A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)
1973-04-02 / 11. szám
Kürthy Hanna rajza Számítástechnikai oktatás két karon A IV. ötéves terv kiemelt feladatai között szerepel a számítástechnikai módszerek elterjesztése, a számítógéppark felfejlesztése. Ehhez azonban megfelelő szakembergárda is szükséges, nem csupán gépek. Számítógépes szakemberek képzése azonban nem elég, mert nemcsak ők foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, nemcsak eléjük kerülnek megoldandó problémák. A számítógép-szakember a gép nyelvén ért, erre kell áttennie más szakterületek, tudományágak problémáit. Felmerült annak a szükségessége, hogy egy vegyész-, közlekedésmérnök, építőmérnök vagy más szakember is elsajátítsa az alapismereteket, hogy közös nyelvet tudjon beszélni a számítástechnikai szakemberrel. A számítástechnikai ismeretek oktatására minisztertanácsi határozat van, az egyetem különböző karain évek óta folyik is már a képzés, de az azonos cél elérésére a módszerek mindenütt mások. ár Az építőmérnöki karon a mechanika tanszékhez tartozó számítástechnikai csoport foglalkozik az oktatás megszervezésével. Havas Iván, a csoport vezetője válaszolt a karon folyó képzéssel kapcsolatos kérdésekre. — Mi volt a csoport létrehozásának, megalakításának célja, és mennyiben segíti elő megléte az oktatást? — 1970-ben alakultunk az ODRA 1204-es típusú számítógép üzemeltetésére. Számítástechnikai oktatás az 1965/66-os tanévben indult nálunk, a kar professzora, Szabó János kezdeményezésére. Heti két óra elmélet, egy óra gyakorlat volt a tantervben, és a NIM szakemberei, külső oktatók vezették a képzést. 1968-ban a mechanika tanszék vette át ezt a feladatot. Korábban a hallgatók csak táblán láttak programot, később már használhattuk az akadémia Kende utcai MINSZK számítógépét, majd 1970 tavaszán megkapta a kar az ODRA-gépet. Eggyel több gyakorlati órában oktatunk, és a csoport elsődleges céljának tekinti az oktatási programok futtatását. A hallgatók feladatai mindig prioritást élveznek a gépen. Az egyetemről kikerülő mérnöknek nagyon fontos szerepe van az új módszerek elterjesztésében, ezért lényeges, hogy alapos képzésben részesüljön. — Nem felejtődik-e a leadott ismeretanyag, milyen igénye, lehetősége van a hallgatóknak a gyakorlásra? — A legtöbb tanszék igényli, hogy a hallgatók számítógéppel dolgozzanak, különösen a felsőbb éveseket oktató tanszékek. A vízgazdálkodási, vízépítési, vasbeton-, útépítési tanszék például, hogy csak néhányat említsek. Sok diplomatervező is dolgozik a gépen, a múlt évben kb. 60—70. Így az ismeretek nem avulhatnak el. — A számítógépes módszerek meggyorsítják a diplomatervek készítését? — Nem, csupán más lehetőségeket, más feladatok megoldását teszi lehetővé a számítógép, itt nem a gyorsaság a döntő. Nagy mennyiségű adat feldolgozását egy folyóvíz vízhozamának kiszámításánál, ugyanezt az áttervezésnél, forgalmi adatok felhasználásánál. Sokkal pontosabb a közelítés, mint manuális munkánál. A lényeg, hogy a műszaki tervezésben a mérnök ideje felszabadul a mechanikus feladatok alól, és a valódi szellemi munka számára áll rendelkezésre. — A karon számítástechnikai ágazat is létezik. Hol van szükség az építőmérnöki munkában ilyen képzettségű szakemberekre, mennyire elterjedt a számítógépek használata ezen a területen, és hol helyezkedtek el az ezen az ágazaton végzett hallgatók? — A legjobb hallgatók jelentkeznek erre a szakra, számukra bizonyos többletmunkával jár az itt folyó képzés. Matematikában kell különösen jó alapokkal rendelkezniük. Az építőiparban nagyon kevés vállalat rendelkezik számítógéppel. Naprakészen kell számtalan dologban dönteni, adatokat rendszerezni, ütemterveket készíteni, sokféle paramétert figyelembe venni. Ahol van számítógép, ott az aznapi friss adatok betáplálása lehetőséget ad ésszerű módosításokra, a szervezettség magasabb