Jövő, 1848. december (1-23. szám)
1848-12-01 / 1. szám
anyi kellene ,mint eddig adatott, hogy megfeleljen hivatásának. Hanem azért ne gondolja senki, hogy mi talán ollyan rendőrséget kívánunk, mint Napóleonnak volt. Óhajtanánk biz mi jelen körülményeinkben, midőn az egyes jogokat alá kell rendelni a közjónak ilyet is, de jól tudjuk, hogy nem resolválhatunk húsz milliót az administrativ ezen leglényegesb ugyan, de mégis csak egy ágára. Aztán nekünk Fouchénk sincs— ha csak nem lesz — ki csupán titkos kiadásokra tíz milliónál többet követelt. Azt azonban igényelnék , hogy legalább ollyan rendőrségünk legyen,minőt erőnk enged, és körülményeink követelnek. A kormány késő ugyan, de mégis átlátta ennek szükségét. Átlátta , mikép az eddigi eszközökkel, a rendőrség, némelly egyénes kitűnő szakismereteik mellett sem képes megfelelni a várakozásnak. És a kormány, melly meggyőződött végre arról, hogy e tekintetben fillérkedni, annyit tesz, mint védtelen odaengedni az országot a reactio ármányainak, elhatározta hogy rendőrségünk legyen. Mert elvünk, előre senkit sem magasztalni, csak annyit mondunk azon férfiúról, kialakításával meg van bízva , hogy erélyességétől és éles belátásától nem keveset várunk. Annyit mondhatunk, hogy Magyarországban rendőrséget alakítani, roppant feladat. A nehézségek , mellyeket legyőzni kell, nagyok, a források és segédeszközök minél gyérebbek. Ha valaki Mohi vagy Beer theoriaikból akarna kiindulni, először ki nem vihetne, tervét, mert akkor a rendőrség még két tárczát absorbálna ; másodszor ezért nem érne, mert forradalmi időszakban a gyakorlati élet kineveli a theoriakat. Fouchét — megengedem —lehetne mintául venni, de ez annyira en miniature, s a segédeszközök hiánya miatt annyira ferdeül ülne ki, hogy az ötrantei herczeg minister háromszor fordulna meg márvány koporsójában, ha valakinek eszébe jutna megszenni Vay és Baldacci által az alvilágba, mikép majmolják rendszerét a felvilágban. A theoriákat p pedig — ismételjük — forradalmi időben félre kell tenni jobb időkre. Milly szépen hangzik például ezen elv: ,,A rendőrhivatalnak szem előtt kell tartani, hogy hatásköre mindig csak addig terjed, míg az állomány, vagy egyes polgár jogbiztossága igényli; — ha ezen vonalon túl lép, ahelyett, hogy oltalmazója lenne, legnagyobb elenségge lesz a szabadságnak.'' Már engedjen meg nekünk, Mohi státustitkár úr, (ki ugyan most maga is máskép gondolkodik Frankfurtban, csak hogy nincs köszönet benne) de ha tőlünk kérne tanácsot valamellyik rendőrfőnök , mi tiszta lelkiismerettel félre tennék a fonkolluálást. nem sértjük e meg a polgár jogait, ha házát kikutatjuk, hanem a salvus reipublicae elvből kiindulva most...t is megnézetnék a nemzetes asszonynak (természetesen szoknyás agens által) nem rejtenek e tilos portékát? — t. i. rendőri értelem-ben. Szépek azok a theóriák normális állapotban , és mi bizonyosan a leghatályosabban kikelnénk a visszaélések ellen ; de midőn a haza megmentése forog kérdésben, félre téve minden tekintetet, meg kell ragadni minden eszközt, miáltal valami jogsérelem az állam irányában megakadályozható. Részletes nézeteinket e tárgyban legközelebb adandjuk. Nyíri Jós az Országgyűlés novemb. 21-én. Figyelmünket két közérdekűebb tárgy vonta különösen magára. Két proclamatió, mellynek egyike Európa népeihez készítetett, s egy indítvány, Bum Robert frankfurti követnek Bécsben történt meggyilkoltatása következtében. A proclamatió , mellyet Gorove István olvasott föl, egy száraz történeti tényekből összeállított unalmas enarratio , s egyéb semmi. Épen ollyan mint egy uriszéken bejelentett tényálladék leírása, mi bármellyik süldő táblabiró szájába beillett volna, — de egy jogainak teljes érzetében felszólandó nagy nemzet ajkairól, csak a tétovázó , s öneszméletét elvesztett félénkség színében hangzik le. Benne semmi elv, semmi politika. Pedig ha Európa népeihez úgy szólalunk föl, mint jogai, s szabadságáért küzdő nép, ki kell mondani az elvet, melly harczainkat vezérli,és ki kell mondani a czélt, melly miatt feléjük fordulunk. A mi mozgalmaink iránya nem lehet más, mint nemzeti függetlenségünk , önállóságunk. Ezt be kell vallanunk Európa népei előtt, hogy jogos harczaink alapját beláthassák, s min nagykorúságra jutott népet,mint tényezőt