A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-02-14 / 6. szám
Oktatók, diákok közös műve: a VIZSGA Beszélgetés Suhai Emőnével, a villamos-dékániban Suhai Emőnével, a villamosmérnöki kar dékáni hivatalának vezetőjével beszélgettünk a mostani vizsgaidőszak bonyodalmairól, átmeneti problémáiról, az új tanulmányi és vizsgaszabályzat gyakorlatáról. Az elmúlt hetekben gyakran írtunk a vizsgákról, főként az utóvizsgázás problémáiról, diák és tanár viszonyáról az utóvizsgákkal kapcsolatban. De nem tudtunk még kitérni arra a motívumra, hogy utóvizsgák tekintetében alapvető különbség van a mostani elsőévesek és az előbb indultak, tehát már a másodévesek között is. Míg ugyanis a négy félév összesen 12 ismétlő vizsgát enged meg az elsőéveseknek, akik már teljesen az új tanulmányi és vizsgarend szerint végzik tanulmányi munkájukat, addig az „öregdiákok” utóvizsgáikat a régi rend szerint bonyolíthatják le. Fokozatos „átállásról” van szó tehát, amit csak helyeselni lehet, nem csupán a diákok, de a tanárok túlterheltségére való tekintettel is. Továbbra is az a helyzet a villamoskaron, hogy — bár, mint legutóbbi számunkban is közöltük, jó néhány száz érjegy elkelt az évfolyamok előadónak fiókjaiból — mégsem fordult elő az az extrém eset, hogy valaki kifejezetten más oktatónál vagy vizsgabizottság előtt kívánt volna utóvizsgázni. A tanszékekről a dékáni hivatalba még ilyen kérés nem érkezett. Olyan, aki a megengedett utóvizsgaszámot kimerítette (például 6 tárgyból háromnál több év-re ígérkezik) alig néhány akadt eddig, pedig már csak néhány nap választ el bennünket február 15- től, az 1969/70. tanév első félévi vizsgaidőszakának végétől. Van egy olyan paragrafusa ugyanis a vizsgaszabályzatnak, hogy a vizsgaköteles tárgyaknak minden félévben csak a fele lehet utóvizsgás. Ha ezt a hallgató túllépi, évismétlésre utasítják, mivel a 4 félév — 12 utóvizsga szabálya csak arányosan elosztva érvényes. Pillanatnyilag még problémákat okoz az új rendelkezésnek az a pontja, amely megszabja az államvizsgáknál, hogy államvizsgabizottsági tag csak egyetemi tanár vagy docens lehet. A villamoskaron sok a fiatalabb oktató, az adjunktus, tanársegéd , ők a jövőben nem vehetnek részt a vizsgákon, csak mint vizsgáztatók, dékáni engedéllyel. Tehát a bizottságoknak nem lehetnek tagjai, ez pedig a rangosabb professzorok sokszoros túlterheltségére, a vizsgák iramának csökkenésére, lelassulására vezet. Számtalan eljárási, értelmezési problémát vetett fel az új tanulmányi és vizsgaszabályzat gyakorlatba való bevezetése, mondotta Suhai Ernőné, a villamoskar dékáni hivatalának vezetője. Ezek a problémák a február 3-án tartott kari tanácsülés elé kerültek a mi részünkről is, ahol sok javaslatunkat elfogadták. A végleges megfogalmazáson dolgoztam éppen fél éjszaka, hogy a lehető legvilágosabb formában kerülhessenek egyetemünk rektora elé, végleges jóváhagyásra. Ezek szerint ezek a tapasztalatok is megkönnyítik majd a második félév vizsgáit mind az oktatók, mind a diákok számára, s a gyakorlat folyamán normális kerékvágásba lendült új szabályok, módszerek beteljesítik hivatásukat. A racionálisabb, humánusabb és ugyanakkor igazságosabb vizsgáztatás megvalósulását „mérnökgyár”egyetemünkön. Amelynek azért egyre emberibb arca lesz. Cs. J. VISSZAJELZÉS Hát ismét eltelt egy vizsgaidőszak. Igaz, néhány terminológia megváltozott. Megszűnt az utóvizsga, valamint az utóvizsgaidőszak, mint fogalom; az u. v. helyett az i. v. már valahogyan sokkal jobban hangzik. Az új vizsgaszabályzat bevezetésével, és rugalmas alkalmazásával a legtöbb helyen szűnőfélben van a további bürokratizmus is. Problémák azonban makadhatnak bőven. És az új félév kezdetén ezt az örvendetes demokratizálódási folyamatot úgy lehet a legjobban elősegíteni, hogy megpróbálunk őszintén visszanézni