A Jövő Mérnöke, 1986 (33. évfolyam, 1-33. szám)
1986-05-23 / 16. szám
AM! * OLDALUNK Kell(ene)-e műszaki műveltség a mérnöki diplomához? " Azok a hallgatók, akik elég jól ismernek, tudják, hogy Senkit nem akarok bántani, és senkivel se kívánok gúnyolódni, tréfálkozni talán igen. Akiknek munkája alapján egy kis statisztikát csináltam, már levizsgáztak a tárgyból, s észrevehették, hogy műszaki műveltségük minden pozitív jele örömet szerzett nekünk, de hiányosságai nem rontották az érdemjegyet. ★ 1 Sokat vitatkozunk azon, hogy mennyi alapismeretet, milyen mértékű műszaki műveltséget, s milyen részletes elméleti és gyakorlati mérnöki ismeretet kell adni hallgatóinknak. A vitákból rendszerint az szűrődik ki, hogy „minden fontos”, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy az úgynevezett műszaki intelligencia és műveltség elengedhetetlen, és sokszor fontosabb, mint egyes szerkezeti, technológiai, elméleti megoldások tételes ismerete. 111 Amióta a jelenlegi tanterv, illetve hasonló elődje van érvényben, feladatom az általános hídépítés oktatása. Nemhogy evvel a témakörrel, de egy-egy fejezetével ki lehetne tölteni egy félévet. A következőkben tehát nem azon akarok siránkozni, hogy milyen kevés idő jut egy-egy tantárgyra, illetőleg témára. Sokkal inkább azon kell töprengeni, miért nem tudjuk hallgatóink általános érdeklődését növelni, miért nem töltik ki gondolataikat jobban annak a szakmának a kérdései, amelyet hivatásukul választottak, s miért nem járnak nyitott mérnöki szemmel a világban. Hiszen nekünk, mint mondani szoktuk, olyan szerencsés szakmánk van, hogy ha nézelődünk a városban, vagy kitekintünk a vonatablakon, az tanulmányút. Sokszor szidjuk a jó szándékú újságírókat, ha valamilyen műszaki bakit fedezünk fel írásukban. A hallgatóink körében szerzett némely tapasztalat alapján, azt hiszem, fel kell mentenünk őket. ★ Kézenfekvő, hogy az általános hídépítés néhány fogalmát a budapesti Duna-hidak példáján demonstráljuk. Nagy szerencsénk, hogy ezt tehetjük. Ha 1945-ben nem nulláról kellett volna indulnunk, ma nyilván még gazdagabb lenne az „élő demonstrációs anyag”. Egy előadáson, vetített képeken, végignéztük a hallgatókkal e hidakat, s igyekeztem a szép példákon illusztrálni a hidak osztályozásának talán száraznak tűnő ismereteit. Kifejeztem reményemet, hogy a hallgatóságban kialakuló áttekintés nem csupán ennek az órának az anyagára épül. A korábbi években szerkezeti, elvi, elméleti kérdések mellett olyan feladatot adtam, hogy például valamelyik Duna-hídunkon, annak vázlatán mutassa be a hídépítési alapfogalmakat és a hidak osztályba sorolását. Ha itt közreadnám egy-egy, azóta már oklevelet szerzett kollégánk rajzát és írását, az bizony névtelenül is sértő lehetne. Idén egy egyszerű táblázatban kellett x-szel megjelölni a helyes választ. A táblázatot itt üresen közlöm, nem kívánom a „13+1” találat megadásával elrontani azoknak a játékát, akik próbára kívánják tenni magukat. Vagyis nyolc Dunahídra vonatkozó öt-öt kérdésre kellett a helyes jellemző kijelölésével válaszolni. A zárthelyit 83 hallgató írta meg (jó megjelenési arány!). Így összesen 3320 választ kaphattunk. 441 válaszhely nélkül maradt, azaz a hallgató nem tudott válaszolni. (Időhiányról nem nagyon lehetett szó. A zárthelyi többi tíz kérdése se igényelt hoszszas gondolkodást.) 