fokának megvalósítására. Általában még nincs számítógépekkel ellátva az építőipar, ez a jellemző. Világviszonylatban általános a szakemberhiány, nálunk először tavaly végzett 15 fő számítástechnikai ágazaton. Bár messze vagyunk attól, hogy minden vállalat munkája gépi tervezéssel, szervezéssel folyjon, az új gépek, új módszerek beállításával is azt kell mondani, hogy egyre nőnek az igények. A nálunk végzett hallgatók általában pesti vállalatoknál helyezkedtek el, az ÉVM Számítástechnikai és Ügyvitel-gépesítési vállalatánál, a Mélyéptervnél és különböző tervezőintézetek számítástechnikai csoportjainál. — Eddig csak az egyik oldalról, a hallgatók oldaláról volt szó. Megítélése szerint, a számítástechnikai oktatást végzőkön kívül, hány oktató ért a karon a számítógépekhez, dolgozik számítógépen? — Befejeződtek vagy folyamatban vannak az oktatók továbbképzése céljából szervezett számítástechnikai tanfolyamok. 1974 tavaszáig, néhány kivételtől eltekintve, minden oktató részt vesz ezeken. Megítélésem szerint jelenleg mintegy 25 százalék használ számítógépet a karon, de például mechanika tanszéken 2—3 oktatót leszámítva, mindenki felhasználja a kutatómunkában ezt az eszközt. Lényeges, hogy minél több oktató foglalkozzék számítógépekkel, értsen hozzá, egyrészt az oktatás színvonalának emelése céljából, másrészt azért, mert a hallgatók képzése erősen kényszerítő tényező. A vegyészkari számítástechnikai oktatásról dr. Vajta László egyetemi tanár, a kémiai technológia tanszék oktatója adott tájékoztatást. A számítástechnika megjelenése, mint minden műszaki újdonság, az utca embere számára valamiféle misztikumot jelent. A sci-fi-olvasmányok, -filmek alapján a komputert azonosítják a robotemberrel, de mindenképpen valami fetisizált dolognak tartják. A másik helytelen nézet, amely abból indul ki, hogy az USA-nak sok számítógépe van, ezért gazdag ország. A megoldás: nekünk is sok számítógépet kell vásárolnunk, akkor mi is gazdagabbak leszünk. Ez a helytelen logikai következtetés felcseréli a célt az eszközzel. A számítógép csupán eszköz. — Mi hozta létre a számítógépes oktatás igényét? — A magyar vegyipar eljutott arra a fokra, hogy számítógépeket alkalmaz bizonyos ágazatokban, ahol olyan bonyolultságú folyamatok vannak, amelyekhez hiányzik ez az eszköz. A nitrogén- és műtrágyaipar, a kőolaj-feldolgozó ipar, a petrokémiai ipar például. Nem számítom ide azokat a területeket, amelyeken csupán egyszerű programok alapján, nagy tömegű számlák nyilvántartása, munkaerő-nyilvántartás történik. — Mi a célja a számítástechnikai alapképzésnek, mit várnak el a képzés folyamán eredményként? — A számítástechnika oktatása a matematika tanszék feladata. Az ötéves képzésbe beépül a számítástechnikai oktatás, nem fejeződik be az alapok ismertetésével. Van egy kis számítógépünk, laborgyakorlatokon kisebb programok elkészítését végezzük, beleépítve a különböző tárgyak oktatásába a feladatokat, önmagában tehát a számítástechnika a Bende-féle tárgy, de ezeket a számítástechnikai módszereket folyamatosan alkalmazzuk a képzés időszaka alatt. A cél az, hogy mindenütt, ahol számítógép van vagy lesz, a végzett vegyész tálalni tudja a problémáit a számítástechnikai szakembereknek, a számítástechnikai központnak. Az itt végzett vegyészeknek tehát nem kell ennyi idő alatt, nem is lehet számítógépes szakemberekké lenniük, csupán szót kell tudni érteniük azokkal. — Első ízben indult be a karon a postgraduális kibernetikai szakmérnökképzés. Mi tette szükségessé ennek beindítását? — A kibernetikai szakmérnökképzés követelményszintje nyilvánvalóan magasabb, mint az általános nappali oktatásé. Egy most kialakuló munkaterületre kell a szakembereket biztosítanunk. Olyanok vesznek ezen részt, akik 5—10 éve vezető szakemberek a vegyiparban. A vezető vegyészmérnökök kezében van a döntés az iparban, sok helyen pedig már