az elmúlt félévre. Igen, a már milliószor emlegetett visszajelzés-ügyről van szó, az annyira hiányzó, közvetlen, őszinte beszélgetésekről. Most van ennek az ideje, most kell ezeket megcsinálni. Én mindenesetre idejében szóltam... . — róla — Rövid jelentés a vizsgaidőszakról Vegyészmérnöki kar A vizsgaidőszaknak éppen a mai napon van vége, teljesen feldolgozott adatokkal tehát nem szolgálhatunk, nincs még „naprakész” statisztika , vannak azonban részleges eredmények, s van némi tapasztalat is, amiről érdemes megemlékezni, sőt, megszívlelni is. A február 4-én lezajlott kari tanácsülésre készült egy felmérés „Vizsgahelyzet a vegyészmérnöki kar nappali tagozatán 1970. február 3-án” Eszerint az I. évfolyam 203 hallgatójából február 3-ig 78 fő zárta le félévét, további 78 hallgatónak egy, 40 hallgatónak két, 7 hallgatónak három tárgyból kell még vizsgáznia. A II. évfolyamon (171 fő) félévét 17 hallgató zárta le. Egy tárgyból 44, két tárgyból 60, három tárgyból 31, négy tárgyból 11, több tárgyból 8 hallgatónak volt még vizsgája. A III. évfolyam sem állt valami fényesen. Az összesen 138 hallgatóból mindössze tízen zárták a félévet, egy tárgyból 52, két tárgyból 53, három tárgyból 18, több tárgyból 5 hallgató volt még vizsgaköteles. A IV. évfolyam 124 hallgatójából félévét 11 fő zárta le, egy tárgyból 52, két tárgyból 47, három tárgyból 14 hallgató „hátralékos”. Ez volt február 3-án. Azóta persze a sok hátralékosból sokan törlesztettek, de korántsem mutatott szívderítő képet a helyzet a vizsgaidőszak végefelé sem. A dékáni hivatal előadói elmondták, hogy bőven voltak olyan hallgatók, akik február 14-e előtt néhány nappal még két-három vizsgájukat nem tették le. Volt olyan, aki egyik tárgyból a rendelkezésére álló négy nap alatt először futott neki, s még két ismétlő vizsga is várt rá. Namármost. Ha az „első” vizsga nem sikerült neki, akkor jön az ismétlő vizsga. De mikor? A négy nap alatt? És ha a két ismétlő vizsgából, mondjuk, az egyik megint nem sikerül, akkor mi van? Ez még egy „százszázalékos biztonságú” hallgató esetében is több mint rizikó. Mi történhet az ilyen hallgatóval? Az előadók fáradtan legyintenek. „Lesz itt annyi orvosi igazolás, hogy Dunát lehet rekeszteni vele.” Hát ez is megoldás a hallgatónak. Amennyiben hozzájutne orvosi igazoláshoz. (Naiv feltételezés persze, hogy nem jut hozzá, mert mért ne jutna? Éskivéve azt a néhányat, aki komolyan, huzamos ideig beteg volt, jönnek a „falbetegek”, s miután az orvosi igazolás okat egyforma értékűnek kell tekinteni — megkaphatják a halasztást.) Erre a kétségbeesett kapkodásra, izgalomra (hiszen az évismétlés réme fenyeget) nem volna szükség. A dékáni hivatalok felesleges megterhelésére sem. Ha az „utolsónapos” hallgatók beosztották volna az időt. Óriási önbizalom vagy óriási hanyagság kellett ahhoz, hogy valaki januárban például egyetlen vizsgát se tegyen le, ellenben február végén szinte egyszerre kettőt, hármat. Kínálkozott pedig néhány variáció. Mondjuk, az ember januárban túlesik a nehezebb tárgyakon, s a könnyebbeket hagyja februárra. Vagy nekifut januárban valamennyi vizsgának (vagy sikerül, vagy nem), és akkor bőven van ideje ismételni az akciót februárban. Igaz, hogy ez egy kis gondolkozással járna, amolyan „tervkészítéssel”, ráment volna tán egy nap is, de megkímélte volna a hallgatót (mi több, a hozzátartozókat, s mindenkit, aki vizsgaügyben illetékes vagy érintett) a zűrzavartól, túlerőltetett tempótól, s nem egy esetben a legrosszabbtól az évismétléstől. A prédikáció nem valami rokonszenves a diákok számára különösen attól nem, aki nincs benne a pikszásben nyakig, hanem — együttérzéssel bár — de valahonnan a szélről néz: a vizsgaidőszaki vergődést drukkolást, tanulást — mégis meg kell kockáztatni (prédikátum, hangvétel nélkül) anynyit, hogy a következő vizsgaid ászaikra nem ártana levonni ennek a vizsgaidőszaknak tanulságait. Szeptemberben nem lesz vizsgaidőszak, nyáron sem lesz, tehát minden vizsgát május 21-től június 30-ig kell letenni, méghozzá jól beosztva. Utolsó hétre, utolsó napokra „első” vizsgát, ismétlő vizsgát, utóvizsgát felhalmozni — ez túlságosan nagy kockázattal jár. Évismétlést jelenthet. Annak számára pedig, aki eleve évismétlő volt ebben az évben — az egyetemi pályafutás vonat _ k __ I!