406 válasz hibás volt. Megjegyzem, néhány tévedés nem ejt kétségbe. Nem fogom fel tragikusan például, hogy 68 hallgató nem tudja, vagy tévesen tudja, statikailag határozott-e az Újpesti vasúti híd főtartója. Néhány hallgatónál a fogalomzavart elképzelhetően az okozta, hogy nem tudják, függesztett szerkezeteknél mit vonatkoztatunk a merevítőtartóra, mit az egész hídra s a többi. Az itt kapott helytelen válaszok se aggasztanak ezért oly nagyon. (Mi tagadás, az’ elszömorít, hogy a legtöbb helytelen választ a Széchenyi Lánchíddal kapcsolatban kaptam.) A kérdések közül a legmostohább a statikai határozottság kérdése volt (111 „nem tudás” és 144 hibás válasz). Ez bizony nem ad okot szakmai büszkeségre, de mint utaltam rá, esetenként bocsánatos „bűn”. Néhány dolog azonban nem megy az oktató fejébe. (Megjegyzem, szó sincs róla, hogy a legelképesztőbb válaszokat külföldi hallgatóktól kaptam volna, akiknél érthetőbb lenne a tévedés vagy a meg nem értés.) — Hogy képzelik négyen, hogy a Petőfi, a Margit, illetve az Árpád híd alsópályás, hárman pedig azt, hogy a Szabadság híd felsőpályás? (Felteszem, hogy a két vasúti hidat nem ismerik, emiatt mondják hatan, hogy ezek felsőpályásak.) — A Petőfi híd főtartóját miért tartják nyolcan is tömörnek, a Szabadság hídét is hárman? Azt hiszem, a Margit híd főtartóját azért hiszi 25 hallgatónk (!) rácsosnak, mert megtéveszti őket a pályatartókat alátámasztó régi szerkezet, amely a szigeti szárnyhídnál ma is látható. (Ezzel vigasztalom magam.) De hogyan képzeli rácsosnak az Árpád hidat kilenc kollégánk? — Csak meg ne lássa kedves barátom, Iványi Miklós professzor, összecsapná a kezét, „hogy még csak ez hiányoznál". Az Árpád híd főtartóját húsz, a Margit hídét 16, a Petőfi hídét 9 szerkezetépítő hallgatónk tudja vasbetonból valónak. Nincs olyan budapesti Duna-híd, amely legalább egy vasbeton „szavazatot” ne kapott volna. (Talán beugratás volt a kérdés? Nem hiszem, és szavamra, még vasbetonos vágyálmaimban se jött ilyesmi elő, nemhogy hallgatóinkat vezetném tévútra.) A Petőfi híd és a Szabadság híd 15-15 válasz szerint ívszerkezetű, s nincs olyan a hidak között, amely ne lenne legalább egyszer ív (sőt vasbeton ív!), de a Margit híd főtartója a jövő hat mérnöke szerint gerenda. A Szabadság hidat kilenc válaszadó függesztett szerkezetnek tartja. (Laikusokhoz méltó arány!) Folytathatnám, de nem írok különféle komikus kombinációkat az érthetetlen ellentmondásokról. Valóban csak példákat szerettem volna bemutatni. Félek, hogy ha a budapesti hidak látványos, tiszta szerkezeteinek megítélésében ennyi a hiba, igen nagy káosszal találkoznánk, ha másfajta építőmérnöki létesítményekkel kapcsolatban végeznénk hasonló kis felmérést. Vajon mit tud hallgatóságunk tornyainkról, medencéinkről, csarnokainkról, héjszerkezeteinkről s a többi? Ha így ismerik azt, ami nap nap után a szemünk előtt van, mit tudnak a világ jelentős építőmérnöki alkotásairól? Az optimista felületes szemlélő szinte jobb képet remélne, ha felvételizőknek teszi fel a kérdést (ha nincs kifogás ellene, egyszer ki fogom próbálni). Azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezt a tesztet, mint