet akármikor elővehetnek és a polgári pártok ellen indulhatnak vele. Föl kell említenem azt, hogy a Marx-féle orto­doxia az egész világon revízió alá ke­rül Mi nem követelhetjük, hogy meg­tagadják a marxi tantételeket, de követelhetjük és követeljük, hogy nyi­latkozzanak, hogy a tantételeke­t a vi­lágtörténelem legújabb tanulságai szerint, amelynek szemlélői és részben szenve­dői voltnak, hogyan magyarázzák. V­ars­á­n­y­i Gábor (korusp.) : Tiszta bort öntsenek a pohárba ! Propper Sándor (szoc. dem.): - A r második Supergaaíciuilé­glapján ■ állunk, Bethlen: Most, amikor minden szociáldemokrata hitvallást tesz arról, hogy a mérsékelt, a középső vagy a szélsőséges szárnyhoz tartozik-e, az nyugtatná meg a polgári pártokat, ha a szociáldemokrata képviselő urak is tisztán megmondanák. Friedrich István: Úgy van! P­r­o­p­p­e­r Sándor: —­ Megtörtént ! Friedrich István: Akkor helyes! Pr­o­p­p­e­r Sándor: Csak nem akar­ják tudomásul ve­ni! Bethlen gróf: Ajánlom, hogy a­ szélsőséges elemektől váljanak el minél hamarább. Ha likvidálni kell a bolseviz­­must, amit szónokaik követelnek, akkor először saját pártjukban likvidálják. Minél hamarabb végrehajtják ezt a likvi­dálást, annál hamarabb jutnak könnyebb helyzetbe és nem fognak két malomkő között őrlődni, amint Peicl képviselő­, társam beszédében panaszolta, egyik oldalon kommunisták, a másik oldalon a polgári pártok között. Egy ország­ban, ahol két forradalom sepert végig, ahzol a polgári elemek a legnagyobb szenvedéseket tűrték a szociáldemokrata munkásság részéről, a legkeveseb, hogy nyilatkozzanak őszintén ép t­sztán, mesz­­szebbmenő céljaikról. (Nagy taps a ‘ kormánypárton.) hogy Ki a hifcésauto, as-« aki itthon joss’isdalienes eaeleszeretekst köve­tett el, vagy xe, s&i eze&eS a hföltör­­álla assvä a Mräf&s nem így áll. Nem is beszélek arról, izléses-e, ha va­laki ok nélkül, kényszer nélkül távo­zik hazulról és a külföldön magyar la­pot szerkeszt. A baj nem az, hogy az igazat írta meg, hanem százszor többet annál. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem­csak azt írta meg, ami igaz, és ami nem­ igaz, hanem az a baj, hogy Garami Ernő egyúttal kezet fogott olyan államokkal, amelyek ellenséges indulattal viseltet­nek irányunkban és ezeket biz­tatta, hogy Magyarország területé­nek egy részét hosszabb ideig tartsák megszállva és erre biztatja ma is. E­g­y hang a szocialisták oldalán: — Bizonyítsák ezt adatokkal ! Friedrich István : Holnap majd szolgáltatok adatokat is, csak várjanak. Bethlen: Az igazságérzet köve­teli, hogy mi is megmondjuk a­z igazat. Nem vagyunk hajlandók a magyar állam rovására saját fiaiból Coriolá­­nuszokat nevelni, mert akkor az ország sírját ássuk meg vele. Nem képzelhető, hogy azokkal szemben, akik ma is foly­tatják ezt a működésüket, enyhébben járjunk el, mint azokkal szemben, akik büntetésük egy részét már kiállották. Mikor Bécsben jártam­, fölker­esett egy úr azzal, hogy álljak szóba Garamival, mert haza akar jönni. Közbekiáltások a szociál­demokratáknál: Garami soha­sem bízta meg ezt az urat. Bet­hlen: Kijelentem, amíg ő továbbra is fentartja a jövőt, a j­ö­v­ő­ben olyant h­at Magyaror­szág ellen, mint eddig, nem­ vagyok hajlandó vele szóbaállani. (Zajos taps a jobboldalon.) Magyarországba min­denki hazajöhet, semmi akadálya nincs, hogy jöhessen és csak azok nem jön­nek, akik érzik, hogy nekik nem taná­csos. (Helyeslés a jobb- és szélsőbalol­­dalon.) Azt követeli a szociáldemokrata párt, nyissuk ki a börtön ajtaját étt terjesszük ki az amnesztiát