elértek olyan bonyolultságú, olyan nagysági fokú folyamatokhoz, olyan küszöbértékhez, ahol klasszikus módszerekkel nem tudnak időben végezni. A számítógép csak olyan kérdésekre tud választ adni, amelyeket feltettek neki, és a lehetséges alternatívák közül mindig az embernek kell választania. Olyan feladatok elvégzése is szükséges, mint termelési programok készítése, termelési feladatok optimalizálása. Ugyanazoknak a mérnököknek, akik eddig hagyományos módszerekkel, legfeljebb számológépek segítségével végezték a munkát, ugyanehhez számítógépeket kell felhasználniuk. — Mennyien jelentkeztek az új szakmérnöki képzésre, és mekkora a szükséglet? — 34—36 jelentkező volt, az előzetes igények felmérése után sem lehet még megmondani, hogy szükség lesz-e megismételni ezt a képzést újabb csoporttal. Nehéz volt a tanári kart is összeállítani, de sikerült olyan tekintélyes szakembereket megnyernünk, mint Polinszky akadémikus, Földes és Benedek professzor. Azt gondolni, hogy mindenütt számítógép kell, mindenütt számítógépet fognak alkalmazni a vegyiparban, helytelen lenne. Néhány milliárdos materiális bázissal dolgozó vegyi kombinátokban viszont feltétlenül szükséges a gép. Sokkal szigorúbb fegyelem, magasabb színvonalú munkaszervezés van ott, ahol számítógép van. De még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a számítástechnika nem öncél. Eszköz csupán, amely megkövetel egy bizonyos műszaki kultúrát, bizonyos szervezettséget, hogy egyáltalán alkalmazni lehessen. És nyilvánvaló, hogy nem csupán a termelésben szükséges, csak itt kézzelfoghatóbbak a példák. A tudományos kutatásban, a műszaki tervezésben, technikai fejlesztésben egyaránt alkalmazható. Tóth Ildikó bármi gépet kell előállítani (repülőt, autót, turbinát stb.), akkor legyen olyan ismerete egy gépészmérnöknek, hogy az ezzel kapcsolatos szakmai feladatokat meg tudja oldani. Igaz, még sok gyártmányt, a legmodernebb berendezésekből még nagyon sokat nem tudunk hazánkban előállítani, de ezeket az eljárásokat is oktatnunk kell, hiszen a ma és a jövő technikáját ismernie kell egy végzett fiatal szakembernek. Sok oktatással kapcsolatos reformról hallottunk a közelmúltban a gépészkaron. Mi erről a véleménye? — Utaltam már rá, hogy napjainkban, csaknem állandó jelleggel, születnek új eredmények, új igények jelentkeznek népgazdaságunkban, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül mi sem, hiszen éppen ez tette szükségessé az új szak indítását is. De nem hirtelen változás kell, ami egy csapásra mindent átalakít, hanem fokozatos átállás kell annak érdekében, hogy az oktatás tartalma változzék meg, hogy az objektumcentrikus oktatásról áttérjünk a tevékenységcentrikus oktatásra. Ezért indítjuk a közet (Folytatás a 4. oldalon) Mérnök matematikus Jelentős lépés a műszaki felsőoktatás terén — mint ismeretes — mutatott rá beszélgetésünk során a kar dékánja —, az okleveles gépészmérnökképzés célja olyan szakemberek kibocsátása, akik ismerik és képesek megtervezni a gépészeti berendezésekben végbemenő folyamatokat, képesek a korszerű technológiának megfelelő gépek tervezésére és üzemeltetésére, továbbá összetett, az emberi tevékenységet is figyelembe vevő gépészeti rendszerek kutatására, fejlesztésére és irányítására, valamint üzemeltetési feladatok ellátására. Fejlődő iparunk nem nélkülözheti az olyan mérnököket, akik biztos matematikai és átfogó természettudományi ismeretekkel rendelkeznek, és képesek munkájukban a legmodernebb matematikai apparátus önálló alkalmazására. Ezért vált sürgetővé a matematikus mérnökképzés indítása. A szak indítását sok vita, javaslat előzte meg. Ez a képzési mód külföldön is bevált, és a magyar ipar is élénk érdeklődést tanúsít az ilyen képzettségű szakemberek iránt. Egyik előző lapunkban már hírt adtunk arról, hogy az új szak 1973. szeptember 1-én indul. Hogy mi tette ezt szükségessé, miben látja ennek jelentőségét dr. Béda Gyula dékán, arról a továbbiakban így nyilatkozott: — Röviden összefoglalva talán mindezt így jellemezhetném : az üzemekben, kutatóintézetekben felmerült sok új műszaki és gazdasági probléma egyre sürgetőbben vetette fel a kar oktatásának fejlesztését bizonyos reformok formájában. Szükségessé vált az oktatás tartalmi és módszertani korszerűsítése. Az új szak összekötő kapocs lesz a műszakiak és matematikusok közt, és olyan szakembereket fog adni az országnak, akik képesek a műszaki problémát a matematika nyelvére „lefordítani” és megoldani, továbbá elméletileg megalapozott tervezési, gyártmányfejlesztési, gazdasági stb. munkába bekapcsolódni. — Hány hallgató kezdi meg munkáját szeptemberben az új szakon? — összesen mintegy 25 hallgató felvételét tervezzük. Olyan fiatalokét, akik matematika tagozatos középiskolákban végeznek, akik matematikusként tanultak volna tovább a TTK-n, de érdeklődnek a mérnöki pálya iránt is. A kar oktatói dr. Farkas Miklós professzor irányításával ez ideig mintegy 30 középiskolát kerestek fel, ismertették az egyetem, a kar munkáját, tájékoztatót tartottak az érdeklődőknek a követelményekről. — Más szakokról nem lehetett volna ide átirányítani a hallgatókat? — A kar más szakjait nem gyengíthettük azzal, hogy onnan válogatjuk ki az érdeklődőket, ezért kell új tanulókat bekapcsolni. — És mi az eredmény? — Azt tapasztaljuk, hogy sok hallgatót érdekelnek a modern gépek, de a matematika is. Ez ideig nálunk hiányoztak azok a szakemberek, akik komoly képzettségű matematikusok, de jártasak a technikai ismeretekben is. Ez az erőfeszítés természetesen arra irányul, hogy a TTK-t közelebb vigye az üzemekhez, a műszakiakat a matematikához, és reméljük, hogy a két törekvés szerencsésen találkozik. Ez a tendencia nemcsak nálunk, hanem külföldön is megtalálható egyre több helyen. Örömmel vesszük tudomásul, hogy az új szak indítása az érdeklődés középpontjába kerül. Eddig az üzemeldést, hogy az eddigi gyakorlattal szemben nem egy-egy objektum megvalósítására kell a gépészmérnököt képezni, hanem a gépészmérnöki tevékenységre! — Hallhatnánk erre egy példát? — Eddig például a repülőgép gyártásához és üzemeltetéséhez képeztek repülőszakos gépészmérnököt, így csaknem minden géptípushoz szakembert kellett képezni. Természetesen egy ilyen modern gép köré csoportosult az öszszes elméleti, gyakorlati, tudományos műszaki ismeret, ami akkor a legkorszerűbb ismeretet jelentette, vagyis: egy gyártmány köré csoportosult az oktatási tevékenység. Az irányelvekben meghatározzák, hogy ne az objektum álljon a középpontban. Ha Beszélgetés dr. Béda Gyula gépészmérnökkari dékánnal ben nem volt túl nagy esélye egy végzett matematikusnak, hiába volt a munka megszállottja, nemigen volt perspektívája, az üzemek nem fogadták be, így elmehettek középiskolába matematikatanárnak, esetleg néhányan dolgozhattak kutatóintézetekben, de ez nem elégítette ki az igényeket. Többen szeretnének tényleges műszaki tevékenységet is folytatni. Ehhez ad lehetőséget az új szak: megszerzik a gépészmérnöki ismereteket, de ezzel együtt széles körű matematikai tudásra is szert tesznek. — Mi lesz a „hivatalos” elnevezésük? — Matematikus mérnök szakos gépészmérnökök, akiket diplomamunkájuk elkészítése egyes gépészeti szakterületekhez kapcsol. — Milyen irányelvek vannak az új oktatási formával kapcsolatban? — A gépészmérnökképző intézmények munkáját összefoglaló tantervi irányelvek is felhívják a figyelmet arra, hogy a jövő gépészmérnökképzésében a mérnöki tevékenység álljon a középpontban. Nagyon helyesen elemzik az irányelvek ezt a kér KISZ-összejövetel Az építészmérnökkar oktatói A találkozó során az alap- és nem oktató dolgozói KISZ- szervezet munkaprogramját alapszervezete március 22-én beszélték meg a megjelent tatartotta első őszejövetelét. gok. Méhes Balázs rajza