mondani szoktuk, „egy majom is megoldotta volna részleges sikerrel”. Valóban nem a részletekről van szó, hanem az általános mérnöki műveltségről. Az elvégzett igen kicsiny felmérés csak nagyon keveset mutat arról, mennyire tekinthetők hallgatóink mérnöknek. A vázlatosan bemutatott eredmény azonban elgondolkodtató. Hiba biztos, hogy van. Talán nem túlzás, hogy a szóban forgó példák alapján e sorok írója elégedetlen. Félek, hogy nem alaptalan a más témákra való extrapolálás sem. Úgy érzem, csakugyan érdemes megnézni, hol követtünk el mulasztást. Nem kétséges, hogy oktató munkánk e tekintetben sem áll hivatása magaslatán — a felvételtől a diplomaosztásig. Talán túl sok számítási elvet, méretezési módszert tanítunk? Vagy annyira se nevelünk hivatástudatra, hogy elérjük a hallgatók fogékonyságát a mérnöki alkotások iránt? Nem hiszem, hogy az itt feltett kérdés az úgynevezett túlterhelési komplexussal függene össze. Érdemes lenne az olvasók véleményét kérni a következő kérdésekről: — Fontosnak tartja-e hallgatóságunk az általános mérnöki műveltséget? — Min lehet ezt a műveltséget lemérni? — Fontos-e, hogy a jövő mérnökeinek legyen rendszerező, osztályozó készsége,és ezt jó példákon gyakorolja? — Mit tehet az oktató az órarendi órákon és azon kívül (szakmai körökben s a többi) a műszaki műveltség fokozására ? — Mit tehet a társadalom, hogy bizonyos műszaki műveltség hozzátartozzék az általános műveltséghez? Minden választ, véleményt, tanácsot előre is köszönünk. Tassi Géza Karima, május 4. A 2 l ux-A'pert\ 3XN-3A- IH3AIZ. • as -6 i '1 h / i\ 'i ou a fi iJti Cl JZ í-9lA (J-a-L*5H í · i 4 i £J c· -C •d"5 4d 0 v+) ^-'s — ti cA StkczJocicAsi Aca fe y i4r^b<*^í fclÖ* SjA -1- <="•** •TA - "ti c\ - Viel ín memóriám influensa Felelősségem és betegségem teljes tudatában kijelentem, hogy amit írtam, kitalált történet. A valósággal való bármiféle azonosság csak a véletlen és a járvány műve. Az egész úgy kezdődött, hogy... 1986. február 1-én illegálisan Magyarország területére lépett az A és a B vírus változata. A magyar gyógyszeres papíripar rögtön fellendült. És a papírzsebkendők beletörődtek sorsukba. Hogy az egyetemistákat is rázza a hideg, az influenzajárvánnyal együtt megkezdődött a második félév is. Ma az aszfaltrésen át előbújt az első hóvirág. Aztán körülnézett és gyorsan átképezte magát jégvirággá. A három hónapja hivatalos, baráti látogatáson nálunk tartózkodó tél ugyanis nem hajlandó elhagyni hazánk területét. A kollégiumban szabályos időközönként, menetrendszerűen megjelenik egy-egy frissen gipszelt síelő. A többiek azonban még alszanak. A diákbizottság képviselője kijelentette, hogy a vásárhelyi napok és a melegfront kezdetéig a kollégisták nem hajlandók felébredni téli álmukból. Február 3. hajnalán az Országos Meteorológiai Központ kiküldött tudósítója a medvebarlanghoz rohant, hogy onnan adja le jelentését. Ott azonban csak egy cédulát talált. ..Betegség miatt a mai előkiírás elmarad”. Farsann van: a busójárás és a rendelőbe járás időszaka Megfigyelők szerint lassan státusszimbólum lesz, hogy ki hányféle szövődményt szed össze. Az egyetem orvosi rendelőjében vissza akarják vonni a gyülekezési szabadságot. És a tavasz tovább késik. A Magyar Autóklub úgy döntött, hogy a