üü!ÍÍU:!:Íliü::::::::.. JOVO MÉRNÖKE GÉPTERVEZŐ GÉP Fiatal szakemberek egy csoportja automata berendezések tervezésére szolgáló — szintén automata — rendszert tervezett Leningrádban. A digital- számítógépbe táplált komplex program nyomán a gép ember beavatkozás nélkül rajzolt, meg gyakorlatilag bármilyen bonyolult mikroprogramos automata sematikus elrendezését, majd elkészíti azok részletes terveit is. Az új módszer fejlesztésére rendkívüli lehetőség nyílik ; legbonyolultabb berendezései — akár az elektronikus számítógépek gyors tervezésére (APN) isünüüsnün mmm NADRÁGKOSZTÜM Kollégina, én nem bánom, ha pizsamában jön az előadásaimra, de legalább ne akadja végig!! Hajnali vetélkedő ATTÓL TARTOK, kevesen hiszik el, pedig igaz. A negyedéves vegyészhallgatók, akik fizikai kémiából szigorlatoztak , olyan ádáz küzdelmet folytattak az „elsőbbségért”, amilyenre még nem volt példa. Sem a vegyészkar, sem más karok életében. Ezt úgy kell érteni, hogy „az aznapra rendelt turnus” valamennyi tagja (kb. 12 ember) elsőnek akart lemenni, amiből aztán egyenesen következett, hogy már kapunyitásnál, hajnalban, hajnal előtt, tumultuózus jelenetekre került sor. Akadt olyan tag, aki 4 órakor dobta ki magát az ágyból, s úgy futott az egyetemre felalvó állapotban, mint aki máklevet ivott. CSODÁLATOS HISTÓRIA. Tekintetbe véve, hogy az egyetemisták általában utálják a korai felkelést, viszont imádnak aludni — teljesen érthetetlen is. Varsányi professzor úr, aki a társulatot szigorlatoztatta, ugyancsak csodálkozását fejezte ki, s a következőket mondta: Nem tanszéki intézkedésről van szó. A tanszék feliratkozási sorrendben szigorlatoztál reggel 8 órától, s a szigorlat legkésőbb fél 2 tájban véget is ér. Azt sem lehet tehát mondani, hogy a hallgatók az idő elhúzódása miatt rohannak, azért, mert nem akarják az egész napjukat a szigorlatra „áldozni”. Úgy látszik, összebeszéltek, hogy nem feliratkozási, hanem érkezési sorrendben szigorlatoznak, s a tanszék ezt tudomásul is vette. Hogy miért tették ezt a negyedévesek? — ki tudja?. REJTÉLYES. A hallgatók hallgatnak. Egyszerűen nem hajlandók megmondani az okát. Úgyhogy csak tippelni lehet. Elképzelhető, hogy heccből csinálták, hadd törje a fejét a tanszék. Vagy istennyilaszerűen rájöttek arra, hogy a kora hajnali levegő üdít, frissít, hogy nincs szebb a hajnali verébcsicsergésnél és a ritka járatú, ám félig üres villamosnál. Elképzelhető az is, hogy azok, akik elsőnek szigorlatozhatnak, jobban járnak a társaság másik felénél, mert a jegy mellé kapnak egy zacskó nyugicukrot. Elképzelhető továbbá az is, hogy nyugicukor helyett áldást oszt a tanszék, ami egyfelől olcsóbb is, másfelől viszont nagy eszmei értéke van. A TOVÁBBI elképzeléseket a nyájas olvasóra bízom, nekem több nem jut eszembe, ugyanis ma korán keltem fel, hajnalban, s ilyenkor bágyadtan fog az agyam. — b — t — Modern szerelés — Hogy alig van rajtam valami?! és « » gyönyörű, új karkötő?!... „Egy huszonötöset kérek...