olyanokra is, akik még eddig nem részesültek benne. Mampsz-fia ,5w?egb©­Ecs3s5mS3s* feltérneik. Bethlen: Propper képviselő úr azt mondotta, hogy már csak a kis bű­nösök ülnek és ezek is csak azért, mert az am­nesztia-rendeletet nem hajtották végre. Ismnét kérdezem: miért fájnak önöknek a kommunisták? Hiszen úgy tudják, hogy önök semmi közösséget nem vállalnak kommunistákkal, hiszen az amnesztia­­rendelet úgy intézkedik, hogy akik öt évnél hosszabb időre ítéltettek el, nem szabadulhatnak. Az igazságügy miniszter éppen most olvasott fel kimutatást arról, hogy 27.000 esetben hajtották végre az amnesztia-rendeletet. Ugyanez az am­nesztia-rendelet kimondja azt is, hogy amennyiben öt évnél hosszabb időt ítéltetett, is el valakit, ha arra érdemes­nek mutatkoznék, egyénenkinte külön amnesztiát kaphat. ’F­ö­­­le­­­ú­­­tás a szociáldemokrata párton . É­s a gyilkosok? Bethlen: Bocsánatot kérek — jó, hogy szóvá méltóztatott tenni — akkor, amikor 27.000 a megkegyelme­zett bolseviki bűnösök száma, ugyan­akkor fölháborodás mutatkozik a másik oldalon amiatt,­­ hogy nem is száz eset­ben amnesztiában részesültek olyanok, akik bolonddá váltak a vörös urak után és azt hitték, ők vannak hivatva a megsebzett jogrend helyreállítására. Propper Nándor: Egyenlő elbá­nást kérünk! B e t­h­­­e­n : Ha önök ezt nem ér­tik meg, akkor ne beszéljenek kiengesz­­telődésről. Peidl Gyula : Sohasem volt 27.000 bolseviki Magyarországon ! Megközelí­tően sem volt ennyi! (Zaj, az elnök csenget.) Hegedűs György : (Peidl felé): Ő tudja ezt jól! Ők tartották nyilván a vörösöket. (Zaj, az elnök csenget.) Tévé:©i®s hatalom a kurzus védelmére: — magyar specialitás. Bethlen: Áttérek ezek után azokra, miket a szociáldemokrata képviselő urak a kivételes hatalomra vonatkozóan mon­dottak. Önök a kivételes hatalom azonnali megszüntetését követelik. Ismételten ki­jelentettem már és kijelentem most is, hogy semmi sem állott távolabb a kor­mánytól, mint az a törekvés, hogy a ki­vételes hatalmat ok és cél nélkül m meghosz­­szabbítsa, különösen most, amikor kötele­zettséget vállalt, hogy azt hat hónapon belül megszünteti. Szeretik a kivételes ha­talmat úgy föltüntetni, mint magyar spe­cialitást, pedig az egész Középeurópában fönnáll. A német birodalmi kormány fölha­­talmazza a birodalmi elnököt, hogy a bi­rodalmi alkotmány megfelelő cikkeiben meghatározott alapjogokat részben vagy egészben hatályon kívül helyezze. Ilyen alapjogok a személyes szabadság, a sajtó­szabadság, a levélposta, az egyesülési és gyülekezési szabadság, tehát olyan jogo­kat is érint a kormány kivételes hatalma, amelyeket nálunk nem érintenek. Egy hang a szociáldemokratáknál: Az a köztársaság védelme! Bethlen: Ezekkel a jogokkal a né­met kormány alaposan él is. Tehát nem magyar specialitás a kivételes hatalom. A kivételes hatalom megszüntetésének kö­vetelése elveszti komolyságát, amikor itt a parlamentben azt talán ugyanazok kö­vetelik, akik a bizottságokban követelik az ár megmaximálását és a lakásrendelet megszüntetését, amelyeket mind csak a kivételes hatalom alapján lehetne meg­tenni. (Taps a kormánypárton.) Váz­s­o­n­y­i Vilmos : Nem tud kü­­lönbséget tenni közjog és magánjog kö­zött. (Zaj az egész Házban.) Bethlen ezután a szociáldemokra­ták panaszával foglalkozik, amely szerint a kormány nem engedte meg a vasutasok szervezkedését és a villamosvasúti alkal­mazottak szervezkedése elé is nehézséget gördített és nem engedte meg a kommu-­ i&thiesa rágalmazza garamb­­ás a t­ö­v­ő­t. J­ővő ( Kedd, 1921­. augusztus 1

Next