műegyetem környékén rendezik meg a Trabantok és a Dáciák idei jégtáncbajnokságát. A hallgatók reggelente ingyen tekinthetik meg a műsort, miközben gyorskorcsolyázással közelítik meg az épületet. A BKV eközben villamospótló-autóbuszpótló trojkákat indított. A nagy hidegben megromlott az oktatók és a hallgatók viszonya: elhidegültünk egymástól. Megíratták az első tékákat. Ráfáztunk. Befagyott az ösztöndíjfolyósítás. Ezt már nem lehet hidegvérrel elviselni! A dékáni hivatal azonban a patópál-elvre hivatkozott: „Ej, ráérünk arra még!" Ma megkérdeztük az egyik gyakvezérünket, hogy szerinte mikor lesz enyhülés. Először fagyos pillantást vetett ránk, mert azt hitte, hogy az általa javított téhák osztályzataira célzunk. Amikor rájött, hogy az időjárásra gondolunk, közölte, hogy a vizsgaidőszakban már melegebb lesz. A kollégiumban új magyar filmalkotást mutattak be „Rossz idő van” címmel. Hát igen. Sűrűsödnek fejünk felett a hófelhők és az eljövendő pótrékák. Március 13.: a magyar szabadságharc ünnepe. Ebből az alkalomból a nemzetiszínű kokárdát viselő forradalmi ifjúság bevonult a K épületbe és megírta a média pólusát. Március 21-re egy békés tüntetést terveztek, amelynek során a tömeg a K épület harmadik emeletére vonul munkát, kenyeret és gépidőt követelve. Végre megjött a jó idő! A fák ágaiból és az egyetemisták fejéből mindenféle zöldség pattant elő, ami természetes a Vásárhelyi napok idején. Kihajtottak a bokrok és a tanulóvezetők — a járókelők nem kis örömére. Ki hitte volna, hogy egy újabb hidegfront és a zéha eredmények megint megdermesztik a közhangulatot? Amikor megtudtam, hogy sikerült az első zéhám, leesett az állam és a vérnyomásom. Amikor meghallottam, milyen lett a többi, felment a lázam. Aztán begyulladtam. A mandulám is. Az orvos szerint ,,szedjek gyógyszereket, pihenjek sokat, tartózkodjak a hideg italoktól és a sok tanulástól”. Azt hiszem, az utóbbi nem lesz nehéz. Megvettem a gyógyszereket. Aztán elhűlve olvastam a mellékelt tájékoztatót: „A gyógyszer mellékhatásaként étvágytalanságot, szédülést, fejfájást, hányingert, gyomorfájást, légszomjat, illetve ideiglenes rosszullétet okozhat”. Te jó isten! Inkább maradok influenzás. Ma odaültem a naptáram elé és átcsoportosítottam a zéháimat. Igen. Meg vagyok magammal elégedve. Csak a szobatársnőim nem értették, hogy miért rángatódzom idegesen, miért nézek zavaros tekintettel magam elé, miért számolom a lábujjaimon a napokat, és miért szidom az átrendezett ünnepnapokat és egy bizonyos Gergely pápát. Álmomban az egyetemen bolyongtam. A levegőben az elmaradt téhák hangulata s az ottmaradt vírusok szálltak. Az orvosi rendelőbe futószalagon érkeztek a betegek és jöttek ki az igazolások. A mechanikai tanszék pedig kihirdette, hogy az előző heti pótlékákat a nagy érdeklődésre való tekintettel megismétli , amint az adjunktus meggyógyul. Arra ébredtem, hogy a kokiszoba fala megremeg. Szegény szomszéd tüsszentett egyet. Sóhajtottam, a másik oldalamra fordultam és magamra húztam az ágyneműt, amelyen néhol már megszűnt a folytonosság. Távolból trombitaszó hallatszott. Valaki éppen takaródót fújt a zsebkendőjébe. Nagy költőnk szavai jutottak eszembe: „Harminchat fokos lázban égek mindig És te nem ápolsz, anyám .. Aztán