“! ALIG ÉSZREVEHETŐ, egyetemistáink által sokat látogatott kis helyiség a Budafoki úton, szemben az egyetem épületével. Az ajtó felett fehér alapon apró betűkkel a felirat: trafik, özv. Szikom Ferencné és özv. Nagy Lajosné árulják benne a cigarettát, a különböző trafikárut, no meg természetesen az okmánybélyegeket. Ezekben a napokban nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezeknek volt a legnagyobb keletje. Néha még a kis helyiségbe sem lehetett beférni, olyan sor állít előtte. A legtöbb hallgató huszonötöset vett, de szép számmal akadtak olyanok is, akik már kénytelenek voltak a százasból csupán ötven forintot visszakérni. Margit néni kicsit bosszúsan, de mindig aggódva, reményt keltően, biztatva tépte le egymás után a bélyegeket. Nem először, de nem is utoljára csinálta. Immárom tizenöt éve, hogy az egyetemisták hozzá járnak bélyegért, mielőtt az egyetem dékáni hivatalaiba mennének. Ha ismétlővizsgás lép a trafikba, már szinte szólnia sem kell, mert Margit néni az arcáról olvas. Hiába, tizenöt év, az nagy idő. Ezalatt ki lehetett ismerni a hallgatók minden mozdulatát, arcfintorát, elkeseredését, vagy éppen boldogságát. Volt olyan vizsgázó, aki kérte Margit nénit, hogy szorítson neki a délelőtt folyamán, s még többen olyanok, akik a boldogságtól kipirult arccal rontottak az üzletbe közölni az örömhírt: sikerült az ismétlés. VAN OLYAN régi ismerőse Margit néninek, aki még vidékre helyezése után is megmegereszt néha egy lapot, sőt, külföldi ösztöndíjasok is küldenek üdvözlő kártyákat szeretetük jeléül. Külön szeretettel gondoskodik a vietnami hallgatókról, akik néha bizony egy kicsit akadozva, de bűnbánóan kérik és vásárolják meg a szükséges bélyegeket. Margit és Irén néni gyors statisztikája arról tanúskodik, hogy manapság sokkal több az ismétlés, mint pár évvel ezelőtt. Habár egyikőjük sem ért különösebben a műszaki tudományokhoz, annyit a tapasztalatukból és az egyetemistákkal folytatott röma beszélgetésekből meg tudnak állapítani, hogy az idők folyamán a tananyag bővült, nőtt a mennyiség, gyarapodtak az ismeretek, s bizony így könnyebben becsúszik egy-egy ismétlés. Meggyőződésük, hogy most is ugyanolyan szorgalommal és lelkesedéssel tanul az ifjúság, mint azelőtt, viszont egyre nehezebb lesz a helyzetük. EGYÉBKÉNT ÖRÖMMEL és büszkén emlékeznek viszsza azokra az időkre, amikor a trafik „alapköveit” egyetemisták segítségével rakták le. Boldogan jöttek segíteni, hiszen a környéken nem volt máshol trafik. Még az első polcokat is az ő segítségükkel állították fel. Mindez 1955. április 4-én történt. Azóta tizenöt év telt el, de a forgalom egyre nőtt. Régi és új arcok váltogatják egymást. Idősebb egyetemisták köszönnek el, új fiúk és lányok nyitnak be. Ez az élet rendje. Csak a két trafikos néni maradt változatlan. Mindketten nagyon szeretik a Műegyetem hallgatóit, velük együtt izgulnak és örülnek egy-egy sikerült vizsga, vagy felelés után. Állandó ügyeletet tartanak, hisz sohasem tudni, hogy mikor kell segíteni, amikor még nem késő. Reggel negyed nyolctól este negyed hatig dolgoznak, csendesen, szerényen. Az egyetemhez tartoznak. Ha egyszer arra jársz, emeld meg a kalapod Margit néni és Irén néni trafikja előtt. Jól fog esni nekik... Koltay Gábor MŰKÖDIK A „BŐR-60” Üzembe helyezték az első, kutatási célokat szolgáló, gyors neutronokkal működő atomreaktor, a „Bőr—60" energetikai egységét. A már stabilan üzemelő reaktorban a leendő, energiatermelő atomreaktorok egyes részegységeit szándékoznak kipróbálni. Több kutató ugyanis ezt a típust tartja a jövő energiatermelő atomreaktorának, mivel a berendezés természetes uránnal működik, és a felhasználtság nagyobb mennyiségben plutóniumot is termel. (APN) HOMOK GENERATOR Bakuban összeállították a fizika—matematikai tudományok doktora — Mahmedbei — helióberendezéseit, üveggel fedett vasbeton ládába tengerparti homokot tesznek, majd a napsugarak felmelegítik. A homok összegyűjti a napenergiát és a közötte futó csővezeték vizét jelentősen felmelegíti. A homok hőfelvevő képessége sokkal magasabb, mint az ilyen berendezésekben általánosan használt fémeké, ugyanakkor, a hőleadása egytizede, vagyis magasabb a hatásfoka. (APN)