üdvözölhessenek, az európai emberiség nagy családjában. S ha ez megtörténik, önkényt fog következni, hogy velünk a külhatalmak diplomatikai érintkezésekbe bocsátkozzanak. Ennyi a dolog lényegére. Ami a nevezett proclamatió sikerét már oldalról illeti, óhajtanék , hogy annak kézbesítése minél biztosb után történnék. Óhajtanék, hogy az ne csak a néma papíron , vagy valamellyik falusi postamester szűk bireaujából szóljon Európa népeihez , hanem jusson el közvetlenül rendeltetése helyére, mert csak igy lesz, ha lesz nemi eredménye. — A másik tárgy Besze ... indítványa volt az iránt, hogy Blum B. meggyilkoltatása miatt jelentené ki nemzetgyűlésünk is a méltó indignakiót. Elfogadtatott Madarász .1. emez indítványt ollykép kivárni elfogadtatni, hogy a nemzetgyűlés ne csak Bum R., hanem átalában a Bécsben végbement vandalistikus kegyetlenségek iránt is, fejezné ki visszaborzadását. Ezen észrevétel helyeselteték, s a szóló megbizatott, hogy módosítványai formulázván, a jövő illésben terjessze elő. Mi reményijük, hogy Madarász József e nyilatkozatot ollykép fogalmazandja, melly szerint nem csupán puszta szánalmunk, hanem a megsértett népjogok iránti azon érzelmünk is méltán tolmácsoltatik , mellyel a testvériség hitének kívánunk áldozni. Lány véleménye fogadtatott el, hogy a behajtandó adó beszedése ne különösen e czékra létesítendő hivatalnokok hanem az eddig divatozott hatósági uton történjék. Az előbbit a pénzügyi ministérium még akkor tervezé midőn jámbor kilátás volt, hogy a tavaszi zavarok lecsilapultával az adókezelés s beszedés iránt is radical változás fog történni mind a státusgazdászat, mind a közerkölcsiség érdekében. Azonban a tavaszi zavarok csekélyülés helyett még jobban elmérgesültek, s e miatt az uj hivatalok fölállításától — melly nélkül ugyan kellő rendet az adóbehajtásba hozni nem lehet — ez idő szerint maga a pénzügyministérium is elállott. Ugyan ez ülés elején az átalános tárgyalásnál Bezerédi István indítványt tett az iránt, hogy a progressivitás elvének minden ttti alkalmazása mondassék ki. A képviselőház nem szólott reá semmit, s csak annyit felelve tovább — az indítványt elejte. Szomorú dolog! Mi tökéletesen osztva Bezerédi polgártársunk véleményét a progressiv adó egyedüli igazságossága iránt, egyszersmind egyedüli óvszernek hisszük, mellyel a mai proletár tömegek communisticus hajlamát fényhitni, is a vagyon iránti gyűlöletet szivében elfojtani lehetséges. — Mig ez életbe nem lépteltetik csaleszme az egyenlő adózás, s ép a gazdagnak többje kimehtetik,mig a szegénynek kevéskéje megrovatik. Szólunk közelebb bővebben e progressiv s a jövő évi adókivetési terv egy némelly rovatairól. Most csak okát szeretnék — legalább magunk előtt — azon részvétlenségnek sőt lehet mondani munkátlan kifáradságnak adni, mellyet a képviselő ház minden fontosabb kérdés fölmerülténél régóta tanúsít. Hogy kisszerű tárgyaknál illy komoly időkben nem szónokolgat — helyesen teszi. Hogy minden nap uj meg uj kikent bajúszó indítványokat nem tárgyal — szinte jól teszi. Hanem hogy olly nagyfontosságu kérdést mint a progressiv adó — s épen most midőn a tömegek segélye nélkül nem menthetjük meg a hazát — szóra se méltat; s egész tanácskozását azon gondolat látszik nyomni ,csak gyorsan menjünk tovább, ezt épen nem tudjuk minek tulajdonítani. Talán nem elég erős hittel vannak önök szent ügyünk diadala iránt! Akkor minek a kis munka is. De emlékezettek meg önök, hogy az első franczia forradalom győzelmét a törvényhozás akkori munkássága,előcsatázása roppantul elősegítő. S maga azon néhány szó, mellyet Mirabeau az országgyűlést szétoszlató tisztnek mondott . ..mi a nép képviselői vagyunk, s csak szuronyok által hagyjuk magunkat szétveszetni“ villanyos erővel töltő a népet, és előkészítést a nehéz harczra. — Gyáva képviselőház mellett alig lehet erős népet képzelni, s az országgyűlés hallgatagságából a nép nem erőt nyer, de levertséges. — Vagy talán azt hiszik önök most minden jó, csak hadd menjen gyorsan keresztül. Szerencsétlen gondolat ! És most kell mindent szorgosan kerülni mi a népben visszatetszést vagy kedvetlenséget kelthetne. És föl kell használni a legcsekélyebbnek látszó dolgot, mivel a népbe új magvát a bizalomnak, s alkotmányos szabadsághozi csatlakozásánál hisszük elhin-