elaludtam. Karima, 1986. május 4. i. 1. Értelmes pénzkeresés és... Örömhír A kar számítástechnikai életének új örömhíréről számolhatok be. Az M8X gépterem ezentúl éjfélig lesz nyitva. Az operátornak felvett hallgatók vállalták, hogy ha igény lesz rá, egész éjszaka ellátják a gépterem felügyeletét. Én személy szerint nemcsak azért örülök, mert így csökken a gépterem zsúfoltsága, hanem ezen az úton a hallgatók is értelmes pénzkeresethez juthatnak. A tanítási időn kívül a gépterem (és további számítógéptermek) felügyeletét hosszú távon is a hallgatókra lehet és kell bízni, de a tanítási idő alatt szükség van főállású operátorokra. Ezért felhívom az állami vezetők figyelmét, hogy rendezzék (emeljék) az operátorok fizetését, mert egy idő után minél itthagyják az egyetemet, mivel fizetésük körülbelül 1500- 2000 forinttal kevesebb a másutt megkereshető operátori béreknél, és jövedelmüket még EK-munkákkal sem tudják kiegészíteni. Ez nagyban gátolja azt, hogy a számítástechnika-csoport munkája ténylegesen számítástechnikai szolgáltatássá váljon. Ehhez természetesen több eszközre is szükség lenne, de a helyzeten javíthatunk a meglévő eszközök jobb kihasználásával is (a K III/14-ben porosodik egy GD—80 grafikus rendszer). Ez egyaránt érdekük a hallgatóknak és az összes tanszéknek is. Vallyon István Karima, április 17. HUMOR — Gyakran beszél magában a feleséged, Ottó? — Igen, de nem tudja. Mindig azt hiszi, hogy hallgatom. ★ Éva jósnőnél van. — Rövidesen egy új férfi lép az életébe. — Milyen? — Szőke, kék szemű, nagyon fiatal. És a súlya három kiló.★ — Holnap küldd be a nagyapádat! — És miért a nagyapámat, tanár úr kérem? — Mert azt akarom, mondja meg az apádnak, hogy minden feladat, amit helyetted megcsinál, tele van hibákkal! ★ — Ne haragudjon, elfelejtettem bekapcsolni a taxiórát — mondja a taxis, amikor megérkezik az utassal a jelzett címre. — Semmi baj, én pedig a pénztárcámat hagytam otthon, úgyhogy egy-egy! ★ — A maga neurózisa igen súlyos. Javaslom, hogy pihenjen sokat és feküdjön le a tyúkokkal! — És hánnyal doktor úr? ★ — Papa, ma versenyeztünk, hogy ki tud messzebbre dobni. — És ki nyert? — Én. — Ilyen ügyes kisfiú vagy? — Akkor ugye kifizeted az ablakot?★ — Én mindig csak télen fogyókúrázom. — Miért? — Mert akkor rövidebbek a napok.★ — Mondd, Anna a férjed még mindig fut a nők után? — Amióta nyugdíjba ment, már csak hegynek lefelé! Apróhirdetés Hallgatói vízi tábor A testnevelési tanszék 1986. június 16—21. között a Ráckevei-Duna-ágban ingyenes vízi tábort rendez. Túrahajókat, sátrakat, hálózsákot díjtalanul kölcsönöznek, de akinek van, az hozza a sajátját! Ételről mindenki maga gondoskodik. Harminc jelentkezőt vár Vladár Sándor testnevelő tanár (a tábor szervezője) a K épület II. emelet 81-ben. Telefon: 11-97. Műegyetemi társasházban. Budafoki úton, két szoba hallos öröklakás eladó. Telefon: 452-035, délután: 14.20 óráig. A JÖVŐ MÉRNÖKE — A Budapesti Műszaki Egyetem Lapja — Felelős szerkesztő: SALGÓ RÓZSA - Bpest Egry 1 u. 10. Top I IG. Ilii — Telefon: 4525*55 — Kiadta a Hírlapkiadó Vállalat — Budapest, Blaha MHZ* tér a. 1939 — Felelős kiadó: TITL IMRF eeőkutató — 86—2018. Szikra Lapnyomda. Budapest — ISSN 0230—7510’ Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató