Jövő, 1922. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1922-08-01 / 178. szám
t l lemében hajlandó vagyok átvizsgálni.Ennek csak egy korlátja van és ez áthághatatlan, ez az, hogy a közkegyelem ne ütközzék az állam és közrend érdekébe. Az igazságügyminiszter ezek után tájékoztatta a nemzetgyűlést a feldolgozása alatt lévő törvényjavaslatokról. A mai jogrenddel mindenki meg van elégedve. Daruváry: Néhány szót kívánok még szólni a jogrend kérdéséről. Közbekiáltások az ellenzéken: Halljuk ! Halljuk ! Daruváry: Erről a kérdésről, azt hiszem, hogy többet vitatkoznak, mint szükséges és mint amennyi a jogrendnek hasznára lenne. Nézetem szerint a jogrend biztos fönnállásának két alapföltétele van. Az első az, hogy a nemzet zöme a mai jogrendet a magáénak vallja. Ez megvan. A nemzet meg van elégedve a mai jogállapottal. A második az, hogy ha egyesek vétenek a jogrend ellen, az államhatalom kezelőinek meglegyen az ereje és akarata ahhoz, h hogy a jogrendnek érvényt szerezzenek. A kormány megmutatta, hogy van erre akarata, megmutatta, hogy teljes objektivitással szerez érvényt a jogrendnek jobbra és balra is. Újabban olyan dolgokat hall az ember, mintha ellentétek volnának a nemzet érdeke és a kormány között. Itz megtörténhetne akkor, ha az nemzetnek nem felel meg a jogrend és esetleg forradalommal akarja megváltoztatn, vagy ha a nemzet idegen uralom alatt állana. Ma a nemzet nagy többsége a jogrenddel meg van elégedve. Nálunk a jogrend fönnállásának minden föltétele megvan, .Az indemnitást elfogadásra aján Q*fl. & miniszterelnök válasza föl az ellenzéki Sísszédekre. Daruváry Géza igazságügyminiszter, után Bethlen István emelkedett szólásra. Bethlen István miniszterelnök: Az ellenzék három elkülönülő csoportra oszlik. Ezeknek a pártoknak taktikai összefogása kétségen kívül lehetséges, de nem hiszem, hogy ez bármely pártnak is elvi szempontból ne váljék kárára. Ez az ellenzék gyöngesége. Távol áll tőlem ennek a gyengeségnek kihasználása. A kormány inkább szükségesnek tartja, hogy a szociáldemokraták előnye mn tilásával szemben a polgári társakomból kiküszöböltessenek azok az ellentétele, amelyek eddig az egységes állásfoglalást a szociáldemokraták ellen megakadályozták. "■ Az ellenzék részéről öt föltételt szabtak meg az együttműködésre. Az egyik föltétel az, hogy a kormány szüntesse meg a választások után a politikai üldözést. Tudomásom szerint semmiféle politikai üldözésről szó sincs. Hasonló a fölfogásom a reparáció kérdésében is. A reparációnak három lehetősége van: vagy a büntető bíróság, vagy petíció, vagy pedig hogy fegyelmi eljárás útján próbáljuk reparálni a sérelmeket. A harmadik föltételre vonatkozóan kijelentem, hogy a kormány bármikor hajlandó az ellenzékkel a Ház munkarendjét megbeszélni. A negyedik föltétel az volt, hogy mellékkormányok ne legyenek. Én még mellékkormányokat nem láttam. Egyetlen esetben fordult elő ilyen mellékkorrány, amikor fegyveres erővel, pucs segítségével akarták a törvényes kormányt megbuktatni. Ez azonban a túloldalt terheli. Friedrich István : úgy látom, már nagyban folyik a kibékülés! Bethlen: Az utolsó föltétel az volt, hogy a pénzügyminiszter fejtse ki programját. A miniszter ezt már megtette. A korrány előkészíti a költségvetést és remélem, hogy az ősz folyamán a költségvetés benyújtására képes is lesz. A szociáldemokraták deklarációja Bethlennek nem elég világos. Bethlen: Rátérek a kormány politikája ellen az ellenzékről éspedig a keresztény ellenzékről, a liberális ellenzékről és a szociáldemokrata pártról elhangzottakra. Külön-külön akarok foglalkozni mindegyikkel és elsősorban a szociáldemokrata párttal. Peidl Gyula tisztelt képviselőtársam deklarációt olvasott föl, amely a szociáldemokrata párt hitvallásának tekinthető. Ez nagyjában az októberi program, kiegészítve a jelen gazdasági helyzetből fakadó követelményekkel. Ha végignézek ezen a programon, igazat, kell minem Peidl Gyula tisztelt képviselőtársamnál, aki azt mondotta tegnapelőtt, hogy az nem más, mint radikális polgári program. Ez a program valóban nem beszél szocializálásról forradalmi osztályharcról, világonradalomról, nemzetkölziségről. Bármely polgári párt programjával összeegyeztethető. Ez a szociáldemokrata deklaráció fölhoz olyan pontokat, amelyek megvalósítását én nem tartom helyesnek. De meg kell mondanom, hogy nem ez a program volt az oka annak az ellenszenvnek, amely a szociáldemokrata képviselők ellen a polgári pártok részéről megnyilvánult. Sőt, mivel objektív akarok lenni, el kell ismernem, hogy van két pont ebben a deklarációban, amely a polgári pártok szimpátiájának megnyerésére alkalmas. Az első pont az, hogy a többségi elvet elfogadja, a második pedig, hogy hajlandó a polgári pártokkal együtt küzdeni a trianoni béke megváltoztatása érdekében. Tehát nem ez a deklaráció váltotta ki az ellenszenvet. Ha mégis vitatom, hogy mi volt az oka az ellenszenvnek, azt nem azért teszem, hogy új ellentéteket szítsak, hogy megmérgezzem az atmoszférát, amelyre szüksége van a nemzetgyűlésnek, alkalmat akarok adni a szociáldemokrata pártnak oly nyilatkozatok megtételére, amelyek alkalmasak a félreértések kiküszöbölésére. Peidl Gyula képviselőtársam azt mondotta, hogy az a fölolvasott program csak munkaprogram és föntartják eredeti, messzemenő programmunkat teljes mértékben. Azt hiszem, hogy ez a föntartás az, amely az ellenszenvet kiváltotta. (Helyeslés a kormánypárton és az ellenzéken.) Kérdem én, melyik az a végső program? A szociáldemokrata párt közös platformra lépett annak idején a kommunistákkal. Hát ez az a végső program ? (Zaj a kormánypárton és a keresztény ellen ‘ Bethlen: Homály és köd födi a szociáldemokrata párt programját és állásfoglalását, ami a távolabbi jövőt illeti. E körülmény bizonyos aggodalmat keltett, hogy keltsen a polgári társadalomban, amit csak fokoznak egyes követelések, amelyeket most az indemnitási vita során egyes szociáldemokrata képviselő urak előadtak. Peyer Károly és más szocialista képviselők követelték a összes emigránsok hazabocsátást. Klárik Ferenc (szoc. dem.): Nem az összeset. Bethlen: Azt kérdem én, mi közük van nekik az emigránsokhoz, amikor ezeknek 90 százaléka kommunista bűncselekményt követett, el. . . Klárik Ferenc: 10, százaléka talán. , Bethlen: . . . és a Skócialdemokraták azt mondják, hogy ezekkel nem azonosítják magukat és csekély azoknak a száma, akikről azt mondják, hogy aggodalomból, a fehér terrortól való félelmükben távoztak el hazulról, vagy azért mentek külföldre, hogy ott akartak a szociáldemokrata álláspont javára munkálkodni . . . Est fisáéra, kire céloznak ezzel: Jaratef Ernőre. — Nyíltan és őszintén akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Kijelentem, tudom, hogy Garami Ernő sohasem volt bolsevista. Tudom azt is, hogy abban a percben, amikor a bolsevizmus kitört, eltávozott Svájcba és ott volt a diktatúra egész tartama alatt és csak annak bukásakor tért haza. Tudom, hogy akkor bizonyos tárgyalások folytak közte és a polgári pártok között, amelyeken én is részt vettem. Nincs okom ezt tagadni, mert én őt becsületes magyar embernek tartottam, azt hittem, hogy a bolsevizmussal nem azonosítja magát. De ezek után a tárgyalások után, amelyek sikertelenek maradtak, újból külföldre távozott és ott lapot alapított, amelyben különféléket írt meg Magyarországról. Keloudja azt Feyer képviselő úr széken. Ezt nekünk tudnunk kell. Az a radikális színezetű, de mégis polgári program, amelyet fölolvastak, csak akkor ■jeient komoly együttműködési lehetőséget, ha tudjuk, nincs-e hátul egy másik program, amelyet akármikor elővehetnek és a polgári pártok ellen indulhatnak vele. Föl kell említenem azt, hogy a Marx-féle ortodoxia az egész világon revízió alá kerül Mi nem követelhetjük, hogy megtagadják a marxi tantételeket, de követelhetjük és követeljük, hogy nyilatkozzanak, hogy a tantételeket a világtörténelem legújabb tanulságai szerint, amelynek szemlélői és részben szenvedői voltnak, hogyan magyarázzák. Varsányi Gábor (korusp.) : Tiszta bort öntsenek a pohárba ! Propper Sándor (szoc. dem.): - A r második Supergaaíciuiléglapján ■ állunk, Bethlen: Most, amikor minden szociáldemokrata hitvallást tesz arról, hogy a mérsékelt, a középső vagy a szélsőséges szárnyhoz tartozik-e, az nyugtatná meg a polgári pártokat, ha a szociáldemokrata képviselő urak is tisztán megmondanák. Friedrich István: Úgy van! Propper Sándor: — Megtörtént ! Friedrich István: Akkor helyes! Propper Sándor: Csak nem akarják tudomásul veni! Bethlen gróf: Ajánlom, hogy a szélsőséges elemektől váljanak el minél hamarább. Ha likvidálni kell a bolsevizmust, amit szónokaik követelnek, akkor először saját pártjukban likvidálják. Minél hamarabb végrehajtják ezt a likvidálást, annál hamarabb jutnak könnyebb helyzetbe és nem fognak két malomkő között őrlődni, amint Peicl képviselő, társam beszédében panaszolta, egyik oldalon kommunisták, a másik oldalon a polgári pártok között. Egy országban, ahol két forradalom sepert végig, ahzol a polgári elemek a legnagyobb szenvedéseket tűrték a szociáldemokrata munkásság részéről, a legkeveseb, hogy nyilatkozzanak őszintén ép tsztán, meszszebbmenő céljaikról. (Nagy taps a ‘ kormánypárton.) hogy Ki a hifcésauto, as-« aki itthon joss’isdalienes eaeleszeretekst követett el, vagy xe, s&i eze&eS a hföltörálla assvä a Mräf&s nem így áll. Nem is beszélek arról, izléses-e, ha valaki ok nélkül, kényszer nélkül távozik hazulról és a külföldön magyar lapot szerkeszt. A baj nem az, hogy az igazat írta meg, hanem százszor többet annál. (Helyeslés a jobboldalon.) Nemcsak azt írta meg, ami igaz, és ami nem igaz, hanem az a baj, hogy Garami Ernő egyúttal kezet fogott olyan államokkal, amelyek ellenséges indulattal viseltetnek irányunkban és ezeket biztatta, hogy Magyarország területének egy részét hosszabb ideig tartsák megszállva és erre biztatja ma is. Egy hang a szocialisták oldalán: — Bizonyítsák ezt adatokkal ! Friedrich István : Holnap majd szolgáltatok adatokat is, csak várjanak. Bethlen: Az igazságérzet követeli, hogy mi is megmondjuk az igazat. Nem vagyunk hajlandók a magyar állam rovására saját fiaiból Coriolánuszokat nevelni, mert akkor az ország sírját ássuk meg vele. Nem képzelhető, hogy azokkal szemben, akik ma is folytatják ezt a működésüket, enyhébben járjunk el, mint azokkal szemben, akik büntetésük egy részét már kiállották. Mikor Bécsben jártam, fölkeresett egy úr azzal, hogy álljak szóba Garamival, mert haza akar jönni. Közbekiáltások a szociáldemokratáknál: Garami sohasem bízta meg ezt az urat. Bethlen: Kijelentem, amíg ő továbbra is fentartja a jövőt, a jövőben olyant hat Magyarország ellen, mint eddig, nem vagyok hajlandó vele szóbaállani. (Zajos taps a jobboldalon.) Magyarországba mindenki hazajöhet, semmi akadálya nincs, hogy jöhessen és csak azok nem jönnek, akik érzik, hogy nekik nem