A Jövő Mérnöke, 1992 (39. évfolyam, 1-34. szám)
1992-11-12 / 29. szám
Kevés a munka, nem épülnek hidak A hídépítők bánata (Beszélgetés Iványi Miklós tanszékvezetővel a Duna-hidak konferenciája után) “Hidak a Dunán ” címmel szeptember közepén konferenciát tartottak azok az országok, amelyeken keresztülfolyik az öreg folyó. A tanácskozás tapasztalatairól Iványi Miklóst, az építőkar acélszerkezeti tanszékének vezetőjét kérdeztük. — Milyen múltra tekint vissza ez a tanácskozás ? — A rendszeres konferenciák elindítása 1989-re nyúlik vissza, amikor is a Lánchíd átadásának 140. évfordulóját ünnepeltük. Akkor vetődött fel az ötlet, hogy — mivel a Lánchíd az első kőhíd, amely átível a Dunán és ma is áll, — nem lenne haszontalan megnézni, hogyan is alakult a hídépítés ezen a folyón. Sokat vitatkoztunk, milyen típusú is legyen a konferencia, végül arra a megoldásra jutottunk: legjobb, ha a jól működő egyetemi kapcsolatokra építünk. — Ezek szerint eljött a tanácskozásra minden olyan ország, amelyiken keresztülfolyik a Duna ? — Bulgária kivételével igen, bár részvételüket korábban ők is jelezték. Az előkészítésben pedig valamennyi ország részt vett. — Mi mindenről esik szó egy-egy ilyen tanácskozáson? — Leginkább a Duna hídjainak állapotáról. Számunkra a legérdekesebb talán az 1991. októberi találkozó volt, ahol a nemzetközi testület is megemlékezett Széchenyi István születésének 200. évfordulójáról. — Melyik vol az első híd a Dunán ? — A Traianus-híd volt az első, de azt nem tudjuk pontosan, hogy hol állt. Ez egy fahíd volt a turnuseverini szakaszon, a mai Romániát és Jugoszláviát kötötte össze. Valószínűleg több kisebb híd is volt a felső szakaszon, a mai Németország területén, de ami megmaradt, az az 1537-ben épült regensburgi kőhíd. Ma is áll, bár az idők folyamán többször átépítették. Érdekes az is, hogy milyen építkezési formák alakultak ki. Mint említettem, kezdetben kő- és fahidak épültek, majd jöttek a húzott vasanyagos lánchidak, amelyek lehetnek rácsos vagy tömör szerkezetűek. Ma a Dunán 26 vasúti híd található, s mindegyik rácsos szerkezetű. A közúti hidakkal már más a helyzet. Egy időben nagyon divatosak voltak az ívhidak, ezeket a németek tökéletesítették igazán. Nekünk is van ilyen hidunk: a Margit-híd, amelyik a maga nemében a legöregebb a Dunán. Az osztrákok elsősorban gerendahidakat építettek; ilyen a mi Árpád-hidunk. Rácsos hidaink is vannak, a Petőfi- és a Szabadság-híd. Az Erzsébet-híd régen lánchíd volt, ma pedig kábelhíd. Ez hazánk legmodernebb hídja, de csupán azért, mert a hatvanas évek óta — amikor átadták — nem épült újabb átkelő. Korszerűbb hidakat ugyanis lehet találni nálunk feljebb és alattunk is, például Újvidéken. — Nemrégiben újították fel az Erzsébet- és a Szabadság-hidat is. Felmerül a kérdés: mennyire korszerűek hídjaink? — Amikor építették ezeket, akkor a legkorszerűbbek voltak. Mára megöregedtek, de annak csak örülhetünk, hogy ilyen jól állják az idő próbáját. Az állapotuk ma már nem túl jó, szinte mindenhol vannak gondok — az eltelt hosszú idő és a fokozott igénybevétel miatt. Arra azonban büszkék lehetünk, hogy a konferencia résztvevői egybehangzóan állították: a budapesti Duna-szakasz a legszebb, bár tegyük hozzá, hogy ebben nagy szerepe van a város fekvésének, a partok beépítettségének is. Véleményem szerint ennek az impozáns látványnak a Lánchíd az oka. Ez olyan magas színvonalú építmény. 1992. NOVEMBER 12.