A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-05-30 / 20. szám
Ötödévesekkel A Hess András téren, a kollégium, előtt múlt századbeli hangulat honol. A Mátyás templom bejáratát fehér drapéria borítja, fala mellett nemes paripák rúgkapálnak a porban. A szovjet—magyar koprodukcióban készülő Lisztfilmet forgatja a stáb. A kollégiumhoz érve viszont kalandfilmbe illő jelenet fogad. Egy fiatalember éppen az orrom előtt ugrik ki az ablakon. Megzavart légyott? Betöréses lopás? — Nyavalyát — mondja Ribiczei Ádám villamoshallgató. — Vizsgázni megyek, bentmaradt az indexem és a szobatársamnál van a kulcs. S ezzel vége van a romantikus hangulatnak. Benn vagyunk a vizsgaidőszak sűrűjében. Mit csinálnak ilyenkor az ötödévesek? Papp György és Hegedűs Csongor, akiket először meglátogattam, éppen beszélgettek a gondjaikról. — Mikorra lesz kész a diplomamunkátok? — Még nem tudjuk — válaszolja Papp Gyurka. — A diplomamunkát meg kell építeni és sajnos nem nagyon van hozzá alkatrész. Jó lenne, ha szervezettebb formában kapnánk segítséget. — Hát a konzulensek? — A magam részéről a tanszéken készítem a diplomamunkámat, tehát csak egy konzulensem van. Mindenki szívesen segít, csak éppen mindenkinek kevés az ideje, a megépítés beszerzési gondjaival foglalkozni. — Nekem is hasonló a problémám — csatlakozik Hegedűs Csongor. Ugyanis meg kell építenem, amit tervezek. A konzulenseimtől minden segítséget megkapok, de az előrehaladást megnehezíti az anyagbeszerzés kissé lassúnak mondható tempója. Megépítés közben szinte elkerülhetetlen az áramköri elemek módosítása, és az újabb anyagrendelés mindig időveszteséget jelent. Ehelyett az ember inkább egész nap kerülő utakon próbál beszerezni ezt-azt, amit tud.. . S ezzel rengeteg idő elmegy ... — S ha mindezzel készen lesztek? Papp Gyurka: — Oktatói állást pályáztam meg egy műszaki főiskolán. Még nem tudom, felvesznek-e. Csongor: — A KFKI-be adtam be pályázatot. Ha nem vesznek fel, akkor majd magam nézek állás után a nyáron. Még önmagammal sem tisztáztam teljesen, milyen terület érdekel legjobban. Elektronikus műszerágazaton végzek. Ez eléggé speciális terület , ugyanakkor szerteágazó, mert az elektronikát rendkívül sok helyen alkalmazzák. De hogy ezen belül milyen témakörrel foglalkozom majd a legszívesebben ezt — úgy gondolom — az idő dönti majd el. Nem tudhatom előre, hogy milyen lesz a munkahelyem. Mindenesetre elhatároztam: beleugrom majd a mélyvízbe, és arra úszom, amerre a legcélszerűbb. Mostanáig nem volt sem időm, sem kedvem arra, hogy az álláslehetőségeket komolyan mérlegeltem, inkább a diplomamunkára koncentráltam. Szeretném beadni még május végén — de hogy sikerül-e, azt nem tudom. Gyurka: — Érdekes látni: akikkel öt évig együtt jártunk, azokkal ez idő alatt nagyjából azonos mederben folyt az életünk. Azonosak voltak a problémáink, hasonlóak az elfoglaltságaink ... És most, hogy már az állásügyeket fontolgatjuk, egyre jobban kirajzolódnak a különbségek. A hallgatók egy részében elburjánzott az a mentalitás: nem érdekes, amit az ember ad, csak az, amit megszerez. Sokan megelégednek a teljesen lapos, középszerű élettel. Ezeket a vonásokat gyakran nevezik kispolgári maradványoknak, pedig nemcsak egyszerűen maradványok: a mai emberek között is megvan a gyökerük, táptalajuk, ha sok embert megfigyelünk, szükségszerű, hogy az általuk választott életformák között találunk átlagosat, laposat, középszerűt. De ha valaki nem is törekszik többre, ha a munkájában is megelégszik a középszerűvel — holott a tehetségéből többre is futná — az már elítélendő. Mindketten általában jó rendűek voltak, Csongor háromszor jeles is. Argentínából jött Roberto Gil Gerbino Argentínából jött Magyarországra, hat évvel ezelőtt. Ösztöndíját az XUNESCO-n keresztül szerezte. Az édesapja is mérnök odahaza, Dél-Amerikában. — Mi lesz, ha hazamész? — Még nem tudom, milyen lehetőségeim vannak. Egyet tudok csak biztosan: a diplomát nem ismerik el. — Akkor mi értelme volt az itt töltött hat évnek? — Nagyon sok — nevet Roberto. — Megszerettem a magyar lányokat, a magyar postát, a magyar borokat.. . Megismertem közelről egy népet, megtanultam a nyelvét, megbarátkoztam a szokásaival, közel kerültem hagyományaihoz, történelméhez, kultúrájához. Nem beszélve arról, hogy az, ami a szocialista országokban történik, nagyon vonz bennünket, latin-amerikai fiatalokat. Mindenesetre megpróbálok otthon mérnöki állásban elhelyezkedni. Ha nem sikerül, akkor átmegyek Peruba. Tulajdonképpen szabályozástechnikai kutatóintézetben dolgoznék legszívesebben, de azt sem tudom, hogy van-e otthon egyáltalán ilyen... Szóval fogalmam sincs, hol állapodom meg, de egyet biztosan tudok. Ide még visszajövök, mert nagyon megszerettem ezt az országot. — Hogy érezted magad az egyetemen? — Az egyetem többféle lehetőséget is kínál az embernek. Ha valaki kitűnő vagy jeles tanuló, annak másra nemigen jut ideje. (Ha csak nem kivételes zseni.. .) Ha az ember négyes, akkor már lehet valami hobbyja is, ha hármas, akkor már elég sok ideje van, és így tovább ... Szóval lehet választani. — Te mit választottál? — Többnyire hármas-négyes voltam. — Hobbyd? — Elsőrendű hobbym a fotózás, mint a filmezés olcsó megnyilvánulása. Műszaki tanárok A folyosó túlsó végén, Standlinsky István és Ványi Miklós műszaki tanárok szobájában. — Mi is pontosan a műszaki tanár? — Felsőfokú technikumot végeztünk, s utána jöttünk ide a villamoskarra. Tulajdonképpen a pedagógia tanszék fennhatósága alá tartozunk. Tanulunk logikát, etikát, lélektant, nyelveket és így tovább... Középiskolai tanárok leszünk. A diplomamunkánk — vagy inkább szakdolgozatunk — is műszaki és pedagógiai témájú egyszerre. „Egy híradástechnikai szakkör programjának összeállítása gépész jellegű iskolában” és. „A komplex matematika tanításának hatása a tanulók aktivitására.” — Álláslehetőségek? — Huszonhárman vagyunk, s 15 állás van Pesten. Egyelőre még sokan nem is tudják, mi fán terem a műszaki tanár. Inkább mérnöktanárt keresnek. Mi vagyunk az első végzős évfolyam, a következők kitaposott utakon haladnak majd. Mikor kifelé jövök, megakad a szemem egy plakáton. „Hogy akarsz vidám ballagni?” A ballagás szervezői így gyűjtik a tippeket. Ötlet akad bőven. Akarnak ballagni sírva, görkorcsolyán, teveháton, sztriptíz görlökkel. A plakát alján egy szerényen meghúzódó ajánlat: „Ballagjunk inkább jövőre!!!’’ Azt hiszem, ezt az ismeretlen szerző sem gondolta komolyan. Ahogyan Roberto Gil Gerbino mondja: „Húsz évig tanultam. Készültem arra, hogy elfoglaljam a helyemet az életben. Mindig vártam valamire, hogy jövőre befejezem a középiskolát, két év múlva az egyetemet ... Most már mire várják? El kell végre kezdeni...” —orosz— a Schönherzben Papp Gyurka: „Sokan megelégednek a teljesen lapos, középszerű élettel... ” Fotó: Erdős Zoltán Roberto: „Megismertem közelről egy népet...” SZEDŐ IVÁN FELVÉTELE Az ünnepi Vár Női fegyverrel EGY NŐ ÖNMAGÁBAN is veszélyes lehet, fegyverrel pláne. Ha krimiben gondolkodunk. Ha „sportban" akkor a fegyver már nem jelent veszélyt. Legfeljebb a nő, Kós Éva magas, csinos, szép arcú lány, negyedéves építészhallgató. Szerkesztőségünk gyérnek mondható férfi-részlege izgatottan várta röpkének szánt és röpkének is sikerült látogatását. Nem okozott csalódást, mindössze nemrégen még szépen omló haját lehetett hiányolni. Egy újságfotón így láttuk: hosszú haj, szép, csillogó szemek. Standard puska. Most rövid a haja és fáradtak a szemei. A hajlevágás nyilván egy fodrásznő lelkét terheli, a szemek a sok tanulástól, éjszakázástól, rajzolástól fáradtak. A NAGYON KURTA beszélgetésre azért került sor, mert Éva a „Jó tanuló - jó sportoló" verseny május 16-i díjkiosztó ünnepségén II. díjat kapott. Tanulmányi eredményében a négy év során jó és jeles váltogatta egymást, sporteredményei között pedig olyan is van, mint a pár évvel ezelőtti ifjúsági bajnoki cím, vagy a tavaly októberi országos bajnokságon elért helyezés, amikor két számban indult, s egyiket megnyerte. - Miért választottad ezt a sportágat? - Nagyon egyszerű oka van: a Marcibányi téri lőtér mellett laktunk. Már középiskolás koromban tagja lettem az MHSZ lövészklubnak. - Mivel „kezd" egy kezdő? - Én kispuskával. A mai gyerekek légpuskával. Ez könynyebb, s akár szobában is lehet gyakorolni vele. A női fegyver: Standard puska. - Mi kell ahhoz, hogy valaki jó céllövő legyen? - Jó szem, biztos kéz, határozottság, erős koncentrálás, sok edzés. -- Hogy állsz az utózóival? - Egészen természetes, hogy a sportot alárendelem a tanulásnak, tehát minimális időm jut edzésre. Néha szidnak is a klubban, mivel azonban így is jó eredményeket érek el, nincs vész. Beszéljünk hát ezekről az eredményekről. TÖBBSZÖR JÁRTAM külföldön is. Lőcse, Varsó, Skopje, Lipcse. Lipcsében másfél éve első lettem légpuskában. Most tél végén Kubába mehettem volna háromhetes versenyre, de ráment volna a félévem és ennyit nem ér meg egy kubai út. Tavaly itthon is csak három versenyen tudtam részt venni (igaz, hogy mindháromszor első osztály fölött sikerült a szereplésem). Az októberi országos bajnokságról már volt szó, azóta csak egyszer versenyeztem, „60 összetett" versenyben, s 555 kört értem el, ami szintén jóval az első osztály fölött van. - Ad-e valami tekintélyt a kollégák előtt az, hogy jól tudsz bánni a fegyverrel? - Tekintélyről nem tudok. A katonaviselt fiúk mindenesetre értékelik. Éva fáradt. Határozott mozdulattal feláll, véget vet az audienciának. Ennyit tudtunk meg róla, mint fentiek. Tudjuk továbbá, hogy a Bercsényiben DB-titkárhelyettes. Jó sportlövész. Jól tanul. Puskát csak a lövészklubban használ, az egyetemen nem. PORTRÉ. KOVÁCS GÁBOR VÉGZETT VILLAMOSMÉRNÖK III. DÍJAT NYERT PÁLYÁZATI FELVÉTELE