tanácsos. (Helyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Azt követeli a szociáldemokrata párt, nyissuk ki a börtön ajtaját étt terjesszük ki az amnesztiát olyanokra is, akik még eddig nem részesültek benne. Mampsz-fia ,5w?egb©Ecs3s5mS3s* feltérneik. Bethlen: Propper képviselő úr azt mondotta, hogy már csak a kis bűnösök ülnek és ezek is csak azért, mert az amnesztia-rendeletet nem hajtották végre. Ismnét kérdezem: miért fájnak önöknek a kommunisták? Hiszen úgy tudják, hogy önök semmi közösséget nem vállalnak kommunistákkal, hiszen az amnesztiarendelet úgy intézkedik, hogy akik öt évnél hosszabb időre ítéltettek el, nem szabadulhatnak. Az igazságügy miniszter éppen most olvasott fel kimutatást arról, hogy 27.000 esetben hajtották végre az amnesztia-rendeletet. Ugyanez az amnesztia-rendelet kimondja azt is, hogy amennyiben öt évnél hosszabb időt ítéltetett, is el valakit, ha arra érdemesnek mutatkoznék, egyénenkinte külön amnesztiát kaphat. ’Föleútás a szociáldemokrata párton . És a gyilkosok? Bethlen: Bocsánatot kérek — jó, hogy szóvá méltóztatott tenni — akkor, amikor 27.000 a megkegyelmezett bolseviki bűnösök száma, ugyanakkor fölháborodás mutatkozik a másik oldalon amiatt, hogy nem is száz esetben amnesztiában részesültek olyanok, akik bolonddá váltak a vörös urak után és azt hitték, ők vannak hivatva a megsebzett jogrend helyreállítására. Propper Nándor: Egyenlő elbánást kérünk! B e then : Ha önök ezt nem értik meg, akkor ne beszéljenek kiengesztelődésről. Peidl Gyula : Sohasem volt 27.000 bolseviki Magyarországon ! Megközelítően sem volt ennyi! (Zaj, az elnök csenget.) Hegedűs György : (Peidl felé): Ő tudja ezt jól! Ők tartották nyilván a vörösöket. (Zaj, az elnök csenget.) Tévé:©i®s hatalom a kurzus védelmére: — magyar specialitás. Bethlen: Áttérek ezek után azokra, miket a szociáldemokrata képviselő urak a kivételes hatalomra vonatkozóan mondottak. Önök a kivételes hatalom azonnali megszüntetését követelik. Ismételten kijelentettem már és kijelentem most is, hogy semmi sem állott távolabb a kormánytól, mint az a törekvés, hogy a kivételes hatalmat ok és cél nélkül m meghoszszabbítsa, különösen most, amikor kötelezettséget vállalt, hogy azt hat hónapon belül megszünteti. Szeretik a kivételes hatalmat úgy föltüntetni, mint magyar specialitást, pedig az egész Középeurópában fönnáll. A német birodalmi kormány fölhatalmazza a birodalmi elnököt, hogy a birodalmi alkotmány megfelelő cikkeiben meghatározott alapjogokat részben vagy egészben hatályon kívül helyezze. Ilyen alapjogok a személyes szabadság, a sajtószabadság, a levélposta, az egyesülési és gyülekezési szabadság, tehát olyan jogokat is érint a kormány kivételes hatalma, amelyeket nálunk nem érintenek. Egy hang a szociáldemokratáknál: Az a köztársaság védelme! Bethlen: Ezekkel a jogokkal a német kormány alaposan él is. Tehát nem magyar specialitás a kivételes hatalom. A kivételes hatalom megszüntetésének követelése elveszti komolyságát, amikor itt a parlamentben azt talán ugyanazok követelik, akik a bizottságokban követelik az ár megmaximálását és a lakásrendelet megszüntetését, amelyeket mind csak a kivételes hatalom alapján lehetne megtenni. (Taps a kormánypárton.) Vázsonyi Vilmos : Nem tud különbséget tenni közjog és magánjog között. (Zaj az egész Házban.) Bethlen ezután a szociáldemokraták panaszával foglalkozik, amely szerint a kormány nem engedte meg a vasutasok szervezkedését és a villamosvasúti alkalmazottak szervezkedése elé is nehézséget gördített és nem engedte meg a kommu- i&thiesa rágalmazza garambás a tövőt. Jővő ( Kedd, 1921. augusztus 1